Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám
1913-01-12 / 4. szám
Békéscsaba. 1913 január 12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 tett el, ami ha súlyos, az állás elvesztővel jár. Nem helyesli a körirat a fizetési fokozatokba való automatikus előléptetést sem. Magasabb fizetési osztályba ugyanis a törvény értelmében az érdemesség megállapítása után jut a tisztviselő, de a fizetési osztályokon belül a magasabb fokozatokba automatikusan lép elő. Pozsonymegye ezt azért nem helyesli, mert 4—5 év alatt a tisztviselő működésében olyan változás állhat elő, amely őt órdemetlenné teszi az előlópésré. Ez az érvelés egyáltalában nem állhat meg éppen amiatt, amit fentebb mondottunk. Ha súlyos fegyelmi vétséget követ el a tisztviselő, akkor vagy nyugdíjazzák, vagy egyszerűen kiteszik a szűrét, ha pedig ilyesmi nem történik, akkor már érdemes az előlépésre. Különösen sérelmesnek és módositandónak tarlja a körirat a törvénynek a jegyzői karra vonatkozó rendelkezéseit. A magasabb fizetésbe jutás által a megyei tisztviselők természetesen magasabb nyugdíjra is tarthatnak igényt, ami a tiszti nyugdíjalapot is sokkal jobban megterheli. A körirat azt szeretné, hogy a nyugdijalapnál ez által mutatkozó hiányokat az állam fedezze és hogy ez belevétessék a törvénybe is. Nem hisszük, hogy a kormány, vagy a törvényhozás ezt az eszmét helyesléssel fogadná, mert megvalósítása által jelentékeny teher háratnlanék az államra. A körirat konklúziója az, hogy a megyei tisztviselők halyzete csak akkor lesz jó, ha megszűnik a mostani, sok kellemetlenséggel járó választási rendszer és bekövetkezik a közigazgatás államosítása. Tagadhatatlan, hogy az elavult választási rendszer, mely a vármegyék most már csak papiroson f>3kvő autonómiájából ered, rendkívül megnehezíti a megyei tisztviselők működését. Ők függenek fölöttes hatóságaiktól és függenek a polgárságtól is. Egyet.en intézkedésük népszerűtlenné teheti őket és akkor el van vágva a karrierjük. Tudásukat, energiájukat cem fejthetik ki kellőképen, ami nagy hátrányára van a közigazgatasnak. Az államosított közigazgatás mellett mindjárt megváltozik a helyzet. És mi nem osztjuk azok aggodalmát, akik a megya antonomiájának megszűnésétől a magyar alkotmányt fAliik. Bármilyen politikai pártelfogultság sem tagadhatja, hogy az ország élén csak magyar emberek állhatnak és képtelenség elhinni azt, hogy magyar ember a saját hazája romlására törjön. Ha akadna is egy-két ilyen, sivár, fekete lélek, azt kiveti magából ez életerős, nagyjövőjü nemzet teste, ahogy azt megtette válságos időkben ezelőtt is ! A műveltség jogai. Budapesti levél. Bármily éles kritikát gyakorolnak is a választójogi javaslat ellenzői a tervezett reform fölött, egyet bizonyára senki sem tagadhat: azt, hogy ezen az egész javaslaton feltétlenül szimpatikus módon vonul végig egy igen méltányos és igen helyes kedvezés a műveltség javára. Ha közös akcióra verődik össze csak egy kis sereg ember, szinte bizonyos, hogy ennek a seregnek tagjai úgyszólván önkéntelenül is elismerik szellemi vezetőjüknek azt, aki közöttük a legműveltebb. Ez valósággal természetes és olyan természetes, minthogy az életben jobban érvénj esül a nagyobb műveltségű ember és mi ugy véljük, hogy éppenséggel nem frázis az a mon4 dás, melylyel bizonyos szociáldemokrata plakátokon gyakran találkozunk, hogy a: „müvelség hatalom!" Ha ennek a mondásnak a hirdetői, akik most a szőve kezett ellenzék taktikájának a támogatására általános sztrájk szervezésén mesterkednek, konzekvensek tudnának lenni, be kellene