Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-30 / 25. szám

162 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 március 16 lóverseny például összecsőditi Hajdúmegyén kivül egész Szabolcs, Szatmár, Jásznagykunszolnok, Heves és Biharvármegyéket, eltekintve attól, hogy a fővárosból is sokan vesznek részt rajta. A vidéki lóversenyeket tehát nemhogy elhanyagolni, hanem inkább fejleszteni kell. Valamikor, nem is olyan régen, csak másfél- vagy két évtizeddel ezelőtt megyeszerte nagy érdeklődést keltettek a csabai lóversenyek is. Hatalmas emberáradat tódult a mai öntözött réten levő lóversenytér felé, hogy gyönyörködjék a szebbnél-szebb paripák futamaiban. A lóversenynapra egész éven át kékültek a békésmegyei gazdák, gyönyörű állatokat neveltek, csakhogy a győeelem pálmáját elnyerjék. Békésmegye lótenyésztése akkor messze vidéken hires is volt. Emellett nagy hatással voltak a lóversenynapok abban a tekintetben is, lio^y összegyűltek Békésmegye gazdái nagy számmal megbeszélték egymás ügyes-bajos dolgait, elkedélyeskedtek, elmulatoztak. Mert volt vonzóerő, ami összehozta őket. Hiszen a gazdára mi lehet nagyobb vonzóerővel, mint a lóverseny ? A versenyeket annak idején a Bókésvármegyei Gazdasági Egyesület rendezte, amelyre az erkölcsi előnyökön kivül nagy anyagi előnyökkel is jártak. Hiszen mostani tekintélyes vagyonának alapját tulajdonképen a lóversenyek vetették meg: Ennek dacára körülbelül 12 évvel ezelőtt az egyesület beszüntette a lóversenyeket és helyettük állatdijazásokat és luxuslóvásárokat rendezett. E luxuslóvásárok nem jártak mindjárt eleve sikerrel, ugy hogy azoknak a rendezését be is szüntette az egyesület. Az állatdijazásokat még most is rendezi a megye különböző községeiben, de bizony nagyon csekély irántuk az érdeklődós a gazdatársadalom részéről. Elsőrangú, szép állatokat csak ritkán lehet látni, különösen a lovak között, úgyhogy gyakran a dijak kiosztása is nagy gondot okoz. Nem jelent ez mást, mint Békésmegye lótenyésztésének a hanyatlását. A gazdákat nem ambicionálja semmi arra, hogy nemesvérü paripákat tenyésszenek ós neveljenek. Aztán nines, ami összehozza őket évente legalább egyszer. A gazdasági egyesület közgyűlésein vidékről alig vesz részt valaki, dacára annak, hogy azok a közgyűlések nagyobbfoku érdeklődést is megérdemelnének. Ilyen viszonyok között szinte magától vetődik fel a gondolat, hogy nem lenne-e célszerű ismét lóversenyeket rendezni Csabán ? Mi azt mondjuk, hogy ugy a lótenyésztés fejlesztése, mint a gazdák társas érintkezése szempontjából arra feltétlenül szükség van. A sportszeretet Magyarországon hihetetlen magas fokra emelkedett az utolsó évtized alatt. A sport minden ágának vannak hivei százezerszámra nemcsak Budapesten, han6m a vidéken is. Elég csak rámutatnunk arra, hogy Csabán a footballmérkőzések mily hatalmas közönséget tudnak kicsőditeni a vásártérre. Igy volna ez a lóversenyekkel is, a gazdák speciális sportjával. És a terület kérdése sem okoz gondot. Igaz, hogy a régi lóversenytér be van kebelezve az öntözött rétbe, de azért van még az öntözött rét és a gyulai vasút között egy 40 holdas sík legelő, amelyet kitűnően lehetne lóversenytérnek berendezni. Jelenleg egy juhász bérli és az fizet érte a községnek valamit. A község tekintettel a lóverseny által előidézendő nagy idegenforgalomra és az ebből származó nagy előnyökre, bizonyára szívesen átengedi most is ingyen azt a területet. Ha pedig nem, azt a bérösszeget meg lehet érte fizetni. Csak a berendezésre kell költeni valamit, de az csak hasznos beruházás lesz, mert a lóversenyek pár év alatt kifizetik. Amerre csak a lóversenyek szóbeszéd