Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-20 / 31. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 31-ik szám. Vasárnap, április 20. BEKESHEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: 8ZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-siAm 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Uj törvények, Békéscsaba, ápril. 19. Amig a politikában általános a csend és a törvényhozás munkája szünetel, addig a törvény-előkészítés műhelyeiben, a minisztériumokban egész serege készül a fontosabbnál-fontosabb törvényjavaslatoknak. Elsősorban a belügyminisztériumra hárul a feladat, hogy a választójogi törvénnyel kapcsolatos törvényjavaslatok idejében elkészüljenek. A minisztérium törvény-előkészitő osztálya elsősorban a választókerületek uj beosztásáról szóló javaslaton dolgozik. A javaslathoz szükséges óriási anyag már csaknem fel van dolgozva és a munkálatok annyira előhaladtak, hogy még ez év őszén a törvényhozás elé kerülhet a tervezet. A választási bűncselekmények és a választások feletti bíráskodásról szóló javaslatokat az igazságügyminisztériumban már letárgyalták és most a belügyminisztériumban tanulmányozzák azokat és a legközelebb tartandó ankét fog felettük dönteni. A választási bűntettekről szóló javaslatnak az a célja, hogy a választások rendjét, szabadságát és törvényszerűségét ugy az országgyűlési, mint a közigazgatási választásoknál biztosítsa. A választások feletti bíráskodásról szóló tervezetben nóvum és mindenesetre nagy feltűnést fog kelteni az az intézkedés, hogy a választások feletti bíráskodást a közigazgatási bíróságra ruházza. Ezzel az intézkedéssel egyrészt a kúriát kívánják mentesíteni, másrészt tovább fejleszti azt a már, a választási törvényben kimondott elvet, amelynek alapján a választások előkészítésénél felmerülő összes vitás kérdéseket a közigazgatási biróság hatáskörébe utal. Ezzel kapcsolatban a formai semmiségi okokat az uj választási törvényhez idomítja. Igen fontos és aránylag rövid idő alatt végrehajtandó feladatot ró a belügyminiszterre a városok fejlesztéséről szóló 1912. 48. törvénycikk 30. szakasza, amely kimondja, hogy a törvény életbeléptetésétől számított két éven belül a belügyminiszter köteles törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszteni a városok szervezésének, közigazgatásának és háztartásának rendezéséről, valamint a városi rendőrségeknek az egész országra kiterjedő szabályozásáról. Fölösleges bővebben fejtegetni, hogy a tervezett törvényjavaslatoknak milyen fontosságuk és jelentőségük van a közigazgatás szempontjából. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a városokat kulturális és anyagi előrehaladásukban mennyire megkönynyitik a tervezett javaslatok. Ezekkel a törvényekkel kapcsolatban revízió alá kerül Budapest főváros tervezéséről épen negyven évvel ezelőtt alkotott törvény is. . A városok reformjával kapcsolatban szükségessé válik a községi törvény reformja is, már csak azért is, mert az uj városi törvény valószínűleg ki fog terjedni a rendezett tanácsú városokra is, amelyeknek viszonyait eddig a községi törvény rendezte. A rendezett tanácsú városok ma a községek magasabb kategóriáját alkotják, az uj városi törvény alapján egy alacsonyabb kategóriáját fogják alkotni a városoknak. Mindenesetre uj jogokat kapnak, amelyek alapján városi jellegüket jobban megőrizhetik és hivatásuknak is jobban megfelelhetnek. Ezek a javaslatok természetesen mind beható tanulmányokat igényelnek. Az előadói javaslatok mindenesetre idejében elkészülnek, úgyhogy a belügyminiszter a törvényjavaslatokat még a kiszabott határidőn belül a képviselőház elé terjesztheti. Rendkívül előrehaladott stádiumban vannak ezeken kivül a szegényügy, a gyógyszertárak és fürdők ügyét rendező törvénytervezetek, valamint az 1879. évi állampolgárságról szóló törvény módosítása is. Az elsorolt intézkedések mind olyanok, amelyek törvényhozási rendezést igényelnek. Ezeken kívül több olyan természetű ügy is rendezésre vár, melyet a miniszter saját hatás körében rendeleti uton határozhat. Ilyenek a légi közlekedési eszközökről és a mozgószinházakról készítendő szabályrendeletek. A mozik megrendszabályozásáról szóló miniszteri rendeletet különben már legközelebb publikálni