Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-15 / 100. szám

XXXVII-ik évfolyam. 100-ik szám. SMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendői. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSMzetni bármikor lehet évneaveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A magyar és osztrák politika Békésosaba, dec. 14. Akik szeretnek viccelődni a ./nemzeti munkapárt" elnevezéssel és hol haragosan, hol pedig gúnyosan egyre hajtogatják, hogy a munkapárt parlamentje nem dolgozik : most egy kissé jól tennék, ha magukba szállanának és lelkiismeretük előtt konstatálnák, hogy bizony nem volt és nincsen igazuk. Rövid idő alatt ez a parlament számos nagyfontosságú törvonyjavaslatot tárgyalt le és fogadott el. Csa'< kedden ért véget például az 1911. évi állami költségvetés részletes tárgyalása és a kormány már is ujabb, szintén nagyon fontos javaslatot terjeszt a H íz elé : a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Vasárnapi számunk vezető cikkében már méltattuk e javaslat fontosságát. Most önkéntelenül is Ausztria felé tereli figyelmünket ez a javastat, hiszen a két ország közös érdekeire vonatkozik. Ausztria már bizonyosan bele fog esni a bank-exlexbe, amelyet Khuen héderváry miniszterelnök mindenképen elszándékozik kerülni. Bizik is benne erősen, hogy újévig még törvény lehet a javaslatból. Hogy a bank-exlex Ausztriában elkerülhetetlen, annak oka főként a Zfo/ztfr/h-kabinet bukása. Ezt a bukást az teszi különösen érdekessé, hogy a kormány nem a parlamentben bukott és a parlament további működésére semmit sem jelent a kormány bukása. Ez a körülmény megint csak arra vall, hogy Ausztriában a parlament magában véve nem nagy hatalom, nem sokat számit és ezen még az sem lendített, hogy most az általános választójog alapján alakul össze. Viszont pedig az, hogy odaát a kormányok ugy potyognak, akárcsak a sakk-figurák, kimutatható ok nélkül, valóságos harc nélkül, egy láthatatlan terv szerint és láthatatlan játékosok kezében : hogy Ausztriában a kormány sem igazi hatalom és különösen most, az általános választójog Ausztriájában nincsen meg az az ereje és tekintélye, mint az olyan országokban, hol a kormányt a megválasztott parlament többsége révén, voltaképpen a nemzet ülteti maga fölé, amint ez Magyarországon is történni szokott. Ausztriában csak két reális hatalom van. Egyik a császár s mind, ami hatalmában megszemélyejül, másik a — pártok, de nem abban a parlamenti értelemben, amely szerint a párt valamely nemzetréteg általános politikai irányának a kifejeződése. Az osztrák pártok közül azok, amelyek külön nemzetnek számítanak, a németnek, lengyelnek és csehnek ereje szerint jönnek számításba. Az igazán politikai pártok, amilyenek például a keresztény-szociálista, vagy a szociáldemokrata, ha számra még olyan nagyok is, csak valamely nemzeti párt taktikájába beilleszkedve nyom a latban. Az általános választójog Ausztriában és a politika még mindig nem egyéb, mint birkózás egyfelől a császár, vagy mondjuk az állam, másfelől pedig az egyes osztrák nemzetek között. Ezzel szemben meg kell nézni az osztrákok belső életét. Az osztrák nemzet (ha ezt a szót egyáltalában lehet rámondani), az osztrák társadalom halad, fejlődik, gyarapszik — maga se tudja, hogy és miért, holott politika szerint már rég tönkre kellett volna mennie, aminthogy nem volt még osztrák államférfi, aki különböző hattyubeszékekben vagy emlékiratokban, vagy promemóriákban meg ne jósolta volna Ausztria közeli pusztulását. Ezek a jóslatok sorra nevetségben maradtak; az osztrák társadalom elég müveit, elég virágzó, elég gazdag, ( példát mutatván arra, hogy az igazi politika, ugy látszik az, amit a társadalom munka formájában végez. Az, ami politika Ausztriában, nem egyéb, mint az osztrák nemzetek egymással j való vetélkedése, melyben hol az egyik van felül, hol a másik s a császári hatalom, ahogy a kormányban prezenlálódik, hol egyiket segiti meg, hol a másikat, igy szerezvén hol egyiktől, hol másiktól engedményeket az egész javára s mindegyik, természetesen, a maga céljai számára szeretné reklamálni ezt a tekintélyes