tárgyát képezték, mindenfelé örömmel üdvözölték az eszmét a gazdák. Erre való tekintettel a Gazdasági Egyesület vezetőségének nem lehet a mondhatni általános kívánalom elöl kitérni. Ennélfogva figyelmébe ajánljuk, hogy tegye az eszmét megfontolás tárgyává és minél sürgősebben lépjen érintkezésbe az illetékes tényezőkkel, hogy az első lóverseny esetleg már az idei ősszel megtartható legyen. A lovaregylet, amelynek tagjai közé a gazdasági egyesületnek is be kell lépnie, bizonyára szívesen részesit erkölcsi és anyagi támogatásban is. Még egyszer ajánljuk tehát mét ugy az Egyesület, mint a késmegyei gazdatársadalom figyelmó r. K-y. Az orosházi állomás kibővítése. Véglegesen döntött a kereskedelmi miniszter. Több izben volt már alkalmunk foglalkozni az orosházi állomás kibővítésének ügyével. Ez az állomás régi idő óta már nagyon is rá van szorulva a kibővítésre épugy, mint Békésmegyének csaknem mindegyik vasúti állomása. A MÁV. igazgatósága és a kereskedelmi kormány meglehetősen szűkmarkúak Békésmegyével szemben. Békéscsabától kezdve le egészen a legkisebb községig mindenütt régimódi szük állomási épületek és még szűkebb pályaudvarok vannak. A megye vezető körei éveken át sí kertelenül sürgették az állomások kibővítését. Mindig csak az volt a válasz, hogy nincsen fedezet. Csak a legutóbbi években történtek egyes lépések a haladás felé. A kereskedelmi kormány ugyanis programmjába vette a gyulai és orosházi állomások kibővítését. A A legnagyobbat, a csabaival még mindig hallgat. Csak holmi aprócaeprő tatarozásokat, bővítéseket végez rajta a vasút, azt is a főszolgabíró erélyes fellépésére. Dacára azonban annak, hogy el van határozva az orosházi állomás kibővítése : mégis sok baj van véle. Orosháza és a kereskedelmi kormány között ugyanis nézeteltérések támadtak afölött, hogy a kibővítés milyen mértékű legyen és mely irányban történjék? Az orosháziak egy kissé követelőzően léptek fel, de olyankor, mikor valamit el akarunk érni, a túlzás is indokolt. Csak a legritkább esetekben kapjuk ugyanis meg azt, amit kívánunk. Akinek módjában van a kívánságot teljesíteni, folytonosan alkuszik, folytonosan redukálással ól, mert takarékoskodni akar. Az orosháziak is éppen igy jártak a kereskedelmi kormánnyal. Sokat kívántak és elértek annyit, hogy az állomás mégis jelentékenyen kibővül és a kibővülés után még jó ideig meg tud felelni a forgalmi igényeknek. Az orosháziak tudvalevőleg azt kívánták, hogy az állomás kibővítése Csaba felé történjék és hogy a Gádoros felől eső útátjárónál egy felüljáró létesíttessék. Ezek voltak a leglényegesebb kívánságok, a többi, kisebb jelentőségüeket ez alkalommal nem is emiitjük. Mindkét kívánságnak az volt a legfőbb indoka, hogy megvalósításuk legjobban szolgálná a lakosság igényeit. A helyszínén izgalmas vita után történt megállapodásokat jegyzőkönyvbe foglalva, felterjesztették a kereskedelmi miniszterhez, aki a bizonyára helytelenül megfogalmazott jegyzőkönyvekből nem tudván kihámozni a megállapodások lényegét : meglehetősen zavaros leiratot küldött le pár hónappal ezelőtt. A leiratból tisztán csak azt lehetett megérteni, hogy a miniszter ellene van ugy a felüljárónak, mint az állomás Csaba felé történendő kiópitósónek. Orosháza község ekkor a közigazgatási bizottság támogatásával ujabb feliratot intézett a kereskedelmi miniszterhez és talpraesett indokolással kérte a fentebb emiitett két főkivánság teljesitését. A miniszter a felterjesztésre most terjedelmes leiratban válaszol, amelyből megérthetik most már az orosháziak, hogy sem a felüljáróból, sem az állomásnak Csaba felé történendő kibővítéséből nem lesz semmi, legalább