Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-10-09 / 81. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 okt. 2. Az angol bank például minden bankjegyet bevon, amint az épületebe visszakerül, ha mindjárt már a kibocsátását követő napon is történik ez. Ezt föltételezve kiszámitották, hogy a tizfontos bankjegy mindössze 7 napig és 16 óráig, a háromszáz fontos 10 napig és 12 óráig, a kétszázas 2 hélig, az ötven fontos 39 napig és a kicsi angol öt fontos 72 napig él. Az angol bankjegyeknél különben, tekintetbe kell vennünk, hogy azok inkább csekk, mint bankjegy jellegűek, rendesen csak nagyobb kerek összegre szólanak és mindenkor kívánatra az az angol bank által állíttatnak ki. A francia, orosz és olasz bankjegy — különösen az utóbbi —- nagyon csekély tartósságu. Jobbak a németek, ámbár akárhány rongyos német bankó is kerül forgalomba. A német közönség szereti az ércpénzt s ez okból kevesebb bankó van forgalomban s kisebb jegyeket egyáltalában nem akarnak elfogadni. Amerikában — a gyakorlati reformok hazájában — nemrégiben azt az ujitást eszelték ki, hogy a mocskos bankókat, úgymint a fehérneműt egyszerűen — mosásba adják. Washingtonban van a bankómosó intézet berendezve. Az észak-amerikai Egyesűit Államokban forgalomban levő, többnyire nagyon szennyes bankjegyeket mindenekelőtt megtisztogatják, miáltal az azokra tapadt bacillusok is megsemmisülnek, azután kisimítják, hogy vadonat ujakká vedlenek. Állítólag ez az elárás a papiros tartósságát is fokozza. A kereskedelmi és iparkamarai tagválasztások. A kereskedők névjegyzéke hiányos. Megírtuk már, hogy az aradi kereskedelmi ós iparkamarai tagok mandátuma az idén lejárt ós a kamara elnök sége felkérte az alispánt az uj tagok választása körül szükséges intézkedések megtételére. Ambrus Sándor alispán még szeptember hóban elrendelte a kamarai választásra jogosultak névjegyzékének összeállítását és közszemlére tótelét. Külön névjegyzéket kellett összeállítani az iparosokról és külön a kereskedőkről, mert külön is szavaznak a jelöltekre. A csabai névjegyzéken idejekorán el is készültek és szeptember 22-től 30-ig közszemlére voltak kitéve a községházán. Az idő alatt nem érkezett be ellene az alispánhoz, illetve a vármegyei központi bizottsághoz felszólamlás, de a törvény órtelmóbzn, a közszemlére tétel utolsó napjától számított nyolc nap alatt móg lehet ellene felszólamlással élni. Ez a nyolc nap tegnap, szombaton lejárt és érkezett is be a névjegyzék ellen egy érdekes felszólamlás az alispánhoz. A felszólalók valamennyien italmórők és vendéglősök, akik azt panaszolják fel, hogy kimaradtak a kereskedők névjegyzékéből. A felszólalók a következők : A p j á r i János, Bors Simon, Dénes Gábor, E n t e r s z Károly, F eh é r Flóris, Freyberger Márton, Fodor Józsefné, Filippinyi Albertnó, H o b e 1 János, Izsák Lőrinc, Kozma Márton, Nagy Lajos,.Szenes Sándor, Hirschmann Ármin, S t e r n József, Takács Mátyás, U hr*i n Lajos. Ez a felszólalás azért bír különös érdekességgel, mert benne az italmérők és vendéglősök nyíltan kereskedőknek vallják magukat, holott tuiajdonkópen az iparosoknoz tartoznak. Budapesten, Debrecenben ós az ország más nagy várossiban külön testületük is van ily cimmel: „Vendéglősök ipartársulata". Valószínűleg igy gondonlkoztak a névjegyzék összeállítói is ós azért nem vették bele a felszólalókat a kereskedők névjegyzékébe. Mert különben elképzelhetetlen, hogy olyan tekintélyes vendéglősök, mint amilyenek a felszólalók névsorában szerepelnek, a kamarai választásra jogosultak közül kimaradtak volna. Mint értesülünk, az ügy