Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-05 / 45. szám

6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNT Békéscsaba, 1910. május 5 Békésvármegye közgyűlése. Póttárgy sorozati ügyek. Mult számunkban három terjedelmes cikkben számoltunk be Békésvármegye törvényhatósági bizottságának 30-án tartott rendes közgyűléséről. Nagyon sok tárgyról megemlékeztünk, de még mindég maradt sok olyan, amelynek elintézése a nagyközönséget érdekli, amelyekről megemlékezni tehát kötelességünknek tartjuk. Ezek az ügyek nem provokáltak ugyan nagyobb vitát, mert már akkor a megyeatyák nagyrészt elvonultak s az egész közgyűlést alig 10 ember alkotta, de azért természetüknél fogva megérdemli mindegyik a figyelmet. Ezekről a tárgyakról az alábbiakban emlékezünk meg. Beszterce-Naszód vármegye megküldötte Bókésmegyéhez is köriratát, melynek tendenciája az, hogy a községi mérnökök is kedvezményes vasúti jegyet élvezzenek. Tekintettel arra, hogy ma már a felekezeti tanitók és a községi jegyzők is részesülnek ebben a kedvezményben, a kérelem jogossága kétségbevonhatatlan. Ennélfogva Békésmegye közgyűlése is elhatározta az állandó választmány javaslala alapján, hogy Beszterce-Naszódvármegye kérelmét hasonló szellemű felirattal támogatni fogja. Ambrus Sándor alispán bejelentette a Mezőberény községben épült munkásházakra vonatkozó haszonbéri szerződéseket. A közgyűlés a szerződéseket tudomásul vette. Gyula város, Orosháza, Ujkigyós, Békéssámson, Gyulavári, Gádoros és Csorvás községek azzal a kérelmmel fordultak a belügyminiszterhez, hogy a 7—15 éves elhagyottá nyilvánított gyermekek tartásdiját az állam nekik térítse meg. Tekintettel arra, hogy az olyan gyermekek védelme jogos állami érdek s azok védelme az állam kötelessége: a törvényhatósági bizottság akként határozott, ' hogy a kérelmet meleg pártolással fogja a belügyminiszter elé terjeszteni. Békéscsaba község módosított husvágatási rende'etéhez, melyet annak idején részletesen ismertettünk, a törvényhatósága hozzájárult. A szépen fejlődő I gyulai kötött és szövött iparárúgyár tudvalevőleg felemelte részvénytőkéjét. Erről Gyula városát is értesítette azon kérelem kíséretében, hogy szintén jegyezzen részvényeket. A szövőgyár Gyula gazdasági és szociális életére nagy fontossággal bir, mert sok munkást foglalkoztat. Ennélfogva Gyula város képvisélőtestülete elhatározta, hogy 200 részvényt üjból jegyez. Ezt a határozatott jóváhagyás céljából beterjesztette a törvénhatósághoz, mely hétfői közgyűlésén jóvá is hagyta. Szintén jóváhagyásra talált '.Orosháza község határozata a borital- és husfogyasztási adók házi kezelése tárgyában. Mint lapunkban már sokszor megírtuk, az uj kataszteri felmérések az idén kezdődnek meg. A kataszteri felmérési munkálatok természetesen terhet rónak a községekre, amennyiben nekik kell gondoskodniok a munkálatokat végző tisztviselők és kataszteri bizottság tagjainak költségeiről. Békésszentandrás község ennélfogva azt a határozatot hozta, hogy a költségek fedezése céljából 10,000 koronás kölcsönt vesz fel. Ezt a határozatot beterjesztette jóvágyás végett a vármegyéhez, ami a törvényhatósági bizottság részéről hétfőn meg is történt. A békéscsabai kis református egyház templomot szándékozik építeni. Erre a célra Békéscsaba község mint annak idején megírtuk, a Simay-féle portán telket adományozott. Az erre vonatkozó képviselőtestületi határozatot a törvényhatósági bizottság jóváhagyta. Mint már megírtuk, gróf Károlyi Imre az orosháza—szentesi ut kiépítésére 25,000 koronát adományozott. Orosháza község szintén hozzá akarván járulni a költségekhez, elhatározta, hogy az ut egy részét a vámosuti pénztár terhére ki fogja építeni. E határozathoz a törvényhatósági bizottság