Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-10 / 12. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam, 12-ik szám. Csütörtök, február 10. BEEESHECrl POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Tavasz a télben. Békéscsaba, február 9. Mintha csak fenekestül felfordult volna minden. Nem volt ősz, nincsen tél. A hóesés csak elvétve gyönyörködtetett. Februárt irunk a kalendáriumban, tehát még javában kellene a télnek dühöngenie, ehelyett tavaszi szellők lengedeznek s eső, folytonos eső szemoritja a látóhatárt. Ha a téli poezist nélkülözzük is, ha a hófergetegek nem nyújtanak épületes látványt szemeinknek, s ha szánkó nem csilingel, korcsolya nem iringál a tó vizén, mindez nem birt volna minket arra, hogy mind e költőiesen szép dolgokról e helyen beszéljünk. Sokkal fontosabb az az ok, melyért mi mindezekkel, máskor versben megirt dolgokkal foglalkozunk. A vetések, a termés az, mely minket ez abnormális időjárás következtében aggaszt, ez nyomja kezünkbe a tollat, hogy a veszélyre előre figyelmeztessük emberíársainkat, hogy készülhessenek, hogy védekezhessenek ellene. A hóréteg már régen leolvadt a tarlott mezőkről, a folytouos enyhe időjárás megpuhította a talajt s az állandó esőzések megrothasztják mindazt, amit a szorgalmas emberi kéz belé vetett. Veszélyben a termés. Ha az enyhe időjárást hirtelen fagy váltja fel, akkor kárba veszett minden munka s élőiről kezdheti a gazdaember mindazt, mit ősszel oly sok gonddal, annyi körültekintéssel elvégezett. A munkás ember megtette a kötelességét, elvégzett mindent, amit elvégezni kelletett s azután a természet jótékonyságát, mellyel még minden esztendőben felkarolta, várta, várta, hogy munkája gyümölcsét majd az megvédelmezi. De a természet jószívűsége ez esetben könyörtelenségnek bizonyul. Mert mig egyrészt az enyhe időjárás, a szegény didergők kinjait csökkentette, másrészt a termés veszélyeztetésével ezer és ezer munkás ember szájából veheti ki a falatot. S igy a tavasz a télben minket nem visz költői gondolatokra. Szemeink előtt nem nyílnak illatos ibolyák, s a hóvirág ártatlan fehér színe nem ragad eszményi gondolatokra, a sötét gond, a jövőtől való rettegés fojtogatja torkunkat. Minden felfordult, minden másképpen van, mint ahogyan lennie kellene. Az asztronomusok az üstökösök járásának tudják be mindezt a különcségét a természetnek. A régi időkben az üstökösök láttára a nép háborútól rettegett, manapság csak éhség, drágaság, pusztulás jár a nyomába. Ilyen a helyzet napjainkban. Hajszálon függ a jövendőnk s az, vájjon a jövő esztendőre lesz a magyarnak kenyere s hogy munkától kérges kezének jutalmát nem a pusztulás, a végrehajtó dobpergése kíséri, örömteli, vig aratás helyett, nem az ugar föld szomorú látványa sajtolja ki a könnyet szeméből. Igy van az minden földmivelő államnál. Ahol a természet a legnagyobb ur, ott a biztos előrehaladás, a gazdagodás, a munkát jutalmazó jóllét, mindig problematikus lesz. Ott hiába szórja arca kinos verejtékét munkájára, annak gyümölcsét nem okvetlenül élvezi s ezer és egy oka lesz mindenkor rettegni a természet mostohaságától-, mely minden törekvését, minden igyekezetét kudarccal jutalmazza. Az iparos, kereskedő államokban csak nagy természeti katasztrófák hathatnak olyan elementáris erővel

vmint a minő hatást gyakorolhat ez az abnormális időjárás hazánkban. A poétikus tavasz a télben igen sok magyar ember könnyét, búbánatát, keservét kívánhatja meg._ A magyarok istene, ezer esztendeig őrködött hazánk felett, hisszük és reméljük, hogy ezt a keserű poharat is eltolja szeretett nemzetétől. Nem lesz béke. — Budapesti levél. — A legújabb politikai helyzetet azzal a rógi magyar szójátékkal, illetve kinriminel lehetne jellemezni, hogy „kis mise, nagy mise s lett belőle semmise." Khi}en- Héderváry nagy hűhóval és optimizmussal fogott a pártok bizalmáqak elnyeréséhez és végeredményben nem lett belőle semmise. Amint előre volt látható, nemsokára kiüt a harc, amely, hogy