háttere az, hogy az italmérők és vendéglősök szeretnék kamarai taggá választani Szenes Sándort, a csabai vendóglősök szikvizgyár-szövetkezetónek elnökét, aki hathatós szószólója is lenne a kamarában a vendéglősök érdekeinek. Ezt pedig könnyebben elérhetőnek tartják akkor, ha ők a kereskedő-szavazók között szerepelnek. A felszólalások fölött a központi bizottság mihamarabb dönteni fog, mert a kamarai tagválasztásoknak itt, van már az ideje. KróniKa. Bár ősz van már s kegyelettel Gondolunk a nyárra, Szanaszéjjel az országban Hejehujja járja. Bacchus apánk itt is, ott is Betoppan egy szóra S dévaj kedve virágait fi szivekbe szórja, Tudniillik szüretelnek fihol lehetséges, fihol a jég s filo^era Nem volt nagyon éhes. Szüreti dalt dúdolnak a Szőlőszedő lányok, Vén kujonok, vig legények Kacsingatnak rájok. Szüreteken nem utolsó Mulatság ám lenni, Frissen csurgó édes mustból Jól beszedegetni. Csak a must ám veszedelmes, Ez "már régi nóta, Sokan járták meg már véle Noé apánk óta. Én tehátlan csak azt mondom, Hogy jó lesz vigyázni, Jó a musttal móddal élni S nem kukoricázni. Ugyanaz áll a karcosra. Ha attól benyalnak, Mint a zúgó éji bogár, Ugy mennek a falnak. Szüret után, — nóta mondja — Lakodalmak jönnek, Lányos apák a költségtől Már előre nyögnek. De hiába, egyszer úgyis Menni kell a lánynak S fogadok, hogy ők e naptól Egy csöppet se fáznak. Elbődülnek nemsokára fi szép rezesbandák, hangjától a dobhártyánkat Csipdesik a hangyák. Kurjongatnak a legények, Butykossal a kézben. Bizony Isten, lelkem örül, Mikor őket nézem. fi menyasszony hófehérben Megy a menet élén, Pityergés van néha-néha, Kicsi ajka szélén. Csodálkozni az ilyesmin H.Nem is lehet, kérem, fiz a nap a legnagyobb nap, Legalább úgy vélem. De térjünk át erről most már Komolyabb témára ; fi csabai zsidó-egyház firva maradt, árva. Elköltözött jobb hazába fiz ősz lelkipásztor, Kit sokáig emlegetnek S megkönnyeznek százszor. Jó ember volt. Ezt mindenki Elmondhatja róla, fi szegénynek, elhagyottnak Igaz pártfogója. Hü pásztorként helyes uton Vezette a népét, Ezért őrzik kegyelettel fiz ő jó emlékét. Megemlítem ezután, hogy Csaba egyre szépül, fiz utcákon egyre-másra, Sok diszes ház épül. Épülni fog nemsokára Már a Kulturház is, Impozáns lesz, azt én mondom, Tehát az nem frázis. Ha ez igy megy, meglátják, hogy Kedvet kapok én is S olyan házat épitek, hogy Bámulja a vén is. Ezer ablak, ötven ajtó, Száz torony lesz rajta — lio ja, mert az én Ízlésem Ilyen úri fajta. Qny Erzsébethelyi mizériák. Több száz gyerek iskola nélkül. Mit mond a tanfelügyelő. Csaba szépen fejlődő gyárvárosának, Erzsébethelynek nagyon sok baja van, úgyhogy az ottani lakosság körében állandó" az elégedetlenség és zúgolódás. Ez a lakosság az anyaváros mostoha gyermekének tekinti magát, mert befizetett adója ellenértékéül nem részesül azoKban az előnyökben, melyeket az ^állomáson inneni lakosok élveznek. Különösen a villanyvilájitás kérdése izgatja őket. Töou^ör is kérelmezték már ezt a képviselőtestülettől, de hiába. Nem kaptak mást, mint ígéretet, hogy majd ekkor, majd akkor, ha a villanytelep jobban jövedelmez. Egyik maliciózus városatya meg is jegyezte a múltkor: — Nem értem, hogy az erzsébethelyiek mért akarnak mindenáron villanyvilágítást. Most már ott vannak az állomási ívlámpák. Bevilágítják azok az egész Erzsébethelyet. Ezeket természetesen nem komo- ! lyan mondta a városatya, hiszen jól ! tudja, hogy Erzsébethely területe ha- | talmas nagy. Most megint elodázódik jó időre Erzsébethely villanyvilágításának megvalósítása, mert a villanytelep a békési villanyvezetékkel