Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-10-16 / 83. szám

XXXVH-ik évfolyam. 83-ik szára. Vasárnap, október 16. BEEESHEBYEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendői'. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOPIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éunegveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A politika és a vármegyék. Békéscsaba, okt 15. Sokat vitatott kérdés, hogy a vármegyéknek a most fennálló alkotmányrendszer értelmében milyen lehet a politikai szerepük? Az úgynevezett darabont-korszak idején és Andrássy Qyula gróf alkotmánybiztositó törvényjavaslatának tárgyalása alkalmával különösen sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel és a legtöbb vélemény oda sarkallott ki, hogy a kellő autonómiával biró vármegyék legfőbb védőbástyái az alkotmánynak, tehát határozottan jelentős szerepet töltenek be a politikában. Ez a nézet határozottan anachronizmus. Régebben, a rendi alkotmány idején csakugyan a vármegyék voltak a politika irányitói, mert követeket küldtek a diétára s a követeket utasitásokkal látták el. Akkor a vármegyék valósággal fiókparlamentek voltak, s egészen természetes, hogy a megyei közéletben épugy működtek a politikai pártok, mint a diétán s az országos ügy sorsa tulajdonképen a megyékben dőlt el, a megyék politizálásán fordult meg. De mostani alkotmányunk szerint nem a megyék küldenek az országgyűlésre követeket, hanem a választókerületek képviselőket, akik az egész országnak képviselői és utasítással semmiképen el nem látandók, különös volna tehát, ha vármegyék pártpolitikát űznének ma is és azt a fiókparlamenti szerepet kívánnak játszani, melyet valaha hivatásszerűen töltöttek be. Az országos ügyeknek ilyen módon nem sokat használnának, ellenben igen sokat ártanának a közigazgatás és az autonomia ügyének, mert ezeket csak pártszenvedélyektől elfogulatlanul lehet üdvösön intézni. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a vármegyék egyáltalában ne politizáljanak. Vitassák meg közgyűléseiken az eléjük kerülő országos ügyeket s ezek vezetése iránt feliratban fejezzék ki óhajtásaikat, véleményüket. Ne felejtsék el azonban, hogy mindez az ő részükről csak óhajtás, vagy vélemény, nem nemzeti akarat, mely az alkotmány értelmében más uton nyilatkozik; ne akarják az országos ügyeket el is intézni, kormányokat buktatni, vagy fenntartani, mert ez már nem az ő dolguk. Abban a most széltire hangoztatott nézetben pedig, hogy a mai kormánynyal szemben különösen hazafias vállalkozás a megyei ellenzék szervezése, még külön tévedés vagy rosszhiszeműség is van. Mikor szoknak már le ezek az urak a közvéleménynek túlzásokkal való izgatásáról? Hiszen igaz, hogy nem lehetünk valamennyien egy nézeten, ugyanegy politikai hitvalláson s megtudnók érteni, ha azt mondanák a jeles szervezkedők, hogy ők a kormány felfogását, eljárását vagy akár egész politikáját nem helyeslik. Ennek még bizonyos súlya is lehetne, ezzel legalább ellenzéki hivatást töltenek be, habár a megyénként való agitálást akkor sem lehetne helyeselni. De azt mondani, hogy ez a kormány intézkedéseivel, politikájával visszaveti az ország fejlődését s fegyverbe szólítani a vármegyék közönségét, mint valódi veszedelem idején, ez nem pusztán ellenzékiség, hanem demagógia; ez ok nélkül való félreverése a harangoknak, ez visszaélés azzal a befolyással, amit a közvéleményre gyakorolnak. Mert ez igaztalan, komoly politikushoz méltatlan valótlanságot is foglal magában, mert a valóság az, hogy ez a kormány a király és nemzet közti összhangnak, az alkotmányos rendnek, a közjogi alap tiszteletének a helyreállításával már eddig is megszilárdította s a pénzügyi egyensúly helyrebillentésével és tervezett egyéb reformjaival még jobban megszilárdítani készül a nemzet jövendő fejlődésének, sőt függetlenségének is a talaját. A hétről. - Külön fővárosi tudósítónktól. — A delegációk. Ez most a politikai központ. S ha