Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-25 / 77. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 77-ik szám. Vasárnap, szeptember 25. BEKESME6Y EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. i ' Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kapunyitás előtt. Békésosaba, szept. 24. A dunaparti diszes palotában nemsokára mozgalmas lesz az élet. Mostani csöndjét a vitatkozás zaja veri fel, az ülésterem és a folyosó megélénkül. A nyári nagy szünet után ugyanis e hónap 27-én megnyílik a parlament és folytatja azt a nagy jelentőségű, mondhatni korszakos munkát, melyet a nyár elején megkezdett. Nem volt még egyetlen parlament sem, amelynek működése elé olyan várakozással tekintett volna a nemzet, mint a mostanié elé. Ez a várakozás különben érthető is, amennyiben a parlament munkaprogrammja nagyfontosságú a nemzet egész jövőjére kiható, tehát történelmi jelentőségű feladatokat tartalmaz. Elég ezek közül csak a választói reformot megemlíteni. A választói reform megalkotása már elengedhetetlenül szükséges mert a nemzett várakozása fel van csigázva. Mindenkit csak az a kérdés foglalkoztat az utóbbi évek alatt, hogy milyen alakban fogja a kormány megalkotni a reformot. Szegények, gazdagok, munkások és munkáltatók álmodoznak a reformról, természetesen mindenki a saját érdekeinek megfelelő módon. A választói jogon kivül fontos tárgya lesz a nemsokára összeülő parlamentnek az 1910 évi közös költségvetés is, amelynek megállapítása tárgyában csütörtökön ült össze tanácskozásra a magyar és osztrák kormány, Az 1910 évi közös költségvetéssel szemben a kormányok azon az állásponton vannak, hogy ez a bugdet most tulajdonképen mint utólagos jóváhagyás kerül csak a parlamentek elé, miután az esztendőnek már négyötöde lejárt. Nagyjában ez a költségvetés már tavaly készen volt, s akkor ugy hirlet, hogy a katonai kiadások a folyó évben husz millióval fognak emelkedni. Ez a hír azonban nem bizonyult valónak. A csütörtökön tartott közös miniszteri tanácskozás az 1910. évi költségvetésen kivül foglalkozott természetesen az 1911. évi közös költségvetéssel is, mert hiszen a legközelebbi delegációk már a jövő év tavaszán össze fognak ülni. Mint hirlik, az 1911. évi költségvetésben különösen a rendkívüli kiadások tételei fognak meglepetést okozni, amennyiben ebbe fogják beállítani a hadsereg, különösen pedig a haditengerészet ujabb követelményeit és leginkább a csatahajók építése fog I nagy kiadástöbbletet okozni. A mií nisztertanács abból a célból, hogy a i budgetba beállítandó részletek magasj ságára vonatkozólag valami mértek Ie1 gyen, valaminthogy mind a két dele! gációnak tiszta képe legyen a tengej részét követelményeinek a delegáció• ban történendő fogadtatása felől: a ; tegnapi ülésben a hadvezetőség azt az j utasítást kapta, hogy már a legköze1 lebbi ülésszak, tehát az októberi de[ legáció elé terjesszen jelentést az uj I tengerészeti követelmények terjedelme felől. Attól a fogadtatástól, melyben a hadvezetőség közlései a két delegációban részesülnek, fog függni az, hogy az 1911. évi költségvetésbe a tengei részeti követelményekre szükséges ösz; szeget milyen magasságban állítsák be. ! Az már előre is bizonyos, hogy a ! költségvetés a hadsereg és a haditeni gerészel számára nagyobb követelmé| nyeket fog a mostaninál tartalmazni, ! miután a hadvezetőség kijelentette, 1 hogy kénytelen ragaszkodni programj jának keresztülviteléhez. Az összeülő parlament bizonyára nem valami nagy örömmel fog érte| sülni a közös kiadások nagyobbodáI sáról és a delegációban is nehéz dolga nal gyönyörű pohárköszöntővel hálált meg. Nálunk csak cserkészésre járt a nagy német uralkodó s hazánkat csakis mint vadászterületet tisztelte meg látogatásával. Ezzel is nyilván azt kivánta dokumentelni, hogy mi magyarok csak vadászzsákmányra vagyunk méltók s elégségesek, de egyéb tekintetek szerepet a nemzetközi politikában nem játszhatunk. Lehet, hogy ugy van, sőt valószínű. Mi vadászterületet alkotunk az uralkodók számára s ha elég tizennégyágas szarvat tudunk felmutatni, akkor talán még arra is leereszkednek, hogy kedvező alkalommal lepuffantsanak. Dd lehet, hogy még máskép is lesz. * Az esküdtszék ismét brillírozott. Felmentett egy kis