Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-13 / 29. szám

Békéscsaba 1913 április 24 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 195 zott, hogy önálló gyógyszertárat állit fel a kórházban. Nagyon megrémültek ekkor a patikusok, mert legnagyobb fogyasztójukat vesztették volna el. ígértek fűt-fát, mindenféle kedvezményt és mint legújabban kiderült, az Ígéretek csak Ígéretek maradtak. A bizottság hajlott az ígéretekre, uj szerződést kötött vélük — és most ismét baj van velők. Az ide vonatkozó miniszteri rendeleteket egészen másként értelmezik, mint a kórházi bizottság, sőt mint annak idején maga a miniszter is gondolta. Valóságos agyafúrt fiskálisokká váltak a patikusok. És folyik a vitatkozás, a perlekedés ismét. A kórházi bizottság legutóbbi ülésen is foglalkozott a kérdéssel és beható tanácskozás után abban állapodott meg, hogy mig a most feltámadt ellentétek ki nem egyenlítődnek, az uj szerződés nem fog életbe lépni. Megbízta az alispánt, hogy irjon fel a belügyminiszterhez és kérje az uj szerződés jóváhagyásának elhalasztását. A gyógyszerészeknek immár tengeri kígyóvá nőtt ügyén kivül a kórháznak más dolgaival is foglalkozott legutóbbi ülésén a korházi bizottság. Ezeket az alábbiakban imertetjük : A kórházi cselédek ruhaszükségletének szállítására kiirt árlejtés 3 ajánlatot eredményezett. S p i t z Bernát budapesti cég 1222 50, T i m á r Endre csabai szabómester 149120, ifj. J eszenszkyBéla gyulai iparos pedig 1554-80 koronáért voltak hajlandók a ruházatot szállítani. A bizottság a Spitz Bernát ajánlatát fogadta el, mint legolcsóbbat, mert lényeges a különbség ilyen kissebb összegnél az ő ós a másik kettő ajánlata között. L e i t n e r Menyhérttől 300 nemez cipőt rendelt a kórház igazgatósága. Leitner most azzal a kórelemmel fordult a bizottsághoz, hogy engedje meg a cipők külföldön való megrendelését, mivel Magyarországon ez idő szerint nem lehet sehol kapni. Van egy gyár, de az annyira tul van terhelve megrendelésekkel, hogy nem képes Gyulára szállitan. Mielőtt móg az engedélyt a külföldi gyártmányok behozatalára megadta volna a kórházi bizottság, elhatározta, hogy a kereskedelemügyi minisztertől kér ez ügyben felvilágosítást. Mert lehet, hogy hasonló gyár van móg több is az országban. Ha pedig van, fölösleges külföldi gyártmányokat rendelni. A gyulai kórházi-bizottság nagy súlyt helyez arra, hogy a kórháznak minden szükséglete lehetőleg magyar ipartermékekkel elégíttessék ki. Demusz Ferenc felaján'otta megvételre a bizottságnak a kórház tőszomszédságában levő házát 6800 korona vételárért. A bizottság drágának találta az ajánlatot és nem is fogadta el. Fontos tárgya volt a bizottsági ülésnek a belügyminiszter olyan értelmű leirata, hogy a kórházi építkezés költségeiből móg fenDálló 68,000 korona most az egész város azt beszélné, hogy Farkas Géza biró felesége nem tud ortográfiát. A szemem kisülne, a bőr lemenne a könyökömről. Nem maradna más hátra, mint áthelyeztetni magamat valami határszéli olóh faluba. Szerencsére az a nyomorult kifogástalan úriember. Érted most már, hogy mit tettél ? — Értem, értem, de azért ne haragudj kérlek. — Jó — mondotta a biró — ez egyszer megbocsátok, de egyet neked is meg kell Ígérned. — Mit? — Azt, hogy ha az uraknak megint levelet irsz, azt nekem approbálás végett bemutatod. — Ugyan ne beszélj ilyen bolondokat. — Ezt meg kell ígérned édes fiam, viszont ón is megígérem, hogy semmi mást nem igazitok