Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-11 / 99. szám

360 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 dec. 18. hogy 5-10,000 lakossal biró Igló, Késmárk, Lőcse, Poprád, vagy a mosonmegyel Ruszt, amelyek régi jogon szabad királyi városok fontosabb és nagyobbarányu funkciókat végeznének e négy békésmegyei községnél, amelyeknek népessége 25,000 és 40,000 között van. De még a kisebb békésmegyei községek, mint Mezőberény, Endrőd, Gyoma, Szeghalom, Körösladány és Tótkomlós is népesebbek, mint például a fennt emiitett városok, amelyek a törvény értelmében csupán azért részesülnek állami segítségben, mert városok és nem községek. Nagyon érthető és mindenképen indokolt tehát a községek indignálódása a miatt, hogy a mult kormány nem sorozta őket az államilag segélyezettek közé. Legfőbb ideje ennélfogva és a jelenlegi kormánynak is fontos feladatai közé tartozik, hogy a városi törvény végre valahára reformáltassék és a megfelelő népességgel biró községek a városok közé soroztassanak. Hiszen olyan hatalmas községek sehol a világon nincsenek, mint Békésmegyében. Ki ismer külföldön 40,000 lakosú községet, mint Csaba ? De nem lehet találni Orosházához, Békéshez és Szarvashoz hasonlót sem. Ilyen községeket az állami segélyezésből kihagyni, egyáltalában nem méltányos és igazságos. Békésmegyében az egyetlen Gyula az, amely államsegélyben részesül ez idő szerint. Alig van város az országban, amelyik a segélyre annyira rá volna szorulva, mint a mi megyeszékhelyünk. De a mult kormány a 2 millió korona kiosztásakor sem járt el kellő körültekintéssel ós méltányossággal, amennyiben csak a népesség számát vette figyelembe és nem azt, hogy milyen szükséget szenvednek a városok ? Micsoda szüksége volt például a dúsgazdag Debrecennek 60,000 korona segélyre, mikor csak a mult óv óta van 3 százalékos pótadója. És Gyula város, amely szegény, mint a templom egere, ós 100 százalékos pótadóva küzködik, mindössze 18,000 koronát kapott. Ez az összeg a törvényben kifejezett célra, a tisztviselők fizetésének kiegészítésére sem elégséges, nemhogy a fennmaradt részt kulturális célokra lehessen fordítani. És most ismét csak 18,000 koronát kapott Gyula, tekintettel arra, hogy az idei költségvetésbe az ex-lex miatt nem lehetett a városok segitségóre három milliót beilleszteni. Maradt tehát a mult évi két millió korona. A gyulai városi tisztviselők, tekintettel arra, hogy most már az előbbi VIII-XI. fizetési osztályok helyett a VII-XI. fizetési ósztályokba vannak beosztva, e csekély összegből fizetéskiegészitésüknek mindössze csak 43 százalékát kapják meg, a többi 57 százalék csak reményükben él. Körülbelül 54,000 koronát keíl segélyül adni az államnak, ha azt akarja, hogy a gyulai tisztviselők a fizetési osztályaiknak megfelelő díjazásban részesüljenek. Megjegyzendő, hogy Gyula e körülményre még idejekorán felhívta különböző tisztviselői felebbezések általa kormány figyelmét, de a felebbezésekre mindezideig válasz nem érkezett. A kormány, ugy látszik, a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával szándékozik figyelembe venni a felebbezóseket. A bank ex-lex. A kormány legfontosabb teendői közé tartozik a bankjavaslat letárgyalása. Mégis nem ezt, hanem a Szerbiával kötendő kereskedelmi szerződést terjeszti előbb a képviselőház eló. Valószínűleg azért, mert a bankjavaslatot még a pénzügyi bizottság sem tárgyalta le. Miután az ellenzék sehogy sincs megelégeve a Lukács-féle javaslattal, ott is erős harcokra van kilátás és időba fog kerülni, mig az tárgyalás végett a parlament elé kórül. Az' 1899 évi XXXVII. t.