Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-01 / 96. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 96-ik szám. Csütörtök; december 1. BEKESMEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. eiíOFIZBTÉSl 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lebet évnegyeden belDI is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A parlamenti munka, Békéscsaba, nov. 30. A képviselőház rövid idő alatt nagy munkát végzett, amidőn tető alá hozta a polgári perrendtartás kódexét, melynek létrejövetele elé annyi sok akadály tornyosult. Utólag jóleső érzés megállapítani, hogy nem volt szükség arra, hogy a kereskedelem érdekeltsége késhegyig menő harcba keveredjék azokkal, kik a kereskedelmi ügyletek szövevényeiben járatlan falusi gazdálkodó osztály védelmére keltek a szélhámos kereskedelmi ügynökök garázdálkodásának megzabolázásának érdekében. A tisztességes kereskedelem megkapta az őt méltán megillető perjogi kiváltságot, hogy adósait telepe helyén, ahol könyveit vezeti, perbe vonhatja. A tisztességtelen kereskedelmet pedig korlátok kőzé szorították, amennyiben teljes bizonyítékot képező okiratot követelnek az áru megrendelésére vagy elküldésére nézve, különben az alperest csak ennek lakóhelyére nézve illetékes biróság elé idézheti. Persze ezen perjogi kérdések felvetésénél sok más ügyet is szőnyegre hoztak bizonyos politikai és társadalmi célzattal kiszínezve. Ezek ugyan csak olyan felvetett eszmék, elhangzó szavak jelentőségével bírnak, de mégis okul szolgáltak oly értelmű kormánynyilatkozatok megtételére, melyeket teljes megnyugvással fogadtak a képviselőház minden oldalán. Ezen kormánynyilatkozatok között legfontosabb az az ígéret, melyet az igazságügyi miniszter tett, hogy a tisztességtelen kereskedelmi verseny megakadályozására törvényjavaslat készül, valamint a részletfizetéses ügyletekről szintén külön törvényt készitenek és a részletügyletekből való perekre nézve már a mostani perrendtartási javaslatban is intézkedés tétetett, amennyiben csak 500 . koronán felüli részletügy követelésekre ; nézve van megengedve a könyvkivo- ; nati illetékesség. Erre nézve még a ' perrendtartást életbe léptető törvényjavaslatban külön intézkedést tesznek. Ekként a nagy közgazdasági, társadaimi, sőt a tanuk vallási vonatkozásával összefüggő felekezeti villongások csöndesen elültek, maradandó nyomokat hátra nem hagytak. A képviselőház eddigi munkássága meghozta gyümölcsét a perrendtartási kérdésben, melyet negyven esztendő óta terveztek, de csak most tudtak keresztül vinni. Ez a kódex egymaga ennek az ülésszaknak legszebb eredménye, melylyel pártpolitikai állásra való tekintet nélkül mindenki meg van elégedve. A képviselőház legközelebbi feladata lesz még ebben az évben a jövő év első négy hónapjára kért ideiglenes költségvetési felhatalmazás és az indemnitás kérése. A legérdekesebb ezek közül az indemnitás ügye. Mert ha az ellenzék csakugyan megmarad obstruáló szándéka mellett, könnyen megesik, hogy esetleg újév napján újból az ex-lex, a költségvetési felhatalmazás nélküliség állapota köszönt be. Nem is hisszük ugyan, hogy bármelyik ellenzéki párt magára venné az obstrukció ódiumát. Éppen azért nem értjük a Justh-párt részéről azt az ijesztgetést, hogy bekövetkezhetik az obstrukció. Ettől ma már senki meg nem ijed, aki az ex-lex természetrajzát ismeri, mert ma már az obstrukciónak csak bizonyos államszámviteli adókönyvelési zavar jelentősége van a kormányzatban. Ellenben az obstruktorok elérik azt, hogy alkotmányos felhatalmazás nélkül száz és száz milliókat adnak ki a kormányok anélkül, hogy az obstruktoroknak hatalmuk volna ezért a súlyos alkotmányos vétségért rajtuk elégtételt szerezni. Igy aztán az országgyűlés rendelkezési jogát a nemzet vagyona és ereje felett átterelik a kormányzatra, a végrehajtó hatalomra. Folyton absolutizmusba kergetik a kormányt, mely aztán persze