Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-27 / 33. szám

Békéscsaba, 19i3. XL-ik évfolyam. 33-ik szám. Vasárnap, április 27 BEEESHE6IEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül i«. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A Békéscsaba, ápril. 26. Tudja mindenki, hogy Magyarországon a hét éven alóli gyermekek közül hal meg a legtöbb az országban és szinte beletörődött ez az ország, hogy a temetőkben siirü sorokban emelkedjenek az apró sírhantok. Segitség nincs, hogy a halmok számát csökkentsék, nyilván ugy gondolkozik, akinek hivatása, kötelessége volna Magyarország közegészségügyének rendelkezése, hogy olyan országban, ahol egy malac, vagy borjú elhullásán több köny gördül le a szomorú arcokra, mint mikor beállít a halál a házhoz és elragad egy kenyérfogyasztó gyereket, ott nem kell közegészségügyre áldozni. Nem egyszer hálálkodó köszönés száll az úrhoz, ha egy-egy gyereket kiragad a bölcsőből a ragály, ellenben, ha egy disznót teper le a sertésvész, egész szerencsétlennek érzi magát a család. Mozdulna csak meg a nemesérzésü ember, a jogokat illető nép és szólna oda keményen annak a kormánynak, hogy az ember életével olyan könnyelműen bánik, nincsenek elegendő orvosok, nincs ingyen gyógyszer, kevés a kórház, ugy, hogy protekcióból jutnak bele a betegek, követelné erősen, hogy minden községnek meglegyen az orvosa, ne kelljen mértföldekre loholni, mig orvost találnak a beteghez, szülésznőt a vajúdó anyához, akkor több lelkiismerettel intéznék az ország közegészségügyét, következésképen kevesebb volna az elhalálozások száma is. Az orvosi állások szaporítása azonban, ha első feltétel is, még mindig nem jelentené a gyermekhalálozás nagy számának teljes megszűnését. Az orvosok csak csökkentenék a számot, a szórványosan előforduló haláleseteket csak az mozdítaná elő, ha megszűnnének azok a szociális és gazdasági okok, amelyek a halálozások nagy számát előidézik. A mi népünk asszonyai erős, nehéz mezei munkát végeznek s a nehéz mnnka alatt annyira legyöngülnek, hogy gyermektáplálásra alkalmatlanokká válnak. Csak el kell menni falura és meg kell nézni a parasztasszonyt. Épen ugy kapál, épen ugy hányja favillával a búzakévét a kocsira, mint férje és ez az agyonhajszolt asszony, ugy ahogy van, kimerülve szalad az árnyékba, a földre letett gyermekhez, hogy megszoptassa olyan tejanyaggal, mely tápláló erejét sovány krumplilevesből, valami silány hideg ételből meritette. Az uri nő harminc éves korában, a női testforma teljes kifejlettségében pompázik, a parasztasszony sokszor 25--30 éves korában fonnyadt, fogatlan asszony, amint mondják: lestrapálja a sok gyerek, a munka, a megélhetés gondja. Csoda-e, ha ez a szegény asszony, aki egy csomó gubancos gyerek gondozására volna hivatva, aki a kenyérsütéstől kezdve, a nagymosástól és főzéstől megmegszabadulva, gondozza a baromfiudvart, tehenet fej, disznókat hizlal, gyomlál, kapál, baromi munkát végez, amellett olyan lakásban él, hogy hamar, gyorsan roggyan össze. De aztán ott van az apa, a lét nyomorúságán, a rossz termésen, a kevés földön, a rossz napszámon kesergő apa, aki alkohol-mámorban akar feledni. Bebizonyított dolog, hogy a született abnormis, satnya gyerekek számát az alkoholnak lehet tulajdonítani. A tuberko!özis, a skrofulózis azért van egyre növekedőben, mert az apák gyakran néznek az üveg fenekére és erre a módot épen az állam adja, a derüre-borura osztogatott italmérési engedélyekkel. Az állam ezt nem akarja elismerni, legalább ezt mutatja a fogyasztási adó egyre növekedő összege. Még csak enyhíteni sem akar cselekedetein, bánja is, ha egy-egy fedél alatt annyi kis gyermek tartózkodik, hogy a munkában levő szülők kicsiny gyermekeiket sokszor pöttömnyi gyerek őrizetére bízzák, akik maguk is gondozásra szorulnak s nem tudják, mitévők legyenek a hasmenésben szenvedő gyerekkel. Számos gondozatlan gyermek kapja meg a difteritiszt, a vörhenyt, a kanyarót, a vérhast s mire a munkából hazatérő anya észreveszi a komoly