Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám
1913-03-30 / 25. szám
4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 március 16 KróniKa. Ünnepelni, ugy-e bár Nem mondható rossz szokásnak? Csak egy a baj: vége van Hamar, mint a — koronásnak Nekem is volt ünnepem Oly hosszú, hogy szörnyűséges, Neki mentem bátran én 5 láttam, bizony minden véges. Elúszott a garasom, Rz étvágyam, az itvágyam, És most ugy kívánlak én, Ritkán látott édes ágyam I És azt hiszem nemcsak én Vagyok ezzel ilyenmódon Hasonló jelt látok én Minden egyes olvasómon, Olvasó, nem olvasó, Igy van ezzel minden ember, Ünnep után jön a bojt, flmikor már semmi sem kell. Most meg pláne nagy a böjt, Mert itt van a hónap vége, R világnak most zsebünk R legnagyobb üressége. Ma minden zseb léghajó, Mely repülne fel az égig De hiába megy oda, üresen tán ott sem értik. Manapság a telezseb, R legnagyobb mesterszónok, Ha a zsebem tele van, — Rpponyival megbirkózók. De nem mindig pénz beszél, R Balkánon már a bomba, Szegény árva törökök, Nézhetnek már Drinápolyra I Drinápoly már elesett, Drinápolyban ur a bolgár, Lásd, te árva, vén török Ilyen az a bolgár polgár I Neked más, mint kukutyin, Szegény török, nincsen hátra, Mért nem küldtél több legényt, Embereket ki a gátra ? I Öreg testvér én bizony, Téged nagyon is sajnállak, Mert jobban bőg ezután Rz a buta szerb vadállat. Most minden szerb hust eszik, Minden bolgár — kelkáposztát, S török vértől mind berúg, Ozmániát ha felosztják. Most már mindegy. Rendbe van Sóhajtozni, sírni késő, Kliónál már szorgosan Működik a véres véső. Mi pedig, bús magyarok Egymást rugjuk, egymást verjük, R veszélyt, mely fenyeget Vak-őrülten nem ismerjük. Török után a magyar Rll útjában a muszkának Mért nem térünk együvé ? Ugy adhatnánk a kutyának ! Én bennem már a harag Ugy viharzik, mint az orkán . . . — Husz fillérért két „muszka" Lecsúszik ma Guy torkán I . . . Guy. Meggyilkoltak egy esabai gazdát. Vérengző béreslegény. Fogva van a gyilkos. Szomorú szenzációra ébredt Csaba szombaton a hetipiac alkalmával. Villámgyorsan terjedt el a hir az egész városban. Mindenfelé embercsoportok verődtek össze és u?y újságolták egymásnak a tragédiát. — Hallotta ? — Mit? — Griecs Farkas Pált meggyilkolták. — Ne mondja, Borzasztó ! És kicsoda ? — A bérese. Ilyen és ehez hasonló párbeszédeket lehetett hallani. Sopánkodva váltak szét a csoportok, hogy tovább vigyék a hirt. A sajnálkozás is ki-kitört az emberekből : — Szegény! Pedig olyan derék ember volt! És igazuk is volt azoknak, akik igy vélekedtek, mert Farkas Pál a legderakabb csabai gazdák közé tartozott. Tisztességes, igen értelmes ember volt, aki mindenkivel igyekezett jó viszonyban lenni. Meglehetősen élemedett kora dacára is folyton dolgozott. A szorosabban vett mezei gazdálkodás mellett nagyban folytatta a disznóhizlalást és kereskedést is. E munkaköréből kifolyólag évente többször fordult meg Budapesten és Bécsben, ami műveltségének fejlesztésére és látókörének szélesbitésére csak jótékony hatással volt Tipusa volt a vállalkozó szellemű gazdának, aki nemcsak az anyaföldtől várja megélhetésének, vagyona gyarapodásának a biztosítását, hanem maga is elkövet mindent exisztenciális alapjának a megerősítésére. Farkas Pált medgyesbodzási birtokán érte a tragédia. Holttestét a helyszíni vizsgálat ós a boncolás megejtése után hazaszállítják a mai napon Csabára ós itt fogják eltemetni az Orosházi ntca 46. számú házából. Az előzmények. Farkas Pál a mult évben fogadta fel Pribojszky Jánost, a gyilkost, béresnek. Bár elég fiatal 22 éves legény volt, megtestesítője volt a lustaságnak. A dolgot egy csöppet sem szerette. És még hozzá az értelemnek sem állott valami magas fokán. Egyedüli élvezete az evés volt. Folyton evett volna. Amikor a gazdája, vagy annak fia nem volt künn a tanyán, PribOjSzky Jani felé se nézett a dolognak. Lustálkodott, aludt, evett egész nap. A szer- \ ződésben megállapított porció szalonna