Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-10-06 / 80. szám

reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOFIZBTÉS! DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSíizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZZHEX.3S.2Y JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 80-ik szám. Csütörtök, október 6. POLITIKAI LAP Október 6Békéscsaba, okt. 6. A dob pergett, vezényszó hallatszott fel, a szürke, végtelen őszi hajnalban s az osztrák uralom zsoldos bérencei halállal büntették a nemzetnek mindent feláldozó honfiakat, legszebb erényükért, a hazaszeretetért. A vénasszonyok nyara langyos melegségü napsugara szomorúan tűzött a bitófára, melyet az aradi vár sáncában állított fel, a más erejével győztes ellenség. Glóriát font a dicstelen halállal kimúltak viaszsárga homloka körül s a Messiással egy halált halt nemzeti hősök ott, a nedves, mocskos sáncárokban nyerték el az örök halhatatlanság dicsőségteljes predikátumát. Akasztófával, golyóval végezhették a tizenhárom dicső tábornok földi porhüvelyét, a gyilkos erőszak erőt vehetett földi gyengeségükön, de örök életüktől, a nemzet bálványozó szeretetétől sem a pribékek, sem a hóhérok nem foszthatták meg azokat, kik mártírhalálukkal gyémánt betűkkel vésték nevüket a nemzet történetkönyvébe. S ha az osztrák had felujonghatott, láttára a szégyenteljes halállal kimúlt tábornokokkal, ha Bécsben örömtüzeket gyújthattak a tizenhárom aradi vértanú mártírhalálakor, azért a magyar nemzet erejét, bizalmát egy szebb jövőben nem gyengithették e rémes példák, sőt megerősítették azt. Minden erőszak ellentállást szül s minél nagyobb kegyetlenséggel igyekeztek megtorolni nemzetünk szabadságvágyát s függetlenségének kivivására irányuló törekvését, annál nagyobb erővel markolt a szivekbe, a hősök gyönyörű példája, mindent, mindent feláldozni a haza érdekében. Október hatodika ! Gyászos emlékezetű nap hazánkra. De az emlékek, melyek ellentétben minden földi mulandósággal, időben és térben nyernek, mennél messzebb kerülnek a cselekvés idejétől, annál magasabbra emelkednek az utódok szemei előtt. Az aradi Golgotha csak most sugárzik teljes fényében. Most, mikor már hatvanegy esztendeje mullott annak, hogy a bitó s golyó ily véres, ily szörnyű orgiát csapott. Most tündöklik pompázatos fényben az ő dicsőségük, most látszik óriási nagyságuk, melyIyel nemcsak a mostani törpe korból, de korszakunk jelesei közül is, mint hatalmas árbóc emelkednek ki. Nem halt meg az, kit pribék kéz bitón fojtott meg s nem mult ki az árnyékvilágból, kinek szive dobbanását ellenség ádáz golyója hallgatatott el. Az örök halhatatlanság sugárkévéje világit be emlékének a késői utódok emlékezetébe s annál ragyogóbb, mennél sivárabb, mennél homályosabb, mennél kietlenebb a jelen. Az aradi gyásznap nemzetünk legszomorúbb évfordulója. S ime idők folyamán, mint nemzeti gyásznapunk alakult ki, melyet megünnepelni, megülni nemcsak a magyar társadalom, hanem a politikai s az egész hivatalos világ szent és elmulaszthatatlan kötelessége. S mig lassan-lassan odafejlődtek a dolgok, hogy minden hivatalos fórum, az egész magyar nemzet egyetemes gyászünnepe lett, addig a kegyeletes érzés odatörekedett, hogy azt a területet, amelyen martirvérüket a föld beitta, a magyar nemzet tulajdonává tegyék s hatalmas emlékkel örökítsék meg. íme ez a tör.ekvés is valóra vált s most már az aradi Golgotha helye a nemzet tulajdona, oda imádkozni, leborulva kegyeletünknek áldozni, min! den magyar ember kötelessége. A mártyrok emlékezete erősiti a nemzeti érzületet. Épen ezért tartsuk meg emlékezetünkben azok emlékét, kik mosolylyal ajkukon, hőn dobogó érzéssel szivükben mentek a bitó alá, mert tudták, hogy az az eszme, melyért sikra szállottak, győzedelmeskedni fog, bármiképen erőlködjék az ellen' ség annak meghiúsítására. Október hatodika! Te szent, te dicső nap, meleg hazafiúi érzelmünkkel köszöntünk ! Tallózás a politikában. — Budapesti levél. — Ilyenkor, szüretek alkalmával van szokásban minden szőlővidéken a tallózás. Ezt, ugy hiszem, fölösleges is