Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-02 / 10. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békésscsaba, 1910 február 13 kőzni, ők beleragadtassák magukat a nemzeti ellenállásba. Csak az ám a baj, hogy akik azt a fenti mondást legnagyobb hévvel kiabálták, akik csörgették a kardjukat, lengették a fokost: szerényen meghúzódtak egy sarokban, mihelyt veszedelemről van szó. Pedig hát, aki a nemzet nevében szeret beszélni, annak nem szabad háttérben maradni. Valósággal látnoki érzéke volt Andrássynak, mikor mult heti nagy beszédében előhozta a nemzeti ellenállás kérdését és tiltakozott az úgynevezett háziúr — hazafiság ellen, mely a nemzeti védekezés adóját mindjárt a lakókra, vagyis a közigazgatási tisztviselőkre utalja át. Ime, alig telt el egy-két nap az elnapolás óta, a nemzeti védekezés még meg sem indult, csak folyik nagyban az átalakulás. Akik legjobban kiabáltak, nincsenek sehol. Ellenben helyükön állanak a tisztviselők, a dolgozó polgárok, akik már számtalanszor felsegítették a politikai szabadhajósokat, akik az országra rázuditják az árvizet, hogy aztán ők kerüljenek ki a vizből. Justh és társai szeretnék belevinni nemzeti ellenállásba az országot, de abból nem igen lesz semmi. Még szükség sem lesz rá, mert Khuen mégis más fajta legénynek látszik, mint amilyen Kristóffy volt annak idején. Azért nem jó ám falra festeni az ördögöt, mert meg talál jelenni — legfőképen a kiabáló urak kétségbeesésére, akik automobilon menekülnek előle. Gyula város és az államsegély. A szétosztási javaslat a közgyűlés előtt. Ismeretes már olvasóink előtt, hogy a képviselőház által Wekerle volt pénzügyminiszter előterjesztésére megszavazott két millió koronából Gyula 18000 koronát kapott. Nem valami nagy ugyan ez az összeg, de mégis elégséges arra, hogy az ország ez egyik legszegényebb városának tisztviselői a szorgalmukat és tehetségüket megillető javadalmazásban részesüljenek. A segélyezési törvény intenciója ugyanis az, hogy a városoknak nyújtandó segélyösszegből elsősorban a tisztviselők fizetését kell kiegészíteni s csak azután lehet más, a város haladásával összefüggésben álló célokra felhasználni. Az uj törvénytervezet — amint már szintén megírtuk — sok tekintetben sérelmes intézkedéseket tartalmaz, különösen a rendezett tanácsú városok tisztviselőire nézve; Legfőbb sérelem az, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselői a VIII—XI. fizetési osztályokba vannak beosztva, mig ellenben a törvényhatósági városok tisztviselői a VI—XI. fizetési osztályba. A rendezett tanácsú városok tehát oly szük keretek között mozoghatnak, hogy e kereteken belül méltányosságot gyakorolni határos a lehetetlenséggel. Azt a sok és különböző funkciókat végző tisztviselőt négy fizetési osztályba igazságosan beosztani nem lehet. A törvényben levő sérelmek orvoslása ügyében a rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete nagyarányú mozgalmat is indított már éppen dr. L o v i c h Ödönnek, Gyula polgármesterének kezdeményezésére. A mostani zavaros politikai helyzet miatt az orvoslás késedelmet fog ugyan szenvedni, de hogy a törvényiervezet jelenlegi alakjában nem fog törvénnyé válni, az már az eddigi előjelekből is bizonyosra vehető. A kormány által nyújtott segélyösszegek azonban deponálva vannak már az adóhivatalokban. Könnyelműség volna tehát a városok részéről, ha ezeket az összegeket ott hevertetnék, föl nem vennék és nem fordítanák a törvénytervezetben megjelölt célokra. Egyelőre csak a megállapított keretek között mozoghatnak, de a jövő év már legnagyobb valószínűség szerint változást fog hozni ebben a tekintetben is. Gyula város csütörtökön, e hónap 3-án rendkívüli közgyűlést tart, amelynek egyetlen tárgya lesz a kapott 18 ezer korona mikénti felhasználása. Az állandó választmány kedden délután tartott ülésében elkészítette már a közgyűlés elé terjesztendő javaslatot, mely szerint a 18.000 koronából 17.917 koronát a tisztviselők fizetésének felemelésére fordit, a megmaradt 83 koronát pedig a Göndöcs-népkert kibővítésére szükséges költségekhez fogja csatolniA törvényjavaslat és a .miniszteri rendelet szerint a 18.000 koronából következő fizetési pótlékban fognak részesülni az egyes tisztviselők : Dr. Lovich Ödön polgármester 400 K. Dr. Bucskó Koriolán h. p.