vagy kenyér sohasem volt elég neki { Folyton többet követelt. Mikor a gazdája valami hanyagságért rászólott, még neki állott feljebb. » — Azt kivánja, hogy dolgozzak, j mikor még enni sem ad ? Pedig kapott eleget a kikötött porción felül is mindenbői. Igazságának tudatában Farkas természetesen gyakran összeszidta. A béresben forrt a méreg és tanuk állítása szerint már régen Ígérgette, hogy egyszer leszámol a gazdájával. A gyilkosság. A leszámolásra el is érkezett az alkalmas idő pénteken délután. Akkor éppen kukorica morzsolás volt, amelyben résztvett a gazda, a fia és az egész cselédség. Pribojszky feladata volt a morzsoló gépből kifolyó kukorica zsákolása. Egyszer saját vigyázatlansága folytán lyukas zsákot tartott a gép alá és emiatt sok kukorica kiömlött a földre. Az öreg Farkas mikor ezt meglátta rászólt. — Nem iátod, hogy lyukas az a i zsák? Töltsd át röglön másik zsákba a | tengeri*. Pribojszky durcásan felelt : — Töltse át más. Zsákoltam ón ma eleget. — De nincs aki csinálja, láthatod. Azt neked kell megcsinálni. — Mindjárt este lesz, oszt' még mindig dolgozzak? Nem elóg\olt máma ? — Ne fecsegj, hanem csináld, amit mondok - intette le Farkas. — Te se fecsegj — nyelvelt a béreslegény. Mikor a fiatal Farkas Pál hallotta, hogy a fiu az apját letegezi, haragosan odakiáltott: — Te, fogd be a szád! ügy kell a gazdáddal beszélni ? Pribojszki ekkor elhallgatott és a többivel együtt hordta a megtöltött zsákokat a tanyai épület szóles eresze alá. De közben folyton mormogott és csikorgatta a fogát, mikor az öreg Farkas felé nézett, aki a gép r ellett állott. Egyszer aztán megszóllalt. — Mindig csak dolgozni. Enni meg nem adnak. — Mit morogsz? - kérdezte Farkas. — Azt, hogy maga csak parancsolni tud, de itt hagyja az embert napokig szalonna nélkül. — Hát nem kapsz eleget, te ? — Nem. — Ha elfogy is a szalonnád, neked dolgozni kell. Szólj, mikor kijövünk és megkapod, ami hiányzik. — A mult héten se volt három napig szalonnám. — De megkaptad. — Meg, de nem annyit. Ne bánjon igy az emberrel! — Még te beszélsz? — fakadt ki az öreg Farkas ós közeledett hozzá. Erre a Pribojszki előrántotta a bicskáját, neki rohant Farkasnak és teljes erővel a bal felső mellébe döfte, a nyak közelében. A fiatal Farkas ezt látta messziről. Odarohant és hátulról átkarolta Pribojszki*, aki összevissza hadonászott a bicskával. Ekö/ben megsértette a Farkas kezét ós a csípőjébe is szúrt. A fiatal Farkas, mikor érezte a fájdalmat, eleresztette Pribojszkit, aki elszaladt. A véres incidens után apa ós fiu bementek a tanyai szobájukba. M$g az öreg is a saját lábán ment b?. Olt vette észre, hogy csurog mailéből a vér. érezte erejének gyengülését is. Felkiáltott : — Jajj, fiam, engem megöltek! A következő pillanatban összerogyott. A fiu kiszaladt a tanyai udvarra ós befogatott, hogy elszállítsa az apját, de mire bement a szobába, az öreg Farkas már kiszenvedett. Ezalatt Pribojszki bement a lakásába ós borotválkozáshoz fogott. — Én megyek, nem maradok itt többet — mondta a többi béresnek Éppen elkészült, mikor hirül vitték neki, hogy meghalt az öreg Farkas. — Jól van. Megyek, feljelentem magamat — mondta egykedvűen. És eltávozott a tanyáról Kígyós felé. Ott saját elbeszélése szerint azt tanácsolta neki az apja, hogy menjen Elekre és jelentkezzék az ottani csendőrségnél. ő azonban nem azt cselekedte, hanem bejött Csabára és itt ődöngött a hetivásárban. Gyanús viselkedése feltűnt az egyik rendőrnek és megszólította, különösen azért, mert már elterjedt a gyilkosság hire városszerte. A legény nem volt meglepődve egy csöppet sem. Szépen " követte a rendőrt a városházára ós jegyzőkönyvbe mondta a gyilkosság körülményeit. A jegyzőkönyv felvétele után lecsukták és innen át fogják szállítani az aradi kir ügyészség fogházába, mert az ottani kir. törvényszók illetékes ítélkezni fölötte. A fiatal Farkas Pál sérülése nem veszedelmes, nyolc napon belül meggyógyul. ÚJDONSÁGOK. — A