Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-06 / 89. szám

Békéscsaba 1910 szept. 29. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 249 Vasutasok ünnepe Békéscsabán. A fütőházi főnök jubileuma Csütörtökön este a szorgalom és lelkiismeretes munka ünnepe volt Békéscsabán. Olyan embert ünnepelt a csabai és a környékbeli társadalom, aki szerény sorsból saját szorgalma és tehetsége folytán küzdötte fel magát arra a polcra, amelyet elfoglalt. Husz e r 1 József, a csabai fütőházi főnök, mint gépész került ezelőtt 25 évvel a MAV. szolgálatába, ahol tehetségének és arravalóságának hamarosan igén sok jelét adta. Mint mozdonyvezetőt érte az,a megbecsülendő bizalom, hogy a MÁV. igazgatósága ezelőtt 7 évv a csabai fűtőház főnökévé nevezte ki s ezzel egy csapásra az altisztek közül

1 a főtisztek közé emelte. A bizalomnak nem csekély megnyilatkozása ez, amenynyiben a MÁV-nál igen ritka eset, hogy valakit a megfelelő iskolai végzettség hiánya dacára is altiszti sorból a főtisztek sorába emeljenek. Ritka szorgalomnak és tehetségnek kellett lenni Huszerl Józsefben, hogy fölebbvalói arra a félelőségteljes és nehéz polcra érdemesnek találták és előléptettek. Az ilyen ünneplések már e körülménynél fogva is felemelő hatásúak és alkalmasak mindenképen arra, hogy a vasúti alkalmazottak ambícióját növeljék. A becsületes munka és szorgalom emberét, Huszerl Józsefet meleg és őszinte ünneplésben részesítették a vasutasok munkásságának negyedszázados érfordulója alkalmából csütörtökön este. A Schwézner Károty „Próféta" cimü ver déglőjének nagyterme zsúfolásig megtelt közönséggel, amelynek soraiban látni lehetett Szemere Kálmán állomási főnököt, Polgár Károly osztálymérnököt, Kirschbaum Manó raktári főnököt, Koppányi Gyula ref. lelkészt és még igen sok férfiút a vasutas- és nagytársadalomból. Képviseltették magukat az aradi, a szegedi és orosházi vasutasok, továbbá az Alföldi Első Gazdasági Vasút alkalmazottai is, úgyhogy körülbelül 120-an vettek részt a banketten. A férfiak sorát szép asszszonyok és leányok serege tarkította. Az ünnepi lakoma kezdete előtt F a 1 u d i István mozdonyvezető hoszszabb beszédben üdvözölte az ünnepeltet és átnyújtotta neki pályatársai ajándékát, egy értékes ezüst Írókészletet. Ezután Győr biró János felolvasta az üdvözlő táviratokat és leveleket, amelyeknek nagy száma ós meleg hangja annak a bizonyítéka, hogy Huszerl érdemeit igen sokfelé szívesen elismerik. Az ünnepi vacsora közben számos és érdekes felköszöntő hangzott el. Ki kell emelnünk ezek közül Szemere Kálmán állomásfőnök, Koppányi Gyula református lelkész és Wagner József beszédeit. Szemere Kálmás az egész vasúti személyzet nevében mondott lelkes felköszöntőt a munka emberére, akit követendő példa gyanánt állított a többi vasutas elé. Koppányi Gyula igen szép és hatásos felköszöntőjében a jelenlevő' ősz édesatyját óltette, Wagner József pedig a feleségét. Hasonlóképen cselekedett az aradi fűtőház főnöke is. A rendkívüli kedélyes hangulatú lakomát parázs táncmulatság követte, mely a reggeli órákig eltartott. A meghatott jubiláns alig győzte közben megköszönni a szerencsekivánatokat és folyton megujuló őszinte ovációt. Élete a csütörtöki napon egy kedves, szép emlékkel lett gazdagabbá. Reformáció ünnepélye Berényben. A mezőberén.yi Il-ik ker. evang. egyház templomában október 30-án, a reformáció emlékére tartott ünnepély szépen sikerült. Jeszenszky Károly lelkész „Álló és hulló csillagok a keresztyénség egén, — a kereszt titka" cím alatt tartott felolvasást. Ebben az evangelium örök igazságait szembe állította azon tanokkal és intézményekkel, melyeknek