Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-19 / 6. szám

BÉKÉSWE6IYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, Í913 január 19 évvel ezelőtt beszélgetést folytatott egyik MÁV. főmérnökkel, hogy a közönség megnyugtatása céljából alapos forrásból nyerjen az uj gyorsvonatról információt. Akkor azt mondta a főmérnök, hogy az uj gyorsvonat megindulásának csak egy akadálya van még, az algyői hid. Annak a megerősítésén azonban nagy erővel dolgoznak, ugy, hogy nemsokára be is fejezik a munkálatokat. Ugyancsak ő mondta, hogy Nagyvárad—Szeged között a vágány nem elsőrangú ugyan, de mégis alkalmas egy 70—75 kilómóternyi sebességgel robogó gyorsvonat elviselésére. Ebből is látható, hogy Nagyvárad és Szeged között a gyorsvonat nem halad akkora sebességgel, mint a többi fővonalon. Akkora gyorsaságot csak akkor fejt ki, amikor majd a vágányokat teljesen kicserélik. Azóta az algyői hidat már teljesen rendbeszedték, sőt még ta Nagyvárad melletti uj Köröshid épitése is befejezéshez 'közeledik és mégsem történt még intézkedés arra nézve, hogy az uj gyorsvonat meginduljon. Csak legutóbb szivárgott ki a kereskedelmi minisztériumból annak a hire, hogy májusban már megindul az uj gyorsvonat. Ho^y ez valóra váljék, Szeged város törvényhatósága feliratot intézett a kereskedelmi kormányhoz ós kérte az uj gyorsvonatnak május elsején való megindítását. Feliratának hasonló szellemű felirattal való támogatására felkérte az érdekelt törvényhatóságokat, közöttük Békésmegyét is, amely természetesen szintén kötelességének tartja a többivel együtt az akció támogatósát. A felirat ezenkívül azt a kérelmet is tartalmazza, hogy az uj gyorsvonaton harmadik osztály is legyen. A kereskedelmi kormanynak ez a célszerű ujitása más vonalakon kitűnően bevált. Nincs kétségünk aziránt, hogy Béktsmegye törvényhatósága a feliratnak ezt a részét is pártolni fogja a miniszter előtt, valamint n- m kételkedünk abban sem, hogy a kereskedelmi miniszter a kórelmet teljesíteni fogja. Csaknem teljes bizonyossággal mondhatjuk tehát, ho y a nagyvárad—fiumei gyorsvonat, amely Csaba által egész Békósmegyóre nézve nagy fontossággal bír: május elsején megindul ós harmadosztályú személykocsik is lesznek hozzá kepc-olva. A csabai polgári fittiskola kibővítése. Uj szárnyat építenek. Százötvenezer koronát ad az állam. A Petőfi ligetben már készen áll pár óv óta az állami polgári fiúiskola díszes uj épülete, amelyhez hasonló szép modern iskolaépület messze vidéken nincsen. A polgári iskolákra ezelőtt nem sok gondot fordított az állam, inkább a többi középiskolákat karolta fel ós dédelgette. Utóbbi időkben azonban, mikor látta, hogy különösen a szegényebb szülők milyen szívesen adják gyermekeiket a praktikus pályákra előkészítő polgári iskolába: nem kiméi semmiféle áldozatot sem, hogy ezeket a rendkívül hasznos kultúrintézményeket a fejlődésnek minél magasabb fokára emelje. A vidék nagyobb, forgalmasabb gócpontjaiban egymásután emelkednek a díszes, legmodernebb felszerelésű iskolaépületek, a polgári iskolai tanárképzés akadémiai nívóra emelkedett, ugy hogy ezek az iskolák régebbi, kissé alárendelt helyzetükből teljesen kiemelkedtek és ide s tova egyenrangúakká lesznek a többi leginkább lateiner pályakra előkészítő középiskolákkal. Csabán is a kezdet kezdetén egy régi egyemeletes épületben, a jelenlegi tanonciskolában kellett szerényen meghúzódnia a polgári iskolának és most már a város egyik legszebb középületében foglal helyet. Maga a város sem riadt vissza ugyan annak idején az á dozatoktó), de azért mégis főként a kul'uszkormánynak köszönhető, hogy az épü'et áll ós végzi az isko'a nagy fontosságú kulturális