segítséget s időről-időre mindegyik megmutatja a kormánnyal való kellemetlenkedés formájában, hogy ő is a világon van, vele t^hát számolni kell. A Bienerthkormány mostani bukása a lengyelektől indult ki, de a csehek sem álltak tőle távol. A mementó, amit a bukta- | tatás jelent, nem a Bienerth személyé- j nek szól, nem is a Bienerth politikai ! irányának, — annyira nem, hogy ismételjük, igen valószínűen megint csak ő lesz, egy kis hivatalnok-minisztérium közjáték után a jövő «parlamenti" minisztérium elnöke. Ausztria e politikai ziláltságává! szemben nekünk arra kell törekednünk, hogy fejlesszük politikai érettségünket, mert csak politikailag érett nemzet léphet gyorsan előre a haladás országútján. Küzdelem a hasdrágaság ellen. Érdekes indítvány a vármegyénél. Köztudomásu, mert sajnosan tapasztalhatja mindenki, hogy nálunk a drágaság folytonosan növekedik. Valósággal horribilis a különbség a mostani és a tiz év előtti állapotok között. Drágább lett a lakás, a tűzifa és | ami legfontosabb, drágábbak lettek az | élelmiszerek is. Különösen a húsnál tapasztalható legújabban az árak növekedése, ami ha tovább is igy tart, a társadalom tulajdonképeni fenntartó és vezető, de a legnehezebb anyagi viszonyokkal küzködő elemének, a középosztálynak le kell mondania a hus élvezéséről s ezt a gyönyörűséget csak a vagyonosabb osztályok fogják megszerezni maguknak. A husdrágaság tulajdonkép 3ni oka az, hogy Magyarországon aránylag kevés a marha és a disznó. E baj orvoslásával már igen sokan foglalkoztak. A kormány és a főváros anketeket is hívott már össze, de még nem sikerült az orvoslás egyáltalában. Okos és üdvös tanácsokkal teli beszédek hangzottak el azokon az ankéteken, de intézkedés móg nem történt semmi irányban. Agráriusok ós merkantilisták veszekednek e kérdés miatt móg mindig. A merkantilisták szidják az agráriusokat, amért gátolják a szerb és román kereskedelmi szerződés megkötését, aí agráriusok viszont minden erejükkel azon vannak, hogy Szerbiából ós Romániából az állatbehozatal megszüntettessók, mert ők azt a hazai állattenyésztés halálos veszedelmének tartják. A husdrágaság megszüntetésével nemsokára Békósvármegye is foglalkozni fog néhány beérkezett indítvány kapcsán. Ez indítványok között már tartalmánál ós célszerűségénél fogva is legérdekesebb a dr. Tardos Dazső békéscsabai ügyvédé. Dr. Tardos szépen megirt ós statisztikai adatokkal ellátott beadványában annak a nézetének ad kifejezést, hogy a husdrágaság megszüntetése céljából leghelyesebb volna, ha a törvényhozás megnyitná az ország sorompóit a balkán államok előtt és megengedné ugy az élő állat, mint a hus behozatalát. Helyesnek találná ezenkívül, ha az állam összeköttetésbe lépne a délamerikai Uruguay köztársasággal, Békésmegyei Közlöny tárcája. Ilonkához. Oh mért raboltad meg a legszebb álmomat Te csengő hangú, éjszemű talány ? I Oly boldog voltam büszke, bús álmok között, Megannyi átvirrasztott éjszakán, f\ rögre nézve, jártam társtalan utam, Virág azon már régen nem fakadt, . . . Miért, miért kerültél szembe én velem, Oh mért raboltad meg a legszebb álmomat ? I Oly boldog voltam büszke, bús álmok küzött, Ők enyhén beragyogták telemet; Sok őszön kérdezém a hulló lombokat És egy tavaszon sem jött felelet. S mióta nem felel a rezgő-nyárfa lomb, Egy halk szó messze, messze hivogat; . . . Miért, miért kerültél szembe én velem, Oh mért raboltad meg a legszebb álmomat?! Sok őszön kérdezém a hulló lombokat S már nem kivántam csak a téli tájt; S hogy márciusra nyíló április jöhet, — Rz én márciusomra I — szinte fájt I Oh, nálam ne kopogjon csalfa április, Mert bizton zárt ajtóknál látogat; . . . Miért, miért kerültél szembe én velem, Oh mért raboltad meg a legszebb álmomat?! Hogy márciusra nyíló április jöhet, Valóban úgy kell lenni : ime jött I Rózsás lepelt borit komor szemem elé S te édesen kacagsz rózsák mögött, Nem hívsz: megyek! Futnék előled: álmaim Csak felidézik édes arcodat . . . Miért, miért kerültél szembe én velem, Oh mért raboltad meg a legszebb álmomat?! Rózsás lepelt borít komor szemem elé Egy kézfogásod, még egy hangod is ; Almot