Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-20 / 23. szám

Békéscsaba, i913. XL-ik évfolyam. 23-ik szám. Csütörtök, március 20. BEEESHEB POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatstak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belOl is. Egyes szám ára i2 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓSSKF. Kiadóhivatal: Telefon-szitn 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova k hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az állattenyésztésünk fejlődése Békéscsaba, márc. 19. Svájc, Középeurópának ez a kicsiny országa nem csak arról ismeretes, hogy a közszabadságnak ez. országban annyi intézményes biztositéka van, amennyi sehol a világon, hanem arról is, hogy a szabadság éltető sugaraitól táplálva ebben az országban hihetetlen nagy lendü'etre tudott jutni a közgazdasági életnek jóformán minden ága. Arról, hogy Svájcnak milyen virágzó az ipara és kereskedelme, fölösleges beszélnünk, hiszen a svájci árucikkek eljutottak, sőt mi több, közkedveltségnek örvendenek a világ minden zugában. Az a dolog azonban, hogy Svájcnak a mezőgazdasága is a virágzásnak oly magas fokán áll, már bennünket is közelebbről érdekel, hiszen a magyar mezőgazdaság egy igen fonlos ága, állattenyésztésünk fellendülésének a korszaka onnan kezdődik, hogy nagy mennyiségben kezdtünk behozni állataink vérfelfrissitése, átnemesitése céljából Svájcból kitűnő tenyészállatokat. Pedig hát Svájc a mezőgazdaság szempontjából sokkal mostohább helyzetben levő ország, mint Magyarország ámde gazdáik céltudatos szorgalma, a rendelkezésükre álló hatalmas anyagi erőforrások olyan eredményeket idéztek elő az állattenyésztés fejlődése terén, hogy azt még máig is irigyelheti minden ország. Tartozunk azonban az osztóigazságnak annak a kijelentésével, hogy a magyar állattenyésztésnek a nyugoti tenyészirányra való áttérése, csak ideig óráig tette szükségessé a külföldi tenyészállatok nagyobb tömegben való behozatalát, Hoznak ugyan be még ma is bőségesen külföldről tenyészállatokat, ámde be kell ismernünk azt, hogy a beltenyésztés ma már teljesen lépést tud tartani a külső országok állattenyésztésével, lépést tud tartani nyugattal, aminek kézzelfogható bizonyítékát láttuk már a három év előtt rendezett nagyszabású országos tenyészállatvásáron, de még inkább az Országos "^qyar Gazdasági Egyesület idei ' '"atvásárján, Eze "ni egy két kuriozur '

A importált állatr 'Tyrészben -ha juh és . ismeri a m^ ját, csak a 10—. kat is, valóban elcsou óriási eredményen, ami gazdaközönség céltudatos mui.. a gyümö'cse. El kellett volna ve^ mindenkit, aki bömbölő hangon követeli a külföldi vágóállatnak és húsnak a behozatalát ezekre a tenyészállatvásárokra. Lehetetlen, hogy a magyar á< lattenyésztés ez igazán gyönyörű produktumainak megtekintésénél úrrá nem lett volna bennünk a jobb meggyőződés. Lehetetlen, hogy aki ezt az egybegyűjtött hatalmas tenyészanyagot, annak hústermelésre való nagy készségét látja, tovább is vágyakozzék a Balkánállamok csenevész állatai után. A nemzetközi tejgazdasági kongresszus idején rendezett három év előtti tenyészállatvásár külföldi szakértő tagjai is elismerték azt, hogy a magyar állattenyésztés semmivel sincs hátrányban a nincs hátrányban a nyugoti államokkal szemben. Éppen ez emiitett okokból mi nem is emelünk kifogást az ellen, ha Balkánállamokkal az állatforgalom szempontjából szorosabb összeköttetést keresnek, csakhogy éppen megfordítva nem minekünk van reá szükségünk, hogy a Balkánállamoknál élő állatokat hozzunk be, hanem ellenkezőleg nekünk kell arra törekednünk, hogy a Balkánállamok tőlünk minél több tenyészállatot vásároljanak s ezáltal a keleti országokban is megkezeődjék az ! állatállomány átnemesitésének az a folyamata, amely biztosítaná jövőre a növekvő fogyasztás ellenére is a husj ban szegény