hivatását. A csabai polgári iskolának egyebeken kivül különös szerencséje volt még abban is, hogy mindig tehetséges, ugy odafönn, mint idelenn tekintélynek örvendő tanfórfiak állottak az élén. Jelenlegi igazgatója, Pataki János is tele vm duzzadó erővel ós ambícióval arra, hogy az iskolát a csabai és környékbeli középoktatásnak minél fontosabb, nélkülözhetetlenebb szervévé tegye. — Főként az ő nagy buzgalmának ós utánajárásának köszönhető, hogy a | kultuszminiszter legelsősorban ezt az iskolát szemelte ki arra, hogy hót osztályúvá fejlessze. És az egész országban először Csabán és Orosházán nyílt meg a mezőgazdasági jellegűvé fejlesztendő polgári iskola ötödik osztálya. E két tanintézetben elért eredmények fogják meghatározni a hót osztályú polgári iskola rendeltetését, vagyis azt, hogy milyen életpályákra képesít a hótosztályu polgári iskola elvégzése. Hogy a szülők is mennyire felismerték már a polgári iskola fontosságát, legjobban bizonyítja az, hogy a növendékek száma a csabai Iskolában évrőlóvre rohamosan szaporodik. Az alsóbb osztályokban már három párhuzamos osztályt is kellett létesíteni épen emiatt. Jelenleg a növendékek száma 425, ugy, hogy a csabai iskola a legnépesebbek közé tartozik a vidéken. A növendékszapjrodás természetesen maga után vonta a tanerők számának szaporodását is. A polgári iskola tantestülete, beleszámítva az óraadókat és hitoktatókat is, 25 tagból áll. O .yan nagy testület ez, amilyennel csak kevés iskola dicsekedhetik. Bár kívülről elég nagynak látszik a polgári iskola épülete, mégis szűknek fog bizonyulni. Különösen, ha kifejlődik hót osztályúvá az iskola, ós a gazdasági szakoktatás is intenzivebbé válik. Gazdasági szakerőkről a földmive'ósügyi minisztérium gondoskodik. Tekintettel az iskola előrelátható szük voltára, Pa'aki János igazgató lépéseket tett a kultuszminisztériumban az iránt, hogy az épületet már most bővítse ki. Eí a kibővítés a katonai kórház felé történik, vegyis a kapubejárattól balra is olyan szárny épül, mint a liget felőli. így válik az épület homlokzata szimmetrikussá. A kultuszminisztériumban be is látták a kibővítés szükséges voltát, úgyhogy a munkálatok nemsokára meg is kezdődnek. Az uj szárny a tervek és költségvetés szerint 150,000 koronába fog kerülni, ami eleg hatalmas összeg. A kibővítés által a polgári iskola épülete harmonikusabbá, szebbé váiik. Ezen az esztétikai előnyön kivül még az a nagy előny is származik be.ő e, hogy sokáig, évtizedekig elegendő lesz még nagyobbszámu növendék befogadására is az épüiet. Mennyi hust fogyasztanak Csabán A vágóhíd 1912, évi statisztikája. „Szegények vagyunk, de jól élünk." Ezt bátran állithatják magukról a csabaiak. A lefolyt 1912. esztendőre nagyon sok a panasz, hogy rengeteg gazdasági kárt hozott az országra. A mágnásokon ós nagytőkéseken kivül valamennyi társadalmi osztály afelett kesereg, hogy nincsen pénz, el kell pusztulni a nagy nyomorúság miatt ós — a vágóhíd forgalma mégis hatalmasan megnövekedett. A mult évben 1336 darab állattal vágtak le többet, mint 1911ben, pedig hát az nem is a jó, de a közepes esztendők közé tartozott. Jele ez annak, hogy a csabaiak még a rossz gazdasági viszonyok daoára i* szeretnek j61 élni ós hogy nem mindegyiknek ajkán voltak őszinték a nyomorúság felett való jajongások. A legtöbb csak azért siránkozott, hogy az igazi szegények meg ne környékezzék Őket egy kis kölcsön irányában. A vágóhid 1912. évi statisztikája, melyet a pénteki tanács ülésen mutatott be Kökónyesi Gyula állatorvos, sok érdekes ós tanulságos adatot tartalmaz. Es akiket érdekel, érdemes most a vágónidon is széjjel nézni. Nagyon meglátszik már is mindenütt, hogy