látniok, hogy a választójogi reformjavaslat igen helyesen cselekszik, amidőn e>őnyösebb módon juttatja joghoz azt, aki egyetemi tanulmányokat végzett, szemben azzal, aki csak az elemi osztályokat végezte el, avagy szemben azzal, aki pláne még csak irni-olvasni sem tud. A más államokban radikális módon instituált választójog következményei nem egy esetben azok lettek, hogy a legalsóbb, a legmüveletlenebb néprétegek nem tudtak érni azzal az erővel, melyet a kezükbe adtak ós valósággal A gyulai rendőrök sztrájkolni készülnek. Benyújtották az ultimátumot. Minél bonyolultabbá, nehezebbé válik az élet, annál raffináltabbak lesznek az emberek, annál jobban szaporodnak a különfele bűnök, tehát annál nehezebbé válik a rendőrség, általában a rendfentartó közegek helyzete. A régi becsületes, tisztességes világban elég volt egy-két bakter a polgárság vagyonának megóvására és ma már még a falvakban is löbb rendőrt kell e célból alkalmazni a félelmes csendőrség mellett is, a népesebb városokban pedig egész szervezett rendőrség működik. És annyira előrehaladiunk már a bűnözésben, hogy a meglevő rendőri léiszám mindenfelé csekély, a szolgálattal a rendőrök va'ósággal tul vannak terhelve, mert ket.őzött erőre és éberségre van szükség a különféle zsánerű csirkefogók elszaporodása miatt. Emellett hozzájárul a rendőrök veszedelmére lettek az állam belső kon- ; szolidáltságának, mert rendesen a de- ! magógia jelszavaitól mámoritatták el j magukat ós nem tudták mérlegelni, hogy vótumukkal milyen következményeket idéznek föl, sokszor egyenesen a maguk kárára és hátrányára. Ezeknek a mérlegelése következtében kezdettől fogva az volt a nemzeti munkapárt bölcs megfontoltságu álláspontja, hogy a választójogi reformot 1 csak u^y lehet ós szabad megvalósítani, ha a magyar nemzet szupremációja mellett biztosítani tudjuk az intelligencia szupremációját is. A mi sajátszerű viszonyaink mellett hamarosan végzetessé válhatnék az Magyarországra nézve, ha a vezetés kikerülne a müveit osztály kezeiből, mert egy c-apásra teljesen úrrá lenne a haza fölött az a lelkiismeretlen demagógia, amely már a múltban is károkat okozott, s amely egyre azon mesterkedik, hogy a maga kábító jelszavaival, csillogó frázisaival, csábító igájával tömegszuggesztiót érjen el ós ezt az öntudatos ós önálló gondolkodásra alig-alig képes tömeget aztán kényszerítő módon vigye maga után, nem törődve, ha bármiféle felfordulás következik is be ennek nyomán. Efféle veszedelmekkel szemben tesz prohibitiv intézkedésedet a javaslat, a midőn a müveit osztályokat becsületes nyíltsággal az állam értékesebb elemeinek deklarálja. Da van a javaslat ebbeli felfogásának egy másik igen nagy előnye is: az, hogy a magasabb műveltség e érésére állandóan ós intenzív módon fogja ösztökélni az emb íreket. Az analfabéta bizonyára elgondolko/ik majd azon a tényen, hogy a képzettebb, bárha csak kissé képzettségű ember, sokkal könnyebben kap jogokat, mint ő, aki röstelkedve kénytelen bevallani, hogy még csak a nevét se tudja leirni és bizonyos, hogy az ilyen ember mindent el fog követni, hogy a fia analfabéta nem maradjon. A választójogi reformnak meglesz tehát az a haszna is, hogy emelni fogja az országban az általános műveltség nívóját. Ki merné, legyen bármiféle véresszájú ós nagyhangú „népbarát" ilyen hatást becsmérelni? Nekünk ugy tetszik, hogy az lesz az igazán értékes, általános, egyenlő választójog, amelyet a polgárok önmaguk fognak megszerezni azzal, hogy minden egyes ember vággyal ós lelkesedéssel törekszik magasabb műveltség után. Csakhogy ez nem a