valamikor, akkor most érezzük majd meg a delegátusok sikeres, avagy sikertelen működését. A leszámolás keserves percei elérkeztek s mindazt a sok hibát, kárt, kellemetlenséget, melyet rossz diplomaták hibás politikája okozott, most kell készpénzben kiegyenlíteni. Az anexió költségei az idei költségvetésben szerepelnek s vagy 250 millió koronát tesznek ki. Nem tudjuk, ha egész Bosznia-Hercegovinát ez összegen megvételre kínálnák, vájjon megvásárolnók, a különben derék és tisztességes felebarátainkat. Ha meg is vennők, bizonyos, hogy rossz vásárt csinálnánk. A hadügyi kiadások is, egyelőre 15 millióval emelkednek s ez csupán az A betű az egész regényhez, ami majd csak a jövő esztendőben kerül megvitatás alá. A létszámemelés, az uj ágyuk, az esetleges két évi szo'gálat mind, mind 100, meg 100 milliójába kerül az országnak. A fegyveres béke tehát ilyen horribilis áldozatokat követel az országtól, ugy, hogy ha megint számolni kezdünk, rájövünk, hogy az idei 650 milliós katonai kiadás sokkalta nagyobb, mintha az egész országot, valamely hatalmas biztosító intézetnél, háborúból eredő veszteségre biztositanók, De hát az országnak átka, a militarizmus, mindaddig meg nem szüntethető, mig nemzetközi határozattal olyan szervezet s olyan garanciák nem nyújtatnak az egész világ minden egyes államának, mint aminőt a jelenben a sveici köztársaság élvez. Ha ez bekövetkeznék, akkor az ilyen évenkénti 650 milliós koronák valószínűleg jobb helyen jöhetnének alkalmazásba s amelynek sokkalta nagyobb hasznát látná a kultura s az egész világ előrehaladása. * Franciaországban kiütött a vasutassztrájk s dühöng immár éppen egy hét óta. Kezdődött az északi társaság munkásainak szerény terjedelmű munkabeszüntetésén s ime folytatódott az egész ország vasutasainak sztrájkjával. Hogy minő mérhetetlen károkat okoznak, csakis a forgalom beszüntetésével, nem is szólva azokról a direkt károkról, melyeket a pályák s vasutanyagok elpusztításával okoznak, azt most hamarjában még csak hozzávetőleg sem lehet kiszámítani, de hogy az idegen forgalomnak, mely Párisnak naponta milliókat jelent, egyszeribe végét vetettek, azt minden laikus szemlélő is azonnal észrevehe-i. A francia kormány magyar mintára óhajtja a vasutas-sztrájkot megszüntetni s ezzel az igyekezettel egyszeribe mi ismét belekerültünk a világsajtó forgatagába. Franciaországban is, az összes katonaköteles vasutasokat 21 napi fegyvergyakorlatra szólították be s igy mintegy katonai diktatúra alá helyezték az egész ország összes vasutait s annak szervezetét. De mig nálunk a katonai behívónak egyszeribe foganatja lett, addig Franciaországban, a munkástőzsde határozata alapján, a katonai behívóknak sem tesznek eleget s igy a sztrájk csakis a munkások teljes diadalával végződhetik. Egyáltalában a francia Békésmegyei Közlöny íarcaja. Áhítat szárnyain. A Valami szép tündérmesét, Zümmögő dalt, hárfazenét Pudolgatok lágyán. Rád lehelem csókos ajkam, Szellő módta dalba halkan ... Kicsiny virágszálam ! Barna éjfél szempilládon, Mint a lepke virágszálon Ül az álom lopva. Láthatatlan tündérkezek Két orcádra rózsát tesznek, Szép e rózsák csokra ! Múlik az éj.,. álom rebben, A hajnalt még soha szebben Ébredni se láttam ! Mint sátoros pillád alol, Ha két napod rám világol Bársonyosan, lágyan. 11. Ringó bölcső a két karom. Csupa dal a lelkem. Imádság a gondolatom, Oh, ha én azt leírhatom, Mint szerettek engem ! Más az élet sivatagján Bolyong árvaságban ! Az én kertem virágerdő, Életgondom ezüstfelhő, Templom a kis házam! Domby Béla. Az alku. — A „Békésmegyei Közlöny * eredeti tárcája. — Irta : Mátrainó Varga Róza. Azt tarlja a közmondás : „A házasságok az égben köttetnek". Dehogy, szövődnek a földön, ezt mutatja meg özvegy Fekete Mihályné asszonyom esete, Bencsik László gazdaemberrel. Aprójószágot árult a túri hetivásáron özvegy Fekete Mihályné asszonyom, egy csinos, huszonöt tavasznál többet , aligha látott szemrevaló menyecske. — Kora reggel