Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-10 / 28. szám

Békéscsaba, 19 i3. XL-ik évfoíyam. 28-ik szám. Csütörtök, április 10. ¥ BEKESMEGI POLITIKAI LAP Telefon-szám 17. Szerkesztőség: :r enc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részéi illető közleményei, küldendő':. Kéxiralolt nem ?I!N! ,-»!» Í-ÍSSIB Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre <5 kor. Negyedévre 3 kor. LIc fizetni bnrmlkor lehel cunegveden beiOl is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: CÜIJYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; S5SIHKL8ZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova » hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Bomladozó erkölcsök. Békéscsaba, ádril. 9. A látszólagos jólét, műveltség, vagyonosodás terjedése közepette, a gondolkodó elmét és elfogulatlanul ítélők egy hajdan nagyratörö társadalom szomorú aláhanyatlását veszik észre. A férfias jellem és vasakarat a műit emlékeiben él' csupán. A mozgató erő ma a pénz és élvezetvágy, mig a közöny a közügyek iránt általános jelenség. A bűnesetek száma rohamosan nő, a fiatalokra esvén a bűnözök nagy része. Terjed az iszákosság. Színház és irodalom szent tűzhely helyett mételyterjesztő mocsárrá válik igen sok elmében. A materiálista tanokat szabadosan hirdetik, a mindent tagadó kétely és pesszimista világnézet emberroncsokat nevelve. Valóságos átokkéntsulyosodík reánk a társadalmi betegségek sokasága, az iszákosság, ebből kifolyólag az öröklődő elmebaj, tüdővész és görvélykór. A fiatal nemzedéket megrontja a pornográfia. Yagy nem átok-e a materialista felfogás, mely mindennek a forrását az anyagiban keresi, csupán érzékeinek él, kinevetve az áldozatkészséget, a hazafiságot, tagadja az erélyt és magát az Istent is. Bizonyára nem alaptalan az aggodalom, mely ezek láttára a jobb lelkekben él s a csüggedés közepette csak az ad erőt, ha visszatekintünk nemzetünk történelmi múltjára. Mennyi erőnek, mennyi ruganyosságnak kell lenni a magyarban, hogy ennyi mérhetlen csapással dacolva, leveretve, megalázva, újra és újra talpra tudott állani, küzdve edződött, ha bilincseiben is, de izmosodott, a földet túrva is művelődött s diadalmaskodni futott ármányos, erős ellenségein. Nem lehet, hogy erőnket összeszedve, vissza ne tudjuk verni azt a támadást, amelyet egy idegen, a magyar természettel merőben ellentétes szellem intéz ellenünk. De elbizakodnunk nem szabad, látva a káros irányzat terjedését. Az utolsó ötven esztendő alatt nemzet alig ment át olyan rohamos átalakuláson, mint a magyar. A beözönlő nyugati műveltséggel együtt azonban ejy idegen szellem is beférkőzött. Kialakult egy osztály, melyet nem hevítenek a régi elvek és a ne'y uj ' etfelfogást, uj szokásokat emelt uralomra. Lázas tülekedés és a földi javakért lekicsinylése minden tekintésnek. ez lelt a gyakorlat. A rendőri si tisztika ijesztő módon mutatja be a degenerált, erkölcsileg gyenge, ifjú nemzedék korai elzüllésének emelkedő számát. A hivalkodó fényűzés irigységet kelt. Az igények fokozódása és a munkabérek emelkedése nem szüntette meg a munkás elégületlenségét. A szociálista s .jtó terjeszti és ébren tartja a hitet, hogy nincs igazság, az erkölcs csak mese, a