rajta, csak az ortográfiai hibákat. — Jó, jó, megígérem, de hisz nem szoktam ión levelezni senkivel. Hát mire való beszéd ez ? — Az mellékes, a fő, hogy nekem megmutasd a leveleket. Ugy-e megígéred ? Jó. Köszönöm édes fiam 1 Most látod egész nyugodt vagyok. Gyöngéden homlokon csókolta a feleségét, kihörpintette a korhelylevest ós jó kedvvel távozott. Az asszony tétovázva nézett utána, mintha a férj egy iliuzzióját vitte volna magával. Nagyot sóhajtott, aztán hosszan, hosszan eltűnődött és ölbetett kezekkel elmonologizálta : — ür Isten! Milyen kicsinyesek, pedánsak ezek a férfiak! Milyen másnak képzelik őket az ostoba lányok tizenhatóves korukban . . . hiányt államsegéllyel nem fedezi. A bizottságot nagyon természetesen kellemetlenül érintette a miniszter rideg, elutasító válasza, mert másra, mint a miniszterre, ez ügyben nem támaszkodhatik. Nem volt még egyetlen nagyobbszabásu épitkezós sem, amelyiknél az előre összeállított költségvetést kisebbnagyobb összeggel tul ne lépték volna. Szépen, ideálisan el lehet gondolni valamelyik épület tervét, meg lehet csinálni a részletes költségvetést is, de csak ? kivitelnél látszik meg, hogy a számítás csak hozzávetőleges volt, hogy még mindig jó mólyen bele lehet nyúlni a zsebbe. Bevételtöbblet sohasem marad az építkezéseknél, de kiadástöbblet annál gyakrabban. Ugyanez törtónt meg a megyei kórház kibővítésénél is. Hatalmas' összeg, 720,000 korona állott rendelkezésre és móg az is kevés volt. Csekély 68,003 koronával többe került az uj kórház. Más törvényhatóságoknál az ilyen fontos közegészségügyi intézményeknél hasonló esetekben mutatkozó hiányt mindig az állam fedezte. Azért folyamodott a kórházi bizottság is a miniszterhez, akilől rideg, elutasító választ kapott. A bizottság azonban nem nyugodott meg az elutasításban, hanem felkérte az elnöklő alispánt, hogy személyes közbenjárásával igyekezzék barátságosabb hangulatra kelteni a minisztériumot. Remélhetőleg a személyes intervenciónak meg is lesz az óhajtott eredménye ós a kórházi bizottságnak nem kell a fejét törnie azon a meglehetősen nagy problémán, hogy honnan szerezzen hamarosan 68,000 koronát ? Orosháza a községi kezelő és Beíratta a Rokkant-Egyletbe. A megyebeli községek egy-két kőszívű kivételével, ujabb időben, a nagyon is elszomorító ós kétségbeejtő gazdasági viszonyok hatása alatt, elismerésreméltóan törekszenek arra, hogy alkalmazottaik helyzetén a lehetőség szerint könnyítsenek. A községi kistisztviselők, az úgynevezett kezelő- és segédszemélyzet az elképzelhető legnyomorúságosabb viszonyok között tengődik már évek óta. Az ő nyomorúságuk a legszomorúbb, mert legszomorúbb a cifra nyomorúság. Koldusbért kapnak, de mivel az értelmiséghez számítják őket, ahhoz képest kell élniök, « ruházkodniok, viselkedniük. Az asszony nem járhat az utcán bekötött fejjel, mert akkor nem fogadja be a „társaság", a „társaság" nélkül pedig nem világ a világ. A 400 forintos irnok ur gyermekeinek nyáron is cipőben kell járni", mert a 3000 forintos jegyző ur gyerekei is abban járnak ós e szörnyűséges viszonyok között ott áll a szegény ember a maga koldusbóróvel, sáppadt, kétségbeesett ábrázatával, amelyre már fiatalkorában mély árkokat szántottak a gondok. Ha a hivatalból hazamegy fur-farag, gyomlál, kapál, csakhogy azt a nyomorúságos bért egy kissé megszaporítsa és elviselhetőbbé tegye az ő és családja életét. A hasonló munkakört betöltő állami, megyei és városi alkalmazottak