van elfoglalva. Annak elkészítése előtt szó sem lehet az erzsébethelyiek óhajának teljesítéséről. A villanyvilágítás hiánya által okozott söiótsógen kivül azonban más isötétség is fenyegeti a szegény erzsébethelyieket. Az iskolaköteles gyermekek kulturátlanságának sötétsége. Kevés az iskola, ugy hogy a mostani iskolai év elején is száznál több gyermek maradt ki csak azért, mert már nem férnek a j meglevő iskolákba. Túlzsúfoltak ugy a j felekezeti, mint az állami iskola osztályai. Minden tanítónak 120—130 gyer mekkel kell küzködnie. Most már elkép- j zelhető, hogy még a legodaadóbb kötelességtudás mellett is milyen tanítási eredményre van kilátás ilyen körülmények között! Az anélkül is szük tantermekben kevés az ülőhely is, ugy hogy : igen sok gyermek állani kénytelen. Va- > lóságos ázsiai állapot ez. \ Az ág. ev. egyház a mult iskolai év végén építtetett ugyan egy uj tantermet s ehez képest a tanitók számát is megszaporította egygyel, de még ez is meglehetősen hatástalan gyógyszer volt a fennálló bajok orvoslására. A tanitók nem tudnak mit csinálni a még mindig jelentkező szülőkkel, akik zúgolódva távoznak az elutasítás miatt. Lapunk munkatársának alkalms volt ez ügyben beszélgetést folytatni M i k1 e r Sándor tanfelügyelővel, ki a^ következőképp nyilatkozott: — Nagyon jól ismerem az erzsébethelyi tanügyi állapotokat. Mondhatom, nogy ahhoz hasonló helyzet nem áll fenn sehol a vármegyében. De sajnos, jelenleg nem áll módomban az ál- , lapotokon segiteni. Nagyon sokszor fel- : terjesztést küldök az állami iskolák szaporítása ügyében a kultuszminiszter úrhoz, de mindegyikre egy stereotyp válasz jön : nincsen pánz, nincsen pénz. j Ilyen körülmények között ón mit te- ; gyek. A mult évben — bizonyosan emlékszik rá — ugy akartam az erzsébethelyi felekezeti iskolák túlzsúfoltságát megszüntetni, hogy a fölösleget az állami iskolába internáltam. E miatt konfliktusom is támadt az ág. ev. egyház vezetőségével. Most ezt sem tehetem, mert zsúfolva van az állami iskola is. Áz idén hihetetlenül sok gyerek jelentkezett. Alispán úrral abban állapodtunk meg, hogy vegyenek fel a tanitók annyi növendéket, amennyi csak befér az iskolába. Inkább ott iegyenek, mint hogy az utcán csavarogjanak. Más megoldást j most nem találtunk. Jövőre talán más- ! képen lesz. Ki akarom bővíttetni az erzsébethelyi állami iskolát és Csabán is több állami iskolát szándékozom felállítani. Az erzsébethelyiek tehát várhatnak tovább a villanyvilágításra is, az iskolákra is. A veszedelmes vetőgép. „Szegény ember sorsát, boldog isten birja". ; Ez év tavaszán csöndesen, r07sás reményekkel telve szántogatta kicsi földecskéjót G ó z á n József endi ődi magyar. Szegény zsellér ember, akinek vállát öt gyermek neveltetésének gondja nyomja. Vagyona igen kevés. A maga pár holdjához bérelt móg néhány holdat ós annak jövedelméből tengődik családjával együtt, ahogy tud és ahogy lehet. A munkájába elmerült embert egyszerre köszönés riasztotta meg. — Adjon Isten gazduram! Uriasan öltözött ember állott előtte. Gózán uram tisztességtudóan leemelte kalapját ós viszonozta a köszönést. — Jó napot kívánok. — Megy a munka, megy ? — Hat megy, kissé lassan. — Nemsokara már a vetésre is rákerül a sor, ugye ? — Bizony, a jövő héten már ahhoz is hozzá kell fogni. — Persze, csakúgy kézzel vet gazduram. — Csak ugy. Régi módra. Neken ugy is jó. — Pedig nem jó ám az gazduram Géppel sokkal könnyebb és hamarabl megy. Aztán nem is kell annyi vető magot elpocsékolni. — Hja . . , gép . . . gép . . . Sze gény ember vagyok ón ahoz uram. — Dehogy szegény ember. Látja ón épen