csabai postapalota ügye. Csaba képviselőtestülete szombaton délelőtt ismét közgyűlést tartott a postapalota ügyében. Ezen a közgyűlésen Korosy László főjegyző örömmel jelentette be, hogy a kereskedelmi kormány kész megadni a Főtér és az Apponyi-utca sarkán levő telek értékesebbik feléért a 80,000 koronát. Ezenkívül még a jelenlegi épület anyaga is megmarad a községnek. Most már tehát csak a telek eladásának névszerint való megszavazása volt hátra. A képviselőtestület legnagyobb része örömmel vette tudomásul a kereskedelmi kormány elhatározását, csupán Kraszkó Mihálynak voltak aggályai az iránt, hogy vájjon a postakincsíár nem teszi-e majd rá a kezét a telek másik felére is a 80,000 korona fejében? Korosy László főjegyző felvilágosította aztán a naiv felszólalót, hogy attól nem lehet félni, mert az adásvételi szerződós a teleknek csak a Főtér felőli felére szól. Ezután a képviselőtestület névszerinti szavazással egyhangúlag megszavazta a telek átadását. Ezt a határozatot jóváhagyás céljából még fel kell terjeszteni a vármegyéhez és a belügyminiszterhez is. — A gerendási r. kath. káplánság. A csabai r. kath. egyház megkeresésére a nagyváradi püspökség Gerendáson egy helyi káplánságot szervezett, mivel ott körülbelül 1600 r. kath. lélek lakik. A i káp'ánsághoz tartozikApponyi-és Trautt• mannsdorff • Gere ndás, a Haraszti-, Szalay-, Ursziny-, Weisz Ede-, Fól'x- ós Zsirosféle birtokok. A kápláni tisztet jelenleg W i n k 1 e r Ágoston tölti be kitűnően, mindenki melegedésére. Eddig azonban nem volt pontosan megállapítva, hogy a káplániának mennyi a jövedelme. Siükséges volt t hát annak az összeírására és megállapítására. A nagyváradi püspök megkeresésére csütörtökön dólután ebből a célból egy bizottság ült össze a vármegyeházán, amelynek elnöke dr. D a i m e l S tndor főjegyző, tagjai pedig dr. Lindenberger János gyulai, Barabás György békési, S z i r z e s Antal csorv'ási r. kath. lelkészek, Kiss László főszolgabíró, dr. Z ö 1 d y Géza tiszti főügyész ós maga az érdekelt Winkler Ágoston káplán voltak. A bizottság a körülmények kel'.ő mérlegelésével állapította meg a káplánia jövedelmét, amely 26 koronányi adó levonásával évi 2700 koronára rug. — Eljegyzések. K i r c z József cs. és kir. 101. gyalogezredbeli főhadnagy eljegyezte Z s i H k Mariskát, Zsilák András csabai földbirtokos leányát. Dr. Székely Lajos csabai ügyvéd eljegyezte Guttmann Irmát Aradról. Elefánt Pál csabai adóhivatali ellenőr eljegyezte Petrovszky Erzsébetet, néh. Petrovszky József járásbiró leányát. T s c h ö p Emil a „Hubertus" szövőgyár tisztviselője, a kitűnő ós népszerű footballjátékos eljegyezte P o váz sav Gizikét Csabáról. Dr. Durkó Sándor békési ügyvédjelölt eljegyezte Bischof Anna polg. iskolai tanárnőt. V e r n e r Lászlónak, lapunk volt kivá'ó szerkesztőjének Erzsike leányát eljegyez e Halasi Károly, katonai főállatorvos. Orvosok, tanárok, hivatalnokok véleménye a SIROLIN „Roche"-rói tüdőbajoknál: Dr. E. P. alorvos, Pr.-ben. Illlllllllllll F. H. tanitó, Fr. a. D. A Sirolin »Roche«-t két nehéz tüdöallekcló esetében rendeltem és a legjobb szernek ismerem el köhögés, étvágytalanság és a légzőszervek elnyálkásodása ellen. K. L. tanár, St.-ben. Kis lányom köhögését a Sirolin .Rochei teljesen megszüntette. A Sirolin «Roche« hatásával meg vagyunk elégedve és mindenkinek ajánlani lógjuk, akinek légszervi baja van O. E. előljáró, T. a. M. A Sirolin »Roche« csodákat müvei és négy 4v óta nem nélkülözhetem házi gyógy táramban. A Sirolin »Roche« pompás izü, étvágygerjesztő, enyhiti a köhögést, hurutot és hörghurutot, erősiti a tüdőt és influenza esetén jótékony hatása van az egész szervezetre. A Sirolin »Roche« minden gyógytárban kapható. HI IIIII III I II H llll íl i ii ll lllll ll í Nllll li Hll iiiii i HI IIII I MII III^ 111 ttii 11 r 11 rin liinliiiflll ifirti i iiniiti 11 iii I ir r 1111 iti i ím 11111 iiii 111 m m h 11 in m in un i m • 111111 n i n, n n i • i. 11111