fiatalabb, — igen ambiciózus - orvos áll az ólén. A vágóhid még nagyon sok kívánnivalót hagy hátra, még ugyancsak rászorul a nagymérvű átalakításra, de a meglevő viszonyok között mégis olyan újítások történtek ott a tisztaság és különösen a husvizsgálat szempontjából, hogy a csabai fogyasztó közönség most már teljes bizalommal forduhat ugy a mészárosokhoz, mint a hentesekhez, mert csak tiszta, egészséges hust lehet azoknak áruba bocsátaniok. Ezelőtt bizony gyengébb volt az ellenőrzés. Odakünn nemcsak a vágóhelyiségben, hanem az igazgatósági épületben is célszerű újítások történtek. Mivel Kökényessy orvos nem lakik künn, a régi igazgatói lakást átalakították szolgalakátokká, úgyhogy most mind a három szolga künn lakik, ami hasonlíthatatlanul előnyösebb a régi rendnél, amikor csak egy szolga lakott odakünn, a másiknak pedig messziről kellett bejárnia. Az épületnek a város felőli | részén van az iroda és egy világos gyökere, amikor a szigorú birak elé ment. De itt fölszegte a fejét s villámló dac cikkázott át kisirt szemén. Az einök, aki lúdtollal piszkálta a fogát a zöld asztal eiőtt s a tót kalap nagyságú kalamárist böködte hozzá a baljával, márványhidegen nézte kancsal szeme szögletéből a remegő Annu-skát. — Igaz-e, hogy paráználkodtai ? — bökte ki aztán durva nyersességgel. Annuska harmatteste megrándult, mint viharban a rózsatő. — Arcátlanság ilyet kérdezni egy tissztessóges leányasszonytól — felelte haragtól reszketve. — Szóksórtés! kiáltották a tanácsbirák. — E nagy tiszteletlenségért megérdemelnéd, hogy hóhér süssön bélyeget homlokodra s kis^prüztessünk a varosból — dadogta az elnök. — Nem bánom, ha a Dunába merítenek is, de a becsületeméi nem hagyom — szólt sápadozva Annuska. Az elnök most felszólította Swbó Pál uramar, mondj t el, mik. p és hol erte enyelgésen Vörös Annuskát ? Szabó Pál b szólni kezdett, miközben a nyál is kicsordult a szaja szólén, mikor a csuppanós csókok édes zenéjójtnek visszhangja bizsergette keshedt idegeit. A tanácsbeliek jobbra-balra hajtották a fejüket, mint a széltől ringatott buzatábiak, aztán felszólitottak Annuskát, hogy mit hozhat föl védelmére. — Semmit — felelte Annuska. — De mégis. — Én a diakot nagyon szeretem s boldogult édes anyámtól mindig ugy hallottam, hogy a tiszta szeretet nem vétek. — Hát nem tudod, hogy bün a csókolódzás ? — Az vessen rám követ, aki sohasem csókolódzott életében. — Ne feleselj, tarisd tiszteletben nemes biráidat! — mordult rá az elnök — aztán kiküldte Annuskát, hogy törvényt lássana* fölötte. Az ítéletet hamarosan meghozták s felolvasták Annuska előtt: „Pénteken az istentisztelet alatt két óráig pellengéren tartassék, aztán tizenkét mérföldnyire menjen a várostól." Annuskával forgott a világ. Azt hitte, hogy a szégyentől menten meghal. Két óráig pellengéren lenni, aztán elhagyni a várost! l A szive ugy elszorult, hogy levegőt se kapot», a homloka pedig égett, mintha izzó vasabroncsba szorították | volna. Hirtelen falfehér lett, aztán egy jajsikollyal végig terült a padlón. A birák felugortak és a poroszlóknak megparancsolták, hogy borbélyt hozzanak. — Még se olyan megátalkodott ez a személy — dongták a birák s mikor a borbély magához téritette Annuskát, engedtek valamelyest a szigorúságukból s a tizenkét mértfö dre való távozást elhagyták a büntetés mellő