fogják. Végül rendelet készül a községek igazgatásának ellenőrzéséről. A fennálló törvények szerint a főispánok hivatottak az alájuk rendelt hivatalok számadásait felülvizsgálni és ellenőrizni. Ebből következik, hogy a községek és községi jegyzők számadásainak ellenőrzése is joguk és kötelességük. Ebbeli jogukkal azonban vajmi ritkán élhetek a főispánok, mert nem állt rendelkezésre a szükséges utiátalány. Ezen a bajon az idei költségvetés keretén belül ugy segített a belügyminiszter, hogy megfelelő összeget vett fel utiátalány cimén, legközelebb már részletes utasítás megy a főispánokhoz, mely a hivatalvizsgálatokra vonatkozó összes utasításokat fogja tartalmazni. Békéscsaba közgyűlése. A kövezési programm. — Vita a járdaépítési szabályrendelet körül. — Igazgatósági tagválasztás az A. E. O. V.-hoz. — Gyakorlóhely a kertészeti telepnek. — Az állatorvosok fizetése. — Kisebb ügyek. Az előjelekből és a tárgysorozatból következtetve, azt hittük mi is, hogy Csaba képviselőtestületének csütörtöki közgyűlése csendes lesz, teljesen vita nélkül fog lefolyni. E hiedelmünk azonban nem vált valóra. Egyik-másik tárgynál ugyanis olyan parázs vita támadt, amilyet csak nagyfontosságú dolgok érdemelnének meg. A vitát provokáló ügyek egyike se volt korszakot alkotó, V8gy Csaba életébe vágó. Az látszott az egészen, hogy a városatyák a rendesnél jobban is szerettek és vágytak beszélni. A legparázsabb vita a már csakugyan Csaba tengeri kígyójává lett állatorvos-kérdés körül támadt, amelyről lapunk más helyén emlékezünk meg. Fontosságánál fogva szintén külön foglalkozunk a postapalota ügyével. E cikkünk a közgyűlés többi tárgyát öleli fel, amelyek hosszabb ideig foglalkoztatták a képviselőtestületet. Részletes tudósításunk a közgyűlésről a következő: A látogatottnak egyáltalában nem mondható közgyűlést délelőtt 9 órakor nyitotta meg Z a h o r a n György biró ós Korosy László főjegyző azonnal hozzálátott a tárgyak elreferálásához. Első tárgy a belügyminiszter jóváhagyó leirata volt a szintén sokat hánytorgatott kövezési programm tárgyában. A belügyminiszter tudvalevőleg elutasította Kallay Ödön földmivesiskolai igazgató felebbezését és a programmot jóváhagyta. A tanács javaslata az volt, hogy a Képviselőtestület most már feliratilag kérje a kereskedelmi minisztertől a kikövezendő utcáknak a vámosutak hálózatába leendő felvételét, a kérelem elintézéséig pedig, a rossz Békésmeyyei Közlöny tárcája Mi serkent kivándorlásra? A Budapest felé induló személyvonalra, egy állomáson nagy tömeg szállt föl. A sok ember, batyu, vasalt láda három egész kocsit megtöltött. Mikor a vonat elindult, hatalmas kórusban felzokogott az egész tömeg s az állomáson maradt hozzátartozóik sírásával távolodó hangjuk a jajveszékelés szimfóniájává egyesült. Benyomásom az volt, hogy egy porrá égett falunak áttelepített lakosságát búcsúztatják itt. A kalauz azonban felvilágosított. — Amerikába mennek ezek, kérem. Sajátságos! Ha ilyen rettenetes fájdalmat okoz a távozás, akkor miért mennek ? Bizonyára nagy a nyomor, szegénység, munkahiány, földhiány s más ilyen mélységes tanulmányt igény'ö közgazdasági okok hajítják ki őket hazájukból. Egyszerre felujult emlékemben mind az a sok értekezés, könyv, tanuimány, amit a kivándorlásról olvastam. Sőt, — némi büszkességgel gondoltam arra, hogy ón is irtam egy brosúrát a kivándorlásról, amely akkorában feltüDést keltett. A kivándorlás okait fő és mellék- közvetlen, közvetett, vonzó és taszító, tevőleges és nemleges alosztályokba csoportosítottam. Éppen ez volt valami uj s amire ón büszke voltam. Most azonban, itt az állomáson ez a tarka tömeg kissé megzavarta kivándorlási tudományomat. Hiszen ezek jól öltözött, nagy podgyászos emberek. Némelyiket olyan két parasztcsikó hozta az állomásra, hogy a főispánnak sincs különb. Alig van nóhánv férfi közöttük, csupa cifra ruhás nő. Nem valószínű, hogy a kenyérkereső férfit hagyják itthon s ők mennek tengeren túlra dolgozni. Hiszen akkor Magyarország népesedése érdekében Hunor és Mogor regéjét kell felújítani s az eltávozottak helyett más nőket rabolni. Ezeknek a gondolatoknak hatása alatt néhány szabad napomat arra használtam fel, hogy ne könyvből, de a helyszínén, személyes tapasztalatok alapján kutassam a kivándorlás