Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-20 / 31. szám

BÉKÉSME6fYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 április 20 igen helyesen, kimondotta, hogy az idén rendez kiállítást. Abból az alkalom­ból, hogy a városi képviselőtestület maga is akciót indított a kerületi mun­kásbiztositó pénztárnak Gyuláról Csa­bára történendő áthelyezése iránt és a székház céljaira a telket már elvben fel is ajánlotta, az elöljáróság újból a legeré)ye3ebb mozgalmat indítja megye­szerte ez üdvös és az egész megyebeli iparosság javát szolgáló cél elérése ér­dekében. Az ülésről tudósításunk a következő : Jelen voltak Tímár Endre elnök­lete alatt: Facsinay Dezső ós Mol­nár János alelnökök, Horváth Mi­hály jegyző, Uhrin András pénztáros, továbbá Dénes Bálint, Felber Sándor, Offenwagner Pál, Timkó András, Orvos Eüdre, Wieder Albert, Kvasz Pál, Uh­rincsok János, Boskó J'nos, Molnár Mihály, Kiiment György, C ;uvarszky Mihály és Zlehovszky György elöjáró­sági tagok. T i m á r Endre elnök hatalmas megnyitó beszédében mindenekelőtt szi­ves szavakkal üdvözölte a testület uj tisztikarát és elöljáróságát. A testület, úgymond, beléjük helyezte bizalmát, mindeniknek kötelesége tehát minél eredményesebb munkára törekedni. Az elnökség feladata a testület szűkebb ve­zetése. Olt is az elnöké a legnagyobb teher. Kéri, hogy feladatának teljesíté­sében támogassák az előljárósági tagok és hogy az üléseken tett felszólalásaik­ban mindig a tárgyhoz ragaszkodjanak, mert anélkül meddő lesz a tanácsko­zás. Felhozza az ipartörvény hiányait, amelyeknek pótlására az egész iparo­ságnak törekednie kell. A betegpónz­tári intézmény is csak a munkásoknak kedvez, a teher és a kellemetlenség ju­tott csak belőle az önállóknak. Csaba a gyulai pénztárhoz tartozik, de a tes­tület átvette a pénztár csabai ügyeinek intézését, amiáltal csak a testületi ta­gok érdekeinek akart használni. Mégis támadások érték a vezetőséget, hogy inkább a pénztár érdekeit védi az ipa­rosokkal szemben. Ezt a vádat vissza­utasítja, mert igaztalan és mert a ve­zetőség minden egyes alkalommal eré­lyesen kél az iparosság védelmére. O maga is személyesen bemegy gyakran Gyulára. A helyesléssel fogadott megnyitó után kezdetét vette az ülés. Horváth Mihály jegyző először a közgyűlésnek az alapszabályok módo­sítását kimondó határozatát emiitette föl. A közgyűlés tudvalevőleg az elöl­járóság mellé még egy 5 tagu bizott­ságot küldött ki azzal, hogy az alapsza­bályokat dolgozzák át és a módosításra vonatkozó javaslatukat egy rendkívüli közgyűlés elé terjesszék. A jegyző ja­vaslatára kimondotta az elöljáróság, hogy alapszabály módosítást rendkívüli ülésen fogja eszközölni, amelyen a bi­zottsági tagok is megjelennek. A gazda-bizottság tagjaivá Kvasz Pált, Kiiment Györgyöt, Offenwagner Pált ól Orvos Endrét választotta meg az elöljáróság. Kötelességóvó tette a bi­zottságnak a testületi könyvtár kezelé­sét is. Uhrin András pénztáros felol­vasta a testület január, február és már­cius hónapi pónztárforgalmáról szóló jelentésót, mely szerint a bevétel 1757-89 korona, a kiadás 130101 korona volt, a maradvány tehát 455 88 korona. Az er­zsébethelyi iparosságnak egy mulatság jövedelméből történt 22 50 korona ado­mányáért köszönetet mond az elöljá­róság. Horváth Mihály jegyző ezután a segélyezett szegény iparosok névso­rát terjesztette elő es kérte a