azért jöttem magához. Buda pestről küldött a miniszter, hogy segítsek a szegény emberen. Én küldök magának egy vetőgépet. Nem kell egyszerre kifizetni az árat. Kifizetheti 5—€ év alatt is. Mindig csak akkor fizet, mikor eladja a termést. Akkor csak akad mégis egy pár forintja. — Hát 'iszen, akad, akad . . . — Nohát ne tétovázzák sokat. írja alá ezt az ivet. Itt van a tiszta is. Es meg van az egész. Gózán uram eleinte húzódozott, de az ügynök ugy a lelkére tudott beszélni, hogy mégis megrendelt egy 474 koronás vetőgópet. A gép meg is érkezett egy hét inulva ós Gózán vigan vetett véle. Egyszer azonban felszólítást kapott, hogy fizesse le a 474 koronát, mert baj lesz. Gózán megijjedt nagyon, mert pénze nem volt és sehonnen sem tudott olyan óriási összeget előteremteni. Adta volna már vissza is a vetőgépet kót kézzel, de nem kellett. Egyszer aztán bekopogtatott szegény Józán tanyájába a végrehajtó is. Lefoglaltak nála három darab disznót, egy kocsit, ekét, boronát, nyolc libát, 14 pulykát ós másokat, szóval az egész ingó vagyonát. Rá is parancsoltak, hogy a lefoglalt tárgyakat el ne merje adni, vagy használni, mert akkor a törvény elébe kerül. A szegény Gózán nagy bajban volt. A gyerekek kenyérért sírtak ós naprólnapra jobban sírtak. Megesett volna rajtok a szive a kőszivü embernek is, nemhogy az apának. Gózán nem is tűrte ezt soká, hanem törvény ide, törvény oda, eladogatta a lefoglalt állatokat. Meg nem ették, mert a liba, meg a pulyka nem szegény embernek való. Mást vett az eladott jószágok árán, ami szükséges. Ezért került Gózán uram a törvényszék elé. Szomorú sorsát meghatóan ecsetelte : — Éini kellett nagyságos uraim. Nem volt egy betevő falatunk. Aztán olyan keservesen rittak azok a gyermekek . . . A törvényszék urai be is látták Gózán József igazát ós csekély büntetést róttak ki rá. Tizennégy napi fogházra ítélték sikkasztás vétsége miatt. Az Ítélet jogerős. ÚJDONSÁGOK. Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára enyhe időt jelez, elvétve csapadékkal. — Ki épiii a kulturházat ? Lapunk más helyén ismertetjük a csabai kultúrházra beérkezett ajánlatokat. A csütörtökön tartott választmányi ülésen kiküldött Áchim Gusztáv ós W a g n e r József választmányi tagok szombaton dé után terjesztették az átszámítás eredményét a választmány elé. mely hoszszas tanácskozás után a beérkezett ajánlatok közül legelőnyösebbnek K á smér és Zámecsnik ajánlatát találta ; ennélfogva azt fogadta el a választmány. — G ula a polgármesterek kongreszszus n. A rende/ett tanácsú varo-ok polgármesterei ma, vasárnap Szombathelyen orszáj;o» kongresszust tartanak, meiyen a varosok igen sok vitális kérdése kerül tárgyalás alá, mint például a városi törvény, a városok államsegélye, a tisztviselők fizetó>rend zése, nyugdija stb. Gyulát e kongresszuson dr. B u cs k ó Koriolan főj gyző, h. polgármester fogja képviselni. — Esküvő. Reen József, a ceglédi Népbank vecsési fiókjának vezetője kedden délután vezeti oltárhoz Békésen özv. C z é d 1 y Jánosné leányát, Gizikét. — Az állandó választmány ülese. Békésvármegye állandó választmánya tegnap, szombaton délelőtt Ambrus Sándor alispán elnöklósével ülóst tartott, melyen a holnapi megyegyüiós póttárgysorozatába felvett ügyeinek elintézésével foglalkozott. — Halalozos. Mély bánat sújtotta Balogh József postafelügyelőt ós családját egyik legkedvesebb gyermekük, a jó testvérnek, Ilonkának óite tavaszán, október 6-án történt elhunytával. Az oly horán elköltözött leányka koporsóját a szeretetnek igen sok virága borította ós temetése a közönség nagy részvéte mellett ment végbe.