Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám
1913-03-13 / 21. szám
Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 21-ik szára. Csütörtök, március 13. BEEESHEBTEI lOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. E!3fizcínl bármikor lehel évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: CrCLYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: S 3 XK.3 L. SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirriv'íési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlés' dija 50 fillér. Uj harcok előtt Békéscsaba, márc. 12. Aki visszaidézi emlékezetébe| a közelmultat, tudhatja nagyon jól, milyen óriási küzdelmébe került a magyar gazdaközönségnek kivívnia azt, hogy a mezőgazdasági termelést annyiraamennyire megvédelmezzék maguk a vámsorompók is. Vájjon azt az emelkedést, amelyet a vámvédelem nyomán rövid fél év óta a magyar mezőgazdaság felmutathat, irigylik-e azok, akik nap-nap után hevesebben követelik a vám és kereskedelmi szerződések revízióját? Eleve kijelenthetjük, hogy nincs mit irigyelniük. Az az emelkedő jólét, ami a magas terményárakban nyilatkozik meg, csak látszólagos. A magyar gazdaközönség ma alig van valamivel jobb sorban, mert hiszen ma is nagyrészben nélkülözni kénytelen azokat az anyagi eszközöket, amelyek alkalmazása nélkül mezőgazdasági fejlődés el sem képzethető. A magyar gazda jóléte és rossz sorsa most is tisztán az időjárás szeszelyessége után igazodik. Ha véletlenül tűrhető jó termés van, akkor a magyar gazda meg tud élni ugy — ahogy a háznépével együtt, tud adót fizetni, adósságot törleszteni, de arr-a még a legjobb körülmények között sem gondolhat ma sem a magyar gazda, hogy mezőgazdasági üzemét modern irányban fejlessze, hogy gazdaságát megfelelő befektetésekkel ugy szerelje fel, ami biztosítja részére még mostoha időben is szorgos munkájának ellenértékét, a kényelmes megélhetést. Nekünk semmi kifogásunk nem volna a vámsorompó felnyitása ellen, ha a magyar gazdaközönségnek már , régebben megadták volna a gazdái- ' kodás fejlesztéséhez szükséges egyéb | eszközöket, ha a magyar gazdának már régen rendelkezésére állana a mezőgazdasági üzem belterjessé tételére szükséges könnyűszerrel hozzáférhető hitelforrás, ha az illetékes tényezők a gazdasági tudást kellő mértékben elterjesztették volna, ha a gazdálkodás fejlesztéséhez szükséges olcsó munkaerőt nem kergetné tengerentúlra a rossz közigazgatás, a rossz szociálpolitika. Ismételhetjük, ha csak az utóbbi dolgok is rendelkezésére állnának a magyar gazdaközönségnek, nem kifogásolnók egy percig sem a Balkán államok élő állat behozatalát, főleg ha biztosítékot nyerhetünk arra vonatkozólag, hogy ez az állatbehozatal nem veszélyezteti a magyar áilat egészségügyet. Addig azonban, amíg a magyar gazda csak tengődik ebben az országban, amig az élő állat behozatal állatege'szségügyi veszedelmei teljes mértékben fenállanak, a magyar gazdaközönségnek még a legelkeseredettebb harcok árán is meg kell védelmeznie a vám és kereskedelmi szerződésben részére biztositolt jogokat. Ugy látszik, hogy a magyar gazdaközönség el is van készülve az uj küzdelemre és az agrár és merkantil érdekek ez előrelátható| nagy küzdelme lesz olyan heves, mint a Balkán államok egymásközötti csete-jSateja. Kell is, hogy legyen. A jövő nem valami nagyon biztató a magyar közönségre. A bel- és külpolitikai helyzet tisztázása annyi pénzt rabol el ismét az országtól, hogy a mezőgazdasági élet szükségleteinek kielégítésére ismét csak évek múlva gondolhatunk. A külpolitikai feszültség éppen a legszorgosabb mezőgazdasági munkák idején ezer és ezer munkáskezet vont el tulajdonképeni hivatásától. Ezeket a bajokat mind csak a gazdaközönség fogja megsinyleni s most mégis azt akarják, hogy ez áldatlan helyzet tisztázásával járó terhet szintén a gazdaközönség vegye a vállaira. 