-m. 500 „ Tanczik Lajos rendőrfőkapit. 580 „ Dr. Varga Gyula közig. tan. árva3zeki ülnök 800 „ Molnár Albert építészeti tanácsnok, városi mérnök . . . 1100 „ Szikes György I. jegyző, adóügyi tanácsnok 100 „ Bessenyei Vendel r.-alkapitány 540 „ Alcser Antal főszámvevő . . 888 „ ' Démusz József pénztárnok . . 540 „ Nádházy Gyula II. jegyző . . 280 K. Schrőder István közgyám . . 680 „ Illich József alszámvevő . . . 240 „ Laczkó Emil ellenőr .... 480 „ Papp Gyula I. oszt. adótiszt 680 „ Kiska Lajos II. „ „ 680 „ Berényi András II. o. „ 240 „ Berndt József II. o. „ 240 „ Ludvig József pénztári tiszt . 823 » Kiss Károly iktató 680 „ Kocsis Szilárd kiadó .... 880 „ Heilinger Károly nyilvántartó 680 „ Gubás Tódor irnok .... 1280 ,, Mundruczó Péter irnok . . . 880 „ Gajevszki Géza „ ... 440 „ Petik Ferenc „ ... 127 „ Erdős Gyula III. jegyző . . 19 „ Hoffmann István s. gyám és ikt. 1040 „ Péter József rendőrbiztos . . 680 „ Diósi József volt v. számvevő 670 „ Frankó Döme volt v.pánzt.-nok 770 „_ Összesen 17917 K. Az állandó választmánynak ez a javaslata alig került nyilvánosságra, mindjárt panaszos hangok hallatszottak ellene. Legfőképpen a tanácsnokok zúgolódnak, akiket a felosztásnál teljesen figyelmen kivül hagytak. Az ő kívánságuk az, hogy legalább is a IX. fizetési osztályba sorozzák őket. E lehetetlen kivánség miatt előreláthatólag nagy vihar fog kitörni a csütörtöki közgyűlésen. Lehetetlen ez a kívánság azért, mert a tanácsnoki állás nincsen semmi különös kvalifikációhoz kötve. A tanácsosok legnagyobbrészt egyszerű földmivesemberek, éppen ugy, mint a községekben az esküdtek. A IX. fizetési osztályra tehát jogtalanul aspirálnak. Egyébként a többi tisztviselő az állandó választmány fenti javaslatával meg van elégedve. Békéscsaba és az uj kormány. Dr. Pető Sándor beszámolója. Vasárnap délután mintegy 3000 ember tolongott a városháza udvarán, hogy meghallgassa dr. Pető Sándornak, a Csaba község országgyűlési képviselőjének beszámoló beszédét. E beszámoló megtartására tulajdonképen a parasztpárt kérte fel Pető Sándort, de azért sokan vettek részt a gyűlésen Csaba nem parasztpárti érzelmű választópolgárai is. Mindenki kíváncsi volt arra, hogy a csabai képviselő, aki egyébként a demokrata párt oszlopos tagja: milyen álláspontot foglal el az uj kormánynyal szemben. Érdekli ez most az egész országot, mert a különböző pártok állásfoglalásától függ, hogy a Khuen-kormány életképes lesz-e, vagy pedig hamarosan letűnik a politikai élet színpadáról? Pető óvatos politikusnak bizonyult, mert határozott kijelentéseminden földi kincsnél ezerszerte többet ért. Reggel a japáni mindig korábban kelt fel s hamarébb volt a játéktermekben, mint a felesége. Az ott szunyadt habos párnái között s napsugaras álmokat szőtt távoli hazájáról, a napsütötte, virágos kertekről, a lampionos házakról s azokról a magasabb emberi lényekről, kiknek nem az a legfőbb igyekezetük, miképpen foszthatnák meg legjobb barátjukat, azt, akivel minden nap együtt vannak, kinek társaságát élvezik, legféltettebb kincsétől, hanem ahol mindenki dolgozik, küzd, hogy egy szebb jövendő eljövetelét kikényszerítsék. Ilyenkor dr. Cavaischi teljesen a különféle szisztémák ezer és ezer fortélyával próbálkozott, melyekkel piciny feleségét untalni nem akarta. Sehogy sem ment a dolog. A japáni egymásután váltotta fel a csekkeket, melyek mind jóhangzásu francia bankokra szólottak. A legkitartóbban, a legszenvedólyesebben az összes versenyzők között don Alvarez delas Pongas csapta a