Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-14 / 56. szám

2 Békéscsaba, 1910 julius 10. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY inkább a javában folyó mezei munkálatoknak tulajdonitható. Mindjárt az elnöki bejelentések kapcsán huzamos vitát provokált a kaszinóval kötendő bérszerződés tervezetének az a része, mely a szolgakérdésre vonatkozik. Egyesek kifogásolták azt, hogy az egyleti szolga egyúttal a kaszinó szolgája is, azt hangoztatván folyton, hogy közös lónak túrós a háta. Az elnökség meggyőző érveinek hatása alatt azonban a választmány nagy többsége, belátta, hogy a szolgaközösségből az egyesületre semmiféle hátrány nem származik Egyébbként is a kaszinó csak azzal a feltétellel volt hajlandó a bérletbe belemenni, ha az egylet szolgáját a kora esteli órákban rendelkezésére bocsátja. Ugyanez áll a kereskedelmi csarnoknál is, mely az egyik földszinti helyiséget veszi bérbe. Az ülésről tudósításunk a következő: Jelen voltak B e 1 i c z e y Géza elnöklete alatt: Vidovszky Károly alelnök, Badics Elek, undrus Cyrill, G a 1 g ó c z y Géza, S z a 1 a y József, Kovács L. Mihály, id. ós ifj. K ociszky Mihály, Reisz Simon, ifj. Vidovszky Károly, K. Nagy Gábor, Morvay Mihály, Yáradi-Szabó János, P f e i f f e r ' István titkár, és M á z o r Pál segédtikár. Jelen volt 0 s a n á d y Aurél, m kir. gazdasági felügyelő is. B e 1 i c z e y Géza a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitván, jelentést tett az egylet bánkuti kirán dnlásáról, mely minden tekintetben tanulságos ós élvezetes volt. Az uradalom a kirándulókat igen szívélyesen fogadta. Felkérte ezután P f e i f f e r István titkárt, hogy a Kaszinóval és a Kereskedelmi csarnokkal kötött bérleti szerződéseket olvassa fel. A Békésmegyei Altalános Takarékpénztárral kötött szerződós még nem készülvén el, nem volt bemutatható. A Kaszinó szerződésénél vita támadt. Ugyanis valószínűleg téves értesülés folytán, a kitétel van belevóve a szerződésbe, hogy az egylet köteles az udvart és a kertet egészen a Köröspartig parkírozni. Többen konstatálták, hogy olyasmiről a tárgyalások folyamán szó se volt s csak azt ígérte meg a gazdasági egyesület, hogy az udvart parkiroztatja ós engedi át a Kaszinó tagjainak. Legnagyobb terjedelmű vitát a szolgakérdés provokált. A Kaszinó ugyanis kikötötte magának, hogy az egylet olyan nős szolgát tartson, aki a délutáni ós esteli, órákban a Kaszinó tagok rendelkezésére állhat, a szükségés italokkal, ételekkel, továbbá trafikkal képes ellátni őket, ezenkívül kezeli a kártyapénzt és takarítja is a Kaszinó helyisé • geit. Ifj Kociszky Mihály nem egyezik bele a kikötés teljesítésébe, mert a közösség semmi tekintetben sem jó. Ha esetleg olyan szolga van, aki az egyesületnél levő kötelességeit megelégedésre teljesiti, de a kaszinó urainak nem tetszik: mindjárt kész van a kellemetlenség. Ezért biztosítani kell az egylet számára a szolgával szemben a szabad rendelkezési jogot. Különben az ő álláspontja az, hogy tartson a kaszinó külön szolgát magának. 0 nem hajlandó a közösségbe belemenni. M o r v a y Mihály szintén ezen az állásponton van. Reisz Simon nem helyesli az előtte szólók felfogását. A kaszinónak és az egyesületnek közös célja van a szolgatartásnál, a takarékosság. Egyik testület sem tud külön-külön egy szolgának annyit fizetni, hogy azok a szolgák a mai drága világban megélhessenek belőle. Közösen pedig tudnak annyi jövedelmet biztosítani a szolgának, hogy az állásra intelligensebb embert is kaphatnak, aki szükség esetén kisegítőt is tarthat magának. Pfeiffer István titkár figyelmezteti a választmányt, hogy a kaszinó azzal a feltétellel volt hajlandó belemenni a bérletbe. Felkiáltásuk: Nem tudtunk annak idején róla! Nem mondták ! B e 1 i c z e y Géza elnök hosszabb beszédben világosítja fel a választmányi tagokat a megállapodás helyességéről. Sokkal helyesebb — úgymond — erkölcsi testületnek bérbeadni az egylet lakosztályait, mint magánosokkal vesződni. Egyébként nem lesz hátránya az egyletnek a közös szolgából. Olyan időben kell a kaszinónak, amikor az egyesületnél már semmi dolga sem