Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-23 / 24. szám

Békéscsaba 1913 március 3 BÉKJCSMJ3GYEI KÖZLÖNY 3 templom is emlékeztet, meg az a sok minden, ami itt, e gazdag istriai fürdőn, nem messze a magyar tenger gyöngyétől, a hatalmasan fejlődő FiumétőJ, összehalmozva van. Kevés pénzért mily nagy kényelmet, valóságos otthont, szórakozást talál itt a beteg és egészséges ember, hasonlíthatatlanul többet, mint a magyar fürdőhelyen. Csak például a Medve taváról világhíres Szovátafürdőnél, hol a fürdőtulajdonos a fürdőkabinokra azért nem tesz zárat, mert a sós levegő mindig megrozsdásiija. Ugy történhetett o't, hogy két év előtt egyik előkelő uriasszonyt azzal gyánusitott meg a mindenható főszolgabiró fürdőbiztos, azért, mert a zárnélküli fürdőkabinba benyitott, hogy lopást követett el. Később kitűnt, hogy a fürdőszolga leánya volt a veszedelmes szarka. Itt Abbáziában a fürdőkomission a nagy kurtaksákat a fürdő szépítésére, a tengerparti sétautak kiépítésére fordítja. Ma már Voloskától, Abbázián, Iaci, lka és Lovranáig, az oly hosszú strand-ut, mint Csabától Mezőberényig, ki van épitve és gondozva. Egy nagy baja és veszedelme lett és lesz; a játékbarlang, mely most ideiglenes épületben székel és naponta kétszer fosztogatja a fürdőközönséget, mely tulnyomólag magya rokból áll. Mintha az osztrák kormány ezt is csak a magyarok megrontására engedélyezte volna. Az uj játékbarlang, színház, szálloda ós vendéglő részére a hajókikötő mellett, a több mint hatvan méter mély tengerben, egy háromezer méter nagyságú területet, egész hegynek kövét lesülyesztették, vasbeton alapzatot létesítettek, melyre a több mint két millió koronára költségeit épületet fognak építeni. A játékbarlangok délután és este éjjeli 12 ig zsúfolva vannak, a kroupierek alig győzik begereblyézni az egy, öt, tiz és husz koronásokat. Egy egyén, egyegy számra 20 koronánál többet nem tehet, de kilenc szám van, egy fordulatnál tehát szép összeg elúszhat. Egy órában van vagy száz fordulat. Az idén pláne valami rettenetesen furcsán sikerül a tippelő?. Nekünk kár, hogy nincs velünk a katonavárosi, most betegen fekvő közkedvelt gyógyszerész barátunk. Használhatnánk tavaly a kroupiernak magyarul magyarázott Cíodás módszerét. A patikus bes élt, a csak franciául beszélő kroupier hallgatta, mig végre a gyógyszerész egy magyaro3 kiszó ássál a magyarázást megunta. Mi nem nyertünk, de eddig nem vesztettünk. Olvasom, hogy szeretett képviselőnk, K r i s t ó f f y uj pártot alakit. Többször látjuk, amint felesége társaságában a morajló tengeri hallgatja s nem akarja észre venni, hogy még egy kegyelmes ur: W 1 a s s i c s Gyula halad mellette. Láttuk a játékbarlangban s ott jobban bevágott a módszere, mint az általánossal és nagyot nézett, mikor kót társunk, mindkettő főbiztositó, megélje nezte. Látszólag kínosan hatott reá a csabaiak figyelme. Különben Abbázián csak ugy hemzseg a kegyelmes és méltóságos ur. Csak a mi pompás penziónkat véve, van egy táborszernagy, két ezredes és ők éppen oly jól érezik magukat, mint mi, a hazának egyszerű, de dolgos polgárai. Hogy mindenki jól érzi magát, az különös érdeme Thuryné-M a r k o v i c s Valéria penziótu'ajdonoínőknk. Nagyszerűen fekszik a villa. A kitűnő magyar konyha mellett nagy a figyelem. A nagyhét, a húsvétra, a vasúti vonatok csak ugy ontják a közönséget. Március 12-éig még kétségbe voltak esve a szálló- és penziótulajdonosok, hogy oda a tavaszi nagy saison. És 3 — 4 napra reá, már ugyancsak keresni kellett a lakást, s boldognak kellett éreznie magát annak, kinek néhány napra a fürdőszoba ju!ot», mint egyik kedvelt és tisztelt hölgytáríunknak. Tudom, ment levél Csabára, a szerető vőnek pár pofonnal. Azt tarlják, hogy: Sándor, József, Benedek, hozzák a meleget. Jó is lenne, mert bizony itt még reggel és este ugyancsak jól esik a meleg. Guy ur Csabán tavaszról éneke