1 iyen birkatürelmünek-bármennyire türelmes legyen is, nem ismerjük a magyar gazdát. Szervezkedjék tehát a i magyar gazdaközönség az uj harcokra, a g-£ datársadalmi szervezetek viszont tartsák állandóan ezt a kérdést ébren, hogy amikor a szervezettség erejét kell a küzdelembe belevenni, készen álljon minden magyar gazda, aki ismeri és meg is akarja védeni saját jogos érdekeit. Örökös harc. i — Budapesti levél. — A magyar politikai életben csak nej hezen tud heljreállani a béke. A politikumok nem akarják belátni azt, hogy ez ab immár csaknem egy óv óta tartó elkeseredett küzdelem a munkapárt és az ellenzék közölt óriási kárára van az országnak. Á bizonyta'anság, amelyben í a nemzet él a jövő iránt, megakasztja, gátolja minden irányban a gazdasági fejlődést. Aranytollat ragadnék és ugy irnám meg a „Közlöny"-nek a békéről szóló levelet, csak az a boldog idő már végre valahára bekövetkeznék. Mikor az ellenzik megjelent a parlamentben, már Lez'_eít ífrülni minden, a haza sorsáért aggódó ember annak, hogy normális parlamenti tanácskozás lesz, hogy az ellenzéket a választói reform, amelytől nagy nemzeti érdekek függenek : kötelessége hűbb teljasitésóre fogja serkenteni és az ő szerep'óse, biráló ellenőrzése mellett fogja megszavazni a képviselőház ezt a fontos törvényt. Ámde ez 1 nem történt meg. Az ellenzék kivonult és még mindig hirdeti az elkeseredett, a pusztító harcot a munkapárt ellen. Azonban az agitációjuktól sincs ok tartani. Az ország világosan kifejezte, hogy nem kér a poli ikájukból. A törvényhatóságok sorra bizalmat szavaztak a kormánynak. Az időközi választások i túlnyomó nagyszámából munkapárti jelöltek kerülnek ki győítesen. A kisebb sógnek bárminő uj gruppirozási a minori'ást többséggé nem teszi. Hol van tehát az a pont, amelyből a kormány és a többség ellen az ostromot a siker reménységével felvehetnék ? Még a szocialisták se n hajlandók a maguk munkáscsapatait értük a harcba vinni, mióta Holló Lajos megmagyarázta nekik, hogy ime, Kossuth Lajos, Cavour ós a többi egyivásu vezér nem szoktak az ólén haladni a harcba indulókkal. A munkapárt mindebből csak azt látja, hogy az ellenzéken erős lehangoltság uralkodik. Emészti őket a tehetetlenségük érzése. [Ho! ó Lajos lapjában keserűen panaszkodik, hogy az Apponyi deklarációjához füződőremónysógek nem váltak valóra. Sőt hozzáteszi, hogy ő nyomban megmondta, hogy elhibázott lépés az egész deklaráció. Az is bizonyos, hogy Apponyi Albert gróf legalább annyi joggal állithatja, hogy a Holló Lajos taktikája még sokkal elhibázottabb volna. De hát végezzék ezt el maguk között. A többség halad a maga uiján, hogy harcának utolsó nagy vívmányát, a képvise őház tanácskozókópes^égét biztosító há?esabályreformot tet^ alá hozza. Az ellenzék vezérlő-bizottsága kedden délelőtt ismét ülést tartott, amelyen megjelent az örökös harc embere, Justh Gyula is. Persze ott sem volt egyébről szó, mint harcról. Az ellenzék vezérei ugyanis elhatározták, hogy a képviselőházban mindaddig lehetetlenné teszik a normális tanácskozást, ameddig a rao3t megszavazott választójogi javaslatot — ha azt időközben törvényerejű en becikkelyezik is, érvénytelennek nem mondják ki és olyan ujabb választói reformot nem alko'nak, amely legalább is az ellenzék memorandumában foglalt haBékésmegyei Közlöny tárcája. Nemzeti dal. Tettre magyar, hi a haza! — Clj nemzeli dalt mondok, — Itt az idő, most vagy soha, Kivívni, hogy ez a haza; Legyen szabad és boldog ! Nem a rablánc és nem a kard, Akik most hadakoznak, R kockát máshelyt vetik el R munka lesz az, amivel R népek vívni fognak ! Tudósok szük szobáiból, Gyárakból, műhelyekből Hajnallik majd ki a sugár: Mi a vilás jövőkbe száll. Ez buktat s ez emel föl I Rabok legyünk vagy szabadok? Választ rá tett alakban! Rmik vagyunk: az a haza, S szabadságunk, jövőnk dala Zeng minden munkazajban! R magyar név itt is szép lesz, Hiszem én az Istenem I Csodatevő nagy hatalmad Itt ne nyerne diadalmat? Oh magyar honszerelem I Magyar munkások, véreim Ki kérdezné tőletek; Hogy a ti jó, himezetlen, Egyszerű ép szivetekben Van-e hazaszeretet ? 