ezidőszerint. Csaba felé a miniszteri rendelet szerint azért nem bővíthető az állomás, mert akkor nagymértékű kisajátításokat kellene eszközölni, ami pedig igen sok költségbe kerülne. Emellett az ilyen irányú kibővítés keresztülvitelekor a felvételi épületeket Szeged felé kellene eltolni, ami pedig nagyon káros volna. Végül ugyancsak nyomatékosan esik latba az a körülmény is, hogy Csaba felől az állomás közelében nagy kanyarulata van a vonatnak, tehát a vonalat jelentékeny hosszúságban át kellene fektetni, ami szintén tekintélyes summába kerülne. A Gádorosi-uti felüljárónak abból az indokból van ellene a kereskedelmi miniszter, hogy vannak annál sokkal forgalmasabb útátjárók is, amelyek jobban rá vannak utalalva a felüljárókra. Elébb tehát azoknál kell gondoskodni felüljárókról és csak azután jöhet szóba Orosháza. A miniszter azonban egész ridegen mégsem utasította el Orosháza kérelmét. A leirat végén mégis van egy kis reménysugár, amelynek csak az az egy baja van, hogy nagyon is zsebbevágó. Azt mondja ugyanis a miniszter, hogy nem ellenzi sem a felüljárót, sem az állomásnak Csaba felé történendő kibővítését, — ha a község és az érdekeltek elvállalják a költségek felét. Az pedig elég szép summa, ennélfogva nem is nagyon reméljük, hogy Orosháza képviselőtestülete elfogadja a miniszter propozicióját. Végül értesiti a miniszter a vármegyét és annak utján Orosházát, hogy egyidejűleg utasította a Máv. igazgatóságát a kibővítés tervének elkészítésére. mennénk utazni, bejárnók a külföldet, mennyi gyönyörűség volna ránk. — De hát kire hagyjam az üzletet? Ha volna segédem, ha volna jobb kezem ... De ki lehetne méltó utódom ? Lásd, ez a Harmatos Gyula, ez a mundérba bujt építész, ez értene hozzá, de hát katona a boldogtalan. — Boldogtalan! Nagyot sóhajtott Paula. Na már erre felugrott Barnabás uram. Ez az áruló sóhaj mindent elmondott neki. Egyenesen rátámadt a lányára. — Szereted? — De apuskám! — Szereted ? Mondd ki! Szereted ? — Szeretem. Ő is szeret. Ugye meg engeded? Ugye hozzáadsz? — Katonához ? Soha ! Többet ez estén nem is beszéltek erről. Paula egész éjjel nem hunyta le a szemét. A legfurcsább tervek merültek fel agyában. Csak arra nem gondolt, ami a legtermészetesebb volt, s ami másnap délelőtt hirtelen az eszébe jutott, amikor a délceg termetű Harmatos Gyula belépett hozzá s a lány szeme megakadt a főhadnagyi egyenruhán. — Föl birná e cserélni ezt a cifra öltözetet az egyszerű polgárival ? He igen, akkor boldogok leszünk ! Harmatos Gyula szó nélkül átölelte Paulát. IH. Még aznap teljes parádéba öltözött a főhadnagy ur és beállított leendő apósához, hogy ünnepélyesen megkérje f a leánya kezét. És hozzátette: — Ismerem a föltételt. Nos, nem rajongok az uniformisért . . . Elsőben is ember akarok lenni, ós dolgozni akarok. Ha méltónak itól arra, hogy folytassam a munkáját, hát én életcélomat látom ebben, de csak ugy, ha Paula, akit imádok, boldog lesz velem... — Derék embernek ismertem. Itt a kezem. Önnek adom egyetlen kincsemet. Csupán egyet kötök ki: Mielőtt a galambosvári református templomot be nem fejezzük, szó sem lehet az esküvőről. Nekem építőtársra és nem vőre van szükségem ! — De hisz akkor még két évet kell várnunk ! — Nincs fölebbezés! Amig az érckakas nincs a torony tetején s a templomot át nem adjuk : Addig szót se többet! Az esküvő is az uj templom oltára előtt lesz. Az érc-kakas. Ki hitte volna, hogy az még bajt és kétségbeesést fog okozni? A lovassági laktanya elkészült, a főhadnagyi egyenruha valamelyik szekrény "fenekére vándorolt. Harmatos Gyula elegáns polgári ruhában játsza a boldog vő:egóny szerepót, a református templom is