Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám
1913-04-24 / 32. szám
Békésc sa ba, 1 913. XL-ik évfolyam. 32-ik szám. Csütörtök, április 24. BÉEÉSHEfilEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 8 kor. ClSfizetni bármikor lehet éuneaveden belDI i». Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; 3ULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZK7 JÓZSEF. Ismételjük, nem minden törvényhatóságtól várunk, a magyar mezőgazdaság érdekeinek védelmére szolgáló állásfoglalást, de azoktól a törvényhatóságoktól, azoktól a vármegyéktől, amelyeknek lakossága a mező gazdaságból él, jogosan elvárhatjuk, hogy a szatmármegyeihez hasonló határozatot fog hozni. Sajnos, ebben is csalódtunk, mert legutóbb Beregmegye törvényhatósága a szatmári átirat fölött egyszerűen napirendre tért. Álljunk meg itt egy szóra. Ugy látszik Beregvármegye megyegyülésén valami hiba történt a kréta körül. Vagy nem értették meg mi a célja a szatmármegyei határozatnak, vagy pedig Beregvármegyében a gazdanépnek olyan fényes helyzete van, hogy még a vámvédelem csorbításától sem fél. Eddig éppen az ellenkezőjéről tudunk, hiszen a beregmegyei gazdák valósággal hiresek a deputációzásban, hol vetőmagot, hol pedig kedvezményes áru tenyészállatot kérnek a kormánytól, arról nem is szólva, hogy amikor a szőlőtermelés védelméről van szó, a beregmegyeiek esdeklő szava a leghangosabb. Világos tehát, hogy Beregvármegye lakossága nagyon is jól tudja mi az a vámvédelem s mit köszönhet annak, de ugy látszik nem igen tudta az a hivatalos közeg, aki Szatmárvármegye átiratát a beregmegyei törvényhatóság gyűlése elé terjesztette. Elég szomorú ez a vármegyére, de nem elég ok arra, hogy a jogos érdekeiért küzdő gazdák kedvét elvegye a további küzdelemtől. Ellenkezőleg a beregi állásfoglalás legyen intőszó valamennyi vármegye gazdáinak. Most már igenis kényszeríteni kell azokat a törvényhatósági bizottsági tagokat, akik a gazdák szavazatából kifolyólag ülhetnek a megyeháza nagytermében, kényszeríteni kell őket arra, hogy a legerélyesebben foglaljanak állást a mezőgazdasági vámvédelem csorbítása ellen. Azok a gazdák pedig, akik maguk is tagjai a törvényhatósági bizottságnak, tartsák becsületbeli kötelességüknek, hogy a legközelebbi megyei közgyűlésre, amikor a szatmári átirat napirendre kerül, teljes számban megjelenjenek. Különben is erre a dologra a koronát a Kassán junius hó 18-án tartandó országos gazdagyülés lesz hivatva fel tenni. A Kassára ezer számban összegyűlő földmi velők egyhangú állásfoglalása lesz a valódi képe annak, hogy érez ebben a kérdésben az ország. Kassára bizonyosan eljönnek Beregvármegye gazdái is, ott aztán módjukban lesz a hivatalos törvényhatósági bölcsességet kireperálni. Kassán képviselve lesz az ország valamennyi vármegyéje, ha tehát ott kimondják, hogy a vámvédelmet csorbítani nem engedik, azt az egész ország megnyilatkozásának kell venni. A Gazdasági Egyesület köréből Áilatdijazás Szarvason és Békésen. Az igazgató-választmány ülése. A Bákósvármegyei Gazdasági Egye• '.let igazgató-válasitmánya ' vasárnap délelőtt nemcsak érdekes, hanem a mezőgazdasággal foglalkozókra nézve igen nagy horderejű ülést tartott. Ilyen volt a gazdasági cselédtörvény módosítására vonatkozó előterjesztés. A bizottság alapos munkát végzett s ha a minisztériumban az egyesület által ajánlott módosításnak helyt adnak, akkor talán móg nem vesztik mindnyájan kedvüket a belterjesebb gazdasági üzemtől. A mai gazdasági cselédviszonyok ezt majdnem lehetetlenné teszik. A gazda januárban felfogadja a cselédeket s azt 1 reméli, hogy igy az állattartás, meg a mezei munka szorgos idejében munkáskéz áll rendelkezésére. Télvíz idején, mikor alig van munka, ellátja lakással, fűtővel, konvercióval. Mikor azonban kiíavaszodik, áprilisban a cseléd tovább áll. Npszémra és aratási munkára vágyik. A jelen'e^i cselédtörvény a gazdasági C3elédet alig bünteti, mindössze néhány napi elzárással, de ezt is télen ülheti le, mikor nincsen munkája. Tehát a büntetésre alig hederít. A gazda azonban köteles konvencióját kiadni, sőt még a harmados föld tengeri járandóságát is, pedig erre semmi munkával sem szerzett igényt. A szarvasmarha és lódijazást aug. ós szeptember oiején rendezi az Egyesület. E'őterjesztést tett az elnökség a pénzügyigazgatóságnak azuj