Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-23 / 50. szám

Békéscsaba, 1910 junius 16 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 het, hogy csak holnap végzek az ille­tővel. Légy türelemmel. Szerető Már­tonod". A szerető Márton azonban nem tért többé vissza. Előtte való este altató port adott be a hiszékeny leánynak. A pénzt magához vette s egy asszony tár saságában azonnal elutazott Hamburgba, ahol rögtön hajóra szállott Amerika felé. Az asszony nem volt más, mint a saját felesége, aki teljesen be volt avatva a dologba s a szomszéd vasúti kocsiban együtt ment velük Bécsbe, ahol ugyan­abban a hotelben szállott meg, ahol a „jegyes pár" lakott. Mindenéből kifosztott szerencsétlen leány — az emlékül megtartott százko­ronás magyar bankót felváltotta s rög­tön hazajött Budapestre. Itt megbizta ügyvédjét, hogy nyomban intézkedjék a csaló házaspár letartóztatása iránt. A rendőrség megtett minden intézkedést arra, hogy ha a hajó kiköt New York­ban, Gáborékat az amerikai rendőrség vegye pártfogasa alá. Katonaság és szerelem. Öngyilkos szarvasi legény. A katonaság és a szerelem elég gyakran kerül egymással összeütkö­zésbe, aminek aztán rendesen szokott egy vagy két tragikus áldozata lenni. Különösen a nép egyszerű gyermekeire nézve áll ez, akiknél sokat, gyakran igen nagy fordulatot jelent az a három esztendő, ameddig szolgálniok kell a császárt. Fiatal korukban belekozmásod­nak egy-egy szemrevaló lányba, akit csak különös engedélylyel vehetnek fe­leségül a katonai szolgálati idő eltöl­tése előtt. Ha ez nem sikerül, a legény elmegy katonának tele szerelemmel s a még akkor szintén nagyon szerelmes leányzó otthon marad, kitéve a nóta szerinti » kettő-három nyomorult" csá­bításainak. Egyszer aztán szegény ka­tona mindig ritkábban kapja a Kati, vagy az Örzsi szerelmes leveleit, aztán olyan híreket hall, hogy a leány másra kacsintgat és — kész van az ok a tra­gédiára. Kedden délután szintén a katona­ság és szerelem közötti összeütközés­nek lett áldozata Szarvason eay 18 éves gazdalegény, H i 1 i k János. Fiatal kora dacára, már volt neki kiválasztottja egy csinos lány személyében, aki szintén nagyon szerette. A fiatalok gyakran búsongtak amiatt, hogy Jancsinak móg előtte volt három hosszú esztendő. Mert hogy olyan meg­termett legényt bevettek volna katoná­nak az több, mint bizonyos. Egyszer a kis lánynak jó ötlete támadt és igy szólt a legénynek : — Menj most be katonának, ne várj 21 éves korodig. Akkor hamarabb nősülhetsz. Én várok reád, nyugodt lehetsz. Fiatal is vagyok, meg szeret­lek is. A f ú beleegyezett ós attól a nap­tól fogva folyton kórlelte szüleit, hogy engedjék katonának bevonulni ősszel. Szülei azonban hallani se akartak róla. — Tán azért a lányért akarod ma­gad katonáóknál fiatalon tönkretenni ? Várd meg a rendes időt, még te nősz erősödül. Mi nem engedünk most: Punktum. Nagyon szivére vette ezt a határo­zott tiltakozást szegény Hilik János. Sirva panaszolkodott gyakran a kis lánynek, de az nem tudta vigasztalni, hanem inkább véle sirt. Kedden délután Hilik kiment a Népkerti e s ott egy padon revolveré­vel szivén lőtte magát. A lövés után felállott még talán azért hogy a dur­ranásra odasietők elől elrejtőzzék, de alig tett 15 tántorgó lépSst, összerogyott és meghalt. A szerencsétlen fiatal em­ber holttestén szerdán ejtették meg a törvényszéki boncolást. 