szelet a kis Mimózának. A délszak minden forróságát, a spanyol vér minden lüktető hevét vitte bele a küzdelembe. Lehetetlen volt, hogy még a japáni asszony is ellentállhatott volna ennek az ostromnak. S csakugyan, a társaság egy szép napon arra ébredt, hogy a spanyol nemes bizonyos diadalmas tekintettel néz többi vetélytársaira s a kis japán asszony bizonyos elfogult, álmadozó pillantásokat vet a délceg, gyönyörű termetű spanyolra. Mindenki az irigység s harag pillantását lövelte feléje s a sok háttérbe szorult udvarló, abban a percben megérezték a szerencsésebb vetélytárs győzelmét. Csak dr. Cavaischi nem vett észre j semmit. Nyugodt biztonsággal szorongatta az asztal alatt felesége kezét s csak mosolygott, csendesen mosolygott a sok bók felett, mit az udvarlók nem sajnáltak a kis asszonykára pazarolni. Egyedül volt dr. Cavaischi a játékteremben. Felesége szokás szerint még a szállodában aludta az igazak álmát. Legalább ő ugy hitte. Amelyik kombinációt csak kipróbálta, az bevágott. Már másodízben pénzért kellett mennie a bankárnak, kétszer fosztotta ki azt az asztal szerencsés operációval. — Ugy látszik, már nem szereti annyira a felesége — szólt mellette gróf Cavallieri, feleségének egyik udvarlója. — Hogyan gondolja ezt — kérdezte kissé elborult tekintettel a japáni. — Mert minden kombinációja ilyan gyönyörűen beválik — szólott a gróf. Dr Cavaischi e perctől kezdve idegeskedni kezdett. A kombinációkban hibákat csinált, de ennek dacára csak ugy ömlött feléje a sok Louisdor, hogy már egy egész kis hegyet képezett az előtte. Hirtelen abba hagyta a játékot s nála szokatlan sietséggel hagyta el a kaszinó helyiségét. Valami sötét gyanú fészkelődött szivébe. Az autójába ült s sietett a szállodába. Pillanat alatt lakosztálya előtt termet. Fülét óvatosan az ajtóhoz nyomta s mig arcát a szégyen pirja öntötte el e férfiatlan cselekedett közepette, belülről halk kacagások, elnyomott nevetések hangját hallhata. Megismerte a hangot. Felesége ara- | nyos kacaját, egy bársonyos bariton i kisérte. A spányol grand kacaja volt az. A folyosó nyitott ablakain a rózsák ; bódító illata csapott be. A zenekar elmosódott akkordjait szórta az ablakon keresztül a langyos tavaszi fuvalat. Dr. Cavaischi e pillanatban leborult az ajtó előtt s áhítattal rebegett el valami imát. Szemeiben a fájdalom könynyei ültek. A kis, gyenge embertől nem várt erővel dült neki az ajtónak, s az erős zár az emberfeletti erőnek engedve, felpattant s Cavaischi ott találta feleségét a spanyol nemes karjaiban, A vadmacska szokott ilyen hihetetlen s kiszámíthatatlan gyorsasággal ellenfelére ugrani. A pillanat ezrednyi része alatt már ujjai között tartotta dé las Pongas nyakát. Még csak nem is sikolthatott, már halott volt. S a kis japáni nő ott nézte mozdulatlanul a férj müveletét. Nem sikoltott, nem kiáltott segítségért. Csak várt. Várta a bizonyos halált. A másik másodpercben, már őt is megfojtotta dr. Cavaischi. S ott volt összezúzott boldogsága közepette a japáni. A japáni, távol hazájától, távol erkölcseitől, a biztos pusztulásnak kitéve. A zenekar beszűrődő akkordjai valami buja keringő édes melódiáit lopta a szobába. Az aranyos napfény pazar kézzel ontotta sugarait s glóriát font a a japán mártir feje körül. Dr. Cavaischi pedig ott feküdt a két szerelmes hulla előtt s mig szemeiben a haláltváró kétségbeesés könyei csillogtak, ajkai valami japán imát mormoltak, mellyel a vétkeseknek könyörgött kegyelmet attól a felsőbb hatalomtól, mely még a japánok felett is őrködik. ket nem tett sem a kormány mellett, sem ellene. Mégis inkább azt a meggyőződést lehetett szerezni a beszédből, hogy Pető az uj kormánynyal szimpatizál, mert bizik benne, hogy meg fogja teremteni az általános titkos választójogot. Egyébként a népgyűlésnek teljesen parasztpárti jellege volt. A parasztpárt vezérei szónokoltak csak Petőn kivül. A többi választót és magát Csaba