lesz. Ajánlja elfogadásra a megállapodást, A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a túlnyomó többség az elnök álláspontjára helyezkedett. Ezütán a kereskedelmi csarnok szerződése következett. A csarnok 800 korona évi bért fizet az egyik földszinti helyiségért ós ugyancsak kikötötte magának, hogy az egyleti szolga a csarnok helyiségeit takarítsa és rendben tartsa. Itt ismét vita támadt, melyben id. Vidovszky Károly, Morvay Mihály és B e 1 i c z e y Géza vettek részt. Az eredmény az lett, hogy elnök indítványára kimondotta a választmány, hogy félesztendeig kísérleteznek a közös szolga rendszerrel s ha nem válik be, akkor másképen intézkednek. Megbízták az elnökséget a szerződések végérvényes megkötésével. Miniszteri segély és egyebek. A Gazdasági Egyesület nemrégen felterjesztést küldött a földmivelósügyi miniszterhez az iránt, hogy az állattenyésztés föllenditóse céljából működjön közre, hogy a kisgazdák tenyészkocákhoz jussanak. A miniszter válassza most érkezett le. Ebben kijelenti a miniszter hogy amennyiben a gazdasági egylet a gazdasági felügyelő közreműködésével megfelelő száinu tenyészkocát szerez be, ő hajlandó a kisgazdáknak a vételár harminc százalékát megfizetni. Csanády Aurél, gazdasági felügyelő kijelenti, hogy ő már utána járt a dolognak s a bábolnai uradalom hajlandó is körülbelül 800 darab tenyészkocát adni, csakhogy minden kocától 10 koronányi biztositékot követel. O pedig nincs abban a helyzetben, hogy nyolcezer koronát a sajátjából áldozzon. Elhatározta az igazgató választmány, hogy a kocák beszerzésének ügyét függőben tartja októberig, de sürgősen felhívja a községek utján jelentkezésre a gazdákat és a 10 korona biztositékot beszedeti minden jelentkezőtől. Egyben köszönetet mond a miniszternek is a kilátásba helyezett segélyért. B a r t ó k y József és K a z y József államtitkárok meleg hangú köszönő iratokat küldöttek a kineveztetósük alkalmával kifejezett üdvözlésért. Tudomásul szolgált. Az alispán a kultuszminiszter utasítására felhívta a gazdasági egyletet, hogy nevezze meg azokat a községeket, amelyekben a miniszter által tervbe vett 16 gazdasági ismétlő iskola felállítható volna. Az igazgató-választmány csak 13 községet talált erre alkalmasnak. Ezek a következők : Gyula, Szarvas, Békésszentandrás, Öcsöd, Gyoma, Vésztő, Füzesgyarmat, Orosháza, Tótkomlós, Körösladány, Köröstarcsa ós Csorvás. Újkígyós község arra kért engedélyt, hogy heti vásáraira sertések is legyenek felhajthatók. Az alispán ezt a kórelmet véleményezés céljából kiadta az egyletnek, mely'azt teljesítésre ajánlotta. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület mozgalmat indított a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár reformálása ügyében. Ez a reform lényegesen szolgálja a kisemberek érdekeit, amennyiben 10 évi tagság után a reform keresztülvitelekor nem 120 koronát kapnának évenkint, mint most, hanem 240 koronát. Ezenkívül balesetkor az ipari munkásokhoz hasonlóan 70 napon át kapják a napi 1 korona segélyt. Az igazgatóválasztmány a többi egyesülethez hasonlóan csatlakozott az OMGE. mozgalmához. „Magyar Föld" cimen egy népies nyelven irott gazdasági hetilap szándékozik alakulni az OMGE. egisze alatt. A lap előfizetési ára évi 6 korona, de a gazdasági egyesületi tagok, illetve azok, akik az egyesületek utján rendelik meg, évi 3 koronáért kapják. Az igazgatóválasztmány fel fogja hivni a lapra a gazdatársadalom figyelmét. Pfeiffer István titkárnak hat heti szabadságot szavazott meg az igazgató-választmány. Végül a folyó ügyek maradtak, amelyeknek letárgyalása után Beliczey Géza elnök az ülést berekesztette. Az egyesületi székház épitóse ideje alatt az egyesületi titkári hivatal telefonszáma : Csaba 2. Bajcsy János 1831-1910. Egyre fogy azok száma, kik céltudatosan a mai Csabának azt^ a fundamentumát rakták, amelylyel a rohamos fejlődéssel járó esetleges megrázkódtatást is kibírja. Csaba rógi polgárainak e^yik köztisztelt, igen szorgalmas, a közügyek az állategészségügy terén sokat fáradt ós alkotott fórfia, Bajcsy János, volt községi állatorvos, az ev. egyház felügyelője