becsület előítélet. Hajdan a vallás tanítása s a hit megnyugtatta a felzaklatott kedélyt és megacélozta az akaraterőt. Ma kockára van téve mindez, mert hit nélkül olyan az ember, mint a szomorúfűz viharverte ága. A hitélet fejlesztésére, az erkölcsi é.zés megerősítésére — mondja Lavalle — az egyedüli mód a lelkek békéssé változtatására. Ez a francia író a modern társadalmi bajokért a demokráciát okolja, mely korlátolt elmékkel, azok durva kifejezéseivel, brutális mozdulataival átalakítja a finomabb társadalmat. Az a nem nagy csoport, mely a felvilágosodottság cégére alatt dörög a militárizmus ellen, de szítja az osztályharcot, nem a nemzet érdeke, az egyén érdekeinek a kielégítése a fő. A nyugtalanság és elégületlenség beteges tünete uralkodik közöttünk. Leküzdhetjük ennek a veszedelmes következményeit, ha egybekapcsoljuk a szociális munkát a hitélet erősbitésével és ehhez erősitésképen a magyar ismét hozzáfordul az ő régi hazafias erényeihez. A Désy-Lukáes pör. - Fővárosi levél. — Egy bécsi hírlapírónak alkalma volt beszélni Lukác3 László miniszterelnökkel a Dósy-pörre vonatkozó táblai határozatról és e beszélgetés során a kormápyelnök többek között a következő klasszikusan nyugodt és jellemző kijelentést tette í — Idegeim nyugodtan állják ki e harcot, mert a lelkiismeretesen tiszta. Tudatában vagyok annak, hogy mindig csak ha?ám javára dolgoztam ós soha semmitse teíiem a érdekei ellen. Esie rjugodhn fekszem, reggel nyugodtan kelek. Idegrendszerem ezért tud sikeresen megküldeni a politikai élet viharaival l Ebből a rövid néhány szóbó annyi brCaületes őszintesség és aanyi önérzet sugár> ik, amennyit kétségkívül csak egy színtiszta lelkiismeretű férfi tud tanúsítani, akinek, — mint Lukács László mondta — semmi takargatni valója niiiCsen. És mindenki elh'heti, l\ogy ez igy van. Lukács László régóta szerepel a magyar közéletben, nem egyszer töltött be igen fontos pozíciókat, nem egyszer volt része hatalomban, nevezetes szóles hatáskörben és a tehatsége, meg a hivató.tsága mellett az ország mindenkor tisztelettel ismerte el jellemének becsületes voltát. Akik ezt a férfit közelről ismerik, tisztában vannak vele, hogy azok a vakmerő vádak, melyekkel az ellenzék ellene rontolt, merőben alaptalanok és rosszakaia'uak. El lehet hinni, hogy a királyi tábla abbeli határozatának, me'y a Désy-pörben a teljes bizonyítást rendeli el, a legjobban örvend maga Lukács László, aki maga mondja, hogy ez a határozat a megkönnyecbülós érzését keltette benne. Őt, aki nemcsak megtámadott fél, de miniszterelnök is, eddig nem egy tekintet visszatartotta attól, hogy a nyilvánosság előtt való nyilatkozataiban tulmenjen azon, amit az országgyűlés kót háza előtt a Dósy-féle vádakról már elmondott. De most, amidőn nemcsak annvk lehetősége van megadva, hogy a miniszterelnök leplezetlenül állapítsa meg a való tényállást, de amidőn a királyi tábla döntése egyenest elrendeli a bizonyítást, Lukács László köteles is lesz nyiltanjfeltárni a dolgokat és semmi kétség se férhet hozzá, hogy az ujabb tárgyaláson Désy vádjai összeroppannak és a miniszterelnök a legfényesebb elégtételt kapja meg. — Én a magam részéről vagyok az utolsó, akinek oka van a nyilt bizouyitástól