segélye­zési összeg nagyságának a megállapítá­sát is. A mult évben erre a célra 200 korona volt előirányozva, amelyből 3 szegény iparos kapott segélyt. Most az egyik segélyezett iparosnak, K-r<pecki Mihálynak mülábra volna szüksége, de a szerencsétlen ember képtelen a szük­séges összeget előteremteni. Az elöljá­róság elhatározta, hogy nagyobb össze­get fog adni e célra néki és gyűjtést indit az iparosság köreben is. Egyben kiküldötte Facsinay Dezsőt és Kiiment Györgyöt a szegény iparos helyzetének megvizsgálására. A tagforgalmi jelentés szerint a tes­tületnek a mult év december végén 768 tagja volt, március végén pidig 772. Iparosigazolványt többen nyertek. A tanoncok száma december végén 583 volt, március végén pedig 580. Mivel tanoncmuokakiállitás már két év óta nem volt, az elöljáróság elhatá­rozta, hogy az idén rendez. Előzőleg azonban megkeresi az iparostanoncis­kola igazgatóságát, hogy szólítsa fel je­lentkezésre az iparosságot. Ha kellő számú tanonc jelentkezik, akkor augusz­tusban Szent-István napján és az előtte levő napokon lesz tanoncmunkakiállitás, ellenkező esetben azonban nem lesz. A kerületi munkáspénztár kiküldöt­teinek a választása ma vasárnap dél­előtt 9 órakor veszi kezdetét. A testület ezen az uton is felhívja az iparosságot, hogy a szavazásban minél többen ve­gyenek részt. Örömmel vette tudomásul az elöl­járóság, hogy a városi képviselőtestület akciót indított a kerületi pénztár szók­helyének Csabára történendő áthelye­zése iránt. Elhatározta, hogy ez akció­ban szintén részt vesz és csatlakozásra felszólítja a megyebeli ipartestületeket is. Az érkezett ügyiratok között leg­nagyobb mennyiséggel az Ipartestületek Országos Szövetsége szerepel, amely most intenziv működést fejt ki ós min­den téren igyekszik az iparosság hely­zetén könnyíteni. Átiratai között szere­pelnek többek között a bategápolási pótadó felemelése ós az uj adótörvény életbeléptetése elleni küzdelemre vonat­kozók is, amelyek tudomásul szolgáltak. A szövetség kérdést intézett a tes tülethez az iránt is, hogy vájjon a tes­tületi, községi, vagy az állami munkás­közvetitést tartja-e célszerűbbnek. Az elöljáróság az állami munkásközvetitós mellett foglalt állást. Felszínre került a testületi pénzek­nek a postatakarékpénztárban való el­helyezése is. Ez ügynek a megvizsgá­lására kiküldötte az elöljáróság Facsinay Dezső alelnököt, Orvos Endre ós K1 i m e n t György előljárósági tagokat. A csak pár hónap előtt alkalmazott irodatiszt már hetek óta súlyos beteg ós kevés remény van felgyógyulására. Ezért az elöljáróság május 1-től fogva felmondott néki. Timár Endre elnök ezután az elől­járósági ülést berekesztette. A szökési kísérlete. Öngyilkos akart lenni. Izgalmas helyszíni szemle. Körülbelül két hónappal ezelőtt nemcsak a megyében, de országszerte feltűnést és megdöbbenést keltett az a kegyetlen gyilkosság, amelyet Szondi­Horváth György nagyszénási gaz­dálkodó követett el. A gyilkos nehéz doronggal verte agyon Németh Já­nos orosházi gépészt és szerelőt, aztán a borzalmasan összeroncsolt hul'át a vasútra helyezte, mintha a vonat gá­zolta volna el. Napokig az is volt a hiedelem, hogy szegény Németh János szerencsétlenség áldozata lett. A csend­őrségnek azonban gyanús volt a dolog, nyomozáshoz fogott ós csakhamar sike­rült is neki megállapítania, hogy Nó­methet ugyanis nem a vonat gázolta el, hanem