veszedelmet, rendszerint az egész ház, sokszor az egész község meg van fertőzve. A statisztika az ő világos, igaz számaival többet mond minden színes mondatnál. Az 1911. évben Beregmegyében ezer halottból hét éven alóli 547 volt, Nagyküküllő vármegyében ezer halottból hét éven alóli gyermek volt 345, Baranyában 410, Krassószörényben 351, Szabolcsban 544. Csak egy-két vármegye adata ez, mert ugy gondoljuk, hogy e számokat felvonultatni szinte fölösleges, elég hivatkozni arra, hogy Magyarországon évenkint hét éven alóli gyermekekbői ötvenezer hal meg. Statisztika bizonyítja ezt. Oh, ha az az ötvenezer gyermek meg tudna szólalni, avagy csak meglátnák azok, akik hisznek abban, hogy Magyarországon harmincmillió magyar fog lakni. Ahol igy arat a halál fiatal emberanyagban, ahol ugy pusztít a tüdővész és a kivándorlás, mint itt, ott merész álom az a meleg epekedés, hogy itt harmincmillió ember lesz. A monarchia és Montenegró. -Fővárosi levél. — Skutari nagy meglepetést keltett, bevétele váratlanul uj ós komoly bonyadalmakat teremtett. A helyzet még komolyabb, mint bármikor volt. A helyzet a hatalmak tétova fellépésének tulajdonitható. Ha a nemzetközi hajóraj, mely Montenegro partja mellett horgonyzott határozottabb, erélyesebb fellépést tanusit, akkor Skutari ostromlásától a montenegróiak elállottak volna, mert Nikita nem merészelt volna olyan szemtelenül packázni a hatalmakkal. A tétovázás eredménye lett az ismét előállott bizonytalanság. Most minden nap uj meglepetést hozhat számunkra. Nincs kizárva, hogy a mi monarchiánk legközelebb megszakít minden közösséget a hatalmakkal ós egymaga bánik el a renitenskedő montenegróiakkal. A határozott fellépésnek az ideje pedig már elérkezett. A monarchiának nem szabad késlekednie tovább. Ha Németország olyan hűséges szövetségese a monarchiának, mint amilyennek mutatta magát eddi)?, akkor most elő kell állania ós teljes su'yával támogatnia az elégtételt kereső monarchiát. Hogy ez a helyzet előállott, abban nagy része van külpolitikánk jelenlegi irányitójának is. Berchtold gróf lassan és meglehetősen kacskaringós utakon dolgozott. A héthónapos balkáni bonyodalom minden negyedik hetében volt egy külön osztrák magyar affér, hol az adriai kikö.ő, hol Albánia, hol Prizrend Otthon. Tudja a jó Isten : mi a leghőbb vágyam, Megértem hát végre: hogy van egy kis házam Csak, mint egy kalitka — kicsi a szobája, Mégis ez a világ legszebb palotája ! Sokat nélkülöztem, soká kuporgattam, Minden kicsi fillért össze rakosgattam. Minden homokszeme önkezemmel vájva: Hogy ne lenne nekem ez a kis ház drága! Rá örömmel s mégis könnyes szemmel nézek, Mig érte küzdöttem, elrepült az élet! Hanyatlik a napom, immár lemenőben . . . Vár egy csendes otthon kint — a temetőben. Grigássy Jánosné. Irta: Dóra. Két asszony volt együtt az uri kényelemmel berendezett nagy ebédlőben. A fiatal Solt ügyvédnó ós az anyósa, aki két hót óta vendége volt és akivel nagyon kellemesen ós békésen töltötték el az időt. Soltnó szerette az anyósát és most mégis, közvetlenül a búcsúzás pillanata előtt ragadta el az indulat. A házasságáról beszéltek ós ő elmondotta, hogy milyen üresnek érzi az életét. Rögtön, a legelső szavaknál megérezte, hogy nagy oktalanságot követett el, amikor az öreg asszonynak mondta el ezeket. — Csak nem akarod elhitetni velem, hogy a fiam rosszul bánik veled ? — De, mama, kórlek, ne érts félre, nem beszélek ón Imréről. O nem tehet róla. hogy a rengeteg sok szabad időmmel nem tudok mit kezdeni. Kétségbe ejtenek a haszontalan álmodozásokkal eltöltött órák ós az a tudat, hogy ez évekig eltarthat igy ! — Ne olvass annyit, foglalkozzál inkább más egyébbel ! Lásd, ón kötögetek, ha unatkozom. — Fölösleges fáradozás. A kötőgépek olcsóbb és szebb munkát végeznek. Az a sok unalmas kézimunka! Istenem, hat éves házasságom alatt hány takarót, futót, párnát és egyéb efélét himezgettem. — Igaz, néha órákon át elszórakoztam velük, — de, kórlek, ez nem tölthet be, nem adhat tartalmat egy életnek! — Miért