mondanom, mert önök is tudják. A szüretek után megjelennek a gyerekek, a szegény emberek, sorba járják a szőlőtőkéket és örülnek, ha egy-egy billenget találnak rajtuk. Néha azonban akad jókora fürt is valamelyik felületes menyecske sorában. Most ilyen tallózó leszek én is, bár még nem volt szüret a politikában. Tallózni azonban ennek dacára is lehet. Ennek az eredménye talán nem elégíti ki a „Közlöny" olvasóit, de hát kopár területről bőségen tallózni nem lehet. Ez már nagyon régi igazság. Azzal kezdem, hogy kedden délelőtt a méltóságos főrendek is összejöttek végre-valahára ülésezni. Őszfür tök kel, tarkoponyákkal és rezgős fejekkel telt meg a díszes góthikus terem, amelynek padjai olyanok, mintha teljesen ujak volnának, mivelhogy csak ritkán használják őket. A méltóságos Ház ritkán szokott ülésezni, akkor is mindig csendesen, ahogy ez már a móltóságosokhoz és az öregekhez illik is. A keddi ülés azonban még a szokottnál is csendesebb volt. Az ülésen nem szerepelt egyéb, mint néhány bizottsági tagsági hely betöltése és a delegáció főrendiházi tagjainak megválasztása. Mindamellett az ülés eltartott félóra hosszat, mert szünet alatt felhalmozódott temérdek, jobbára formális elnöki jelentések félórát vettek igénybe. De elég a méltóságos Házról ennyi. Tekintsünk egy kicsit Bécs felé, ahol K h u e n-H éderváry miniszterelnök ós Hazai Samu honvédelmi miniszter tartózkodnak. Szerdán Lukács László pénzügyminiszter is odaérkezett ós délután közös miniszteri tanácskozás volt Aerenthal gróf külügyminisztór elnöklésével. E közös miniszteri értekezleten megállapították — hír szerint — a közös költségvetést ós megszövegezték azt a beszédet, amelylyel a király a delegációkat október 10-án megnyitja. Lukács mostani bécsi utja alkalmával a király eló is járul, hogy bemutassa a jövő óvi állami költségvetést végleges formájában. De tanácskozásokat folytat a pénzügyminiszter a bankról is. A delegáció tagjait szerdai ülésén választotta meg a képviselőház. Ezenkívül nem is volt az ülésnek más tárgya. A Kossuth-párt elnökét, Kossuth Ferencet is beküldötte a delegációba. A 48-as pártkörökben ugyanis ugy tudják, hogy a közös költségvetés nem egészen a régi keretekben fog mozogni, Békésmegjei Közlöny tarcája. Temetnek ... Falu szépe, barna kislány Mi indit sírásra ? Forró könnyeidnek árja Mért ne szűnik, mért hull tá a Szarkalábos nagy betűs írásra \? Ne kérdjétek, hadd zokogjon, Ne bántsátok szegényt / Gömbölyű kél karja helyett Valahol ott Mostar mellett Sziklás földbe temetnek egy legényt. Gyoma, Gá.bor Jenő Egy rut leány naplója. Ősz van, ősz. A lelkemnek is, az álmaimnak is az ősze. Ilyenkor sokkal enyhébb a bánat, sokkal édesebb a zokogás, mint amikor a virág fakad, bimbó pattan. — amikor kacag a tavasz. Az eggyütt sírás, a közös álom temetésregényeit. Sírni... sirni... Épen lapot olvastam, amikor Béla bejött. Hangtalanul, csendesen, mert csak akkor vettem észre, amikor meg csókolt. Hidegen, csupa udvariasságból, mint ahogy a testvór szokott, pedig a jegyesem... De hiszen lesz idő reá, hogy megszeressen. — Mit olvas ? — Szomorú mesét, amely igaz, amely olyan gyakran megtörténik. Az ember nem tudott gazdálkodni, a család is sokat költött ós eladósodott, az ember elkeseredett, megölte magát és feloszlik a família. Az egyik elmegy erre, a másik arra, ki az élet küzdelembe, ki kegyolemkenyérre. A sülyedő hajóról menekülnek a patkányok. Az egyik felvonás bevégződött. A vigadásra legördült a függöny ós most jön az ólettragódia. — Ezen nem érdemes érzékenykedni ezen csak a maga lelke tud buslakodi. Mi, mások megértjük, hogy ennek igy kell lennie. Az uj idő szeileme megöli azt, aki nem tud az idővel haládni. Az indiánok és a magyar dzsentrik sorsa egy. — Milyen hidegen mondja I. Pedig tudom, hogy máskép érez, mint ahogyan beszól. — Ha ugy hiszi, akkor ráhagyom — mondta ós karomba fűzte a kezét - jöjjön a kertbe ... Ősz volt már, ősz. Verőfényes, mosolygó idő, de hullott már a fák sáppadt levele s s rózsafák alatt foszló virágszirom, fakadó pázsit. — Milyen szép az ősz, amikor tavaszunk