meggyilkolták és a gyilkos Szendi-Horváth volt. Szendi-Horváth a nővérével együtt határozta el magát a gonosztett elkövetésére. Nómethnek ugyanis életbiztosítása volt pár ezer koronáig ós ez az összeg annak a ha­lála után reájuk nézett volna. Az élet­erős ember természetes halálát a pónz­sóvár testvérpár nem tudta bevárni ós kieszelte a gyilkosságot. De azon rajta­vesztettek és most mind a ketten a gyulai kir. ügyészség fogházában ülnek. A gyilkos Szendi—Horváth, aki folyton attól reszket, hogy az esküdt­bíróság ítélete halálos lesz ós felfogják akasztani: Pénteken délelőtt ismét nagy izgalmat okozott Nagyszénáson. Pénte ken ugyanis a gyilkosság színhelyén helyszíni szemle voU, ame'yen K u r c z Antal vizsgálóbíró, dr. Konrád Ernő kir. ügyész és a gyí kos vettek részt, akit szuronyos börtönőr kisórt. Szendi Horváth az uton meg volt láncolva, azonbnn Nagyszénáson feloldották kö­ielókét, hogy könnyebben tudjon ma­gyarázni. Megmutatta a helyet, ahol Nómethet leütötte és a holttestet a sín­párra fektette. Láthatólag reszketett a gyilkos e szomorú feladat teljesítésekor. Odafehérlett a tanyája. Olykor-olykor arra felé nézett és nagyokat sóhajtott. Bizony azt nem igen fogja többé vi­szontlátni, ha a földi igazságszolgáltatás rémes tettéhez méltó büntetést fog reá mérni. Egyszer kétségbeesett gondolat fo­gamzott meg az agyában. Az hogy meg­szökik, hazafut és elemészti magát. Mi­kor a bírósági kiküldöttei egy kissé elmaradtak, Szendi Horváth hirtelen el­határozással nekiiramodott és futni kez­dett a tanyája felé. Rögtön észrevették. A királyi ügyész rákiáltott a börtönőrre: — Lőjje le! Ékkor azonban kiderült, hogy a börtönőr fegyveróbennem volt töltés. Mást nem tehetvén, a menekülő gyikos üldözéséhez fogtak.] Az ottan kö­rül kíváncsiskodó népből is sokan fu­tottak utána. Szendi-Horváth egyenesen a tanyájához tartott. Az üldözők min­denütt a nyomában. El is érték. Mikor befutottak a tanyába, a gyilkos még mindig karjai között tartotla feleségét. Keservesen zokogtak mindaketten. A törvény emberei azonban szétválasztot­ták őket. Szendi-Horváthot ismét meg­kötözték ós elvitték. Az uton sirva modta : — Mért nem engedtek meghalni ? Elakaríam késsel vágni a nyakamat. Hiszen úgyis tudom, hogy hóhórkézre kerülök. A könyek azonban nem hsssnáltak. Szendi-Horváthot a szemle után vissza­kísérték az ügyszsóg börtönébe. KróniKa, Ez a tavasz mégis Vakmerő és bátor, fizt se tudom, hova legyek Lelkem haragjától. Szemtelenség az, hogy Olyan idők járnak, Amilyenben része volt most Szép Magyarországnak. Téli átok jött ránk, Zivatarral, vészszel . . . Hej, nem folyik e Kánaa'n Ma már tejjel, mézzel I Mert elfagyott minden, Szilva, alma, körte, Szegény jámbor gyümölcsészek Össze vannak törve. fi baracklekvárt is Csak visszasóhajtjuk, fimikor a palacsintát Őnélküle faljuk. Lefagyott a Komló, fi sörünk se jó lesz, fi Salvátort is leintjük: Kutyának való ez I Legborzasztóbb ám, hogy Szőlő se lesz bőven, fi borivás, a lumpolás Lészen veszendőben. Ecetes vinkóért Öt forintot kérnek, Egy félliter biz' elég lesz Tiz szegény legénynek. S akkor még hencegnek, 5ogy be jól mulattak, fl cigánynak könnyelműen Egy-egy hatost adtak. Ilyen időt élünk, Ilyen idők járnak, Hej, kiesett a feneke E cudar világnak I . . . Pénz erre felé még Lesz tán valamennyi; fi gyomai kerületbe Kell csak átalmenni. Mert ott választás