államoknak husszükség'etét. Magyarországnak tehát a keleti ~>ok Svájcává kell fejlődnie és aki '"'mi érdekek szempontjából balkáni államok és Ma-'bb összeköttetését, 'ő legnagyobb ^eskedelmi 7ni kei<-. Rövid iu odáig, hogy teljesen fedezni tást, hiszen ma már . oly előszeretettel foglal koz... tulprodukció kikerülése végeu okvetlenül szükség lesz rá, hogy fölösleg utat találjon olyan állattenyésztő vidékekre, amelyek éppen az állattenyésztés silánysága miatt nem tudtak a nemzetközi kereskedelemnek valamirevaló tényezőjévé lenni. Megöltek egy királyt. A világnak megint nagy szenzációja van. György görög királyt kedden délután Szaloniki egyik utcáján egy revolvergolyó • leterítette. Mig idehaza a politikai viszo1 nyok zavaros voltával vagyunk mi el• foglalva, legfőképen a magyar politikai életnek szinte napról-napra' változó fá1 zisai érdekelnek bennünket, addig szinte már el is felej'keztünk érdek'ődai a balkáni .események iránt, amelyek pedig még mindig oda fejlődhetnek, hogy I a mi hadseregünknek is belé kell a Balkán életsorsába hathatósan avatkozni. És a Balkán forrong, forrong még mindig. A nagyhatalmak hiába követnek el mindent a béke megalapozása érdekében, a Balkánnal csak nem lehet birni. Olt még mindig folyik az élethalál harc és most már nemcsak Törökors'ág meg a szövetséges négy balkán állam, hanem az egymással torzsalkodó egymástól a koncot nagyon féltő szö vetségesek között is. A kiélesedett helyzetnek a következménye György görög király meggyilkolása is. A tragikus sorsú király szintén szövetkezett Törökország szét' marcangolására. Katonái eleinte sikerrel Í3 operáltak és György már bevo^zalonikibe. Nemrégen boldog mogyőzedelmes férfi öntelti^*

1 "Mentette ki: „Nincs sz^ "'onikinél ! Ezt a ^edik!" A s: ^m helj SzeiSzaloniki^ tővé kell teni.. tették lábukat Szaiv, rődtek a szövetségest^ Később már nem is duzzogd Bolgárország például nyilt szószb

b ' vádolta meg a görög királyt. De az uralkodó hatalmi mámorábí és hóditó fölényében túltette magát BÉiegyei Közlöny tárcája Csak, egyszer még!... Csak egyszer még, csak egyszer még Szeretnék úgy, mint régen I . . . Haj, királyfi volnék akkor, Hihetetlen szép mesében, Hihetetlen szép mesében I . . Tündérmese királyla'nya Meghaltál már a szívemnek. Haj, azóta, árva madárt, Engemet már nem szeretnek, Engemet már nem szeretnek! . . . fiz életem holdas éjjel Holdas éjen halvány álom Haj, tudom, az életemhez Napsugár lesz a halálom, Napsugár lesz a halálom . . . Csak egyszer még, csak egyszer még Szeretnének úgy, mint régen I Haj, királyfi volnék akkor Hihetetlen szép mesében, Hihetetlen szép mesében I . . . Gulyás József. Berta néni. Irta: Katona Istvá.n. A Kámfor utca szép, kellemes utca. Egyenes és csöndes A verőfény szeret ott játszani a lekoptatott, fényes köveken és ahány darázs akad igy nyáron ebben a rengetegben, az mind odaszáll döngeni, dongani a Kámfor utcába. Ott nem riogatja őket a szekerek csörömpölésa, mert a Kámfor utcában naponként ha egy szekér döcög végig. A Kámfor-utca kapualjai is csöndesek. Az udvarok is szótalanok, mert az ilyen uícában a gyermeksirást elrejtik, félve eldugják a hónapos szobák szivárványos üveggel feldíszített ajtói mögé. Gyere be velem az egyik földszinti Jakásnak az udvarába és nézd meg és hallgasd meg, ami ott történik. Ott az udvarra vezető lépcsőn vékony, beesett arcú nő ül. Néha jfelnéz az udvaron hiubálózó hársfa koronájára és valahányszor fejét felemeli, mindannyiszor erősen és visszhangosan köhög. Tudod ki ez a eő? A Berta néni. A Berta néni, aki most harminchatodszor nézi az udvaron végig a hársfa 1 ragédiáját. Nézi, ahogy annak a levele jön, a virágja kifakad, azután nézi, ahogy a virágja összezsugorodik és a levele lehull. Harminchatodszor látja mindezt és mindig ugyanott. Mert Berta néni harnirchat esztendős vén lány és mindig