hozzájárult. Ezek voltak érdekesebb ügyei a póttárgysorozatnak. Mit mondott a király ? — Külön fővárosi tudósítónktól. — Az izgalmas magyar választások eredményeiről csaknem óránkint tettek távirati ós telefonjelentést a király kabinetirodájának, amely ezúttal az annektált tartományok fővárosában székelt. D ar u v á r y Alajos kabinetirodai főnök sürün jelent meg a konakban, hogy Őfelségének referáljon. Szinte mondani is fölösleges, hogy az uralkodót rendkívül kellemesen érintették a hírek. Öröme ós megelégedése egyre fokozódott. Mikor a kormánypárt többsége egészen bizonyosnak látszott, magához kérette Burián István báró közös pénzügyminisztert ós hosszasan elbeszélgetett vele a választásokról, a jövő magyar politika fejleményeiről. Burián még aznap telefonon referált a magyar kormánynak arról a hatásról, amit a választások a királyra tettek. De ezenkívül reprodukálta a felségnek egy rendkívül érdekes kijelentésót is, amely — Kossuth Ferencre vonatkozik. A kormánypártban csak a benfentesekkel közöltók ezt a királyi kritikát, amely nagy föltűnést keltett. Őfelsége ugyanis igy nyilatkozott Kossuth Ferencről, mikor a két függetlenségi párt összetöróse már nyilvánvaló volt : — Igazán nagyrabecsülöm ezt az embert. Eddig tévesen gondolkoztam felőle. Nem tartottam egészen normális politikusnak. Be kell azonban látnom, hogy nagy és súlyos áldozatot hozott akkor, amikor pártját kettébomlani engedte inkább, semhogy hűtlen legyen ígéretéhez. Kossuth Ferenc betartotta gentlemann-szavát s remélem, hogy az uj parlamentben is meg leszek vele elégedve. A királynak ezek a szavai arra engednek következtetni, hogy a kormánypárt és Kossuth Ferenc pártja között bizonyos összemüködés lesz, főleg a választói jog kérdésében. Az bizonyos, hogy a mérsékelt függetlenségiek nem fognak csatlakozni ahhoz az obstrukcióhoz, amelyet Justhék hirdettek, persze még akkor, amikor abban bizakodtak, hogy legalább is százan kerülnek vissza a parlamentbe. Repülünk. Ős Lajos repülőgépje elkészült. Amiről a régi kor fantasztái álmodoztak, amiről a gyermeknek dajkamesét mond az édes anja zengzetes ajka, az ime valóra vált. Sasszárnyakon viszi az embert tudománya a magasba s a madarakat megszégyenítő sebességgel ragadja ungon-berken, sikon, hegyen át, messze-messze, a meddig a szem ellát, sőt még azon tul is. Repülünk! Ez a legujabbb jelszó. Repülünk! S a szív dagad a gyönyörűségtől. Szellemszárnyon emelkedik az emb:r, fel-fel a magasba, a felhők közzé s megközelíti a mindenséget hatalmas röptében. S nemcsak az idegenek repülnek. Mi is. Magyarok, kivesszük részünket az internácionális versengésből s mi is hozzájárulunk tudásunkkal, — szorgalmunkkal, tehetségünkkel, hogy ezt az ősrégi problémát végre sikeresen megoldhassa s praktikus céljaira felhasználhassa az emberiség. A nemzetközi repülőversenyek Budapesten meg fogják mutatni, hogy nem csak a franciák, németek, angolok; amerikaiak, osztrákok uralják a levegőt, hanem a magyar zsenialitás is teret talált, hogy érvényesüljön s hogy leigázza azt az ezer ós ezer nehézséget, mely e nagy kérdés megoldását ily sokáig késleltette. Dedalus és Ikarus szárnyas regéje ime már nem mese. A valóság szinkópes pompájában gyönyörködhetik a szem, ha feltekint az ég azuros boltjára. Ott szállingóznak a neves pilóták, hogy egymástól nyerjék el azt a pálmát, mit a versenybíróság ime már nem a repülés lehetőségére, hanem a repülés gyorsaságára, tartamára s magasságára tűzött ki. Mint vándorló varjak egy tömegben, ugy röpködnek a neves aviatikusok a magyar főváros levegőegében s gyönyörködtetik a bámuló közönséget azokban a gyakorlatokban, melyek keresztülvihetőségét sokáig nem is merte álmodni a küzdő emberiség. Nemzetközi mérkőzések szintere Budapest. Odasereglett