demagógia és piszkolódó ferilika árán érhető el. A nemzeti munkapárt előrelátó ós céltudatos fe.fogása kell hoszá ! helyzetének nehezítéséhez az is, hogy a népesség egyre szaporodik, de az ő létszámuk a legtöbb helyen állandó. Ugyanilyen állandó a fizetésük is. A terhes szolgálat fejében valóságos éhbért kapnak, amelynek kétszeresét, sőt háromszorosát is kapja egy kocsis, vagy béres. Csabán ugyan e tekintetben előnyösen változott a helyzetük, mert a képviselőtestület egy nagylelküségi rohamában annyira felemelte a fizetésüket, hogy még nagyvárosi rendőrök sem kapnak annyit. Mikor a csabai rendőrök szerencséjének a megyében hire kerekedett, természetesen mindenütt akcióba léptek a rendőrök, hogy fizetésüket emeljék. De mivel tudták, hogy képviselőtestületük szűkmarkú, egészen helyesen nem kérőleg, hanem fenyegetőleg léptek fel. A békési rendőrök például sztrájkkal vívták csak ki csekély iizetóeük részben való felemelését. Eanél rosszabbul jártak az orosháziak. Az intelligens képviselőtestületi tagok belátták ugyan a kórelem jogosságát, de a csizmások hallani sem akartak róla. A vezérük abból a nagy okból nem akart adni fizetésemelést a rendőröknek, mert nem vágják magukat haptákba és nem szalutálnak, mikor Őkegyelmességót meglátják az utcán. Javult a szeghalmi ós szarvasi rendőrök helyzete is Legkésőbben a gyulai rendőrök léptek akcióba. A helyzetükkel ők is elégedetlenek már régen, de nem emelték fel a szavukat, csak most, amikor lezajlott a tisztviselők fizetósrendezósónek ügye ugy a képviselőtestületi, mint a törvényhatósági közgyűlésen. A fizetésrendezés által a városi tisztviselők, közöttük a rendőrség fejeinek helyzete lényegesen javul. Méltányos tehát, hogy a nyomorúságosan csekély fizetést .,01vező" rendőrök helyzete is könnyítessék. A békésiek mintájára a gyulai rendőrök sem könyörögnek alázatosan A városhoz intézett beadványukban tiszteletteljesen, de határozottan tudomásra adják, hogy ha március l-ig helyzetükön nem javítanak, fisetósüket fel nem emelik, valamennyien ott hagyják állásukat. Gyulának mo3t tehát nemcsak a tisztviselőkkel gyűlt meg a baja, hanem a rendőrökkel is. — T a n c i k Lajos főkapitány, aki közvetlen közelből ismeri a rendőrök elfoglaltságát ós helyzetét, nagyon méltányolja a fizetésemelósi kérelmet is. Minthogy pedig ez a városnak ujabb jelentékeny anyagi megterheltetésóvel járna, a főkapitány id. Kéry Gyula főispánhoz fordult, aki nagy tekintélyével és befolyásával megyéjének már nagyon sok különféle segelyt vivott ki a minisztériumoknál. A főkapitány felkérte id. Kéry Gyula főispánt, hogy a városok segélyezésére felvett ötödik millióból eszközöljön ki valamelyes segélyt a rendőrség számára. Az ötödik millió legnagyobb részét ugyanis a nagyon elhanyagolt vidéki rendőrség fejlesztésére szándékozik fordítani a belügyminiszter. Főispánunk tekintélyének bizonyára sikerül is kieszközölni ezt a segélyt, amivel ismét sok szegény embert és családot kötelez hálára maga iránt. Az államsegély előreláthatólag le is jön március l-ig és igy a gyulai rendőröknek nem lesz szükségük arra, hogy sztrájkba lépjenek. A ravasz orvvadász. Becsapta a nyomozóit. Mult számunkban megírtuk azt a veszedelmes kalandot, melyen az Almássv D ^nes gróf gyulavárii uradalmákiváló bor- és ] lithiumos : gyógyforrás me> fe béiyagfeijetaál, kitzvénynél, cnkerfceteg&ésaii, vSrftesyiéi, mé** m fe ifet gi i t szervek toratjjüfiáJ lódM hátán. Tméutia nsieite ttvujiivts. SCHILTIS A60ST ttSSStfiTc •WHWMMMWBMMlMIlMMBl i iHi Mi iMB j —H UWIIMU UHMHI l l iqjj J fe nak egyik őre keresztül