hunyt el kedden hosszas betegség után. Az elhunyt azon kevesek közé tartozott, kik munkásságuk, polgártársaikórt ós a közügyért való munkálkodás- gyümölcsét élvezhették: a családi boldogságon kivül, embertársai tiszteletében, szeretetében és a közelismerésben részesültek. Id. Bajcsy János Békéscsabán 1831ben született. Iskolai kötelezettségének részint itt helyben, részint Szarvason való bevégzése után,az akkori állatorvosi tanintézet hallgatója lett s ott az állatorvosi vizsgát kitűnő sikerrel letéve, 1853-ban oklevelet nyert. Rövid ideig Fehérmegyében, mint gyakorló állatorvos működött, innen hazajött, szülővárosába, hol is rövid idő múlva községi állatorvosnak lett megválasztva, mely állást egyfolytában 45 évig töltött be, ezenkívül gr. Apponyi Albert uradalmának ugyanannyi ideig s a környékben levő uradalmaknak több kevesebb ideig, uradalmi állatorvosa volt. Az állatorvosi pályán e vidéken últörő volt, szakértelmével, szorgalmával és tevékenységével e karnak tekintélyt vivott ki. Az állati ragályos betegségek fellépésénél ritka szakértelemmel ós leleményességgel tudta azok tovaterjedését meggátolni. Pályáján való müködóse alatt Csaba állatállományába két izben lett a keleti marhavész behurcolva, de annak tovaterjedését mindig sikerült neki meggátolni. Sikeres eljárásáért az akkor kiküldött kormánybiztos ajánlatára méltó elismerésben is részesült. Megjegyzendő, hogy abban az időben irányadó törvények a betegségek tovább terjedésének meggátlására még nem léteztek, s csak az illető orvos képzettségétől függött, azok terjedésének megakadályoztatása. A társadalmi életben nyugalomba vonultáig vezérszerepet vitt. Az állásával járó teendők elvégzése után, legtöbb idejét a közügynek szentelte. Mint a községi képviselőtestületnek évek hosszú során át tagja, mindig azon fáradozott, hogy felszólalásaival, indítványaival bebizonyítsa, mennyire szivén viseli szülővárosának boldogulását, ugy anyagi, mint szellemi előhadását. Ezen a téren annyira lelkiismetes és következetes volt, hogy sokszor családi és gazdasági érdekeit félre téve, de a községi gyűlésről nem maradt el. Mint az ev. egyháznak 36 esztendőn át hü ós lelkes tagja, presbitere, később felügyelője nem ismert sem fáradtságot, sem áldoza'ot, amikor szeretet egyházának érdekeiről ós boldogulásáról volt szó. Persze szókimondása ós egyeneslelküsége által sok ellenfelet, de nem ellenséget szerzett magának. Hosszú harcai voltak a presbitériummal, különösen az algimnázium fejlesztése és az azzal járó szükséges épület mi módon való felépítése körül. Ugyanis a presbitérium egy része idegenkedett és félt a bekövetkezendő nagy kiadásoktól, azonban úgy a világi, mint az egyházi elnökség szerencsésen legyőzte az akadályokat, mert a nagy nehézségekkel létesített főgimnázium, városunk e disze már évek óta áldásosán működik, az egyház minden nagyobb megterheltetése nélkül. Politikai téren a független eszméknek törhetlen vallója és terjesztője volt és mint ilyen, mindig az ellenzéken foglalt helyet. Igazságórzete azonban szeretett egyházának tótajkú hiveit nem engedte kitenni annak, hogy anyanyelvűk használata miatt, a legkisebb kellemetlenségek is legyen. Minden törekvése oda irányult, hogy a szülővárosa tótul beszélő polgárai jó, hü és egymást szerető fia legyenek drága magyar hazánknak. Mint nagyobb számú család föntartójának, nem igen volt része a kényelmes életben óráról-órára, úgyszólván éjjel nappal úton volt. Azonban a fárasztó munkája jutalmául tekintette és annak is vette, ha meggyőződött, hogy övéi hiányt semmiben sem szenvednek. Szeretett nejének halálával nagy ür támadt szivében ós házában is. Különösen mikor gyermekei önállókká lettek és elhagyták a szülei fészket, kezdte érezni az elhagyatottság nehéz súlyát. Csak az ő fiatalkori barátja, Sztraka György nyug. főszolgabíró társaságában vidul fel olykor a réges-régen elrepült mult édes emlékein, mig végre mult évi október hó óta tartó nehéz betegségétől megszabadította a nyugalmat és pihenést hozó halál. Elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak ugy a saját, valamint számos rokon nevében