az egész világ minden valamire való repülőembere, hogy bemutassa gépének használhatóságát, kiválóságát. A saját merészségét, vakmerőségét és hidegvérét. S a versenybíróságnak módjában lesz, — legalább reméljük — hogy magyar versenyző rekordjait, eredményeit elismerhesse, méltányolja és esetleg díjazhassa is. Mindenki attól félt, hogy a magyar versenyek nemzetközisége nélkülözni fogja azt a külön izgalmat, hogy azokban magyar versenyzők is a siker kilátásával résztvehessenek. De azóta nagyot fordult az idők kereke, s a magyar repülőemberek is ott szálinkóznak a gyakorlótereken, minden igaz magyar legnagyobb örömére s boldogságára. Mert minden versengés elsősorban csak akkor bír reánk nézve érdekkel, ha azokban résztvevők között magyar embert is találunk. A repülés első korszakában minden eredmény, lett légyen az bármily nemzetiségű ; érdekkel birt reánk nézve, mint a kulturemberre, akinek örömet okoz minden előrehaladás. De mióta a repülés problémája már végleg megoldottnak látszik, az érdeklődós már a nemzeti szempontból alakul ki, amennyiben azt lesi, azt várja minden magyar ember, hogy mikor hall hirt arról, hogy a magyar lángész fedez fel olyan alkalmatosságot, amelylyel a levegőt meghódíthatja. S ime most ez a vágyunk is teljesült. A nemzetközi versengésben magyar feltalálók is rósztvesznek s reméljük, hogy abban éppen ugy megállják I majd a sarat, mint ahogyan eddig még minden téren igazolták, hogy a magyar ' teremtő erő miben sem áll hátrább más j nemzetek genialitásánál. Igaz, hogy K u t a s s y dr. nem saját rendszerű, hanem összekombinált | repülőgéppel kísérletezik, hanem Né; meth mérnök már magyar, saját találmányú repülőgépével ért el némi eredményt, mig Z s ó 1 y i Aladár több meglepő szép repüléssel dijat is nyert, azonban éppen a magyarban lakó merésza küzdelmet és felszálltak a mellettük evező csónakba. De voltak, akik nem engedtek. Soká kitartottak, de végre is kedvüket szegte az eredménytelen küzdelem, egyásután teltek meg a csónakok. Már csak három ember maradt a Vizben ; Géza, Albert meg ez a pesti fiu. Albert egy ideig még csapkodta a vizet, de mikor látta, hogy már lehetetlen utolérni azt az embert, hát ő is felszállt a csolnakjára. Ha első nem lehet második nem lesz! Pedig nem érezte magát fáradtnak. Mintha csak erre várt volna az a jó uszó, abba hagyta a gyors tempót és egykedvűen szelte tovább a vizet. Ekkor Géza egyszerre neki vágott, utolérte és mint győztes úszott a partra. Este pedig,a bálon, mikor Sándorffy Géza a szép Mosonyi Margittal a karján feliált a második négyesre, Vörös Albert felismerte a cigányok között azt a jó uszó fiatal embert, aki miatt a versenyt feladta. A kis bőgős volt. Azért hozatta le Pestről a furfangos Géza, mert tudta, kitűnő uszó. Az ezüst koszorúra meg azt a jelmondást vésették: • „A sziv a legbölcsebb tanácsadó 1" Apróságok Napoleonról és családjáról. Napoleon tábornok 1799-ben tért vissza egyiptomi hadjárataból uj babért szerezve. S bár családi viszályai nagyon igénybe vették, erős lélekkel és elhatározással, következetes energiával kezdte trónját felépíteni. A direktórium elvesztette tekintélyét. A győztes tábornok ravaszsággal és erőszakkal iparkodott magának híveket toborozni az általa régóta tervezet államcsíny keresztülviteléhez. Fivére Lucián az ötszázak tanácsában ragyogó ékesszólásával nagy befolyásra tett szert s a többek között ezen tehetségének tulajdonitható, hogy kevéssel Napoleon hazatérése után az ötszázak tanácsa elnökévé választotta. Lólekjelenlétének ós buzgalmának a nagy császár sokst köszönhet. Brumair 18-án (1799. november 9.) elhatározták, hogy keresztülviszik az államcsínyt. Óriási izgatottság fogta el Párist. Az utcák kocsikkal és lovasokkal