leányt, akinek semmi bűne sem volt, csak épen az, hogy édesanyjának nyakát, alvás közben kissé felmetszette. Az édesanya belehalt a gyermeki szeretet eme túlzott megnyilvánulásában, de az esküdt urak nem láttak ebben büntetendő cselekményt. Ha az emberi fantázia ragadná el magát ilyen lehetetlenségek kigondolásán, hát egyszerűen kinevetnők érte, de hogy való élet produkáljon ekkora hülyeséget, ez már gondolkozóba ejt. Ha már az sem büntetendő cselekmény, hogy gyermek a szülejét küldje el erről az árnyékvilágról, hát akkor minő bűnt találnak büntetésre méltónak esküdt uramék ? ! Hiszen ehhez a bűnhöz foghatót sem az ó, sem az uj testsmentumban nem találunk, de még a legrafináltabb amerikai detektív regényben sem. "elmeiirél. ':yzót, ki megölte az anyát, de ugyanekkor halálos ítéletet mondottak az egész magyar esküdtszéki intézménynek. Mert ahol az ilyesmi megtörténhetik, ott nemcsak a vagyon, de a személybiztonság is a leggyöngébb alapokra van fektetve 8 azon a helyen percig sem érezheti jól magát senki emberfia. * A betyárvilág romantikája uj életre virradt. Hetek óta üldöznek egy betyárt, Vitális Imrét, ki féltucat embert tett el láb alól a legvakmerőbben s akit ime hót határ retteg, hogy még három vármegye csendőrsége s katonasága sem tud kézrekeriteni. Mintha a hatvalesz különösen a magyar kormánynak a költségvetési javaslat keresztülvitelével. Az osztrák kormánynak sokkal könnyebb a helyzete, amennyiben az osztrák delegáció megszavazza szívesen a milliókat, mert tudja, hogy azoknak a millióknak a legnagyobb része Ausztria érdekeit szolgálja, csak az osztrákokat erősiti. Hogy a magyarok nem szívesen szavazzák meg azokat a milliókat, az a fennálló körülmények között mindenki előtt természetes lehet. Mint érdekességet kell ezek után végül megemlítenünk, hogy Lukács László pénzügyminiszter tárgyalásokat folytat osztrák kollegájával a bankkérdésre vonatkozólag is. Ez a tárgyalás különösen azért érdemel említést, hogy hir szerint a miniszterek a gyufamonopolium kérdését is komolyan szóba hozták. Az erre vonatkozó törvényjavasla is nehezen fog keresztülmenni a Házban, holott a gyufamonopolium csaknem minden államban be van már hozva. Az őszi politikai élet tehát mindenesetre érdekesnek Ígérkezik. A hétről. - Külön fővárosi tudósítónktól. A német császár bécsi látogatása foglalta le a politikai élet teljes érdeklődését. Bécsi és magyarországi látogatása egyaránt. Az osztrák császári széW városban egymásútán hóditá meg ÜH loyalis alattvalókat, kik egész bevonulási utján nem átallották a „Heil dir im Siegeskranz" ós „Deutshland über alles" című német hazafias és egyben nagynémet ábrándokat, tehát osztrák hazaáruló nótákkal örvendeztetni s egyben megsérteni a mi derék és öreg uralkodónkat, dicsőségesen trónoló I. Ferenc Józsefet. Minden azonban a loyális bécsi népnek nem tudatik be bűnnek s hogy hódolatát még jobban bizonyítsa legszebb útját Vilmos német császárról nevezte el, mit a politikus Vilmos azonBékésmegyei Közlöny tárcája. Egy alkonyat. Egy alkonyai. Piros, nagy alkonyat Tíizrőzsa volt a dus királyi kert. Jött Dávid, a dalosszavú kiráiy, Forró szive csudás dalokra kelt. Lent a patak, Fölötte lengett Aranynyal áttört ködpárás ború Cédrusok alján ott járt magába Éliám lánya, szőke, nagy hajú . . . Istenimádó ezüstgitáron Egyszerre vágyó pogány dal fakadt, Megállt az asszony, szemük összevillunt, Valahol, ott a cédrusok alatt. Az est, a dal, a cédrusok árnya, Minden, minden hívogatva intett, Tul a patakon, szembe, átmosolygott Egy megértő asszonytekintet. Egy alkonyat. Piros, nagy alkonyat. BÍbor ruhába öltözött a táj . . . Óh én szerelmes szép kriásném, Óh én szegény, dalos, kolduskirály . . . Katö József. Ideálok. Irta ; Verő Endre. _ I. t; . .v j Mister Richards milyennek tarfjayaz ideális nőt? Mister Richards Augusztus harminc éves volt és móg több azonkívül, de nem volt nős. Nemcsak bátran megházasodhatott volna, hanem ismert több nőt, akiket csodált. Da közülük egyik sem érte el azt az ideált, amilyennek ő a nőt képzelte. Miss Fotheringay például, szépség dolgában, egészen megfelelt volna igényének. Ám szellem dolgában csaknem fájdalmasan messze elmaradt miszter Richárd követelésétől. Magas és fejedelmi alakja volt