-c. az osztrák-magyar bank bankjegy kibocsátási jogát azonban, mint ismeretes, csak 1910 decamber 31-ig hoszabbitotta meg. Legjobb akarat mellett sem lehet számítani arra, hogy nálunk valami gyors tempóba történne a bankjavaslat letárgyalása, igy már most előre megállapíthatjuk, hogy január 1-ével beáll a bank exlex. Kérdés, milyen kihatással lehet ez az exlex a pénzügyi, általában közgazdasági életre, lesznek e ennek az állapotnak egyáltalán komolyabbb, vagy súlyosabb következményei. Megállapíthatjuk, hogy az exlex az állami költségvetés keretében, mikor a kormány törvényszerű felhatalmazás nélkül kénytelen az ügyeket vezetni, egészen más jelentőségű. Akkor úgyszólván az egész állami élet menete van megzavarva. A bank exlexnek azonban a közgazdasági életre semmi komolyabb kihatása nem lehet. Mert hiszen az osztrákmagyar bank nem egyéb, mint egy magán társasági hitelintézet, mint ilyen, fizetések kiegyenlítését, kereskedelmi, ipari és mezőgazgasági szükségletek kielégítését akkor is eszközölheti, ha a magyar állam kormányával a szerződéses viszony móg létre sem jött. Legfeljebb az történhetik, hogy az osztrákmagyar bank által kibocsátott bankjegyeknél, mint értékpapíroknál, a magánjogi elem lép előtérbe a közjogaikkal szemben. A mi közönséges értelemben vett minden. Ennyiféle művészi hajlamot, mint ebben az emberben: senkiben se láttam. Mekkora müérzékkel válogatta ki a világ minden tájáról azt, mi igazán érték ós ritkaság. India ós Japán kézimunkái, süppedő keleti szőnyegei vannak. Egyik asztalkáján, 30—40 ezeret érő teritőcske, eredeti, káprázatos szinü spanyol csipkéi, brüsszeli csudái. Fehér hollandi schwaljáért Izabella főhercegnő vágyakozik sok-sok ezeret igérve érette. Sydney Carton nem adja. Etruszk edényei, Pompei emlékei a Louvre kincseivel versenyeznek. Elefántcsont, keleti, faragott tárgyainak értéke is ismeretlen. A Reichstadti herceg kedvenc lovának mása ott büszkélkedik tárgyai között, elefántcsont, miniatűr formában. Pompadour asszony drágaköves órája mellett, álomszerüen finom legyezők susognak. Modern műtárgyai között velencei és norvég üvegek, külön rendelésre, külön slylben, melyhez hasonló a hollandi ós meisene porcelánok gyűjteménye és ezüstnemüi. Az a csésze ott Val-St.-Lambertől; Duse ajándékai. Hát a könyvei! A könyvei! Azok a kötések. Pergamentek, Jessy King, Vogeler, Volkert, Bavrns marquis eredeti rajzaival, aminek mása nincs, amiből egyetlen példány van, az is Sydney Cartoné. akinek francia, német, angol lapok egyaránt közlik munkáit. Szakértők könyveket írhatnának a könyvkötés művészétéről. Megálmodni j se tudná az ember, mit lehet kifejteni itt. Vilne összes kiadásai remekbe kötve, Shakespeare és Petrarca első kiadásai, amiért muzeumok versenyeznek. Az em- ' ber tragédiája, mely a nagy Kossuth tulajdona volt. Déryné naplója Prielle sajátkezű befejezésével. Nem lehet azt elsorolni, mi minden van itt. Kincses ház, mivel móg főúri házak sem dicsekedhetnek. — Hol szerezte mind ezt ? — kérdeztem elfogódottságai. — Beutaztam a világot . . . egy élet munkája. — Miért nem rendez belőlök kiállítást ? — Szoktam. Párisban, Londonban Most is felkértek rá . . . Felkérték Londonba . . . nem Magyarországon ! — Mi lesz e tárgyakból ? — kérdeztem mintegy önmagamtól. — Halálom után muzeumoké lesz minden, — szólt, majd kezembe adott egy vaskos könyvet. Autogram gyűjtemény. Nohát szeretném én látni még azt az embert, akinek emlékkönyvébe öt világrósz tudósa, irója, művésze még igy beleirta a nevét! Micsoda szellemi nagyságok találkoznak itt! Tessék elgondolni a legekszotikusabb nagyságokat a földön, annak a kézírása mind ott van 1 Már távozóban voltam és nem mertem megkérdezni: hát hol vannak az ő emlékei ? Megértett. E íy szekrényhez vezétett. Ahol ezreket érő kincsek között egy cérnakesztyű, egy fanyelű toll és egy fanyelű kósvilla nyugodott. — Ez az övé volt . . . ami értékes volt, semmitsem tartottam meg ... ne vádolják a lelkemet . . . Egy pillanatra megható csend lett. A nagyasszony fehér lelke végigsuhant s én néhány ezer név után sietve