fájdalmas szívvel tudatják a felejthetetlen jó atyának, após, nagyapa, szépapa és rokonnak getzelfalvy idősb Bajcsy János, Békéscsaba község nyugalomba vonult állatorvosa, Bókésvármegye törvényhatósági bizottságának volt tagja, a békéscsabai ág. hitv. ev. egyház volt felügyelője és földbirtokosnak f. évi julius hó 12-ón, d. u. 4 órakor, életének 79-ik évében, hosszas szenvedés után tőrtént gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei f. hó 14, délután 3 órakor fognak az ág. hitv. ev. egyház szertartása szerint a gyászházból, Petőfi-liget 743 ik sz., a vasút melletti ev. temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Békéscsabán, 1910. julius hó 12-én. Áldás és béke poraira! Bajcsy Hermina, férj. Tyehlár Károlynó, Bajcsy Gusztáv, Bajcsy János, Bajcsy Etel, özv. Kabos Bálintné, Bajcsy Ilona, férj. Fekete Kálmánná, Bajcsy Mária, férj. Richter Antalnó, Bajcsy Gizella, özv. Vas Béláné, gyermekei. Tyehlár Károly, Fekete Kálmán, Richter Antal, Czinkóczky János, vejei. Tyehlár Endre, Tyehlár Mária, férj. Czinkóczky Jánosné, Fekete Margitka és Kálmán, Kabo3 Tibor, Gábriella ós Margitka, Richter Albina, unokái. Czinkóczky Andorka ós Mártuska, dódunokái. Politikai vidámságok. — Külön fővárosi tudósítónktól. — A képviselőválasztások teremtik meg a legtöbb politikai anekdotát. Javarésze a választások tartama alatt lát napvilágot, azonban a választások után is kivirágzik egynéhány. Az előbbiek a kortestanyákon ós a válásztások színhelyén játszódnak le; az utóbbiak a Ház folyosóján keletkeznek, miután a politika állandó tanyája most már csak a parlament ós a pártkörök. A politikusokat a jókedv leginkább a Ház folyosóján fogja el. Ilyenkor aztán van humor. íme, néhány anekdota az izgalmas választások napjaiból: {Mit ér egy jó kortes-ötlet!) A dévai kerületben elkeseredett harcot vivott Barcsay Andor ós Hollaky Artúr. Az első Justh-programmal, az utóbbi munkapárti programmal lépett föl. Barcsay hívei az évek folyamán elkerültek á kerületből. Elhelyezés, el költözés gyakori eset a tisztviselőknél. Elérkezik a választás és most mindent el kell követni, hogy a tisztviselők megjelenjenek a szavazásnál. Barcsay legügyesebb kortesének ajánlatára, fiktivpört indított egy barátja ellen és tanuknak beidéztette a törvényszéken a távollevő választóit is. Természetesen sikerült a tárgyalás napját a választás napjára kieszközölni. Ez volt Barcsay szerencséje. Mert amikor a választók az idézéseket megkapták, örömmel utaztak el — szavazni. De csakis szavazásban volt részük, mert Barcsay az a pört beszüntette ós az egész heccből nem lett semmi sem . . . A siker nem maradt el. Barcsayt nagy szótöbbséggel megválasztották. Ezt pedig egy jó kortes-ötletnek köszönhette. {Háromszáz selyemkeszkenő és egy mandátum). Kállay Tamás Kózdivásárhelyen lépett föl Justh-párti programmal. De most pártonkívüli lett. Hogy miért ? Azt talan maga Kállay tudná a legjobban megmondani. No de, csak maradjunk a megválasztatása mellett. Nagy küzdelme volt Kállaynak a kerületben, mert a mult cikluson egyszer sem kereste fel választóit. Most pedig bizalmatlanságot sejtett. Hogy ezt a súlyos bajt magáról elhárítsa, gondolkodóba esett és sikerült is neki egy jó ötletével a hibát rendbehozni. Az amúgy is nőhódító hírében álló fiatal képviselő, hévvel kezdett udvarolni a kózdivásárhelyi leányoknak. (Ezt már szivesebben tette !) Sikerült is kortes céljainak őket megnyerni. Kállay vett háromszáz darab selyemkeszkenőt és szétosztotta a lányok között. Persze ezt ugy csinálta, hogy egyik leány se tudjon a másiknak adott ajándékról. De pár óra múlva — csodák-csodája! — másról sem beszélt az egész város, mint Kállay „nász- ajándékáról". A lányok pedig erősen korteskedtek. Fölkeresték ismerőseiket, kapacitálták őket, hogy csakis Kállayra szavazzanak. Ügyességükben még a hivatásos korteseket is lefőzték. Dolgoztak szívvel-lélekkel ós a siker sem maradt el: Kállayt megválasztották. A dologban a legérdekesebb, hogy most a háromszáz bájos, csalódott urileány siratja — menyasszonyságát, mert biztosra vették, hogy a fess Kállay Tamás nőül fogja őket venni.