elkészült, de hátra volt még az érckakas! Még mielőtt föltették, sok gondot okozott. Mert nemcsak tartósnak is kell lennie: hadd mutassa, mintha csak ebben a pillanatban repült volna oda. A rud is, melyen az ércmadár áll, nem afféle közönséges rud. Nagy hivatása van ennek az egyszerű szerkezetnek. Meg kell éreznie : merről fuj a szél s nem szabad válogatni sem az éjszaki, sem a déli, sem a keleti, sem a nyugati fuvalmakban. Külön műszaki bizottság állapította meg a rudat is, a kakast is. És Harmatos Gyula, meg Paula dobogó szívvel nézték, mint húzzák fel a vasszárnyast a toronyba. Szép csendes nyárutói napon büszkélkedett először a kakas ott a magasságban. Milyen pompás kilátásban gyönyörködhetett ! Köröskörül a legszebb panoráma, megvilágítva a fölséges naptól .. . Közel a Vórteshegység, távolabb , a Duna széles, ezüstös szallagu, közvet- j len alatta az elterülő város . . . Milyen : csodás távlatból láthatta a kakas a szép Galambosvárt. A szomszéd város református hivei i irigyelve nézték s a méreg elfutotta i őket, amint a galambosváriak dicsekedve j mondták: , — Nincs ám több ilyen kakas az országban, még a szomszédoké is ceak baromfi ehhez, a mi királyi madarunkhoz képest! A mátkapár boldog volt. Még egy- ! két hót és mehetnek a paphoz. De ekkor közbe jött valami. A műszaki bizottság megvizsgálta az érckakast ós nem volt vele megelégedve. Rögtön hivatták Barnabás uramat és Harmatos Gyulát. — Uram! A kakas hátsó fele nagyon is alant van. Ez nem maradhat így! S valóban, a vasmadár felemelt fővel, mereven nézett az égre, megvetve mindent, ami földi. Ennyi felfuvalkodott gőg mégsem tűrhető el. Nosza, megindult a tanácskozás. — Tisztelt szakfórfiak ! • — jelentette az elnök — a fizikai törvény azt tanítja, hogy az egyensúly akkép jő létre, ha az illető tárgy egyik fele ép olyan nehéz, mint a másik. — Helyes! de mit csináljunk, hogy az egyensúlyt helyreállítsuk ? — kerj dezte Harmatos Gyula, a vőlegény, aki • most is folyvást a szép Paulára gondolt. — Le kell valamit reszelni a kakas farkából! Hadd legyen könnyebb s akkor majd egyenesen lebeg a madár. — Inkább nehezítsük meg a fejét! — Meg kell növeszteni a taraját! — Ugy van! Majd lehajtja aztán a fejét a dacos jószág. És a vita mind erősebb hullámokat Vetett. A vőlegény közel jutott a kétségbeeséshez. Már-már megállapodtak volna, amikor Harmatos Gyulának mentő gondolpfa támadt. — Üres a begye annak a kakasnak ? Mintha villamos ütés érte volna az egész műszaki bizottságot ott, a torony csúcsán, mert hát fönn, az állványon folyt a nevezetes vita. — Kolosszális idea! — hangzott mindenfelől. Minden homlok a nehéz probléma megoldását hirdette. Valaki annyira elbizta magát, hogy már ólcelni is mert és hetykén vetette oda: — Biz ez a vaskakas éhes! Szinte hallom, hogy korog a gyomra. — Tele kell tömni a begyét ólomsöréttel! Ez volt a döntés. Paula a szép menyasszony, könnyes szemekkel fogadta a határozat hirét ós nyakába borult Harmatos Gyulának. — Hát mégis boldogok leszünk nemsokára! Még aznap megetették a néhány kiló ólomdarabkát a kakassal. Mert ugy tessék ám elképzelni a dolgot, hogy az a kakas csak alulról nézve Péter apostol madara, ott fenn akkora ám az, mint valami kisebbrendü slruc. Az Archimedes összes tudományával keresett, lázasan kutatott egyensúlyt végre helyreállították. A műszaki bizottság feloszlott. Harmatos Gyula most már siettette a dolgot. Szétszedette a bámulatos gonddal, ezer gerendából, lécből, deszkából összeszerkesztett alkotmányt, mely magz is egy technikai remek. Óh, ha megfontolta volna ! Ha tudta volna, hogj néhány nap múlva mi történik! Az első huszonnégy órában semm