kinek az előnyére fog eldőlni, még teljesen bizonytalan. Hogy kettő közül a rövidebbet a sze| gény harmadik, az ország húzza: az az egy bizonyos csak. Khuen-Héderváry keddi audienciája tönkretette még a reményt is arra nézve, hogy a pártok és a miniszterelnök között valami megegyezés jöjjön létre. Ez a kihallgatás a politikai harcok sorozatához nyitotta meg az utat. Héderváry az audiencia után olyan kijelentést tett, hogy a kormány erélyesen fog a helyzet tisztázásához és Hieronyminek Iglón tett harcias kijelentései csak mutatóul szolgáltak a követendő harcmodornak. — Ezután mi másképen beszélünk ! — jelentette ki Héderváry sokat mondóan. Kijelentette különben azt is, hogy a főispánok kinevezése legközelebb meg fog történni. Általában csupa nyilatkozatokból áll a politika legutóbbi k3t mpja. Nyilatkozik Héderváry, nyilatkozik Andrássy, Kossuth s ezek a nyilatkozatok bő teret engednek a kombinációknak a jövendő politikai helyzetre vonatkozólag. Héderváry nyilatkozatai között legfontosabbnak lehet tekintent azt, amelyik az uj pártalakulásra ós az ő követendő politikájára vonatkozik. E nyilatkozatban a miniszterelnök nagyon köti az ebet a karóhoz és ugyancsak fenyegetődzik. Nagyon bizik a választásokban, amelyek az ő meggyőződése szerint biztosítani fogják a 67-es politikát. Az Andrássyékkal való együttműködésre a történtek után nem számit. Csodálkozik azon, hogy a 67-es párt őt cserbenhagyja, de reméli azt is, hogy sokat fog a tagok közül megnyerni hívének. A miniszterelnök kijelentéseiből bizonyos fokú sértett hiúságot lehet kiolvasni. Andrássy ugyanis tudvalevőleg azt akarta, hogy Khuen az uj párt megalakulasa után engedje át helyét Tiszának. Khuen ezt a propoziciót keddi kihallgatásán a király elé terjesztette, aki azonban nem fogadta el, hanem felhatalmazta Khuent eddigi tevékenységének további folytatására. A királyi kegynek ez az ujabb megnyilvánulása ösztönözte főként Khuent az önérzettői duzzadó kijelentésekre. Érdekes dolog történt az Andrássynak tulajdonított ós fentebb emiitett Békésmegyei Közlöny tarcaja. Fehér virágok . . . Fehér virágok, lila virágok, Valakit várok, valakit várok, Ébredő hajnal, álmodó este, Csak ő rá várva, csak ő rá lesve, Titeket nézlek: halavány virágok, S várok . . . Ha sóhajtotok csendesen, halkan, Sóhajtok én is a versben, a dalban. Amikor vigan jogadtok engem, Dal, mosoly, illat csókdossa szerelmem, Veletek érzek : mosolygó virágok, S várok , . . Karafiáth Jenő. A barátnők. Irta: Gosztenyi Jenő. - A ..Hékésmegyei Közlöny" eredeti tárcáia. — A rügyfakasztó verőfényes tavaszi napon sütkérezett a két ezüsthajú matróna a nyirkos, harmatos gyeppad sarkában. Szorossan összekuporodtak ós szivták az illatos, balzsamos levgőt, ügyet sem vetve a sebesen robogó fogatokra ós az előttük sétáló, cifra uri népre. Borongó tekinteteikkel eltévedtek a kéklő messzeségen, az egymásra torlandó, vakitó fehérségű felhőkön ós olykor nehéz sóhaj tört ki keblükből. Már jóidéig ültek szótlanul egymás mellett és legfeljebb annyiban adtak életjelt magukról, hogy esernyőik vashegyével kacskaringós vargabetűket rótak a homokba, amikor egyikük megtörte a csendet. — Ma harminc éve Margit — mondá bánatos, lemondó hangon. — Minek — kérdó a megszólított érdeklődő hangon. — Harminc éve, hogy itt először találkoztunk. Margit szorgosan kutatni kezdett emlékei között, aztán helybehagyólag intett fejével. És a két barátnő gondolataiba merült. Igen, ma van harminc éve, hogy a két barátnő először találkozott azon a keskeny gyeppadon. Ott látták és ismerték meg egymást először, ott tárták fel szivök titkát, elválaszthatatlanokká lettek ama naptól kezdve. Mert megszerették egymást. Akkor ugy történt, hogy Galambos Margit, a fiatal keresett fehórvarrónő, rendbehozta otthon szűk, fehérre meszelt szobácskáját ós kötőkosarát a karjára véve, miután kétszer is megrázta a k.lincset, hogy az ajtó be van-e zárva? a napra kitett muskátli virágját a szomszéd mosónő gondjaira