közönségét a képviselő nem méltatta még arra sem, hogy érkezéséről értesítse. A népgyülésről tudósításunk a következő : Három óra már elmúlt, mikor a publikummal szorongásig megtelt udvarban Darabos János parasztpárti elnök megnyitotta a gyűlést s a hallgatóságot higgadt magatartásra intette. Aztán átadta a szót Áchim L. Andrásnak. Áchim L. András a tőle megszokott stílusban beszélt a hozzáillő hallgatóság hangos tetszésnyilvánításai közepette. Beszédje elején felhozta azt, hogy szokatlan hely népgyűlésre a városháza udvara, mert máskor a Csirkepiacra, vagy az Isten háta mögé szokta a parasztpártot internálni a hatóság. Ö még nem beszélt a városháza udvarán, csak benn, a közgyűlési teremben, de neki mindig csak pénzzel felszerelve kell menni azokra az ülésekre. Folyton széksértést akasztanak a nyakába, ami pedig drága mulatság, mert a községnél 30 koronába, a megyeházán pedig 200 koronába kerül. Támadta ezután a városi hivatalnokokat, akik szerinte basáskodnak, pöffeszkednek, ugy hogy a szegény ember alig mer szóba állani vélök. - Nem mi vagyunk a hivatalnokokért, ők vannak a népért! Mi fizetjük őket, ők a mi szolgáink ! — jelentette ki az elvtársak élénk helyeslése mellett. A községi tisztviselők alapos letárgyalása után Áchim L. András röviden ismertette a politikai helyzetet. Szidta a koalíciót, különösen a 48-as függetlenségi pártot, amelyet népcsalónak nevezett. Mindenesetre szép kijelentés, különösen Áchimtól, akit annak idején a függetlenségi párt tett parasztból nagyságos úrrá. Különösen azért támadta a „bitang" koalíciót, amiért nem váltotta be az általános, titkos választójog megvalósítására tett igéretét. Annak tagjai politikai hullák, akiknek pusz ulásán örülnie kell minden magyarnak. Még adott néhány rúgást a haldokló oroszlánnak, aztán felkérte Pető Sándort beszámolójának megtartására Pető beszámolója. Dr. Pető Sándor azzal kezdte a beszédét, hogy tulajdonképen nem tud egy óv politikai történetéből mást elmondani, mint hogy a képviselők felvették a fizetésüket. Mert mást nem igen dolgoztak. Nem arról kell beszámolni, hogy mi törtónt, hanem arról, hogy mi nem történt és minek kellett volna történnie. A legutolsó választás alkalmával a koalíciós képviselők valamennyien azt ígérték, hogy meg fogják valósítani az általános választójogot ós megteremtik a nópállamot. De nem tartották be ígéretüket. Mikor a választói reform kérdése már a parlament elé került volna, Justhók kitalálták az önálló bank terminusát, Andrássyók pedig a katonai reformokat, hogy a nép figyelmét eltereljék arról a fontos kérdésről. Mindkettő csak komédia, ürügy volt az általános választójog elsikkasztására. Pedig annak idején maga a király igórtette meg velük az „ általános választójog megalkotását. Ők kijátszották a királyi szót. A király nagyobb barátja a magyar népnek, mint ők. Felkiáltások: Éljen a király ! Dr. Pető: 0 nem akar felfelé hízelegni, de demokrata meggyőződése dacára is a király mellé kell állania az általános választójog kérdésében. Annak a szavában jobban lehet bizni, mint a koalíciós miniszterekében lehetett. Az aj kormányra még nem mondhat se jót, se rosszat. A koalíció, melynek pártjai presszióval kerültek győzelemre és a hatalom koncán osztozkodtak: mindjárt ellenzékbe ment az uj kormánynyal szemben, anélkül, hogy ismerte volna céljait ós törekvéseit. Az ő nézete szerint még nem kell állást foglalni semmi irányban. Ha az uj kormány olyannak bizonyul, amely a nép érdekéit szolgálja, ha iránya ós programmja egyezik a demokratikus irányzattal, ha az általános választójogot megcsinálja: akkor a 48-asok csatakiáltása dacára is melléje kell állania a népnek ós támogatnia kell. Ha pedig nem bizonyul olyannak, akkor szemben találja magát a nóp millióival. Az indemnitást a koalíciós pártok nem adták meg a kormánynak ós belekergettók az országot az ex-lexbe, a miniszterelnököt pedig abba a törvónyte-