1, az itt is nagyon jól esne, ha a mult heti napsütést éreznők. Lehet, hogy a feltámadással az igazi tavasz is itt lesz, mert a mostaninak még foga van. Boldog ünnepeket 1 K—ó. A megyei közkórház — megtelt. A kórházi bizottság ülése. Sokszor megirluk már, hogy ^ gyulai közkórház a vidék legszebb, legnagyobb és legmintaszerübben felszerelt kórházai közé tartozik. Hogy ez az áliitásunk igaz, bizonji ja az a nagy érdeklődés, amelyet iránta a szenvedő emberek tanúsítanak úgyszólván országszerte. Messze vidékekről özönlenek \ oda a gyógyulást keresők. Ebbsn, igaz, \ igen nagy része van orvosai kiválóságainak is, de azért nem kell kicsinyelnünk a berendezést sem. Mert betegnél a kényelem épolyan fontos, mint a gyógyszer. A közkórházak közül csak kevésre lehetne kiírni, hogy megtelt, mert hely mindegyikben akad bőven, kivéve a járványos időket. A gyulai kórházra azonban már ki lehetne tenni a „megtelt"-táblát. A kórházi bizottságnak a héten Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt tartott ülésen ugyanis dr. Berkes Sándor igazgató bejelentette, hogy a kórház forgalma elérte a maxi mumot, amelytől már csak lefelé mehet. Mindegyik osztályon olyan sok a beteg, hogy az orvosok csak a legnagyobb megerőltetés árán tudnak hivatásuknak eleget tenni. A beteglétszám növekedése tehát határozottan ártalmára volna a kórháznak. A bizottság emellett a közkórház egyéb ügyes bajos dolgaival is foglalkozott. Bejelentette az igazgató, hogy a betegek étrendjén változtatás történt. A bejelentést a kórházi bizottság tudomásai vette. A kórházban levő motorok nyersolaja csekély 100 százalékkal emelkedett és kilátás van arra, hogy még lejjebb is emelkedik. Erre való tekintettel a bizottság elhatározta, hogy egy hatalmas tartályt szerez be, amelybe na gyobb mennyiségű, évekig eltartó olaj is elfér. Iiymódon a kórházi bizottság megmenekül a gépolaj sokszor igen sokszor igen kellemetlen árhullámzásaitól. Dr. Fischer Artúr pár hónapon át igen lelkiismeretesen és mindenki megelégedésére helyettesitette a szemészeti főorvost, akit katonai szolgálatra hivtak be. Működéséért a bizottság köszönetet szavazott dr. Fischer Artúrnak. A Veres Kereszt Egylet megkereste a gyulai kórház igazgatóságát is, hogy lehetőleg az egylet képzett ápolóit alkalmazza. A bizottság akként határozott, hogy nem alkalmazza a Veres Kereszt ápolónőit, mert nagyon drágák. A jelenlegi drágasági viszonyok között olyan ápolók alkalmazása valósággal luxus volna. Különben is a jelenlegi ápolószemélyzetid meg van elégedve. Többféle szükségletre hirdetett nemrég árlejtést a kórház igazgatósága. Igy például a vasbutor, kefe, óra és a szolgák ruházatának szállítására. Az árlejtésre számos ajánlat érkezett, amelyeknél sajnálattal kellett konstatálnia a bizottságnak, hogy 9 százalékkal drágábbak, miot a mult évben. Azért el kellett fogadni az ajánlatokat az ifj. J es z e n s z k y Béláén kivül, csak a szolgák ruházatára adott be ajánlatot: az ö ajánlata olyan drága és egyébb tekintetben is hátrányos, hogy a kórházi árlejtező bizottság nem fogadhatta el. A bizottságnak ismét támadt egy kis konfiUusa az egyik gyógyszerészszel, Nagy Jenővel. Mikor uayanis az uj szerződést megkötötte a kórházi bizottság a gyulai gyógyszerészekkel, abban állapodtak meg, hogy a régi 15 százalék kedvezmény helyett