bizva, siető léptekkel elindult a Városliget felé. Útjában nem találkozott senkivel, a járókelők mosolyogtak üde, piros arc in és a merészebb férfinépség tolakodó kíváncsisággal nézett utánna. Némelyik talán csettintett is nyelvével, de ő nem vette észre, csak haladt a maga utján, kitűzött célja felé és érdeklődve nézte az épülő külvárosi házakat, ahol ritkábban szokott járni. Egyszere csak azon vette észre magát, hogy kiért a ligetbe. Hosszabb sétához nem szokott lába megérezte, hogy majd egy órája gyalogol ós a legelső üres padra leült. Itt, miután egyideig meredten bámult maga elé, kinyitotta a kosarát és miután kötését elővette, szorgalmasan munkához látott. Szabad ideje volt a mai délután és ezt ugy vélte legcélszerűbben felhasználni, ha magának dolgozik, ós szükségleteit pótolja. Harapni valót is hozott magával, hogy ha a friss levegőn megtalálna Óhezni, jóizüen falatozzon. Hirtelen felrezzent. Karcsú szőke nő állott előtte, rászögezve mélységes délibarna szemeit. — Jó napot. Megengedi? — Kérem. És helyet foglalt mellette. Kisvár tatva megszólalt a jövevény. — A nap erősen idetüz, nincs ellenére, hogy a napernyőmet kinyitom ? — Óh dehogy. — És a két nő szorosan egymás mellett ülve, beszédbe i elegyedett. A kis, jóformán gyermek Mariska fokozódó érdeklődéssel szemlélte az idegen halvány arcát, finom hajlású orrát ós parányi szájacskáját, de Margitban is mindjárt rokonszenvet ébresztett a fiatal leány nemes egyszerűsége. Rövid idő múlva bizalmasan csevegtek ós a szép halovány asszony elmondta, hogy férjétől elvált, mert az, miután elpazarolta az ő vagyonát rutul megcsalta és most zongora leckékből él. Rokonai szivessen segélyeznék ugyan, de a mások jószívűségével nem akart visszaélni. Margit beszéd közben észre sem vette, hogy szomszédnője mily mohón nyeli minden szavát és lázas érdeklődéssel csüng ajakán. Egy szomorú emlék felelevenitésésénól nagyott lelekzett ós látni lehetett aminf arca minijobban kipirul, tekintete melegebbé válik. Maris nem állta már tovább,! anynyira gyötörte a nyugtalanság. Hirtelen a beszélő hölgy szavába vágott. — Hogy hivták a férjét ? — Kondai Béla. A kérdező ijedten elhalványult és feje lehanyatlott. — Az istenért mi baja ? — sikoltá Margit. — Semmi, semmi, pillanatnyi roszszullét. A szőke asszony felugrott, hogy a közeli kútról vizet hozzon, de a remegő leány megragadta a kezét. — Ne féradjon, nem lesz bajom. — De hisz ön beteg ? — Nem, nem is vottam még soha. — Akkor mitől lett rosszul ? — Mert említeni hallottam ... — Kit? — A férje nevét. — A férjem nevét ? — kórdé tágra meresztet szemekkel Margit. — Igen. — Hát ismerte ? — Fájdalom nagyon jól. — Ah beszéljen kérem, könyörgök. És a sápadt, halovány leány nem kérette magát. Bászéit Margitnak férjéről, arról a könnyelmű, léha fickóról, mikor még nőtlen volt. S az öreg Kondaiéknál vo.t nevelőnő, kik örökbe fogadták két legkissebb unokájukat korán elhunyt egyetlen leányuk gyermekeit. Béla jogász volt akkor és szünidőben otthon volt. És foglalkozni kezdett ővele. Talán az unalom vitte rá, vagy inyót csiklandozta a hamvas, ropogós arc mely érintetlen volt még, de csak kezét kellett volna nyújtani érte ós az ölébe hull. És talán igaza is vo'.t Ö hitt a csábító szavának, ki házasságot igért és már oda is adta volna magát az álhatatos ostromlónak, ki hűséget, szerelmet esküdött. De a véletlen segítségére jött és megmentette azt, aki vakon rohant a veszedelemnek. Béla édes anyja tudomást szerzett a tiltott viszonyról és neki attól a pillanattól kezdve nem lehetett maradása a házban. És őt a másik órában már tovaröpitette a homokfutó, mielőtt elbukott volna. Az öreg asszony maga segített neki a csomagolásnál ós mikor felült a kocsira, össze-vissza csókolta. És csendesen átkozta könnyelmű fiát, aki miatt Marisnak menekülnie kellett. Szitkokkal illette a reményteljes csemetét, ki mesfer a nőcsábitásban. Gesztenye fürtjei gyűrűkben omolnak, bogár szeme van és egy piros anyajegy a homlokán.