lesz És nem is sokára, Kovács Gyula hogy lemondott fi nép ottan árva. fl jelöltek már is Tolakodnak szépen, Keresel pénzt, tollasodol Én jó magyar népem. Mert hát oda nem megy Hemni-humni ember, Tele lesz a belső zsebe Nehéz ezresekkel. S aki jobban győzi, fiz kerül a Házba, Pláne most, hogy sokan estek Szomorú zseblázba. Lesz pálinka, sör, bor, Lesz özön pörköltség, Ilyesmire futja még az filkotmányos költség. Magam is ha egyszer Jól akarok lakni, Nem restellek a szomszédba. Kissé átballagni. S ha fizetnek szépen, Én is kiabálok, Ilyesmiért valóságos Tyrteusszá válok. De halt I Baj van I Vége I , . Elrekedt a gégém, Világhirü baritonom, Nem hallattam rég én. Pedig vártak, vártak, Ezerfelé vártak, S akik vártak hangversenyre, Bizony pórul jártak. Ezt csináltad vélem Óh, te cudar gége I — Guy uram, magának már Látom, vége, vége I . . . Guy. ÚJDONSÁGOK. Két furcsa eset. A gyanús reggeli vevő. — Rozi Budapesten. Tavasszal ós ősszel tudvalevőleg nemcsak a divat virágzik, de a szerelem is furcsa hajtásokat varázsol elő. A csabai esetnél a legújabb kalap­divat okozott egy kis rémületet. Van a csabai Vasut-utcán egy női divatüzlet. A hölgyeket, ha kérdik, hogy hol vették a sikkes kalapot, rendesen igy felelnek: — A lehetetlen nevü Rózánál. A kérdező pedig ekkor tudja már, hogy Pitschmann Rózánál. Csütörtökön reggel a lehetetlen nevü divatárusnő hőt óra előtt nyitotta fel üzletét. Az utca még néptelen volt. Alig igazította meg a kirakatban levő modell-kalapokat, már be is állított az első vevő, egy nő." — Mivel szolgálhatok, — kórdé szívélyesen P. Róza. — Egy tavaszi, átmeneti kalapra lenne szükségem. A marchand de modes megfordult, hogy a kívánt kalapot tartalmazó dobozt az állványról leemelje. Mikor ez sike­rült és megfordult, a divatárusnő ijed­ten felsikoltott. A vevő ugyanis a kalap felpróbá­lására levette fej kendőjót s ez ijesztette annyira meg. Annak ugyanis a fejét nem borította haj, hanem ugy állott előtte, min ha csak akkor jött vo'na át Ramacher borbélytól, a háromas nyiró­gép alól. — Ne tessék annyira megijedni, szólt a hajatlan hölgy, csak most sza­badultam Gyuláról, a börtönből. Azt hisszük mindenki elképzeli, hogy P. Róza ezt hallva, még jobban megrémült, annyira, hogy a kalapot gyorsan az ismeretlen fejére nyomta, Gondolta, hogy az gyorsan távozik s neki bántódása nem történik. De a fur­csa vevő nem távozott, körülnézett ós más kalapot kért. E közben a divat­árusnő nagy félelem között tekintett ki­felé az utcára, hogy ha valaki arra felé megy, kiálltással beszólítsa. Igy telt vagy 8—10 perc el. A vevő uj kalapot akart próbálni, P. Róza arról lebeszélte ós azt magyarázta, hogy a kezében levő jól áll. Végre az üzlet előtt ment el R.-né, a divatárusnő ismerőse, ki a kiáltást hallva bement. Mikor a vevőt látta, ez is elcsodálkozott.' R.-né előbb azt hitte, hogy rituális hölgy áll előtte, ki otthon feledte a pa­rókáját. De mikor jobban Jvizsgálni kezdte, az a gyanúja támadt, hogy az talán nem is n ő, hanem férfi. S mikor még más is megállott az üzlet előtt, a furcsa vevő ledobta a ka­. lapot és gyorsan elfutott. Ezzel bizonyí­totta be, hogy rossz szándóka volt. * A másik eset hősnője a szép Rozi. Már mint Kulcsár Rozi. A darázs­derekú, fórfisziveket lángragyujtó szemű Rozi a községi elemi iskolák takarító­nője volt Békésen. Ugy-e bár ez nem

Next

/
Thumbnails
Contents