lévén, csak itt-ott mutatkozott egy egy vevő ; igy hát mivel lehetne az időt hamarabb elszalajtani, ha csak nem egy kis parázs diskurálással ? Bizonyosan igy vélekedik a jobboldali szomszédja, Nagy Perencné asszonyom is Cibakházáról. Mert máskép minek igyekeznék szóra birni Fekete Mihály- , nét, megkérdezve tőle: — Hunnan való maga lelkem ? Fekete Mihályné nem veszi sértve a kurta megszólítást. Lehet hozzá jussa, mert kinézéséről ítélve, bátran szüléje lehetne neki. Ezért is készséggel világosítja ki a szomszédot : — Én bizony tanyáról gyüttem, Mesterszállás felől. Onnan fölfelé számítva, a második az enyim. Megyek — mondok — be a túri vásárra, megszabadítom magamat ezektűi az aprójószágoktól, nehogy ezeket is elemeijók. A szegény özvegyen mindenki nyerekszik. i Elemelik libáját, kacsáját, tán még a hízóját is, mer hogy nincs kitől félni. Igy jartam a múltkoriba is ; mán kétszer egymásután. A fődeket kiadtam felesbe, az meg a maga tanyáján lakik és igy egyedül vagyok. Hja, az az öz\ vegyi sor! . . . Arany lehet a kapufólfája, mégis árva az árva ! — mondja sóhajtva Feketenó és piros keszkenőjével megtörüli jobb és bal orcáját. Figyelmes lesz erre a beszédre az amúgy véletlenből a közelben ácsorgó gazdaember, a java korabeli Bencsik László. Megnézi előbb jobban a menyecskét, aztán mosolyogva, félig tréfásan odaszól: — Megváltanám én azt az özvegyi sort, jószágostul együtt, ha csak az a baja. — Biz' elég nagy az bajnak, — feleli rá most már jókedvet mutatva Feketéné. (Csak nem fogja magát férfiember előtt elríni ?) Inkább incselkedik vele egy kicsit. — Ha mán vásáron vagyunk, hát akár mingyár meg is köthessük az alkut. No lám ! A jószággal állok ki és magamat is eladhatom. Mehetek ráadásnak. — Ilyen ráadást jószág nélkül is s/.ivesen vállalnék, — adja rá a szót Bencsik, hamiskás pillantással. Feketénét módfelett mulattatta a gazda beszéde. Örömest évődik vele tovább. — De egy a bibi ebbe a dologba, az aprójószágokhoz még egyebet is hoznék, négy apró cselédem van! No ezzel mingyár lehütöm a házasodási kedvit — véli magában a menyecske és kíváncsian vizsgálja Bencsik arcát. De Bencsik képa nem változik. Ehelyett nagy dúrral kivágja a tromfot: — Nekem meg kilenc. Erre ám a menyecske nézett nagyot. Magának négy, ennek kilenc, tán tréfál a gazda. Hihetetlenül rázza fejét. Észreveszi ezt Bencsik, megérti a kételkedést és újból erősiti: — A' biz a — kilenc élő cseléd 1 De hál' Isten — olyan egészséges a mind — mint a makk ! . . . Bár boldogult feleségem is olyan lett vóna, az Isten nyugosztalja — úgy ma nem vónék özvegyi sorba. — Hallgatás követi a gazda szavait. Pár perc múlva szól csak vissza Feketéné, megkomolyodott arccal. — Válasszuk hát szót a szót gazd'uram ! — Válasszuk - felelt rá daccal Bencsik. — Isten áldja ! — Isten áldja ! Ezzel ment Bencsik a maga útjára. A menyecske szomszédja, Nagy Ferencnó asszonyom alig várja, hogy elkerüljön a szem elől Bencsik. Csakúgy szalad ki száján a sok szó. — Hajja galambom, menyecském ! Nem kellett vón' a szót csakúgy szótválasztani. A tréfának igaz következése is lehet. Mert való, hogy Bencsik uramnak kilenc a családja, de van is hozzá három szép tanyája, harminc hold jófóle termőföldje a cibaki határba. AzonkiAŐl száz darabból álló juhnyája, négy jeles fajtájú kancája, hat jobb tejelő tehene, sok apró jószága, miegymás. Megaztán ami fő — istenfélő, becsülettudó ember ő kelme. Ismerem szopós kora óta. A menyecske orcáját lányos szűzi pirosság öntötte el. Lesütött fejjel tiltakozott. — De édes nénémasszony, csak tréfa vót az egész! Istenem ! Tán most móg azt teszi fel rólam Bencsik, hogy igazán kínáltam magamat . . . Jajde röstellem ! . . . Nagy Ferencné asszonyom sietett a vigasztalással : — Sose röstelje galambom ! Nem olyan ember a' I . . Szó szót ért, az idő .megióvót a jószágokra. Hazamehettek már mindaketten, ki ki a maga tájára. * Elmúlt egy esztendő e nevezetes túri vásár óta. Bencsik uram talán már