helyzete hasonlíthatatlanul rózsásabb. Csak a községi kistisztviselők prolotárok, a világnak talán a legszánandóbb és minden humánusan érző ember támogatására legméltóbb proletárjai. Mindenesetre örvendetes, hogy vármegyénk egyes községei felemelték a kezelő- és segédszemélyzet fizetését, vagy lakbért nyújtottak nekik, de még ennek dacára sincsenek abban a helyzetben, amelyet intelligenciájuknál ós terhes, felelősségteljes munkakörüknél fogva megérdemelnének. Különösen aggasztja őket a jövő. Mig fiatalok, J erősek, munkabírók, csak elkinlódnak valahogy a kevésből is, de mi lesz velük, ha megöregszenek, vagy munkaképtelenekké válnak ós mi lesz családjukkal, ha meghalnak? Ez a súlyos probléma még elviselhetetlenebbé teszi az életüket. Mert nyugdíjintézet a legtöbb községben nincs. A jegyzők tagjai a megyei közsógjegyzői nyugdijalapnak, ők tehát nem sokat törődnek a kezelőés segédszemélyzet jövőjével. Csaba ezen a téren is vezet, mert itt a tisztviselők nyugdijalapja már megközelíti a 200,000 koronát. A csabai községi tisztviselők és más alkalmazottak tehát nyugodtan alhatnak. Azoknak a községeknek, amelyek nyugdijalappal nem rendelkeznek, most Orosháza mutatott jó példát. Tiszti nyugdijalapja Orosházának sincs, amit olyan nagy és intelligens községtől szinte nem váriunk volna. Orosháza vezetősége és képviselőtestülete mégis belátta, hogy ha már a jegyzőkről gondoskodás történ*, gondoskodni kell a községi kezelőós segédszemélyzet jövőjéről, mert azt már egy erkö'csi testület nem nézheti el, hogy azok, akik egy emberöltőt, eltöltöttek szolgálatában, öreg, munkaképtelen korukban koldusbotra jussanak. A képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a községi kezelő- ós segédszemélyzetet beíratja Magyarország leghatalmasabb jótékony egyletébe, a Magyarországi Munkások Rokkant- ós Nyugdijegyletóbe. E határozatával 15 szegény embert tett boldoggá a képviselőtestület, annyi ember jövőjéről gondoskodott. A tanácsi javaslat az volt, hogy a heti tagdíjnak (30 fillér) csak az egyik felét fizeti a község, másik felét az illetők tartoznak fizetni. A képviselőtestület azonban néhány humánusan gondolkozó ember felszólalása után mellőzte a javaslatot és akként határozott, hogy az egész összeget a községet fizeti Reméljük, hogy Orosházának ezt a szép példáját a többi megyebeli községek is követni fogják hamarosan. KróniKa. Ravasz ez az Április, Megmondtam ma'r régen, Még megteszi a bilang, hogy Csuszkálunk a jégen. hogy hozta a meleget I Mi hogy bíztunk benne I S oly idő van mintha csak Bus november lenne. Mintha csak a zúzmara Peregne a farul . . . Nem csoda, hogy a szivem Ebbe belefájul. Hej, te ádáz április Pedig tudnod kéne, hogy már egy kis jobb idő Reánk is felférne I Mert szomorú a magyar, Tele ezer bajjal, Esdő szemmel azt lesi Mikor jön a hajnal. Rmely ezt az éjszakát, Gondok éjszakáját, Elűzné és meghozná Rz öröm rózsáját . . . Vig esztendő kellene R sok másra, búsra, Hogy a szegény is egyék, Ne nézzen a húsra, Hogy üres zseb ne legyen, Bankó tömje őket . . . — Oh magyarok istene Rdj ilyen időket I R magyarok istene Mostanában furcsa : Politikus Hála is Van a helyzet kulcsa. Es nem adná azt ide Mem ezer vak lóért Pedig ő a felelős fi sok rossz cécóért. Ilyen cécót rendezett Kovács Gyula szintén. Csodálkozik ön ezen? Ön nem ? Épugy, mint én. Búcsúzott a kis öreg Gyoma városátul S bizony sok nép nem vala Sem elől, se hátul. Pedig ő most unikum, Mutogatni