4 "I" ,,<í Az országgyűlés megnyitása. Az uj országgyűlést ma nyitja meg a budapesti fényes trónteremben ünne­pélyességek között a király, őfelsége szerdán este 6 órakor érkezett Bécsből Budapestre a nyugati pályaudvaron. Fogadtatására a hatóságok és a pol­gárság nagy előkészületeket tettek. Az útvonalon, amerre elkocsizott: a háza­kat drapériákkal, zászlókkal móg job­ban feldíszítették, mint máskor. Amerre elvonult a Felség, mindenütt lelkes ovációkban részesítette Budapest pol­gársága. Hir szerint a mai megnyitásra a budai várban csak a nemzeti munka­párt, a néppárt ós a pártonkívüli hat­vanhetesek fognak megjelenni. Esetleg a Kossuth-párt is, mely móg nem dön­tött véglegesen ebban a kórdósben. A Haverda-pör ujrafelvétele. Budapestről jelentik : A lapokat be­járta már az a hir, hogy a királyi kúria megsemmisiiette a szegedi esküdtbíró­ság ítéletét ós a pör ujrafölvételót ha­tározta el, annak letárgyalását a buda­pesti esküdtbiróságra bízta. A szegedi királyi ügyészség kijelentette, hogy er­ről móg semmi hivatalos értesítést sem kapott. A budapesti államrendőrség sem kapott még utasítást a királyi ügyészségtől ez ügyben. Most az a nehéz kérdés foglalkoz­tatja, hogy merre vannak Haverdáék ? Jánossyról nem tud senki semmit. Ma­riskáról és Yojtháról azonbm az a hir, hogy pár nap előtt Cirkvenicában vol­tak. Másik verzió szerint sokan látták őket Velencében, ahonnan Párisfeló in­dultak. Verekedő választók. Tatáról jelentik: Ma volt a nagy­igmándi karületben a pótválasztás Husz­kár D -nes Kossuth-párti ós Thaly Fe­renc Justh-párti képviselőjelöltek kö­zött. A választás igen szenvedélyes. Szerdán délelőtt Mótya községben ösz­szeverekedtek a kót párt választói. A verekedés igen vehemens volt, ameny­nyiben négy választót halálosan megse­besítettek. Magszöktetett gyulai asszony. Csábító szobaúr. Mikor a férj menekül. A gáláns kalandokról ós a ritka fantáziára va'ó murikról országszerte híres Bácskában szoktak csak megesni olyan történetek, mint amilyen Gyulán fordult elő a mult héten. Az érdekes ós pikáns történet szereplői a férj, a fele­ség és a csábitó, vagyis más néven az úgynevezett hatalmas harmadik. Külön­bözik ez az épületes családi história minden eddig hallott esettől. Az eddigi esetek mind az unalomig megszokott téma szerint szoktak lefolyni. A férj, természetesen nagysokára észreveszi, hogy imádott neje aggancsokat rakos­gat a fejére, leskelődik, kémeket tart és adandó alkalomkor egy kis jelenetet csinál. Elveri a csábitót, aztán az asz­szonyt, az meg válik. Ez a rendes meg­szokott csontváza a családi történetek nek. Az alább elmondandó gyulai ese azonban egészen uj, sőt modern. Itt a férjemuram kapott ki, még pedig ala­posan, úgyhogy utcákon át futni kény­szerült a csábitó elől, közben pedig az asszony szépen elzónázott, nem ugyan Velencébe, hanem C.