csak időleges, földi érdekekkel kapcsolatos jelentőségük és értékük van a keresztyénség szellemi világában. Ez utóbbiak a hulló csillagok. Ezek is ékességei a menny boltozatának. De ha c^ak ezek világitanának éjszaka, valami tökéletlen volna akkor az egek alkotmánya. Petőfinek a „hazáról" kifejezett gondolatait a . Kereszt titka" szempontjából érvellesen világította meg a felolvasó. — Az elemi iskola felsőbb osztályának növendékei, K 1 e n k Soma tanitó orgonakisórete mellett szépen és meghatóan énekelték az 1674-ik évből származó azon éneket, melyben az anyaszentegyház siratja a pozsonyi törvényszéknek halálra itélt, majd száműzetésbe küldött áldozatait. Gálffy Faranc unitárius tanitó ós pol*. iskola zenetanár orgonajátéka és az általa betanított polg. iskolai növendékek szabatos, szép éneke nagyban emelte a felolvasást követő magyar liturgia hatását. Ez ünnepély iránt annyival nagyobb volt az órdeklődós, mert az egyszersmind záró-ünnepély volt a Il-ik ker. evangelikus templomban 15 év óta eddig tartatni szokott magyar istentiszteletek első sorozatának. Az egyházban adventtel kezdődő uj esztendőnek első vasárnapján fog a legközelebbi magyar rüli a viaszból gyúrt virágot. Kritika éle csak egy adomájának volt, az a magyar doktorokról szólt, akik Ferenc császár korában lepecsételt palackokban hozatták Ischlből a levegőt, hogy kibocsássák a betegszobákban. Panaszait — irodalmi állapotokról beszélni nálunk annyi, mint panaszkodni — legszívesebben a kiadói szájába adta. Singer és Wolfner olykor aggodalmasan csóválja a „két fejét", hogy az írók szaporodnak, a könyvek pedig nem fogynak. Egy előszavában valósággal kesereg azon, hogy a megifjult nemzet menynyire közömbös az irói iránt. Pedig a rógi nemzeti korszak idejében de mást ígért. Most azt mondja a legjobb katonáinak: „Győztem, hát nem kellettek többé !

u Olykor töprenkedve áll a szakadás előtt, mely az uj Magyarország politikai életét elválasztja az irodalomtól. Ő maga, amint belekeveredett a politikába, tüstént ki is ábrándult megint belőle, de éppen az az igyekezete, hogy hidat verjen a szakadás fölött, bizonyítja, menynyire vonzotta őt mindenkor a politika. Le-leszállt oda, mint a kőszáli sas a rétre, Ugy vélte, hogy a magyar írónak öröklött jussa van a politikához. A fatális Krumply Nándor pedig mégis csak sokat foglalkoztatta. Ez a semmiházi elvitatja az írótól a politikus hivatottságát. Mikszáth bosszankodik ezen és talán észre sem veszi, hogy éppan az ő bosszúsága ad némi jelentőséget Krumplyéknak. Az iró ma a politikában dísznövény, mint Trencsénben a szőlőtő — sóhajtja. Mikor kerül össze megint az irodalom és a politika? „Majd ha magyar lélek lesz az irodalomban és idealizmus a politikában !" Utolsó előszavában, melyet a tavalyi Almanach elé irt, bemutat egy öreg urat, aki megcsömörlötte az örkös politikát és kiakart vándorolni az országból. — És melyik országra gondol? (kérdi a kivándorlótól az író.) — Nem tudom még. Éppen ebben nem vagyok elhatározva. Olyan országot szeretnék ... — Ahol enyhébb az éghajlat, — szóitam közbe. Szomorúan molygott. — E^y oly ország — szólt ahol még mesélnek az emberek. Nem Mikszáth nagy és végső honvágya ez az irodalom után ? Talán megérezte, hogy a politika fogja megölni (a halálos fáradtságot választási körútjáról hozta haza) 03 az irodalom fogja halhatatlanná tenni. Az emlékműnek, mely őrizni fogja az ő nevét, egyik köve lesz ez a könyv. A magyar közönség régóta megszokta már, hogy MinSzáth-Almanchnak nevezze, ezentúl címében is viselni fogja első szerkesztőjének a nevét, mint a Maréchal-Niel-rózsa egy híres katonáét i