adótörvény alapján a föld jövedelmi adókivetés igazságos kulcsa tekintetében. Megbízta a gyűlés az elnökséget, hogy megfelelő csikó'egelő iránt lépéseket tegyen. Nehezebb és a gazdasági egyesület intenzivebb működésére nagyon fontos kérdés az uj, egyöntetű alapszabályok megalkotása. Az Omge ebben azt tervezi, hogy a községekben mindenütt gazdakörök létesítendők s ezeknek tagjai az egyesületben pártoló tagokként szerepelnek ós bizonyos tagsági dijért a Gazdasági Egyesület gondoskodik helyiségről, lapokról és dologi kiadások fedezéséről. Az érdekes ülésről tudósításunk a következő : B e 1 i c z e y Gáza elnöklete alatt az ülésen jelen voltak : Széchenyi Antal gróf, Ssalay Lajo3 ós Gyula, Galgóczy Géza, Siathmáry Elek, Serly Kálmán, Morvay Mihály, Kóhn Dávid, Kállay Ödön, Illés István (Békés), Fazekas András (B.-Szentandrás), Holló György Kovács Mihály, Koczisz .y Mihály, Fábry Károly, Vidovszky Károly és László, Reisz Simon, dr. Láng Frigyes, Kis Antal, Kökényesy Gyula, Pfeiffer titkár, Mázor s. titkár. B e 1 i c z e y Géza elnök az előterTeiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vitaxa. Törvényhatóságok és a mezőgazdaság védelme. Békéscsaba, ápril. 23. Szatmárvármegye körlevélben hivta fel az ország valamennyi törvényhatóságát, hogy állásfoglalásukkal siessenek a veszélyben forgó magyar mezőgazdaság védelmére s Írjanak fel az országgyűléshez, egyrészt a balkáni váiuszerződéseknek a magyar mezőgazdaság rovására való megváltoztatása, másrészt az agrár vámvédelmének minden legcsekélyebb csorbítása ellen. Szatmárvármégynek ez a felhívása bizonyosan nem is fog süket fülekre találni, a törvényhatóságok túlnyomó nagyrésze magáévá teszi ezt a határozatot, ami által a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezeteknek e tárgyban már többször kifejtett álláspontja csak megerősítést nyer, ugy hogy aligha fog akadni kormány, vagy törvényhozás, amely ennek a kívánságnak mint az ország lakóinak többségét alkotó földmivelők jogos kívánalmának ellene tudna szegülni. Valamennyi törvényhatóságban mi sem bizunk, mert hiszen pl. el sem lehet képzelni, hogy Budapest törvényhatósága a mezőgazdasági érdekek mellett síkra szálljon. A szociálisták és demokraták járszalagján vezetett fővárosi törvényhatóságnak a mezőgazdaság jogos érdekeinek védelme hekuba. Neki csak olcsó hus, olcsó élelmiszer kell, azzal nem törődik egyáltalán, hogy a Balkán nem kifogyhatatlan éléstár s egy-két esztendő múlva éppen a betegségekkel fertőzött balkáni élő állatok bebocsátása miatt még hatványozódva fog fellépni a drágaság, amire legjobb bizonyíték az állatcsempészetek nyomán fellépő gyakori állatjárvány, amely a közelmúltban nem is egyszer nem csupán hus- | szükséget, de husinséget idézett elő. | Ifisigyei Közlöny tárcája A régi műhely. Irta: Babcs János. Az Egyesült Államok polgárait álta'ában érzéketlen emberekn k tartjuk, kik csak az anyagi hasznot nézik. De azért minden szabály aló! van kivétel, amint azt az alábbi eset is bizonyítja. Néhány hónappal ezelőtt eey gazdag divatáru kereskedő New Yorkban arra a gondolatra jött, hogy hatalmas központi áruházat állit fel. Rendkívül nagy arányokban akart építkezni ós ugy tervezte, hogy egész u'cisort foglal le épületének. A szükséges telkek vételénél minden simán ment, csak egy egészen kicsiny kétemeletes sarokház nem volt megszerezhető. A tulajdonos, valami Wéber neve^e'.ü ember, aki fiatalabb éveiben órás, később kis tőkepénzes lett, nem akart sernmif .'le eladásról sem haUaai. Amikor az ügynökök nem tudlak vele dülőríi jutni, az ópitő maga kereste fel. De ő sem ért célhoz. — Sjjnálom, de teljesen lehetetlen, — jelentette ki az öreg órás. — Én megvettem ezt a házat, amikor még fiatal ember voltam, azután 52 évig éltem ós dolgoztam benne, hogy kívánhatja, hogy most megváljak tőle. —"De édes Wéber ur, — tárgyalt vele a kereskedő, — mi haszna van ebből a kis házikóból ? Hiszen üzletét abba hagyta, nem lakik benne, nem is alszik benne és csak arra használja, hogy naphosszat az ablakban ül ós az utcára kitekint. Ezt máshol is megtehe i és ráadásul még szép öfszeg pénzt is kapna. Gondolja meg csak, hogy mennyivel szaporodna ezzel a tőkéje ! Amit a kereskedő mondott, az színtiszta igazság volt. Wébernek úgynevezett műhelye, ahol néhanapján hozzátartozóinak és ismerőseinek