-abára, ahová a konfliktus elintézése után követte a csá­bitó is. Da nem szöktek meg végképpen. Másnap mind a ketten visszamentek Gyulára s a csábitó folytatta rendes foglalkozását, mintha semmi sem tör­tónt volna. Az érdekes eset a következő : B a k á c s i György szegedi illető­ségű ácslegóny a gyulai vármegyei közkórház kibővítési munkálatainál dol­gozik jelenleg. Mint a gyulai helyi vi­szonyokkal teljesen ismeretlen ember, egy ismerősének azt az ajánlatát elfo­gadta, hogy menjen Góg János bor­bóiymezterhez, aki csinos szobát, sőt látást is tudneki adni olcsón. Bakácsi ki is vette a lakást annyival inkább, mert Góg János felesége szemrevaló csinos aszszony volt, akit egyszer látni és megszeretni, mint a költő mondja, egy pillanat müve volt Bikácsi György­nél. A fiatal ember odaköltözése után szívesen töltötte szabad idejét Gógék kai. Együ t jártak sétálni, vendéglőkbe, kávóhazakba, sőt othon is csináltak néha egy egy szolidabb mulatságot. Bakácsi szörnyen csapta a szelet a csinos asz­szonynak ilyen alkalomkor is, amiért csöppet sem haragudott, vagy gyana­kodott a férj, mert a férjek rendes szo­késa szerint, egyrészt bizott a feleségé­ben, másrészt a fiatal embert se tar­totta veszedelmesnek, mert bizalomger­jesztő becsületes képe volt. Pedig hát hiába volt az a nagy bi­zalom. Bakácsi, meg az aszzony kölcsö­nüsen elcsavariák egymás fejét, aminek a vége szerelmi viszony lett. Bakácsi két hónapos ottartózko­dása után, a mult hót csütörtökén ész­evatta Góg, hogy falesóge ugyancsak csomagol. — Mit csinász, hova készülsz ? — kérdezte tőle. — Sehova — válaszolt kurtán az asszony, — de lehet, hogy elmegyek pár nap múlva egyik rokonomhoz. Góg e válasz után nem is firtatta nagyon a dolgot. Délután 4 órakor az­tán nagy meglepetésére fiakker állott meg üzlete előtt. A fiakkerből felesége és Bakácsi szálltak ki ós bementek az üzletbe, ahol hangosan rákiáltott urára az asszony: — Hol van a kofferkulcs! — Minek neked ? — Semmi közöd hozzá. Elakarok utazni. Punktum. — Hova? — kérdezte a meglepe­téstől szólni is alig tudó szegény Góg. — Ahova én akarok ! — És Bakácsi? — Az is velem jön. Góg meglepetten tántorodott vissza e furcsa válasz hallatára. Ekkor kezdett csak derengeni valami szörnyű sejtés az agyában. Végtelen elkeseredés vett erőt rajta, aminek hirtelen akként adott kifejezést, hogy felesógót pofonütötte. Alapos lehetett az a pofon, mert az asz­szony sirni kezdett. Ezt látva, Bakácsin is erőt vett a düh és nekirontott tel­jes erővel a nála jóval gyöngébb em­bernek. Földhöz csapta, aztán ütötte­verte, meg a ruháját iá letépte róla. Szegény Góg kétségbeesetten lármázva futott az utcára ki, mihelyt szabadulha­tott az erős markok közül. Bakácsi min­denütt futott utána. Közben Gógné meg­gondolta a dolgot, felült a kocsira, az állomásra hajtatott és elutazott Csabára, ahova a következő vonattal Bikácsi is követte. Itt átmulattak egy éjszakát és másnap visszamentek G.yú'ára. Szegény elkeseredett Góg nem te­hetett mást, minthogy megindította B válópört, Bakácsit p^dig n 'irablásórt fel­jelentelte a királyi ügyészségnél. Skiccek a csabai választásról. A pótválasztáson móg talán nagyobb volt Csabán a sokadalom, mint az első választás alkalmával. Mindenkit c-ak az a kérdés foglalkoztatolt, hogy vájjon melyik párt gyfiz: az uri párt-e, vagy a parasztpárt? Uri pártnak nevezték el tudniillik az Ursziny János pártját. Pe­dig hát ott is voltak úgynevezett „pa­rasztok", ha nem is olyan sokan, mint a va'óságos parasztpártnál. Általában szépen folyt le a válasz­tás. Zavaró incidensek nem igen for­dultak elő, humoros epizódok azonban annál többen. Ezek kö/.ül sikerült egy­nehányat feljegyezmi^

Next

/
Thumbnails
Contents