viseli. Egyébként pedig az marad a | Mikszáth-Almanach, ami a régi Almal nach volt és aminek első szerkesztője I szánta: ahol minden ősszel összetalál| kőzik egy csapat iró, egy kis ország, ahol még mesélnek az emberek. Herceg Ferenc. istentisztelet tnrtatni, amint azt a lelkész a szószékről kijelentette. Ezzel uj ciklus kezdődik, mely remélhetőleg méltó folytatása lesz az elsőnek, a hitetlenség és emberi bűnök elleni küzdelem és a lelkek üdvének munkálása szempontjából. Ezen jubiláris záró-ünnepályen örvendetesen szép számban megjelentek olyanok is, akik, tót anyanyelvűek lóvén, a megszokott régihez ragaszkodnak. Romlatlan szivüknek, mely magyar, természetes indítását követték ebben. Ott voltak az egyháznak elöljárói, presbiterei, a gyermekek szülői nagy számban. A község elöljárósága két padot teljesen elfoglalt, A református egyházat képviselte annak lelkósze, P a u 1 i n y i Karoly. Az unitárius egyháznak tanítója, Gálffy Ferenc — protestáns buzgalmának szép jeleként — tevőlegesen is részt vett az ünnepély rendezésében. Az ünnepély épitő hatását nagyban emelte, hogy az arad-békési ev. egyházmegye esperese : C s e p r e g i György is megjelent azon. Eleven tiltakozás volt ez ünnepség azok falfogása ellen, akik a Il-ik ker. evang. egyház templomát célzatosan és következetesen „lutheránus tótok" templomának nevezik s ugy irtóznak attól, mint ördög a tömjén füsttől. Ezek minden „lutheránusában ós „tót"-ban oly alacsonyabb rendű lényt látnak, akivel, hogy érzelmi közösségben éljenek: azt méltóságon aluli dolognak ;tartják. Az éretlensógnek és önző szükkeblüségnek ezen sürü ködét ós felhőjét, mely az ünnepély derűjét beárnyékolni látunk azok részéről, kik az ellen távolmáradásukkal ós alaptalan híresztelésekkel tüntettek, remelhetőleg hamarosan szét fogja űzni, — a tisztultabb felfogás egészséges légáramlata. Előadás a finnekről. A Nőegylet estélye. Emiitettük már lapunkban, hogy a békéscsabai Nő3gylet f. hó 12-én a Vigadóban estélyt rendez a finnekről. E célból érintkezésbe lépett I s p a n ov i t s Sándor fővárosi tanárral aki készséggel megígérte, hogy vetített képek kíséretében számos érdekes dolgot fog elmondani a finnekről. Ispanovits a megfigyelő frissesógével fogja átszőni előadását, mert hiszen finnországi utazása alatt alkalma volt megfigyeléseket tennie ós érdekes adatokat gyűjtenie a a finn nép életéről. Hogy miért a tőlünk messze Északon lakó finnekről fog beszélni, annak az a magyarázata, hogy a finnek a mi nyelvrokonaink, tehát Európának azon csekély számú n^pei közé tartoznak, akiket a nyelv szálai és a vórség velünk összeköt. De nemcsak a rokonság, hanem más okok is megérdemlik irántuk való érdeklődésünket. A finnek Európa legműveltebb népei közé tartoznak, fejlett tudományosságuk, irodalmuk és művészetük van; nincs senki náluk, aki ne tudna irni-olvasni. Csak nagy erőfeszítés árán bírják elérni, hogy megtarthassák hazájukat, a regényes „Ezer tó országát", amelynek autonómiáját lábbal tapodja folyton az északi kolosszus. Egyedüli eszközük, amelynek segítségével megbírnak állani az őket fenyegető viharban: kulturájuk. A finnek sokat tudnak mirólunk, sokkal többet, mint mi a finnekről. Számosan vannak közöttük, akik jól beszélik nyelvünket, ismerik irodalmunkat, történelmünket s felkeresnek bennünket. A kölcsönös érdeklődés már több ujabb rokonságot hozott létre a finnek ós a magyarok között; földinknek, dr. P á n d y Kálmán fővárosi orvosnak is egy finn egyetemi tanárnak a leánya a felesége. Felhívjuk a közönség figyelmét a Nőegylet előadására. Aki megjelenik ott, sok oly érdekes í dolgot fog hallani, amelyhez