a kórháznak 80 százalékot adnak a gyógyszerészek, sőt egyiknél másiknál 40-50 százalékot is. Ennek dacára Nagy Jenő most, mikor a számláját beterjesztette, csak 15 százalék engedményt mutatott ki. A bizottság természetszerűleg nem érvényesítette a számlát, hanem elhatározta, hogy visszaküldi Nagy Jenőhöz a szerződésileg megállapított 30-40 százalék érvényesítése céljából, mert különben nem fizeti ki. A patikus bizonyára nem nagyon örül a bizottság e határozatánsk, amely tekintélyes summát vesz ki a zsebéből. E határozat után a kórházi bizottság ülését Ambrus Sándor alispán berekesztette. Római levél. Mikor e sorokat a Via Caveur egyik albergójában irom, egész Róma az idegenvárás jegyében áll. Valamennyi hotel, albergó, az osztériákról nem is beszélve; mert ezek rondák maradnak minden idők végeiglen, — ki vannak csinosítva és a szép fogú, barna, olasz aranysipkás londinerek várják, lesik az idegent. Rómában is ugy van, mint minálunk, hogy a legkevesebb a pénz. Ők még a háboiu költségeit izzadják ós terheit érzik, de még mindmáig henye elbizakodással néznek a jövőbe, hogy mit fognak csinálni a tripoliszi meghódított uj országrészből. Alig van üzlet, melynek kirakatában ne lennének tripoliszi anzikskártyák, melyek Tripolisz tengeri kikötő fargalma mesés arányokat ölt, nem hiányzik a sivatag sárga homokját szántó kótpupu teve sem, ahol a megkötésre alkalmas homokot az olasz állam már szántóföldi mivelés alá fogta, de egyelőre mindez pénzt emészt fel, a Montecucoli hármas tényezőjét: pénzt, pénzt és pénzt. És ez megérzik egész Róma képén. Nem az a vig örökváros, aki volt. Az üzletek legalább a nagyhét első napjain Húsvét napján. Húsvét napján kora reggel Mély gyász, bánat kísérettel Sírkertbe tart az anya ; Futva menne, de hiába, Meg megtörik gyönge lába, Mint nagy súlyt ha hordana, Nehéz, gyötrő terhet vihet: Visz tört lelket, törött szivet. Mint szomorú fűzfa lombja, Borul egy uj sírhalomra, Könnyel bőven öntözé; Mindeu könycsepp, hogy aláhull Tört sziv egy egy darabjául, Hull a nedves rög közé, Mely alá csak tegnap szállá A kert legszebb rózsaszála. AZ anyai sziv bálványa Tört virággá, rommá válva Lent a síri nyoszolyán. . . „Kegyetlen sors! Jó leányom, Hogy ide lent porrá váljon, Mért vevéd el oly korán! ? Jaj ! Örökre bucsut venni /. . . Ki nyújt vigaszt ? Senki! Semmi! ' A sírhalmot általfogja S sir az anya, sir zokogva, Lelke szint' a síron túl. .. S ím a falu kis harangja A templomba hívogatva, Érces hangon megkondul, Viszi szét a szent szózatot; Föltámadott! Föltámadott! Az elalélt anya egyre Fejét lassan fölemelve, , Figyel némán, csendesen ; És hogy ő is hallja, lássa, Kinek van feltámadása, Nem is véve észre sem, Öntudatlan oda ére Á szentegyház küszöbére. Onnan belül zeng az ének Az Irgalom Istenének, Ki ha sujt is, fölemel ; S szent Fiának a sirjárul Karja felénk is kitárul, Uj életre költve fel, A hol nem lesz több bánatunk : Sírjainkból feltámadunk ! Edes búval hazatérve, Szól az anya esve térdre; „Lányom ! Nincs több szedvedés : Télre tavasz, éjre reggel Jön virággal, jön énekkel, Halálra uj ébredés; Oszlik a sziv éjje, búja, Föltámadunk! Látlak újra !" Gajdács Pál. Pipaes kisasszony. - Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Gulyás József. Tavasszal, mikor a mezőkön már f-jét hányja az életadó buza, mikor valami elragadóan szép szürkészöld tenger hullámzik a szélben, amerre csak a szem ellát: kis piros foltok tűnnek fel, mint tüzszigetek a zöld tenger közepén. Pipacsok a zö!d búzában. Nincs annál szebb látvány. Mikor az ember kocsin vagy vonaton utazik, valami különös