ment két vad orzóval. A vadorzók nem mindnyájat veszedelmea emberek. Akadnak közöt tük kedélyesek és ravaszak is, akiké vagy sohasem, vagy csak ritkán lehe tetten érni, olyan ügyesen csinálják ; dolgukat. Bármilyen raffinált legyen ii az ellenőrzés, bármily pontos legyen i a kutatás, nem lehet őket sohasem rajta csípni. Működnek zavartalanul, pusztít ják a vadállományt kényelmesen. Bá mulatós ügyességgel tudják kijátszani í nyomozókat és ha azok rájuk meri fogni a vétket, még nekik áll feljebb Ezek közé tartozik P o r t ö r ő Sár dor is. Portörő, mint gyulai ember környékbeli uradalmi vadászterületeke szokta megtisztelni látogatásával. E még sohasem csipték rajta. Nyu', fácán fogoly volt pedig nála mindig, sőt sok szor őz is akadt, úgyhogy jól pénzel belőle. Ha valakinek vad kell, Cíak nek szól ós a kivánt időre meg van. Néh. meg is kérdik tőle: — Honnan szerzi maga ezt a sol vadat ? Erre ő gúnyosan felel: — Honnan? Még kérdezi is? A1 másy kegyelmes úrral van egy vadász területem. És ebben igaza is van, mert csak ugyan az Almásy gróf vadászterületéi oparál. A nyomozó közegek tudják róh hogy nincs neki vadászengedólye, te rülete rrég ugy sincs. Da nem mernefc belekötni bizonyíték nélkül. Hí esendői vagy rendőr kérdezi tőle, hogy ho vette a vadat, nyugodtan egykedvüei feleli: — Hát vettem gseftre. Különösen a remetei erdő környé kén volt nagy vadpusztitás az idén. A erdész tudta, hogy ott orvvadászna! kell garázdálkodni, da nem tudta set ő, sem emberei elfogni. Sejtették, hog, a vadorzó nem lehet más, mint Por törő Sándor ós módfelett bosszantott őket, hogy nem tudnak nyomára akadn Végre az erdész fia cselhez folyamodot 1 — Majd elfogom én! — mondotté Engem úgysem ismer. És bement Gyulára. Ott egyik is merősótől megtudta, hol lakik Portört Felkereste. Portörő épen otthon volt. ; kölcsönös üdvözlés után az erdész fi mindjárt a dologra tért. — Nézze, Portörő, nekem két fá cánra és egy nyúlra volna szükségen: Van itthon ? — Jeienleg nincs — válaszolta Poi törő — és ravaszul pislogott a szemóve — Tudna-e szerezni ? — Ha'épen kell, hát tudok. — Mikorra tudná megszerezni ? — Mikorra tets/ik ? — Mondjuk, csütörtökön délre meg kaphatnám ? — M-*g, meg. — Jó. Hát akkor megegyeztün ebben. — De hová vigvem ? • — Tudja mit ? Hozza be a Haverd boltjába. Tudja, ott a Komlóval szembei — Tudom. Jó. És távozott az erdész. Már előr örült, hogy sikerül nyakoncsipnie veszedelmes embert. Azonnal sietett csendőrsógre és elmondta a dolgot. 0 is nagyon életrevalónak találták a eszmét és örültek neki. Eljött a nagy nap, csütörtök, j csendőrsógről két ember ment el ' Haverda-fóle üzletbe és elbujt. A 1 erdész ott várta Haverdával a Portör érkezését. Délben, féltizenkettőkor me is érkezett a várt vendég, hóna ala egy nagy csomaggal. Az erdész szem felcsillant. — Na, megjött Portörő? — Amint látja, itt vagyok. — E hozta ? — El. — Na, tedd is ki gazember azt nyulat m^g fácánt. Most megfogtalak — kiáltott rá az erdész. Erre már a két csendőr is előjöt — Tessék — mondta egykedvüe | Portörő. Letette a pultra a csomagot. A erdész meg a csendőrök izgatottan boc tották fel ós — uramfia! — talált benne egy döglött macskát, meg kí i döglött varjut. A'ig tudiak szólani a meglepetéstő Portörő meg nyugodtan vette a kalapjá — Isten áldja meg! — mondotta ó eltávozott. így sikerült Gyulán a vadorzófogáí Csak direkt 1 fekete, fehér i ^iiviiiivuuiy Mwíjviu színes, K 1'35-ti kezdve raéterenkint, blousok és ruháknak. Frankó, már ván mentesen házhoz s^.'litva. Gazdag mintaválaszték azonna SELYEMGYÁROS HENNEBERG, ZÜRICH.