ugy meg volt tömve, hogy alig lehetett közlekedni. Napoleon pedig töltött revorverekkel ült komoran a Rue Chanteraineén levő lakásán, hol minden pillanatban ujabb, meg ujabb jelentőseket kapott a végbement dolgokról. Nemcsak Napoleon sorsáról volt szó, mert ha az államcsíny nem sikerül, egósz családja, barátai ós óriási pártja vagy száműzetésbe megy, avagy vérpadra hurcoltatik s a véres forradalom sebeitől még sajgó franciákat egy ujabb politikai mészárlás küszöbén tudni kinos ós marcangoló tudat volt. Édes anyja Ramelino Lötitia, leánya Pauline ós korzikai barátjaik a patriarchalis jó időből, Permon asszony halálos félelmek közt töltötték a napot. Lötitia asszony hőslelküsógét megőrizte, de azért minden ajtónyitásra ítitkon összerezzent. Nem a tábornok Napoleont, de az édes fiát féltette. Végre, hogy megszabaduljanak a kinos politikai események gbndjától este színházba mentek. DJ bizony az izgalmak csak nem csillapultak. Nem csoda, hiszen bár Páris megtudta a fejlődő eseményeket, az utca ós a tömeg nyugodt maradt, mógis mindenki ezt tárgyalta, Egy felvonás közben nyugtalanság rohant végig a földszinten, Lötitia aszszony halálsápadt lett, rossz hirt vélt, pedig csak egy tolvajt fogtak el. A függöny felgördült. Az előadást folytatják, de alig kezdenek a szinészek a szerepükbe, a főszereplő berohan a nyilt színre és harsány hangon ordítja a közönség felé : „Polgártársak ! Hazaárulók Bonaparte generálist meg akarták gyilkolni!" Pauline, Napoleon nővére sikoltásban tört ki. Es bát a hir iszonyú zavarodást okozott, a közönség mógis meglepetten tekintet a páholy felé, ahol a hölgyek ültek. Lötitia is krétafehér lett, de erős akarata uralkodott indulatán. Fóltiz volt éjjel. A hölgyek elhagyták a színházat s kocsin akartak vágtatni a Rue Chanterain-re Napoleonhoz. De alig tudtak lépésben haladni, a bejáratot, az udvart ós a hozzá vezető minden talpalatnyi helyet ugy elfoglalták a gyalogjárók, kocsik ós lovasok. Őrületes lárma és kavarodás volt. Rohanó, izgatott tisztektől értesültek, hogy Napoleon és bátyjai meg vannak mentve ós hogy fegyvergyőzelmeihez politikai győzelmek járultak. Az ellentállást katonai erővel törték meg. Az uj a'kotmányt elfogadták. A kormány ólón az első konzul állott. Franciaország még névleg köztársaság volt, de Napoleon lett az első konzul és ettől az időtől kezdve Franciaország ura. A Franciák megszabadultak egy erőtlen ós befolyásnólküli kormánytól s átadták a hatalmat reményüknek és büszkeségüknek, a marongói hősnek. Gyökerestül megváltozott minden. Az előbbi ingadozó kormányt egy. tetterős központi hatalom váltotta fel, az anarchiát rendezett viszonyok. Mindez rövid három hónap alatt történt. Nem ok nélkül mondták, mint egykor Caesarra, ki mellett eltörpült konzultársa, Julié et Caesare consulibus, ugy Napoleon is, hogy e csuka (értsd Napoleont) társait csakhamar el fogja nyelni. Az államcsíny után a második napon a két konzul a Luxemberg-palotába költözött át, mig Napoleon a Tuileriában lakott. Átköltözése után fényes katonai szemlót tartott, melyet a ragyogó udvari ünnepségek egész'sora követett. Katonai ós polgári móltóságok siettek bódulatukat lábaihoz rakni. Mindezen ünnepségeknél édesanyja és nővérei is jelen voltak. De édesanyja nem a szive szerint cselekedett, csak fiának kedvéért, aki meghívta őt, hogy lakjék vele a francia királyok ősi kastélyában. De Lötitia mindig visszautasította. Á család tagjainak csillaga Napoleon csillagával napról-napra emelkedett. Kevéssel a beiktatás után, Karolin férjhez ment Murát generálishoz, a későbbi nápolyi királyhoz. Karolin egészen ugy, mint nővére, Pauline, szerfölött hiu asszonyi teremtések voltak. Ruháik igen gyakran 10-15.000 frankba kerültek s ezenfelül mérhetet-