tartani 1 — szólt Lukács László. Mert nekem nincs takargatni valóm! Ez a hang a tiszta, nyugodt lelkiismeret hangja. Ha Désy vádjai dolgában a független biróság ki fogja hallgatni teljes nyilvánosság előtt a tanukat és át fogja vizsgálni az ügyre vonatkozó okiratokat, akkor ki kell derülnie, — maga a miniszterelnök hangoztatja ezt — hogy a vádak egy része teljesen alaptalan, teljesen valótlan, teljesen téves, a másik része pedig olyan, hogy semmiképpen se hozható kapcsolatba Lukács László személyével. Békésmenyei Közlöny tárcaja Tavaszi nap fénye. Tavaszi nap fénye ragyog ablakomra, Ragyog a nagy rónán, messze sugározva Hosszú, rideg télre, a honnak sebére Clj életre keltő balzsamát, áldását Oh, vájjon meghozza ? Meghozza áldását az arany kalásznak R fakadó rügynek? Üde virulásnak? Meghozza balzsamát, mit a léleknek ád Bölcs, serény munkában boldog békessége Rz édes hazának? Végig suhint egyre keblemen a bánat, Mikor bús viszályban látom szép hazámat Oh, amint fellobog, cikáz, zúg, kavarog R sziveknek lángja, mintha visszaszállna Nagy árnya Mohácsnak flkkor is úgy gyú

!t fel, úgy lángolt ez a hon. 5 a viszályban égő, széttört darabokon Népe száz sebéből vérező szivéből Kitörve, oh, meddig jajongott és sajgott R szörnyű fájdalom ! Rkkor is — de van-e honfi, ki nem tudja, fiz a pártos átok hogy viharzott zúgva? És a nagy tanúság véres sírokon át Hiába lebeg fel ? Hasztalan int, mutat Vissza a bús múltra ? Cljra egy a hon ma. Hű fiáktól várja, Tartsák össze dicsőn, egy célra munkálva. Mégis ki-kigyúlva a pártos láng újra, Égetve, perzselve, sebet tépve támad Egyre a hazára I Rvagy a magyarnak ez már örök sorsa : Lelke villámait hogy egymásra szórva, Oh, bár köröskörül a felleg egyre gyűl, flősi, nagy erejét önmaga eméssze, Qnmaga tiporja ? 1 Szép tavaszi napfény, messze sugározva, Árasszad ki balzsamod, áldásod a honra I Mint kalászt a rögből, zöld lombot a rügyből, Oh, fakassz a szívből nemes bölcseséget, Dús aratást hozva! Sárkány Imre. A tenger partján. Annyira szeretjük napsugaras öblét a Qu=irnerónak, hogy már szidjuk is, mint a — gyermekünket. Hogy igy, hogy uy:y ; — de azért örömrepesve kere sük föl újra, főleg olyan tél után, amilyen most mu't le ró unk, mikor már bundában szüretellünk, és még márciusban is dérré vált a harmat. Csak látni kell, micsoda hatással van a tenger az emberre, mint minden transc ndentaiis az en

;ber érzékeire, lelkére. Piase-nál a K rsztnak u'.olbó hegysorárál tlőbukkan a sóvárogva várt tenger. O'ykor csak annyi, mint a tenyerem. És hogy rohannak ablakhoz az uiatok. Az is, ai i fiumei vigéc: az i?, aki a Karszt páfrányait most először látja s hogy a -eng rn^k e fö

:vényen mulatott kiesi csücskére ráömlik a felkelő nap ttvsszi sugára (mert hiszen r°gge!i érkezéskor lógtündéribb ez a l'itvany) bizony a természet örök szépsége rezeg, derül arcán. Egy berlini esernyőgyáros, akit fcohse láttam még mosolyogni se, mondotta sz ntenciozusan : — Bizony megtudnám érteni, ha most uraim mindnyájan (és én is önökke!) letérdepelnénk és magasztalnék az Urat. Ilyen beszéd a XX ik században! És nem neveltük ki érte. Da láttam én más csodát is. Azt, hogy március derekán a Karszton kót méteres jégcsapok, mint