van! Én is ugy éreztem. A tó vizére árnyas fák borultak, a hab türemlett, zúgott. A szellő illatos volt ós pajkosan hízelkedett, kéz a kézbe... a lélek egy gondolaton. — Ez a mi tavaszunk, — mondta ós gyöngéden átkarolt. Ez a mijtavaszunk ! És sejtelmesen, lágyan peregtek a falevelek. A levegő illatos, selymes. A bibor nehéz brokát függöny sejtelmes árnyékokat vet a gyertya lobogó világa mellett. Bizarr békés árnyékok ... künn a hegyek felől fuvolaszó olvad be a nyitott ablakon. Mi zaj ? Csörög a féldob, csóválják a thirzest, sápadnak a fáklyák. Evee! ... Ez a Dionyzas ünnepe. Pedig az már meghalt és meghalt Krisztus is . A hajam lebomlott, csak most veszem észre. A könnyem is hull . . . Meghalt, igen, de ki halt meg ? . . . Ki ? Egy ember, aki elköltötte a pónzót, akinek a családja felbomlik, ki erre, ki arra . . . Egy ember, aki nem . tudott gazdálkodni. Olyan, olyan sablónos 1 Olyan kétségbeejtő ! ... Az apám ... A könnyem is elfogyott: sirni sem tudok. Csak félek a jövőtől 1 Künn.az éjszaka csendes és csillagtalan. Üres, mint a lélek. Az égen a tépett fellegek kergetik egymást s ami kor előbukkan a hold, ömlik a fényzuhatag. A szellő most is illatos, talán a haldokló virágok utolsó sóhaja ós lágyan, sejtelmesen hull, pereg a falevél . . . Ez a mi tavaszunk ! . . . Eszembe jutott Béla, de egészen más érzéssel gondoltam reá, mint máskor, amikor azí hittem, hogy gazdagok vagyunk. Ugy tűnt föl elém, hogy szebb, daliásabb, erősebb, mint eddig, csakhogy messzebb áll tőlem és mind távolodik, távolodik . . . De hiszen azt mondá, szeret. Hát lehet engem szeretni ? A szemem merengő, azt mondják, hogy szép, de hát a sápadt arcom, a vértelen termetem ? Hát lehet engem szeretni ? És ha mégis ? ! Valami ideges rándulást éresztem egész testemben. Ha szeret. Ha csakugyan szeret ugy szegényen is ? Hogy megbecsülném ! A szellő hirtelen nagyobb erővel fujt be az ablakon és eloltá a gyertyát, nem gyújtottam meg, csodálatos látás t irtott hatalmában. A nagy teremből kihallatszott a siratók zokogása. Lobogtak a gyertyák s a szóles ravatalon nyitott szemmel feküdt egy halott. - Az édes apám, — suttogtam lázasan sokáig, amig elaludtam. A koporsó a temetőben van már : lenn a föld alatt, hat lábnyira. Olyan közel és mógis messze, nagyon messze tőlünk. A ház üres, kong, csak az ódes anyám zokog. Vigasztalnám, de mit tegyek, amikor magamat sem tudom vigasztalni. Pedig tavaszom volna ós ilyenkor a bánat is mosolyog, hiszen szeretek valakit, aki engem is szeret . . . talán ? Édes anyám sirt és én ott zokogtam a lábainál, a fotel előtt a szőnyegen, amikor nyílott az ajtó. A vér a fejembe szökött, amikor felrezzentem. Béla volt. Az arca szomorú, sápadt. Megfogta a kezemet. — Én most elutazok, mert el kell utaznom, mert azok a behatások, melyek édesapja halálával érték a lelkem... Minden szaván^ megéreztem, hogy szintjátszó, komédiás. Nem tudtam hallgatni reá: a gondolatom elrévedezett... későbbb magam is csodálkoztam rajta, hogy milyen ridegen feleltem neki: tudtam, amikor azt mondta, hogy elutazom, hogy el kell utaznia. Holnap már megpendül az udvarunkon a dob, ami kedves volt előttünk, az mind a másé lesz én ós édes anyám ugy állunk magunkba, mint két tarlott jegenye az őszi tájon Érzem, hogy jön az insóg és a hátunkra telepszik, jó a nyomorúság, a bánat. Minden következetlen. Ami vignak indult, az kétségbeesésben végződik ; az okra minő iszonyú az okozat! ... Én még mindég az álomba élek. Álomban, vágyakozásban. Nem akarok hinni a valóságban, akarom, hogy biztos legyen benne a lelkem, hogy erős hittel higyjem: Béla visszajön, mert szeret, mert fájni fog a lelke utánnam, mint ahogy nekem fáj csendes éjsza| kákon..." Hinni akarok! és csak a párnám | lesz könytől ázott... * Ma kaptam meg a kinevezésemet egy tanitó állásra, össze is pakkoltunk és hajnalba itt is hagytuk ezt a helyet, ahol éltünk vidám része eltelt, ahol itt hagyjuk éltünk vidámságát. Gyermekségemet, serdülő ifjúságomat töltöttem itt el, ahol álmodoztam a boldogságról ahol első és utolsó szerelmemet szőttem és elsirattam.