nem jársz el te is zsurokra ós miért nem akarsz tagja lenni az itteni EŐagyletnek? A változatosság szempontjából ezek se rossz dolgok és valamiképp szórakozást is jelentenek — utánuk fokozottabb mérvben élveznéd az otthonodat. — Csak ezt ne! Ezek a nők itt nem tudnak mást, csak pletykázni, melléje teát szervíroznak szendviccsel, vagy tejszínhabos kávét kaláccsal, köszönöm, ebből sem kérek ! — Igazán nagyon elszomorit, hogy a fiamnak ilyen elégedetlen feleség jutott osztályrészül. Ne hidd, hogy nem vettem észre a múltkor is, milyen közömbösen fogadtad azt a gyönyörű csodaszép gyürüt, amelyet váratlan meglepetésül hozott neked Imre. Pedig szegény fiu, milyen nagy örömmel hozta! — Látod mama, ez az! Ez is bánt ós izgat! A napokban összetűztünk valamin — ha Imre ilyenkor engedékenyebb lenne — az én álláspontomra helyezkednék, vagy pedig nyugodtan, logikusan lefegyverezne . . . ugye-e ezt csak meg lehetne tenni ?! De nem, egyszerűen letárgyal valami sajnálkozó szóval vagy pedig — mint ebben az esetben is — valami ajándékot vesz. Szeretetteljes megértés helyett egy gyürü. Fogadjam hálával, adjam a meghatottat . . . „mert ő nagy örömmel hozta !" — Kórlek mama, ne érts félre, ón elismerem Imre jóakaratát, ő a legjobb fórj és ugy-e, te jól tudod, hogy menynyire szeretem őt . . . de . . . A szobalány sürgönyt hozott Soltnónak. A férje küldte Budapestről. Felbontotta a sürgönyt és hangosan felolvasta : „Jól vagyok. Mama elutazása után, a két órai gyorssal ide várlak." — Ezt nem értem, miért hivat ily váratlanul! Izgatottan csomagoltatott. Találgatták, hogy miért hívhatja Imre Budapestre a feleségót. Ezzel eltelt az idő. Soltnó a vonathoz kisórte az anyósát, szeretettel búcsúzott el tőle, egy órával később ő is elutazott Budapestre. * A városkában ugyanez nap délutánján zsúr volt Lord malomtulajdonos feleségénél. A jelenlevő hölgyek csodálatraméltó szóbősége ez egyszer pompás prédára talált. Lordné arca biborba borult az izgatottságtól ós a megelégedettségtől. Boldog volt, hogy pont az ő zsurján következett be a nagy szenzáció ! Ő's már régóta tudták, hogy Solt dr. házassága balul ütött ki. Egy gyermektelen asszony, aki három cselédet tart, aki nem akart tagja lenni a nőegyletnek és távol maradt minden zsurtól! Mindig mondták, hogy ez a felfuvalkodott, gőgös pesti asszony nem is való közéjük. Most aztán, az ura távollóta alatt, megszökött! Milyen botrány ! A szakácsnója mesélte a mószá- | rosnál! Délben összeveszett az anyó- i sával, aki áldott jóságos úrinő, utána 1 izgatottan csomagolt, és se szó, 83 beszód, elutazott. Másnapra várták haza az ügyvédet. Köszönöm szépen az ilyen meglepetést! — Hova utazhatott igy egyedül ? — Maga, édesem, igazán naiv lólek ! Útközben bizonyára akadt valaki, aki oltalmába vette az ártatlan kis jószágot ! — mondta Sárközynó, a biró felesége. O is izgatott volt. Az urának bizonyára dolga akadt a válás körül, — majd igyekszik megtudni mindent. A háziasszony melleit ő volt a társaság legfontosabb személye — és a jövendő indiszkréciók elleaében már ma előlegezték neki a hálát ós megkülönböztetett előzékenységgel és kedvességgel kezelték a kis birónót. — Tass doktorné, maga egy szót sem szól! — mondta epésen Lordaó. Az ura háziorvosa Solt ügyvédnek és sok intim dologról lehet tudomása! — Oh, én nem hiszek az egész pletykában — ós az uram, az soh' se mesél nekem semmit a pácienseiről. — Aki hiszi . . . Ezen a zsuron a szokottnál több tea ós szendvics fogyott el ós a rendes időnél jóval tovább tartott, ugy, hogy akkor este az illető hölgyek fórjei és gyermekei nagyon elkésetten kaptak vacsorát . . . * Eközben Budapest felé vitte a vonat Solt Hannát. Nagyon türelmetlen volt ós nem tudta elképzelni, hogy az ura miért hívhatta ily váratlanul a fővárosba. Végre berobogott a vonat a nagy üvegcsarnokba és ő csakhamar az ura ölelő karjai közt találta magát. Feszült várakozással kutatott a férje arcában. Jókedvűnek látszott ós pompás színben volt. — Imre kórlek, hiszen láthatod,