Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám
1910-11-06 / 89. szám
XXXVII-ik évfolyam. 89-ik szám. Vasarnap, november 6. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP :lefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIiOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre a kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Politika és társadalom. Békéscsaba, nov. 5 Az elmúlt hét folyamán két igen evezetes esemény foglalta le az orzág érdeklődését. Egyik a banksza'adalom megújításának ügye, másik középiskolai tanárság mozgalma írthatatlan helyzetük orvoslása érdeében. Fontosságánál fogva mind a ét kérdés megérdemelte azt a feszült igyelmet és várakozást, mellyel a lemzet kisérte és kiséri még ma is iket. A bankszabadalom meghosszabbiása és a készfizetéseknél ezzel öszezefüggő rendezése évek óta olyan )roblémája a magyar politikának, ímely Magyarország politikai viszoíyainak nyugodt fejlődését akadáyozta. Ez a kérdés az egész koalíciós cormányzat alatt nyomasztóan nehezedett a magyar politikai helyzetre, illandóan elsötétítette a látóhatárt s /égre is végzetévé vált az egész rendszernek, amennyiben Justh Gyula benne alálta meg azt a robbantó anyagot, mellyel a koalíciót a levegőbe röpi:ette. A magyar politika további fejlődésére épen azért nagy előnyt jelent, hogy most sikerült a bankkérdést a napirendről levenni. A Khuen-Héderváry kormánynak az osztrák kormánnyal történt megegyezését, mint igen beavatott forrásból értesülünk, négy pontban lehet összefoglalni. Ez a fontos négy pont a következő: 1. A Héderváry-kormány elérte mindenekelőtt azt, hogy a Bienerthkormány ráhelyezkedett a készfizetés kötelezettségének álláspontjára s ráállott arra, hogy a Reichsrath elé terjesztendő törvényjavaslatban képviselni fogja ezt az álláspontot. 2. Gondosan és lehető pontossággal körülírják és meghatározzák azokat a feltételeket, amelyeknek beállása esetére a készfizetés fölvételének el kell következnie. 3. Ezek a föltételek befoglaltatnak a közös bank módosított statútumaiba és maga a bank nyer döntő jelentőségű erőt és jogot a készfizetés megkezdésére — akkor és azok között a körülmények között, amelyek között az ;dőt elérkezettnek fogja tartani a rendszabály életbeléptetésére. 4. Amikor a készfizetés megkezdésének ideje elkövetkezik, akkor mód és alkalom adódik a két törvényhozásnak is, hogy megnyilatkozzék, de ez a nyilatkozat csak a tudomásul vétel végett történnék — magát a készfizetést pedig nem alterálhatná többé. Jól tudtuk, hogy a két kormány megegyezéséből legfeljebb a KhuenHéderváry kormány életének meghosszabbítása az egyetlen haszon, a magyar államnak, ami országunknak. Ami Bécsből jön, amit a császáváros politikusai ami részünkre kifőznek, annak bizony eddig édes kevés hasznát vehettük s még örvendeznünk kellett, ha kárunak nem származott belőle. A készfizetések megkezdését ugyan nem vették fel a legközelebbi jövő programmjába, de olyan előzetes megállapodásra jutottak, hogy azokat azonnal bizonyos körülmények bekövetkezésekor felveszik. Ezeket a kürülményeket pedig az Osztrák-Magyar bank fogja meghatározni. A nesze semmi fogd meg jól, igy politikailag hörülhatározva már régen nem örvendeztette a politikai világot. Ugy tűnik fel a dolog, mintha sokat adtak volna az osztrákok, végezetül pedig kiderül, hogy bizony édes kevés az, amit nyújtanak. De hát hiszen a közös politikának mindenkor ez volt a jelszava, hogy semmivel törülje ki a világ szemét s ugyan minek változtatna azon a régi s mindig jól bevált rendszeren ma, mikor kezesebbek vagyunk az osztrák perfidiával szemben, mint valaha, az elnyomatások legszigorúbb idejében is. A tanárok mozgalma, melylyel helyzetük javítását s viszonyaik gyökeres megváltoztatását célozzák, mind szélesebb s szélesebb mederben kezd folyni