vágyat érez arra, hogy leszálljon és megcsókolja ezeket a bájos szigeteket a zöld tenger közepén. Aki látta Pipacs kisasszonyt, éppen ezt a vágyat érezte. Kicsi volt, bájos volt, mint a réten a legszebb virág. Legtöbbször piros bóbita övezte hullámos gesztenyeszínű fürtéit. Az arcán, a beszédes barna szemében örökös mosoly, örökö3 nevetés. Az Isten is jókedvében teremtette ezt a kislányt 1 — azt mondották rá a bácsik, akik beszéltek véle néhanapján. És Pipacs kisasszony „meg is érdemelte ezt a dicséretet. Örömet, életkedvet sugárzott körül. Még a legszomorúbb ember is elmosolyodott, mikor meglátta azt a bájos kis teremtést és meghallotta ezüstcsengésü kacagását. De volt ám egy nagy baj. Pipacs kisasszony majdnem olyan volt, mint a mesebeli királykisasszony, akiről az volt a hir, hogy nincsen szive. A mesebeli királykisasszony olyan volt, mint a fehér márványszobor, érzéktelen, hideg, akit a leglángolóbb, legepedőbb tekintetek sem tudiak felmelegíteni. Pipacs kisasszony abban különbözött tőlehogy nem volt merev arcú, fehér már, ványszobor, hanem csicsergett, nevetetmindig, kacérkodott mindenkivel, elt csábított, rabjává tett minden legényt. De a szive azért hideg maradt. Szóval még veszedelmesebb volt, mint a mesebeli királykisasszony. De manapság már nem élnek félistennők, heroinák, hanem húsból ós vérből való emberek. Pipacs kisasszonyt is elérte a sorsa. Egyszer odament hozzá egy szomorú arcú fiu, aki csak meszsziről nézte és messziről szerette. Az obligát akadozó hangon, az obligát piruláseal, az obligát mondattal kezdte a társalgást. — Manci, mondanék én magának valamit! Manci nevetett. — Maga ? Nekem ? Na ez igazán furcsa! Hiszen mióta bemutatták, C3ak messziről bámészkodott reám. Pedig hát nem vagyok uj kapu. Durva volt ez a megjegyzés, de ő kitűnőnek tartotta és nagyot kacagott rajta. A fiu ennek dacára se jött zavarba, hanem komolyan és határozottan folytatta: — Igen, most mondani akarok valamit. — Halljuk. — Azt, hogy szeretem. — Maga is? Na, ez nagyszerű. Ezt már nem hittem volna. És hangzott szakadatlanul az ezüst csengésű kacagás. A fiúnak kezdett lángolni az arca. — Igen, szeretem ós ezután beszólni, társalogni akarok ón is magával. — Köszönöm. — Beszólni akarok és megkívánom, hogy ne bánjon ugy, mint a többivel. — Miért ? Maga tán különb legény ? — Különb. Mert én nem ugy szeretem, hogy megelégedjek egy bájos mosollyal, egy kézszorítással, egv arccirógatással, egy becéző névvel. Sn ugy szeretem, ahogy csak férfi tud szeretni nőt, lázongó vérrel, reszketve, halálosan! Mikor ezeket mondta, csodálatos láng villant meg a fiu szemében, remegett a hangja a kitört szenvedélytől, úgyhogy a lány megijedt tőle. — Gyuszi, maga bolond. És már nem kacagott. — Lehet, hogy bolond vagyok. Sőt az is vagyok. De magának el kell hinnie, amit mondottam és magának nem lehet azon nevetnie! — Hát jó. Nem nevetek. Majd gondolkozom róluk. Jó lesz? Ekkor már sajnálkozással vegyes gyöngédség volt a hangjában. Jöttek mások és a diskurzus megszakadt. Gyuszi még ott maradt egy pár percig, és ment. Pipacs kisasszony gondolkozva nézett utána. Csak mikor már az udvarlója a saját viccén elkezdett hangosan nevetni, akkor kacagott fel. Ráragadt a nevetés. De nem tudta, mit nevetett. Csak később kérdezte meg : — Mit is mondott az elébb? Olyan jót nevettem. És akkor este mindig szórakozott volt. A vicceket, bókokat csak későbben értette meg, pedig máskor olyan volt, mint a gondolatolvasó, már kezdetén felismerte móg a kétértelmű vicceket is. Most gyakran tul nézett az udvarlók fején, tekintete az üres levegőbe mélyedt.