kéne : Ember, aki mandátumát hetykén dobja félre. flzt a drága levelet, Melyért annyin fáznak . . . — Megbámulta a világ Hagy fiát a — Háznak. Politika takarodj I Most én másra térek, Politika . . . jajj, de rut, Esz tőle a méreg I -Hemsokára néma lesz R piac pár napra : R zsidóknak akkor lesz Húsvét ünnepnapja. Jó lesz hát, ha megveszi Kiki, amit gondol, Mert a falnak is mehet Rkkor a nagy gondtól. Én nem veszek egyebet, Egyébb minek nékem: Tárcát, melynek mindig legyen Pénz a belsejében . . . Guy. áLfáf® kiváló bór- és lithiumos : gyógyforr áto * Ié!ya|fcaj«ta4i, kHzvinyaét, cukMtotagséiaél, virtenytél, enés* tM ü létefzétl szervek kartrtjalfiál ÜtM katá«. Tn&ste Tuaiita nrujirtf. SCHILTJJ Á60ST C Véres verekedés egy kávéházban. A hős szabólegény. Mikor az alkohol elhatalmaskodik az agyon, egyes emberek csodálatos változásokon mennek keresztül. A józanul beszédes; lármás, vitatkozó emberek halgatagok, csöndesek lesznek, akárcsak a sir; a ridegek, érzéketlenek alig győzik törölni a potyogó könnycseppeket, a mélák, ábrándosak tüzes, harcias szónoklatokat tartanak, a nagy erejével virtuskodó gyáva lesz, viszont a gyáva beleköt az élőfába is, a józanul leplezett ellenszenv olyankor kitör, úgyszintén a rokonszenv is, a nőgyűlölő szerelmet vall egy tenyeres-talpas dózsatündórnek is . . . és igy tovább. Egyszóval az alkohol egyes embereket megtréfál cudarul. Az alábbi történet egyik hőse például becsületes jámbor szabólegény, mikor józan. Fegyvere az olló és a tii, amelyekkel csak szöveteket vagdal, illetve szurkál, vérengző gondolatai sohasem támadnak, még e rettenetes fegyverek birtokában sem. A múltkor móg őt is krakólerré, sőt bicskázóvá tette az alkohol. A kis eset Orosháza egyik kávéházában törtónt nemrég. Egyik asztal körül nagy társaság ült és diskurált sok mindenféléről. Legnagyobb szája a társaságban egy atyafinak volt, akinek nem mondjuk meg a nevét, mert fölösleges, ő csak statiszta a históriánknak. Az atyafi nem volt cigány, mégis elkezdte dicsórni a lovát. — Tudják, szavalt nagy pathosszal — nekem van olyan lovam, hogy nincs aki megindítsa. Nem megy az az istennek se, ha más ember kezében van a gyeplő. Csak akkor megy, ha ón szólok neki. — Ugyan ne mondjon már ilyet! — vágott közbe kicsinylőleg Pusztai József, aki szintén tagja volt az asztaltársaságnak. — Mit ? — pattogott az atyafi — Hát nem indítja meg senki. Maga se. Tudja ? — Szeretnék én olyan lovat látni. — Hát megláthatja. — Ha ad száz koroná', megindítom. — Adok ón akar ezret is. De azt nem indítja meg maga! Mielőtt még a fogadás eldöntésére került volna a sor, egy sápadt fiatalember támolygott az asztalhoz, épen a Pusztai háta mögé. Be volt csudálkozva a legény alaposan. Ahogy később kiderült, H a m z a Gyulának hívják és foglalkozására nézve szabólegény. Hamza hallott harangozni valami 103 koronáról, hallotta a Pusztai hangját is és azt hitte, hogy az akar adni valakinek 100 koronát. Oda szólt a lovat dicsérő atyafinak, Pusztaira mutatva: — Ugyan mit tárgyal evvel a csozóval? Ennél 100 korona? Sohse volt ennek egy krajcárja se. Ugy látszik Pusztai ereiben nem káposztáié csörgedezik, mert hirtelen felugrott és ugy képen teremtette a szabólegényt, hogy más nem vette volna fel tán 100 koronáért se. Hamza felvette ingyen. Nem is csinált valami nagy dolgot belőle. Odébb állott. Pusztai e kis incidens után másik asztalhoz ült és nyugodtan beszélgetett. Hamza azonban nem tudott nyugodni,