s immár egész lavina lett abból a kis kavicsból, melyből az egész mozgalom kiindult. Tagadhatatlan az, hogy a tanárok mai helyzete nem felel meg sem annak a társadalmi pozíciónak, melybe őket a társadalom helyezte, sem pedig annak a hosszas s verejtékes küzdelmekkel telitüzdelt hosszú tanulási időszaknak, melyet diplomájuk eléréséig végigélniök, lehet mondani végigküzködniök kelletett. Bizonyos tehát, hogy annyi szenvedés, annyi küzködés s tűrés után, mit az élet küzdelmein keresztül végigszenvedtek, elvárják a társadalomtól, hogy akkor, mikor befejezték végre mindazt, mit az élet erre a célra elébük kiszabott, hogy akkor legalább ne csak a száraz kenyeret, ne csak a megélhetés lehetőségét bocsássák rendelkezésére, hanem adják meg mindazt neki, amire ugy előképzettségénél, mint társadalmi helyzeténél fogvá igényt tarthat.. Mindnyájunk szimpátiájával találkozik az a mozgalom, mely eleinte csak tiltakozás akart lenni a társadalmi rend igazságtalansága ellen s amelyből a kormány nem egészen tapintatos eljárása következtében ily nagyszabású mozgalom fejlődött. Reméljük, hogy a nemzet ezen igaz napszámosának jogos harca az őket megillető győzelemmel fog járni s nem nyomják el jogos igényeit azoknak, kik a kulturát, műveltséget teljesitik e hazában a haza előremanetele s mindnyájunk jóvoltának előmozdítására. Csak az a félő, hogy a mozgalom, mely a békés irányzatnak s a törvények teljes tiszteletének hangoztatásásával indult meg, az illetékes tényezők nem eléggé szerencsés magatartása következtében e mederből kicsap. Ennek az eshetőségnek pedig végzetes következményei lennének, amelynek nemcsak a magyar tanügy, a magyar kultura, hanem a magyar állam presztízse is helyrehozhatatlan kárát vallaná. Reméljük azonban, hogy a hétfőn kezdődő országos középiskolai tanári kongresszus meg fogja találni a módját annak, hogy a tanári kárnak kétségkívül jogos és méltányos igazai számára megnyerje az illetékes tényezőket. Erkel Ferenc születésének századik évfordulója. Országos ünnepség Gyulán. Nemsokára nagy ünnepe lesz Bókósvármegyének. Legnagyobb fia, Erk e 1 Ferenc születésének századik évfordulóját ünnepli meg a hódolat ós kegyelet érzésével az egész magyar nemzet s az ünnepség egy része szülővárosában, Gyulán fog lejátszódni. A Himnusz zseniális szerzőjének a neve kitörülhetetlenül be van vésve a magyar génusz halhatatlanjai közé. A magyar zenekultura leghatalmasabb alakja ő. A „Bánk-bán", a „Hunyadi László" kolosszális melódiái százezreket bilincselnek le évről-évre. Maga Pietro Mascagni, a világhirii zeneköltő, a „Parasztbecsület" óá más nagy operák Békésmegyeí Közlöny tárcaja. A tiroli kiirt. Mikor még búsan jártam az öröktavasz Bús pálma-erdős, illatos hónát : Szivemben visszasírt a körösparti síp, fi pásztorsíp ezer mérföldön át. Kék viz, arany fövény, mosolygó égbolt, — fi dal, a pálma nékem nem öröm ; Nem járhatom a dérütötte partodat, Én édes, édes szőke Kőrösöm.] S most járom, újra járom szőke Kőrösöm Piros avarját dérvert partokon ; S szivembe visszasír a déltiroli kürt : Örök tavaszról, dalról álmodom. Rózsát rejt ott a napsugár-csókolta ág S én itt a száraz galyakat töröm . . . Hej! hűtlen lett hozzád a vándor dalnokod Én édes, árva, szőke Kőrösöm ! II. Novemberi borongós alkonyon, fi zongoránál ébren álmodom. Szivemben újra érzem azt az űrt És visszahív a déltiroli kürt. Oly' egyre megy, hogy : fennt-e vagy alant, Hogy itt, vagy ott hallgat-e majd a lant ? Más nap süt, más a táj, a föld, az ég .. , Kiért, miért, minek dalolni még ? I Köd száll a Körösön és alkonyul, — fi hurok hangja fájó csendbe fúl ; S én érzem, egyre érzem azt az űrt : Sirass el engem déltiroli kürt: . . . Zvarinyi Szilárd. Deputációs gondolatok. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Fáb ry Károly. Nagy dolog, sőt eseményszámba ment az hajdan, ha egy vármegyéből, vagy községből deputáció kászolódott össze, ha csak a vármegyére is, hát még ha a mindenható helytartó tanácshoz, vagy minisztériumhoz kellett felmenni ? Arról már a szomszéd vármegyék is szent borzadalommal beszéltek, mert bizony ott már nagy dolog és nagy baj lehetett. Nem csuda, mert bizony a közlekedés akkoriban nagyon nehézkés volt, az elemózsiát magukkal kellett vinni és nem lehetett tudni, kapnak-e és hol szállást? és vájjon nem kell-e az utcán, vagy a kocsin meghálni ? Az ut végén következett még a vállalkozás nehezebb része. Bejutnia mindenható helytartótanács magas színe elé. Az sem ment ám könnyen. Ma akármilyen aprócseprősógért szalad a t. elöljáróság a minisztériumhoz és hogy szavának nagyobb súlya legyen, hóna alá fogja a képviselőt és azt tolja kérelmének tolmácsolójául előtérbe. Bámu'atos mindenféle népség, katonaság gyűlik össze egy általános audiencia alkalmával a miniszter előszobájában. Egyszerű parasztok szűr kankóba, csizmába, bocskorban vegyest állanak ott selyemb9 é3 bársonyba burkolt finom, illatos, előkelő és nem előkelő hölgyekkel, kaftános, tincses zsidók, frakkos, cilinderes, fehér keztyűs urakkal, piros taláros papok, magas rendjeles, méltóságos és excellenciás urakkal. Amint ott áll egy-egy falusi deputáció, egymást kérdik, vájjon ki lehet ez, vagy az s általános az érdeklődés, ha a bejelentő fogalmazó, vagy titkár nagy nyájasság, vagy alázatossággal hajlong egy-egy kegyelmes ur előtt, nem mulasztva el sohasem egy-egy mondat, sőt néha egy-egy szó után is folyton ismételgetni: Kegyelmes uram ! Igen is kegyelmes uram ! Egy-egy confidensebb, vagy nagyobb kiváncsiságu alak oda settenkedik az egyébként mindenkihez brüszk ajtónállóhoz és súgva tudako'ja, ki az a kiváló férfiú s ez leereszkedőleg közli, hogy : Göndör kegyelmes ur s neve áhítattal száll ajkról-ajkra. „Göndörurőexcellenciája"! Mintha már ezt a nevet olvastuk volna valami tragikushistóriával kapcsolatban? mintha már ezt hallottuk vagy olvastuk volna valahol, hogy elsülyedt, meghalt! Göndör kegyelmes ur ! — mi is történt vele, letűnt ós most újra feltámadt ? Ejnye no! de furcsa. Elsülyedt meghalt ós feltámadt? No, ilyen sem szokott szegény emberrel történni. Hm ! hm ! hogy is volt csak ? Hát bizony Göndör kegyelmes ur nagy ur volt, nemcsak azért, mert a miniszter ur után mindjárt ő volt a legnagyobb potentát az ország ügyei, bajainak igazgatásában, hanem azért is, mert bizony félszázezer hold öntötte garmadába neki a jó kövér bácskai búzát és zabot. Szerették i3 a szép asszonyok, lányok, hanem ő inkább szerette csak a szép asszonyokat s leginkább azokat, kik — a máséi voltak. De nem is hiába szerette őket, azok sem őt hiába, — igy lett azután a sok ezer holdnak híja, de bizony még másnak is, ugy, hogy egyszer bizony nem volt már más választás a szeretetreméltó édes világtól, mint — hangos durranással elválni. Gavallér, perfect ur igy intézi el dolgát a világgal, ha hiba van a Kréta körül. Bizony nemcsak a szép leányok és még szebb asszonyok siratták el, a barátai is sirtak a drága barát után. Vórkönyeket sirtak, mert azt hitték, nincs többé feltámadás és minden odaveszett. * Ösmerünk itt Alföldön egy nagy falut, melyet a vasút ketté szel. A vasúton tuti rósz még nem olyan rógen csak szőllőtelep volt. Elszegényedett falubeli emberek búvóhelye. Olcsó kis darab szőllőcske, kis kunyhóval vagy egy üres darab földecske, egyik sarkán kis viskóval jó menedékül szolgált ott annak, aki a nagy faluból ide kipusztult. A nagy faluban már nagy volt az élet és sok volt a korcsma. A nagy faluban egy fertály föld tizennégy holdból állott. Itt a vasúton tul nyolcszáz négyszögölet neveznek fertálynak. A csere ugy ment, hogy a nagy fertály elúszott a borban, a kártyán s lett he-