utólag bűnbocsánatot nyer az ország többségétől. Az obstrukció és az exlex-es állapot rég lejárta magát. Az ellenzék ezeket a fegyvereket teljesen elkoptatta, a nemzet pedig sutba dobta. Komoly munka, az országnak előbbre vitele, ez vezet ma már a nemzet bizalmának megszerzéséhez. A kisebbség erőszakoskodása pedig újból csak a nemzet sújtó itétetét hivja ki. Váljunk el ? A társadalmi élet jogszabályokkal kormányoztatik. Minden egyes akciója törvényekkel rendezvók, ugy hogy egészen bátran mendhatnók azt, hogy a társadalom nem egyéb, mint jogszabályokkal, törvényekkel ós köteleségekkel körülhatárolt emberek egyesülete, közütete. A modern ember s egyben a modern társadalom az abszolút szabadság felé vágyódik s egymás után feltöri; megsemmisíti azokat a bilincseket, melyeket reá a régi idők hagyománya, a vallás reá vert. Az ujabbkori áramlatok minden társadalmi törvény szigoruságát enyhíteni igyekszik, mert az emberi élet végcéljának, sőt egyedüli céljának a boldogság lehető elérését tekinti, a boldogság pedig, mely rokon eredetű a szabadsággal, a sok korlátozás következtében sokszor elmarad, hogy az emberi egyedeket a sivár jelen vigasztalhatatlanságával büntesse. Az abszolút boldogság e földön elérhetetlen, a relatív boldogság elérésére is sok olyan eszközre van szükségünk, mely eszközök legtöbbjétől a kíméletlen végzet már amúgy is megfosztotta legtöbb embertársunkat. Ha már most mi földi tényezők is igyekezünk különféle rossz törvényekkel ós szabályokkal útját állani annak, hogy legalább relatív boldogság jusson egynémelyikünk osztályrészéül, akkor természetesen mi maguük vagyunk okozói annak, hogy a boldogtalanok száma e szomorú földön móg jobban szaporodjék. A házasságkötés, mely a legszebb s lesköltőibb előjelek mellett kötődik legtöbbször, egyik legerősebb támasza, mondhatnók talpkóve a modern társadalmi életnek. De a haladó korszak emberei rájöttek már arra is, hogy a „holtomiglan-holtodiglan" gyönyörű kijelentése uem állhatnak meg tulajdonkénem értelmükben, mert bizony igen sok, sőt a legtöbb modern házasság nem az egymás ismerésén, egymás megbecsülésén alapszik, hanem azon a hibás dogmán, hogy a leányoknak férjhez kell menniök s ezért a férfiaknak meg kell nősülniök Igy jött létre azután az a sok elhibázott házasság, mely azután csak a későbbi megismerés után teszi boldogtalanná a házastársakat, ugy, hogy az egymás mellett élés lehetetlen, vagy csendes, sokszor lármás tragédiák szülőanyja. A modern társadalom kötelessége tehát, hogy azokat a kötelékeket,',melyeket egy ezeréves válási törvény egy . egész életre szabott meg, felbonthassa s igy megakadályozza, hogy az emberek relativ boldogsága ne érvénye1 sülhessen. Megkell könnyitenie a válást, mert a mai élet törvényei igen lényeBékésmegyei Közlöny tarcaja. Haldoklás. Az anya szólt: „.Fiam, az arcod forró lázban ég." A fiu szólt: „A haja szőke volt, a szeme kék." Az anya szólt-. „Oh, néz rám, a szivem ne gyötörd. A fiu szólt: „Hazudott, megcsalt, elhagyott, megölt." Az anya szólt: nFiam, hát nem ösmersz én reám ?" A fiu szólt: „Imádkoz értem, édes, jó anyám." Farkas Imre. A furcsa nagy ur. Irta : Békeffy Andor. Az ökörszem tudvalevőleg igen okos ós véghetetlenül kicsi madár, egy fakó csöpp gigerli, aki megfér egy csigahéjban és akinek ügyességéről kedves meséket tudunk gyermekkorunkból és valamivel szebben tud énekelni, mint a holló, akit a róka tudvalevőleg csunyául rászedett. A kanári pedig egy igen kedves és vóghetetenül bájos aranymadár, mely édes kis nótákat tud, de egyebe se égen, se földön nincsen, mint az aranyruhácskája ős trillázó fuvolahangocskája. Egy piros kabátu uracska, akinek különös hegyes süveg volt a fején ós aki előtt roppant nagy tisztelettel hajlongtak az emberek, bármerre járt-kelt, egy napon kezébe vette az aranymadarat és beeresztette a vidám kicsi \ ökörszem kalitkájába és ünnepies hangon igy szólt : — Szeressétek egymást, kedveseim, próbáljatok meg boldogak lenni. , A pirosfrakkos ur, akinek olyan furcsa pirosbojtos süvege volt, ezzel eltűnt. A nyomában kis lilaszinü forgószél támadt. Az emberek nagyot nevettek. — Tudod-e — suttogta valaki, — ki volt ez a piros nagy komédiás ? A másik gondolkozott ós mondá : — Mintha láttam volna már. De nem jut eszembe, ejnye, ugyan hogy is hivják? — A Sors ur, óh, a nagy ur. * A fakó kis ökörszem és az aranyruhás kanári egy .darbig némán nézegettek egymásra. Ökörszem nem jntotszóhoz a boldogságtól. Fakó szmokingjót a gyönyörteli öröm végigborzolta és odaugrott a remegő aranymadárhoz. Az ijedtében megremegtette a szárnyát. Eközben pedig az ökörszem, a he lyes kis fickó, olyan szerelmi vallomást vágott ki, mint egy lirai tenorista. Nevezetesen : — Oh, ón arany párocskám, azért, hogy ilyen olyan piciKe legényke vagyok, jó az ón szivem, nagy az én hűségem, nem terem a földön olyan édes buzaszem, amit én neked el ne hoznék. — Oh, ón azt elhiszem, ez igen szép, — felelte meghatva a bájos aranyhölgyike, — de várjon móg egy kicsit, mig magamhoz térek. Szédülök, kisuram, szédülök . . . Gyöngéd volt a kis ökörszem nagyon. Várt, várakozott és igénytelen, vékony hangocskáján énekelte szerelmi dalocskáját: — Oh, milyen boldogság, oh, milyen boldogság . . . Közben este lett. Sötét volt A holdfény arannyal öntötte le az ablakokat. Epédőn hallatszottak móg az ökörszem csábitó, imádó vallomásai: — Szeress, szeress, drága aranypárom. Az aranyasszonyka végre is belátta, hogy az ökörszem egy igen derék, jó ember ós igy szólott: — Majd megszokjuk egymást kisuram, de ez nem megy olyan hamar. Az ökörszem azonban megmutatta, hogy legény a talpán ! Meghódította imádott párját ós egy szegfüillatos hajnalon a férj jogaiba lépett. — Ugy-e, te szürke kisuram, — énekelte reggel bűbájosán, kacórül az aranydámácska, — sohase hitted volna, hogy ilyen szép feleséged lesz, akit mindenki szeret ? Az ökörszem bevallotta, hogy ilyen bájos arany madárról sokat álmodott ugyan kicsi garzon fészkében, de azt, hogy Isten összeadja őket, sohase hitte volna. A piroskabátos ós furcsa föveges ur azt mondta, próbáljanak meg boldogak lenni. A próba javában folyt és látszólag nem egészen eredménytelenül. Ö mindig vidám volt, az arany asszony sokszor szomorú. De jött a pinty, a nyalka, formás legény, aki kedves vigasztaló nótákat tudott. A kujon a szemeit is gyönyörűen forgatta és epedőn trillázott. Hol tanulta ? Egy fülemile családtól vett énekleckéket. Egyébként az ökörszem különb volt nálánál, ha fakó is. - Édes kis barátom, — igy énekelt egy este a kanári asszonyka az ő fakó uracskájának, — ismeri maga a fekete ember történetét ? — Fekete ember ? soha a hirét sem hallottam. — Óh, hát a szerecsen mórét ? — Vagy ugy ? 1 — Ugy-e az fekete volt, mint a szurok ? — Igen. — Desdemona pedig fehér volt, ugyebár ? — Fehér, mint a hó. A kis bohó aranymenyecskének roppant érzékeny szive volt és sirva fakadt. A kis ökörszem el nem tudta képzelni : miért siratja az ő párja a fehér Desdemonát ? Csak később törte a fejét, amikor az aranypárja melléje szállva szelíden kérdezte: — Ugy-e maga nem ölte volna meg Desdemonát ? * Olyan boldog volt a csöpp fakó ur, amilyen boldog egy madár lehet. S egyszer amint száll az erdőn haI zafele, hát elébe kerül a fák közül vagy a föld alul a piroskabátos ur, furcsa bojtos süvegében, akit már régen nem látott és akinek boldogságát köszönhette. Nyájasan köszönt feló ós pukkedlit csinált neki a levegőben. A piroskabátos ur feltekintett rá, j nagyot kacagott, amitől az erdő is visszhangzott és eltűnt. Az emberek, akik arra jártak éppen és látták, összesúgtak mindjárt: — Te láttad-e, az a komisz firma, a Sors ur, hogy nevetett ? . . . — Az ám. Valahol valami nagy baj lehet. * Ah, igen nagy baj volt valahol. Az 1 ökörszem, a szegény kis emberke üresen találta a fészkét.