1 — Munkára hát a hazáért, S a hazához oly hiven : Hogy azt soha, semmi szóra, „Sehonnai bitang" módra, he adja el senki sem I . . . Tettre magyar hi a haza I — (Jj nemzeti dalt mondok, — Itt az idő, most vagy soha, Kivívni, hogy ez a haza Legyen szabad és boldog I Szaboloska Mihály. Egy asszony, aki mindent tud. Kedves barátom, — hiszen ha nem tudnók annyit, ha nem látnék mindent előre . . . Akkor édeí, jó barátom, e szomorú és keserű levél helyett én magam mennék önhöz oly igazán, mint ahogy most ott áll az ablakánál és megáll a szivedobogása, ha egy asszonyi alak, kinek lépése, fejtartása hasonlít valamiképen az enyémhez. Nam félek, hogy harminc és egynehány évemmel nevetségessé válok. Igenis tudom, hogy Öa igy vár reám, ahogy a régi romantikus regényekben van megirva, igenis jól tudom, hogy minden idegszála remeg az utánam való várakozástól. Most még remeg, majd — eltelvén minden ideje a reménységnek — csúf, rekedt kacagás tör ki ajkán ós odasorol azok közé a gyalázatos aszszonyok közé, kik százszor alávalóbbak az igazi bűnösöknél, mert játszanak a szenvedéllyel, a tűzzel, a boldogtalansággal, de az utolsó pillanatban jól vigyáznak, nehogy valahogy megégessék magukat. Nem, kedves barátom, én nem vagyok ama gyalázatos hidegszivü. forró fantáziaju játékosok közül való. Én nem | akartam az Ön gyötrődésében gyönyörködni. És ha ón is csak az érzésem szavára hallgatnék, akkor e kusza sorok helyett, melyeket gyűlölettel fut át, engem látna maga előtt. És a keserű átkok helyett szerelmes csókok fakadnának ajakán. Mondom, minden igy volna, ha nem tudnók annyú, ha nem jártam volna kora gyermekségemtől kezdve nyitott szemmel az életben. Mikor maga kért, könyörgött, fenyegetődzött, mikor én hallgatva, ajkamat össze.-zoritva, súate halálra válva állta n maga előtt, mikor maga kétségbeesetten kérdezte: hát nem szeret ?, akkor ón már tudtam, hogy szeretem ós talán többé soha-soha sem fogok megszabadulni ettől a kinzó, sóvárgó szenvedélytől. Ára azt is tudtam, hogy nem megyek el magához soha-soha. Nem beszélek Öanek hűségről, becsületről. Mire való volna ez? Maga a napnál világosabban bebizonyította nekem, hogy ha egy férfi ós egy nő igazán szeretik egymást, akkor minden rombadől közöttük és ők maguk ópitik fel újra az uj világot. Igaza volt, nem volt, nem tudom, mert nem is gondolkoztam rajta egy percig sem. Mig maga beszólt, én folyton erre gondoltam: milyen gyermekes, milyen naiv! Ami engem visszatart, az az én lelkemben van. Azon nem változtathat az Ön beszéde s nem változtathat az ón akaratom, mint ahogy hiába akarnám akár meggyőzéssel, akár erőszakkal barna szememet kékre változtatni. Mert értse meg, a szenvedély legmámorosabb órájában, mikor zokogva kiáltott Önért a szivem, mikor vad, forró tüz rázta meg testemet, akkor már. ludlam, hogy soha-soha sem leszek az Öa szeretője és előbb hagyja el megkínzott testemet a lélek, mintsem valaha másként teszek, mint ahogy énemnek benső parancsára tennem kell. Mert higyje el, semmi más nem tart vissza öntő!, csak az, hogy kérlelhetetlen bizonyossággal tudom, hogy mi fog bekövetkezni és tudom, „hogy ha rálépek az útra, melyre Öa hiv, nem lesz módomban elkerülni azt, ami reám várakozik. Igenis, amint most látom Önt lázban égve, ramegye, gyötrődve, amilyen biztonsággal tudom, hogy mennyei boldogság ujjongana lelkében, ha most megpillantana és alázatos szavak mellett csókolná ruhám szegélyét, épen ugy látom a többit is, ami azután következne. Látom, mikor már kissé lehűlve, de még mindig szerelmesen, gyöngéden fogad. Majd egyre unottabban, hidegebben. Látom a titkos ásitásokat, az órára vetett lopott pillantást és olvasom halálosan fakó arccal az első levelét, mely arról szól, hogy nem jöhet el a találkozóra, mert egy igen fontos, életbevágó ügy tartja távol . . , És ón már azt is tudom, hogy azt a levelet követni fogja a többi. Az ürügy már nem is olyan gondosan keresett, a dolog immár nem is olyan életbe vágó. Dolga van. Elvégre a férfinek mindig van dolga, elfoglaltsága, ha akarja. Aztán, oh siralmak-siralma, látom magamat, amint levelére válaszolok. Eiőbb büszkén, haragosan. És várom dacosan, fenséggel, hogy mint borul megint lábaimhoz. Aztán, mikor a harag, a büszkeség nem ér semmit, jön a fájdalom, a bánat, a panasz . . .