óráit javította, apró sarokszoba volt a második emeleten. Berendezése nem állt egyébből, mint egy figurás kandallóból, kopott diófamunkaasztalból és vörös bőrkarszókből. Tényleg csakis arra szolgált, hogy naponként arra szótált és az ablakhoz ülve, érdeklődéssel kisérte az arra menő tömeget. Az öreg ember sokáig gondolkozott. — Igaza van, — mondotta végül — én igazán nem csinálok itt egyebet, minthogy ülök ós ablakon kinézek. De hát már hozzászoktam ós hála Istennek nagy kort értem el. Ilyen korban nehéz elhagyni azt, amihez hozzászokott az ember. Ez a szobácska rám nézve egy darab haza, egy darab élet. Midőn feleségemmel Németországból átjöttem és ideköltöztem, mindaketten szegények volluuk. Jó reménységek között rendezkedtünk itt be szükö3 viszonyok között. E szobácskán kivül csak egy kis konyha ós egy kis hálószobácska állott rendelkezésünkre. Itt laktam, itt dolgoztam, itt töltöttem estéimet, vasárnapjaimat. Abban a sarokban ott állott a gyermekeim bölcsője. Feleségem már évek óta jobblótre szenderült, de ha most is kitekintek az ablakon, ugy érzem, mindig, mintha oldalam melleit állana. Igazán képtelen vagyok szakítani ezekkel az emlékekkel. A kereskedő szótlanul hallgatta végig az öreg szavait, azután kezet fogott vele és távozott. Másnap azonban visszatért és most már az előbbi ár ötszörösét igérte. Az öreg habozni kezdett, de amikor a kereskedő móg jobban rábeszélte, belátta, hogy csakugyan gyermekei érdekében cselekszik, ha az ajánlatot elfogadja. Végre is győzött benne az apai szeretet ós a felajánlott, vagyonra rugó árt végtére elfogadta. Mindazonáltal keserves bucsu volt, midőn régi műhelyétől el kellett válnia. Nem is tudta magát elhatározni, hogy móg egyszer arrafelé menjen ós megtekintse, miként rombolják szól régi, meghitt tanyáját. O thon maradt gyermekei mellett, akikhez azelőtt csak étkezni és aludni járt. Szomorúság emésztette őt és szemlátomást öregedett. Egy napon megjelent nála az uj áruház tulajdonosa. — Kész már az épület, Wéber ur, — mondotta. — Nem jönne velem a városba megnézni, hogy mi lett a régi házacskájából ? Az aggastyán kezdetben vonakodott. Nem merte megkísérelni sem, hogy emlékei világát igy megbolygassa. Hozzátartozói azonban oly szeretetteljesen biztatgatták, hogy végre is a kápu előtt várakozó kocsiba ült ós a kereskedővel az uj áruházhoz hajtatott. Itt persze megváltozott minden. Nyoma sem volt a régi vidéknek, mivel hatalmas uj palotasor emelkedett helyébe. Fájdalmas sóhajok közepette bámult a pompás áruház homlokzatára. Fájdalma még csak emelkedett, mikor figyelmes vezetője megmutatta neki a modern berendezésű termeket, amelyekben a padlótól fel az emelete kig fel voltak halmozva árucikkek, amelyekre a jelenkor emberének szüksége van, hogy egyre nagyobb igényeit ki- I elégítse. Kiadóhivatal: Telefon-szim 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova t hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Szó se jött az egész szemle alatt az öreg órás ajkaira. Most a ház főnöke ismét a második emeletre vezette vendégét. Itt hirtelen kinyitott egy ajtót ós szívélyes kézmozdulattal egy kis szobácska felé mu atott. A szobácska napfényben fürdött. Wéber nem hit szemeinek. Amit maga előtt látott, az az ő kis szobácskája volt, ugy, ahogy elhagyta, a kicsiny, nehezen nélkülözött ablakkal, a kandallóval és a régi, régi vörös karosszékkel. Szólni sem tudott az öreg, annyira meg volt hatva. De gyámoltalan, révedező tekintetet vetett kalauzára, ki mosolyogva világosította fel. — Az ön műhelye ez Wéber ur, ugy ahogy elhagyta. Köröskörül építkeztünk, alátámasztotíunk, alája építkeztünk és hót emeletet raktunk föléje. Ebből a helyiségből azonban egy követ sem mozdítottunk el. A műhely a mai nap'ol fogva ismét az öné, megint itt ülhet és gyönyörködhetik az élet változatos képét. A nagylelkű áruház tulajdonos pedig, aki meg tudta érezni, hogy egy öreg órásnak mi képezheti egyedüli boldogságát s azt sok költséggel megőrizte a számára, nem fizetett reá nagylelkűségére, mert a newyorki, sőt az összes amerikai lapok megírták a megható történetet s már az öreg szobác3kájának megtekintésére is, csak ugy dűltek a vevők az áruházba. Igy kapcsolódik egybe, az amerikai élelmesség a romantikus érzelmi világgal, ami különben az egész angol fajt oly annyira jellemzi.