ir jam be a nevemet az angol iró Sydney Carton vendégkönyvébe, aki nem másmint Van der Hoschke, Rozsnyay Kálmán. Ez az ember; Valaki. papírpénzeink ugyanis nem egyebek, mint az osztrák-magyar bank által szabadalmának idejére az osztrák-magyar monarchia egész területén kizárólagos joggal önmagára kibocsátott utalványok. Egy bemutatóra szóló értékpapír, melynek szövegében az osztrák-magyar bank magánjogi garanciát vállal arra, hogy: az osztrák-magyar bank a bankjegyekórt bárki kívánságára azonnal fizet bécsi és budapesti főintózeteinél X korona törvényes ércpónzt. A bank magánjogi kötelezettsége mindenkivel szemben fennáll, akinek birtokában bankjegy van. Ha tehát a bankszabadalom egyelőre nem is hoszszabbittatik meg, a bankjegyek, mint az osztrák magyar bank által kibocsátott utalványok illetve értékpapírok akkor is értékkel bírnak és ezt az értéket nem a bank meg, vagy meg nem hosszabbítása szabja meg, hanem az oszlrák-magyar banknak, mint pénpíntézetnek föltétlen hitele. Az osztrák-magyar bank Európa egyik leggazdagabb pénzintézete. Forgalomban levő bankjegyei ezüstben, aranyban, vert pénzben, aranyrudakban és bankszerüleg vannak fedezve. A kibocsátott bankjegyek bankszerű fedezetére szolgálnak a leszámítolt váltók, értékpapírok, zálogul elfogadott nemes ércek, állami, országos illetőleg községi kölcsönök beváltott lejárt kötvényei és a külföldi piacokra szóló váltók. Mindezek olyan tekintélyes összeget képviselnek, hogy az általa kibocsátott bankjegyet mindenki épugy fogja elfogadni ügytéteinél fizetési eszköz gyanánt, mint eddig. A bankszabadalom meg nem hoszszabbitásának lesz azonban egy érdekes, időleges hatása. Időleges annyiban, hogy a bankkal való szerződés úgyis létre jön, a bank és a felek közötti magánjogi viszony csak addig áll fenn, azontúl ismét közjogi viszony keletkezik. A közjogi viszony felfüggesztette az osztrák-magyar banknak a bankjegyei alapján való kötelező készfizetést. Ha a bankszabadalom nem hosszabbittatik meg, addig, mig ez az állapot tart, meg-' szakad a közjogi viszony. Ezzel hatályát veszti addig, mig ez az állapot tart az a közjogii intézkedés is, mely felfüggeszti a kötelező készfizetést. Vagyis az osz'rákmagyar bank minden bankjegytulajdonossal szemben magánjogilag arra lesz kötelezve, hogy a bemutatónak a bankjegyet törvényes ércpénzben beváltsa, ez psdig nem egyéb, mint egy kis ideiglenes — készfizetés. A bank exlexnek tehát semmi komolyabb kihatása a mi pénzügyi, általában közgazdasági életünkre nem lesz. Sajnálatos csak az, hogy az exlex a magyar politikai életben egy nélkülözhetlen tényezővé vált. Törvényellenes cselekedete kényszeríti a mindenkori kormányt, ez által megrendíti az alkotmányos törvényeinkbe vetett hitet, mert lépten-nyomon azt látjuk, hogy törvényszerű felhatalmazás nélkül is csak végrehajtanak minden akaratot. Ka'ö JótsefA pörvesztes Csaba község. Kilakoltatják a gerendás; kirendeltséget. Ugy döntött a törvényszék. Csabának ugyancsak sokat kell eltűrnie azért, mert a nagygerendási puszta a kötelékében maradt. Még élénken emlékezhetnek olvasóink arra, hogy mily nagy és elkeseredett küzdelem folyt Csaba és Csorvás között Gerendás birtoklásáért. A küzdelem a legfelső fórum, a belügyminiszter előtt Csaba javára dőlt el. Az örvendő Csaba ekkor a meglehetősen nagy követelésekkel fellépő gerendásiaknak sok kívánságát teljesítette. Meglehetős költséggel külön közigazgatási kirendeltséget szervezett, mely egy segódjegyzőből, egy albiróból és egy esküdtből áll, temetőt létesített számukra, hogy ne kelljen halottaikat olyan nagy távolságról behozniok a városba és gondoskodott végül az orvosi szükséglet ellátásáról is. Ez utóbbi intézkedéssel különben nincsenek megelégedve a gerendásik, mert külön, önálló orvosi állás rendszeresítését követelték, amit a község nem teljesíthetett, mert