valami füszeresbo.ti reklámszalámik, csüngtek a Karszt szürke szikláin és hópaléstban a fuzsiaei fenyők, mikor egy-két óra múlva le értünk Abbáziába, olt a didergő kegyes grófné is jó likacsos csipkebluzában reggelizett a Quarneró piros ernyője alatt és a M ster — már hogy a hallgató Chramton-mester, lüszter ruhába öltözve, szivta visszájáról a brittanikáját. (Mi mindent is meg nem látsz, te Myrha.) Hát, igen meg'átom én ós bizonnyal meglátja mindenki, hogy Abbázia — demokratizálódik. Az V-ik kerületet felváltotta a VII-ik és Vili ik, sőt ennek is jellegzetes dob utca elemét öleli föl, — olykor vészesen keverve a pásti uj speciálitással, a Csíkágó uj városrésszel. Igy lehetséges azután, hogy a fürdőszobák átalakulnak szükséglakásokká s valóban nem egyszer ismétlődik a régi kedves parvenö anekdotta: "— Reneé 1 aber várogasd jobban a nyakadat. Azt a kutyafáját 1 A brilliáns függőd nem érvényesül eléggé. Abbázia demokratizálódásának aztán persze uj kiválás a következménye. A preciőzök — mint Moliére mondaná — Lovránát virágoztaiják föl. Ez is a magyarok jóvoltából kurorthá leve, ami nek drága a leve, mert a levegőt is személyenként (20 éven felül) 40 fillérért adják naponta. Itt meg nevén nevezik a gyermaket. Lavegő adj van, mivel Cur- ós Musiktax* azon egyszerű okból nem lehet, mert a zene a jövő zenéje. De igy szép ez ós igy igazán szép. Felpillantok a Lovrana nevü rórsaszinben tartott Grand hotelre, ahol csúnya meztelen sziklákon szalajtották a pikkoló-Lazzaronik a gyikot még néhány óv előtt, most pedig pálma, olajlugasok díszelegnek, hatalmas kék liliom-grüppok virágoznak javában, — a platón, a rózsaszínű baldachin alatt (váljon rózsaszín álmok között e ?) szunnyadozik egy bájos asszony, akinek az a kötelesség jut, hogy az urának a közéletben szerzett szívós töviseit, a hitvesi szeretet odaadásával kiszedegesse. Lukác3 Lászlónét itt mindenki ismeri és aki ismeri, lehetetlen, hogy ne szeresse. Az ember nem érti (bizonyosan csúf p?sti pletyka az egész), hogy egy miniszteri kollegánó páholyt változtatott, mikor a ressort-miniszter miniszteri precidensó lett. Hja 1 A vérbeli grófnők nem felejtenek. Elhiszem, hogy a munkapörölyóből ideszakadt, igavonó embartársaimnak itt az álmosító, az idegeket leszerelő, a perzselő, barnára festő napsugárban, amikor egész lényét elfogja egy boldogító tunyaságérzet — uj filozófiai elvei t'madnak. Az, hogy az Istan az emberiség megbüntetésére adta a munkát. Csakugyan. Ádám evett az almából. És mi arcunk verejtékével szerezzük a kenyerünket. Pedig mennyivel jobb lenne a tengerparton sétálni, aztán 4 5 fogásos penziók asztalához rohanni nap-nap mellett f rkasétvággyal. C3ak az, aki maga a tengerp irton élvezte a tünyasignak menybeit kéjét, csak az tud belehelyezktdui a velencei Lassaronik gondolat- és kedólyvilágába és megérti engesztelhetetlen gyűlöletét minden munka iránt. Emberi agy szebbet, jobbat és igazabbat ki nem találhatott, mint azt a nagy igazságot: Delei far niente 1 A tenger mellett lakók változhatatlan filozófiája ez és az marad örökkkó . . . Azért kedves olvasóm, ha eddig meg nem untál s végig követted álmos, lusta és kónyszei ült gondolataimat, abban a csalfa hitban, hogy valami oko-