rabolsz?! hisz' édes, illatos, fehér Tavaszi álom vagy te magad is I . . . Kerülj el engem bűvös, éjszemű talány, Hol vidámabb csillagzat hivogat; • . . Miért, miért is jöttél szembe én velem, Oh mért raboltad meg a legszebb álmomat?! Zvarlnyí Szilárd. N a p i h i r. Irta : Darvas Róbert. Dévai elgondolkozva ült az ablaknál, miközben nyugodtan szürcsölgette a fekete kávéját, néha néha föltekintett s szúró szemmel merte végig a feleségót és barátját, Bodayt, akik szemben ültek vele. Egy-egy gúnyos mosoly villant meg az ajka körül, de nyomban ökölbe szorult a keze, mintha le akarta volna küzdeni a haragját. Jolán és Boday boldogan ültek egymásmelllet. Nyilvánvalónak látszott rajtuk az öröm, hogy megint együtt lehetnek. A langyos szellő arcukba csapta a kerti virágok illatát. Minő mennyei gyönyörűség volt a város poros, tikkasztó levegőjétől távol, a kis falusi vendégfogadó erkélyes szobájában üldögélni ! Váratlanul megtörte Dóvay a csendet : — Nám indulnánk már? Későre jár s móg hosszú utunk van. Ha ugy tetszik . . . Fel is állott mindjárt, majd választ sem várva folytatta : — Lemegyek, majd megnézem, hogy rendben van-e az automobil . . . Magatokra hagylak addig. Nem fogtok unatkozni ? Ezzel elhagyta a szobát. Az ifju szerelmesek megkönnyebbülten lólekzettek föl. Egy percnyi csönd lett, amelyet Jolán tört meg: — Félek, haragosnak látszik. Talán gyanit is valamit . . . — Ugyan te bohó I — igyekezett Boday megnyugtatni. — Mitől félsz ? Hiszen melletted vagyok s nem is válok el tőled soha, de soha 1 Mondom soha. — Én se tőled! — felelt remegve a fiatal nő, amire mohón, s amellett mégis gyöngéden összecsókolództak. Halk zörej ütötte meg fülüket: Dévai nyitott be. Még mindig ott volt a mosoly ajka körül. Jolán nyugodtabb lett, derültnek láván azura arcát. — Készen vagytok ? — kérdezte Dóvay vidáman — Remek időnk van. Szép utunk lesz, — mondta örvendezve. — Komolyan mondom, fölséges utunk lesz. Lementek. A kis szálló kapuja előtt már indulásra készen várta őket a gépkocsi. Két lámpása, amely vakitó fényt lövelt, olyan volt, mintha egy sárkány félelmetes, tüzes szeme volna Nyomban felszállottak a kocsira. A férj megragadta a kormánykereket s aztán nekivágtak a holdvilágos éjszakának. Az ut mentén sorra tünedeztek a gyümölcsfák, a rétek, gabonaföldek nagy táblái már szédületetes gyorsasággal látszottak forogni. A hold bevilágította kísérteties fényével az egész környéket ós borzalmas árnyak képei tűntek fel, hol itt, hol ott. Jolán és Boday közelebb ' simultak egymáshoz ós titokban enyelegtek, majd csókolództak is. 1 Dóvay merőn csak az útra nézett ós erősen fogta a kormánykereket. Negyedóra is eltelt már, amikor hátra szólt: — Nem fáztok ? . . . No, mert ugy vettem észre, mintha Jolán összerezzent volna. Választ sem várva, folytatta, de aztán csak magában : — Nos tehát, itt van egy férfi, egy asszony, meg egy másik férfi. Az egyik imádja a feleségét s ugy érzi, hogy nem is élhet nélküle. S a nő három évi együttélés után szűknek találja a hitvesi köteléket. Az a másik férfi pedig titkon szerelmeskedik a nővel, s mint a fajdkakas nem törődik semmivel, azt hiszi, hogy a férj nem lát semmit. Megcsalja a legrégibb barátját. A férj egy napon megtudja, hogy elrabolták legszentebb kincsét s bosszúra, rettentő megtorlásra gondol. Méreggel akarja elpusztítani őket, de mivel visszatartja magát a terv megvalósításától és a szerencsétlen tovább tür, szenved . .. ezek mi volnánk. De végét vetem kínomnak, a gyönyörüknek . . . Itt megszakad a gondolkozás fonala. Az ut lejtőnek megy lefelé a sötét árnyékos völgybe. Vigyázni kell. Ej, mit. Tovább szövi a rémes gondolatokat. A turbékoló gerlicóknek azt mondtam, hogy egy kis éjjeli sétára indulunk. Ülünk a modern ördögszekéren, amely gyorsan száguld a kihalt országúton, A hűvös éjjeli levegő megcsapja arcunkat s fázva, remegve s mégis forró lázban húzódnak meg egymás mellett. Kéz a kézben, gyöngéden összesimulva s miközben igy szépen boldogan enyelegnek, azt mondom nekik . . . —• Vigyázz ! — kiált egyszerre Boday, aki mellől akaratlanul elhúzódik Jolán. Vigyázz, hisz borzaszto gyorsan száguldunk.