igen nagy summába kerülne. Azonban még mindig sok baj van a gerendásiakkal, akik végtelenül makrancosak. Legutóbb a közigazgatási kirendeltség szókházával gyűlt meg a baj. Az elöljáróság ugyanis addig, mig a külön községháza felépül, bérbe vette egy ottani birtokos, C s i c s e 1 y K. Pál házát, amely erre a célra a legmegfelelőbb volt. Megjegyzendő, hogy a bérösszeg már akkor is meglehetősen magas volt, mert Csicsely a községet jó fejős tehénnek tekintette és ugyancsak felsrófolta a ház bérét. A község azonban belement tekintettel arra, hogy már akkor tervbe volt véve az önálló községháza építése. A bérleti szerződésnek ez év október 1-én kellett lejárnia. Az élelmes Csicsely azonban még a tavaszon azzal állott elő, hogy csak azzal a feltétellel megy bele a szerződés meghosszabbításába, ha október 1-től a község jóval magasabb bért fizet, az ő házának költséges udvarát kerítéssel veszi körül és a szerződést hat évvel meghoszszabbitja. Hosszú tárgyalások indultak meg ekkor, amelyek azonban eredményre nem vezettek, mert a község nem akarta Csicsely követeléseit teljesiteni, Csicsely pedig nem volt hajlandó engedni egy jottányit sem. A tárgyalások akkor abban maradtak. Szeptember vége felé azonban előállott ismét Csicsely és azt az alternatívát állította a község eló, hogy vagy teljesíti előbbi követeléseit, vagy pedig ok tóber 1-én le is ut, fel is ut az őházá-. ból a kirendeltségnek. A község egyikre se volt hajlandó, mert Csicsely fellépése készületlenül találta ós olyan rövid idő alatt nem tudott másik helyiséget találni a kirendeltség számára. Ekkor természetesen pörre került a dolog. A községet H a a n Béla ügyész, Cáicselyt pedig dr. Z a h o r á n Mátyás ügyvéd képviselték. A csabai járásbíróság a községnek adott igazat és Csicselyt keresetével elutasította. Az ügy ekkor feleboezós folytán a gyulai kir. törvényszék elé került, ahol pénteken délelőtt történt meg a tárgyalás. A törvényszók a járásbíróság ítéletének megváltoztatásával kimondotta, hogy a kirendeltség nyolc nap alatt tartozik a Csicsel házából kihurcolkodni, különben kilakoltatható. Ez a váratlan döntés természetesen nem valami jól esett az előljásóságnak, mely a pénteken délután tartott tanácsülésen utasította a gazdasági intézőt, hogy sürgősen keressen más bérházat a kirendeltség számára. Leghelyesebb volna azonban, ha a községháza építéséhez minélhamarabb hozzáfognának. Hiszen a költség már meg van szavazva, nincs értelme tehát a késlekedésnek. Második mérnöki állás Gyulán. Nem akadt egy pályázó sem. Általános a vélemény, hogy valamennyi pályán túlzsúfoltság uralkodik. E véleménynek van is sok jogosultsága, mert az úgynevezett intelligens proletárok száma Magyarországon kétségbeejtően szaporodik. Azon a pályán, amelyért éveken keresztül vasszorgalommal küzdöttek, nagyon sokan nem képasek megélni s ha nem akarnak kétségbeesett tülekedéssel valamelyes megélhetést teremteni maguknak, kénytelenek más, kevésbbé zsúfolt életpályára keserű lemondással átlépni. Csak most történt például, hogy Aradon egy konviktusi felügyelői állásra, melylyel 40 korona havi fizetés ís teljes ellátás jár dotáció gyanánt: nyolc okleveles középiskolai tanár pályázott. E szerencsétlen, igazi proletárok nem tudnak álláshoz jutni, mert a tanári pilyán is túlzsúfoltság uralkodik már. Ugy látszik, a mérnöki pálya az egyetlen, amelyikre ezt nem lehet elmondani. Ez meg is magyarázható a technikai tudomány szinte hihetetlen mértékű haladásával. — Magyarország egész területén nagyszerű lendületet vett ujabb időben az építkezés, a különböző ipari és más gazdasági vállalatok alakulása, amelyek mind mérnököket igényelnek. De ennek dacára is kissé különös

r hogy Gyula városának a második mérnöki állásra legutóbb hirdetett pályázata meddő maradt, amennyiben egyetlen pályázó sem került. Gyula mostani