különben bajos volna hozzáférnie, mert a Nőegylet nemcsak arról gondoskodott, hogy megismerhessük a finnek országát ós kulturáját, hanem arról is, hogy megismerjük dalaikat és zenéjüket. Ispanovits be fogja mutatni magyar fordításban költészetük szebb darabjait, Szemere Viola dalaikat, K u 11 k a Bella pedig zenéjüket; azonkívül dr. Molnár János, G a 11 i János, Székely Vilmos, K r i e n e r Jenő kvartettet fognak efőadni. Az előadásra névre szóló meghívókat nem bocsát ki a Nőegylet, csupán plakátokon jelzi az előadást. A jegyek elárusitására ifjú hölgyek vállalkoztak. Helyárak : körszók 4 kor., zártszék 3 kor., állóhely 2 kor. Ha valaki vidékre óhajtana meghívót küldeni forduljon Székely Vilmos egyesületi titkárhoz. Pofonverte a rendőrt. vagy : Nem jó felkölteni az alvó részeget. Ez óv julius 12-ón nagy muri volt a csabai Baross-féle vendéglőben, moly rendesen a szociáldemokrata érzelmű iparossegédek és munkások találkozó helye szokott lenni. Odament Tóth József űvegeásegéd is, aki jelenleg Módoson van alkalmazásban, akkor azonban Csabán volt. Természetesen folyt a bor a sör ós más eféle jó. A legények kitűnően találták magukat. Este aztán annyira emelkedett lett a hangulat hogy verekedés is támadt, amelyből becsületesen kivette Tóth József is a részét. Fiatal 18 éves szive repesett a boldogságtól, ha verekedésben kellett részt vennie. Ő kiabálta leghangosabban, hogy „üsd, nem apád !" és meg is tette. A verekedés rendőri beavatkozást vett igénybe és Tóthéknak távozniok kellett a Barossból. Alig léptek ki onnan, Tóth már kiadta a jelszót: — Menjünk a Pannóniába! Oda is ment az egész pityókos társaság, amely móg mindig virtuskodó kedében volt. Tóth Józsefben volt nagy az indulat, mikor ott is bevett.'néhány pohárral a jóból. Verekedési ambícióját azonban ott nem elégíthette ki, mert alkalmas médium nem akadt. A kávéházi vendégek akkor történetesen békés és józan hangulatban voltak s csöpp kedvet sem óreztek magukban arra, hogy egy kicsit helybenhagyják a kötekedő és kiabáló ifjoncot. Tóth végre is megunta a dolgot és dadogva jelentette : — Eh, menjünk máshova. — Ne menjünk,! — vetette ellen a kompánia többi tagja. — Nagyon jó itt. — Én nem akarok ilyen gyávák közt maradni, akik még verekedni se mernek. Phű I, pedig be jó volna ! És tántorgó léptekkel indult kifelé e nagy kijelentés után. Akart ugyan felvenni valamilyen tekintélyes, hősies pózt, de nem sÍKerült neki, mert hát a fej is makrancos volt, meg a láb is. Sikerült neki végre az utcára kijutni. Ntt meg más baj vette elő. A hűvös levegő hatása alatt ugyanis még inkább mámorossá lett, ugy hogy az öntudatát tökéletesen elveszítette. Sőt lába is felmondta a szolgálatot. Összeesett az egyik ház előtt, ahol mélyen aludta az igazak álmát. Már néhány óráig feküdhetett a hideg kövezeten, mikor arra ment két rendőr. Az egyik, amint meglátta a fekvő részeget, azonnal költögetni kezdte egyrészt azért, mert forgalmi akadályt képezett, másrészt pedig azért, hogy meg ne hűljön azon a nem valami ke-1 lemes ágyon. — Keljen fel hó ! — kiáltott Tóthra a rendőr. Semmi felelet. A jeles ifjú aludt mélyen tovább. A rendőr végre is hatalmasan rázni kezdte. Erre magához tért félig-meddig. Még akkor a korcsmában verekedés közben képzelte magát ós kótszer hatalmasan arcul ütötte a rendőrt, aki pedig csak javát akarta. Ilyen pofonokat természetesen nem tűrhet magán a rendőr. Feljelentette Az őszi és téli idényre ajánlom a nagyérd. közönség figyelmébe i- és liÉ-raktnat «XZZ Minden szerdán és szombaton olcsó gyermekruha árusítás. KLEIN GÉZA ruhatelepe Békéscsabait, a Nádor-szállodával szemben.