1. Hirmadnap poroszlók mentek érte és pellengérhez kötötték. Annuska szeméből két patak folyt az egész uton s elájult, mikor a szógyenoszlouhoz láncolták. Megalázása volt ez a hü, az igaz szerelemnek s kegyetlen megcsúfolása az ifjúság jogának. Szoboszlai holt elevennek látszott, a mikor szegény Annuskáját igy megszégyeni e'ték az egész varos fehérnépe előtt. Idegesen remegett az ajka ós ökölbe gyűrt kezét fenyegetően suhogtatta a nemes városi tanács felé. Annuska beteg lett s ez csak fokozta a dühét. Néhány nap múlva ismét Szabó Pál uram állott instrázsát. Esti dobszó után a diák urakrak nem volt szabad ( az utcán csatangolni De a korcsmában | se maradhatott senki ember fia. S/abó ; Pál nemcsak a szemét, de a fülét is nyitva tartotta. Éppen a tanulóház előtt ólálkodott, amikor észrevette, hogy egy csapat diák surran füles borsókkal a csapszék felé, hogy bortvigy^nok haza. K'C-<inált dolog volt ez. Szoboszlai uram rendezte. Szabó Pálban menten ágaskodni kezdet a kötelességérzet. Felkapta a lándzsáját és sipogó hango^rikácsolta : — Keresztes bestyék ! Ördög hírével járó farizeusok, takarodjatok haza! Aztán jót húzott a szaladásnak eredő diákok szóies határa. Valamennyien futottak a tanulóház felé, csak Szoboszlai nem ! Vad bosszuláng égett, lobogott szemében. Mint mikor a sötétséget vakitó villámok szelik át, olyan félelmetesen lángolt, szikrázott a szeme. — T-ikarodj, ha mondom, bömbölte Szabó Pál és nagyot csapot a hátára. — Maga az nemes Szabó Pal uram, röpögta a diák, mintha követ tört volna a fogaival, aztán kardot rántott. Szabó Pal riadtan hátrált. — Te gyaláztad meg az én Annuskámat? — sziszegte haboífujva S.oboszlai. A kard egyet suhant a levegőben ós sivitva szaladt beie az éle Szabó Pál uram koponyájába. A nemes tanácsbeli jajgatva zuhant végig a földön. A szomszédok összefutottak. — Hamar instrázsa, hamar ! — kiáltozták hüledezve, im arcul vágták a nagy. jámbor emb rt: Szabó Pált. Ö sze is futott a fél varos népe, jött a borbély is, de olyan széles léket hasított Szoboszlai diákuram a nagy jámbor emberen, hogy a borbély semmiféle gyógyító füvei sem tudta betapasztani. Szabó negyednapra az égi tanácsbéliekhez költözött, miután megnevezte a gyilkosát Miklóst. A város két pártra szakadt. Egyik a diákok mellett, a másik ellenük foglalt áliást. Sokat vetettek tömlöcbe s ítéltek vesszőre és ktcsapásra. Szoboszlai fölött pedig hetekig kon gatták a lélekharangot. Ezek voltak Annuskának a gyehena napjai. Ló ott-futott, sírt, könyörgött napestig, hogy a kősziveket meglágyítsa, de a gránitból hamarabb lehetett volna vizet fac arni, mint a nemes magisztrátus tagjaiból egy biztató szócskát kicsavarni. Miklós diákot halálra itóltók s csupán a kardvágást engedték el neki. A tizenkét nemes ós becsületes tanács eme kenetes szent igékkel cifrázta ki az Ítéletet: Nemkülönben mikor a zsidóság Zikariás p^pot, Barakiásnak fiat megölte, az mely mp a zsidók hót bűnt cselekedtenek, először papot öltek, másodszor törvénymagyarázó bírót, harmadszor prófétát, negyedszer ártatlan vért ontottak, ötödször az Ur házának pitvarát megfertőztették, hatodszor a szombatot hason óképpen, hetedszer a kegyelemnek napját is. Ezek a diákok is igy tettenek, mert nemes embert, biróságtartót, jámbor személyt, a városnak és az eklezsiának egyik patronusát, tökélj es jámbor cóhbeli embert, ártatlan vért, vasárnap a strázsán öltenek meg. — Edes Miklósom, szivem, szerelmem, életem! sikoltotta, aztán sirt, jajgatott, tombolt, mint a kinek a fajdalom megölte a lelkét. A kis harang tompán, fátyolozottan kongott és sirató hangjában egy össze tépett sziv véres foszlányai szálltak a vesztőhely felé. Annuskának égett, forrott, lángolt a melle, a vére ós amikor a mester csigán húzta fel a fára Miklós diakot, ugyanakkor ő is elköszönt ettől a fa1 riz us, álnok és képn uiató vi ágtól. — Beleugrott a Dunába, a hüs habok összecsaptak fölötte, miközben a hullámok puha karjukkal ringatták, csöndes, altató zsongással suttogták: — Jobb neked a halál csókja!