okait. Velemszületett udvariasságból először is a nőkről számolok be. Az első megfigyelésre, - szégyenkezve vallom be, — nem a tudományszomj, de a közönséges sárga irigység vitt reá. A jenki-t irigyeltem falunk legszebb leányát, Zsófit, aki éppen Amerikába készült. Olyan volt az eszemadta, mintha egy vérbólü görögdinnyének őszibarack feje nőtt volna. Marasztalni próbáltam. — Hát neked minek Amerika ? Fóltelketek van, te vagy apád szemefénye, egyetlen gyermeke. Ne bolondozz, — Zsófi! Zsófi csípőre tett kézzel, egy lábon ringatta magát előttem, mikor válaszolt : — Ugy-a ! Hisz' már ember se marad a falunkban. Csak néhány vén, nyomorék, no meg az urak. Hát csak nem maradok vónjány. Azzal még a másvilágon is csak töreket hordatnak. Vitatkozni akartam Zsófival. De C3ak hamar elhallgattam. Hiszen igaza van. Számottevő épkézláb férfi vagy katona Amerikában van. Hogy pedig Z3Ófi pártában maradjon, az olyan természeti lehetetlenség, mintha a kökörcsin tavasszal hervadna el. Megjegyzem, hogy egy ilyen Zsófiféle remekbe készült teremtésnek még Amerikában nevelődni kell, hogy a jenkivé vedlett magyaroknak izlésót megnyerje. Volt egy igáskocsisom, aki olyan nehézfejü volt, hogy a lovat elvettem tőle és bivalyokhoz degradáltam, a mi, köztudomás szerint, legutolsó foglalkozás a gazdaságban. A bivalyok elől Jóska Amerikábi szökött. Két óv múlva azonban kemónykalaposan, fekete ruhában ós lakcipőben hazalátogatott. — Most már megnősülhetnél, — mondtam Jóskának. — Pénzed is van s itt meg a leányok ugy várják a kérőt, mint az óhtyuk a nyálat. — Ah! Ezek közül a sültparasztok közül csak nem választok. Nem nekünk valók azok, — mondta Jóska foghegyről. v — Amerikában sem a prezent lányát fogod elvenni, te füles, mondtam ón bosszúsan. — Hájsz' nem ! Da más világ van ott. Vasárnap felülünk a biciklire, elmegyünk a szövőgyár elé. Ott állanak a leányok néhány százan. A legutolsó is van olyan akkuratus, elegántos, művelt, hogy itthon móg a kasznárleány is bujon el előle. Igy beszól a Jóska, a volt bivalyos, a kinek az atyja cselódsertós kondás volt, a mi tudvalevőleg a legeslegutolsó hivatal a gazdaságban. A minap hazajött Amerikából Mizsu Mari. Hagyatéki ügyében egy néhány napra hazalépett, mintha ón a szomszédba átmegyek Sári nénihez eperszüretre. Mielőtt kiment, a korcsmában szolgált nyolc koronáért. Később hozzánk az „udvarba" került szolgálónak. Ez a kitüntetés ugy meghatotta, hogy anyástól együtt sirt örömében ós négy koronát adott egy kis kismisóre, Most tollas kalappal a fején, nagy bőrkofferrel jött haza. Hogy a kofferben mi volt, azt Julcsa, a mostani konyhaleányunk árulta el nekem. — Hát, mikor Mari megmutatta a ruháit, én egyenesen majd halálra váltam. Volt abban vagy tiz öltő. üelinben a minek három korona méterje, csak dolgozik. De vasárnapra van neki egy zöld bársony, kávószinü csipkével, kékselyem piros betéttel. Temérdek selyem alsó, finom ingek kék pántlikával, mint a hab. Az enyém csak törlőruha hozzá képest . . . Persze, nemsokára már Julcsa is áthajókázott, pedig ő is sirt és kismisét mondatott, mikor hozzánk került. Dehát neki is kellett zöldbársony ós kókselyem ruha és a többi. Mert a nő érzi, hogy ö az emberiség csecsebecséje, a kinek a test luxusa cél és eszköz egyszerre s nem egy unalmas napi kötelesség. Még egy Julcsa lelke is vágyódik ez után. Egyik botlik egyet ezért, a másik pedig sirva-riva, de mégis hajóra száll. Batta Márissal is komoly eszmecserét folytattam az amerikai viszonyokról. Máris özvegy menyecske, valóságos Finum Rózsi, abból a kemény fajtából, a kinek — parasztilag szólva — még a csípőjén is kalapáccsal lehet a diót feltörni. Szó, a mi szó, Márisnak nem igen jó volt a hire. Panaszkodott, hogy megszólják. Csakhogy éppen azt nem mondotta latinul: nemo próféta inpatria sua. — Ott (Amerikában) más világ van, mondta Máris. Ott nem üldözik a fehérnépet, ha egy kis gezemicóje akad. Minden város végén van egy istentelenül nagy ház. Köröskörül kőfallal van bekerítve. A küfal négy sarkán nyílás van, amóken ruháskosár van keresztül tolva. Fele kivül van, fele belül. Ha aztán valamék asszonynak ad az Isten egy „sirót," csak ide szalad vele. Beteszi a kosárba, belülről meg kiveszik ós iölnevelik. Azt sem kérdik tőle : ki bogara vagy szentem ?