annyira, hogy nem csak azok az emberek, akik nem értenek mitológiához, nevezték volna el junói termetűnek. A társalgása csaknem korlátolt, legalább is ki nem elégítő volt. Többre becsülte, ha egy félig érett és minden harmadik szóra elpiruló ifjúval táncolhatott, mintha egy tudós ós tapasztalt férfiúval beszélgethetett, akinek akkor sem rándul meg egyetlen arcizma, ha a szomszéd kertben földrengés van. Utálta a falusi életet, a nyugalom ós üdülés fogalma előtte annyvolt, mint folyton utazgatni. Megtette például, hogy a nyári szezon kezdetével rögtön New-yorkba ment, hogy az odava'ó társaság áradatába vesse magát, pedig móg alig hogy kifogyott a lélegzete a newyorki társaságban. Miss Patíerson ellenben megfelelt annak a szellemi képnek, amit Richárds arról a nőről alkotott, akinek feláldozta volna legény élete függetlenségét. A kisasszony szerette a költészetet ós zeneértő volt. Azonkívül minden szépmüvészetfől és tudományról, amik mister Richards bogarai voltak, folyékonyan ós érdekesen tudott beszólni. De. — óh jaj H —r- külsején alig volt valami csodálni való. Jelentéktelen kis termete volt, holdvilágszerüen sáppadt arca ós mostoha növésű haja. Mister Richards élte pályáját móg több más nő keresztezte, de mindegyiknek volt valami, bár nem lényeges hibája. Azonban a jövendőbeli mistres Richardst csak olyannak tudta elképzelni, akiben egyesül a szép miss Fatheringay, az okos ós művészi miss Patterson," meg a tekintélyes vagyonú, de túlságosan hangos miss Barrov minden előnye. n. Milyen miss Honderson Flóra férfi-ideálja ? Mister Richards Augusztus Newjorkban született. Miss Henderson pedig Bostonban. De mint mr. Richards, harminc éves koráig ő is ellenállt a házasság csábításainak. Bár alkalma ezer lett volna rá ! Tizenhét éves korában került a társaséletben és azóta minden esztendőben abban a hízelgő, bár nem épp kellemes helyzetbe volt, hogy esztendőnkint átlag nógy férfit kosarazott ki, amit ha megszorozunk a tizenhárom óv számával, megkapjuk azt a tekintélyes összeget, amiből miss Hederson kosáriparának nagysága kiderül. A társaságban azt mondják, hogy fenhéjázó és szívtelen. Voltaképpen azonban sem büszke, som érzéstelen nem volt, hanem kérői közt egyik sem felelt meg annak a fórfiideálnak, amit magának alkotott. Dawson Milos például olyan ember, volt akit valami átlagos leány mindjárt elhalászott volna, ha hálójába kerül. A város első bankházában fényes depozituma volt és a bank tűzmentes, tolvajtól biztos pincéiben három vasrekesze volt, amiben nyilván nem szivarokat tartott. Rendes vendége ós résztvevője volt a szezon^minden nagyobb mulatságának ós annál jobban mulatott, mentül vidámabb volt a zene bona. Szellemi és művészi gyülekezeteken azonban csak ritkán lehetet látni, Miss Hendersen rajta kapta amint egy Shelleyről való rövid felolvasás alatt kétszer a keze közzé ásított, egyszer pedig nyíltan be a terembe. Szóval világfi volt. Lovakhoz annyira értett, hogy ló - szakértelmét mindenbe bele keverte. Hamisíthatatlan szellemi élvezetek számára az unalom hamisíthatatlan forrásai voltak. Bár meglett volna benne mind az a szellemi képesség ami Webster Henryben, a Howard, egyetem fiatal ós már is neves tudósában meg volt! Vagy legalább ez a tudós lett volna olyan antik szoborszerű jelenség, mint DawMiles! Mert mister Webster is több alkalommal elárulta forró szivét miss Henderson jogos pillantásai előtt. — Azt hiszem, boldoggá tehetném, — mondta neki egyszer Wenster — mert sok közös vonás van bennünk. Mind ketten szeretjük a jó és komoly könyveket, a zenét, és mind kettőnkben megvan a természet szeretete, a mely föld' paradicsommá változtatná életünket, ha egymásra lelnénk ! Miss Henders lesütött szemmel, de nyilt kíváncsi füllel hallgatta azt a vallomást. Aztán felpillantott az ifju tudós szabálytalan, komoly, szinte mogorva arcába, a következő pillanatban a tekintete az ifju alacsony, furcsa termei tére siklott le és ugy érezte, mintha valami láthatatlan kéz fogná le az ajkát, hogy „igent

u-t ne mondjon. Miss Henderson kérői közül egy sem egyesítette magában Dawson Milcs férfias szépségét és Webster Henry szellemét és kedélyét. Miss Henderson is olykor erre a meggyőződésre jutott, akárcsak mister Richards Augusztus,