és mindig ugyanott lakott,' ahol most. A Berta néni valóban ia hektikás, tehát őszintén és becsületesen köhög. Csak az az egész, hogy némileg visszaél a hektikájával, főként pedig a szánalommal. Mindig ugy iparkodik köhögni, hogy a füle minél jobban kivörösödjék és hogy a szemét minél jobban elöntse a vér. Mert meg kell mondanom, hogy a Berta néni bizonyos jogokat formál arra, hogy kíméljék és sajná'ják. Végre is csak nem azért köhög már vagy husz esztendeje, hogy még ilyen csekély hasznát se vehpsse örökös halálba készülődésének. És azután akár igy, akár amúgy, de abban bizony sok lélekemelő van, hogyha ő délután lefekszik a divánra és uay tesz, mintha aludnék, a többiek óvatosan, lábujhegyen járnak és azt mondják halkan egymásnak: — Csitt, a Berta néni alszik! Jó, ez a Berta néni privát dolga, ahoz nekünk semmi közünk. Nekünk most csak arra kell figyelnünk, hogy mit is tesz ő ott a lépcsőn. Ül és vár. Arra vár, hogy a huga, a tizennyolcesztendős Márta hazajöjjön a varróiskolábó). Amikor azután a leány ott megy el mellette, halkan rászól: — Gyere, ülj ide mellém! Úgyis eleget fáradtál ma már azért a hitványért. Azzal a hüvelykujjával hátrabök a lakás felé, ahol az a bizonyos hitvány, az ő bátyja, a Márta apja veri hajnal óta a csikorgó borjubőrt. A Márta leány arcán, ami fehér ós átlátszó, valami kis felhő szalad keresztül. Megáll egy pillanatra, tétovázik, de azután mégis csak leül a nénje mellé. Ez a Márta leány egy hónapja menyasszony. A Hungler Edusnak, a túlsó sarki borbélynak a menyasszonya. Ugy áll a dolog, hogy a jövő hónap elején lesz az esküvő, mikor az Edus üzletet nyit a Harcsa-utca 30. szám alatt. Sokáig hallgatnak. Egyszer aztán Berta néni elkezd köhögni, hosszasan fuldokolva és ugy, hogy az udvaron minél jobban visszhangozzék. Amikor pedig szívfacsaró szenvedések után erőt vesz önmagán, azt suttogja húgának: — Márta! Tegnap este már megint egész a kapuig kisérted az Edust. Vigyázz Márta! Vigyázz jobban az egyetlen kincsedre, az egészségedre, a jó nevedre. Mi van egyebed ? Talán az a hat párnahuzat, amit utánad dobálnak, ha nyakába varrod magad valakinek ?! A Márta leány nem felel, csak nézi ő is a bólogató hársfa koronáját. Valami ismeretlen hatalom folyton azt súgja neki, hogy nagyon jó lenne végtelenül messze lenni innen. Messzire a hektikás Berta nénitől és messze a Kámfor utcától. Da ezt a vágyat mindig kidisputálta magából, mert hiszen az Edus itt van ós mi lenne az Edusból, de főleg ő belőle, ha ő most valahoi messze elszállana ? A Berta néni ezalatt újra beszódbe kezd: — Tudod Márta, hogy a világ szája éles fogakkal van tele. És engem nem i lehet holmi csendes beszédekkel megszenirozni, Mert ón a fülemmel is látok. Újra mondom neked, a világ szája . . . i Egyfzer engem is . . . ' B^rta néni is elhallgat. Mit is mondi jon? őt sohasem bántotta a világ éles, fogú szája. A fiatal lányon pedig megint erőt vesz a vágy elszállani innen messzire, igen messzire. És már nem is bír úrrá lenni a nagy vágy fölött. Most már ellenállhatatlanul és szive legmélyéből elvágyik innen. Már arra sem képes gondolni, hogy mi lesz Edusból nélküle. Nem beteg a Berta néni? Olyan erősen köhög .. . Rosszul érzi magát ? — kérdezi a leány. — Menjen be és feküdjék le! De a néni kiérzi a huga beszédéből a menekülés vágyát. Elönti a gyűlölet, felkel, köhög, majd odasüvölti a húgának: — Elküldesz. Halottszagot érzel ugy-e? Várj csak Márta, várj. Majd a te Edusod is lesz még ilyen nyavalyás. A szeme mögül már úgyis ott leselkedik a halál kutyája. Azzal bemegy. Márta pedig ott ül sokáig a lépcsőn. Most már nem vágyik el onnét. Nem. Most már azt szeretné, ha a bólogató hársfa nedves koronája nőne, hatalmasodnék, mig elborítaná őt, el a házat, a Berta nénit, az Edust és nem lenn?. más, csak sötétség ós csönd. Örökös sötétség ós örökös csönd ...