Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-01 / 1. szám

Békéscsaba 1910 január 13. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 zottságnak a jóváhagyása kellett hozzá ­Békéscsaba képviselőtestülete decemberi közgyűlésén hozzá is járult egyhangú­lag a megegyezéshez. Békés képviselő­testülete csütörtöki közgyűlésén fog­lalkozott e fontos kérdéssel és 32 szava­zattal 8 ellenében szintén elfogadta a megegyezést. Most már tehát csak a törvényhatósági bizottság jóváhagyása hiányzik, ami nem is fog elmaradni. Ugyan-e közgyűlés foglalkozott dr. T ö­r ö k Gábornak azzal az indítványával is, hogy a község tegyen lépéseket a cukorgyárnak Békésen történendő építése ügyében. A képviselőtestület az indít­ványhoz egyhangúlag hozzájárult. E kérdéssel egyébként lapunk más helyén külön cikkben foglalkozunk. A községi jegyzői nyugdijválasztmány ülése. Békésvármegye községi jegyzői nyugdíj választmánya szerdán délután ülést tartott, melynek tárgya özv.D ó z s a Albertné, a volt köröstarcsai jegyző öz­vegye nyugdijának megállapítása volt. A választmány a szolgálati évek figye­lembevételével az özvegynek 697'72 ko­rona évi nyugdijat állapított meg. — Békés-Csabai Takarékpénztár egye­sület. Értesülésünk szerint a most le­folyt 1909-ik esztendő egyike volt az intézet legsikerteljesebb éveinek ós a zárszámadások összes eredményei az igazgatóság mai ülése elé terjesztetnek. Az 1909-ik évben elért pénztári forga­lom ós végzett bankmüveletek összege 235 millió koronát tett ki, ami az 1908-ik évivel szemben 40 millió korona több­letet jelent. A kihelyezett kölcsönök, szemben az előző évvel, 900 ezer koro­nával emelkedtek és a tegnapi napon 12 millió 250 ezer koronát, a takarék­betétek pedig 400 ezer korona emelke­dés mellett 5 millió 400 ezer koronát tesznek ki. Ae intézetet, kölcsönüzletei­nek hatalmas fejlődése mellett, a lefolyt évben egy fillér veszteség sem érte. A pénzpiacon uralkodó ós néha talán tul is hajtott verseny dacára, a takarók­pénztár évi tiszta nyeresége kielégítő emelkedést mutat és valószínű, hogy a tartalékok tekintélyes dotálása mellett a tavalyi 25 koronával szemben 26 ko­rona osztalékot fog az idén fizetni. A közgyűlés előreláthatólag február 6-ikán délelőtt fog megtartatni. — Pályázat ösztöndíjra. A kereske­delmi miniszter pályázatot hirdet két 1350 koronás, külföldi tanulmányútra szánt ösztöndíjra. Az ösztöndijak elnye­résre pályázhatnak részben 1. kereske­delmi akadémiát vagy felsőkereskedelmi iskolát, résszben 2. felsőipariskolát ki­válló eredménnyel végzett egyének. E két ösztöndíj páiyázati feltételei a követ­kezők : Az ösztödij elnyerése iránt fo­lyamodhatnak oly ifjak, kik valamely akadémiát, vagy felső kereskedelmi is­kolát, illetve valamely felső ipariskolát jeles eredményei végeztek, mely körül­mény érettségi, illetve intézettől nyert bizonyítvánnyal igazolandó. A folya­modványon megjelölendő azon a kivi­teli kereskedelem körébe tartozó spe­ciális ismeret, illetve azon ipari isme­retség, mely elsajátítása, vagy kibővítése végett az illető a tanulmányutat meg­tenni szándékozik. A fentiek figyelembe vételével készítendő folyamodványok a a kereskedelmi miniszterhez címezve, a pályázó rendes lakóhelyére nézve illeté­kes Kereskedelmi és Iparkamarához 1910. évi február hó l-ig nyújtandók be. — A szeretet ünnepe Dobozon. Gróf Wenckheim Dénes ós neje, Wenck­heim Friderika grófné, mint minden évben, ugy most karácsonykor is sok szegénynek szárították fel keserű könyeit s szereztek boldog ünnepet. Karácsony előestéjén hatalmas karácsonyfát állítot­tak fel az uj róm. kath. iskola tanter­mében A karácsonyfa körül voltak el­helyezve az értékes meleg tóliiuhák a szegények és a sok szép játék, könyv ós édesség a róm. iskola 82 növendéke számára. Az ünnepélyt Ruszka A. Zoltán lelkész alkalmi beszéddel nyitotta meg, a melyben köszönetet mondott a grófi család nagylelkűségéért és jósá­gáért. Utána az iskolás gyermekekek szép karácsonyi énekeket ós köitemé­neket adtak elő. Végül az ajándékok kiosztása következett. Felruházott a grófi család valláskülönbség nélkül 44 sze­gény gyermeket, 18 elaggott asszonyt, 4 munkaképtelen öreg férfiút és 82 is­kolás gyermek kapott értékes játékot, könyvet ós sok-sok édességet. A meg­ajándékozottak hálásan könyörögték, hogy az Isten jutalmazza meg bősége­sen a grófi családot ezen ujabbi ado­mányáért. — Sztrájk egy polgári leányiskolában. Kissé titokzatos ügy tartja izgalomba a békési lakosságot. A polgári leányiskla református vallású növendékei ugyanis az utóbbi időben nem jelentek meg a hittanórákon. A dolog szüleik tudatával ós beleegyezésével történt, akiknek ál­lítólag okuk volt arra, hogy gyermekei­ket azokra a tanórákra ne bocsássák. A titokzatos ügyben az iskolaszék ki­küldöttei vizsgálatot tartottak, amely­nek eredményét jegyzőkönyvben terjesz­tették a királyi tanfelügyelüséghez és Dombi Lajos gyulai ref. espereshez. Hogy mi lappang e titok leple alatt, a legközelebbi jövő talán fel fogja derí­teni. Hogy jó nem, az már eddig is bizonyos. — A csabai uj pénzintézet, a Békés­megyei Általános Takarókpónztán Rész­vénytársaság működését Békéscsabán, Gabona-tér, Stojanovit s-féle ház­ban január első napjaiban megkezdi. — A vármegyei közkórház építése. A vármegyei közkórház kibővítésének ügye rohamosan közeledik a megvaló­sulás felé. Január 3-án a kórházi árlejtező bizottság ülést tart Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt, melyen a kibő­vítésre a kiirt határidőn belül beérke­zett ajánlatokat fogja elbírálni. Követ­kező számunkban tudatni fogjuk az ár­lejtés eredményét. — Nemzeti zászló az iskoláknak. A mostani kultuszminiszter mindenképpen ki akarja domborítani a magyarországi iskolákon a magyar államiságot. Nem régen magyar cimertáblákat függeszte­tett ki minden elemi iskolára, amitől a nemzetiségek ugyancsak prüszkölnek. Legújabban pedig nemzetiszínű lobogó­kat küldött szót azzal a rendelkezéssel, hogy azokat a zászlókat nemzeti ünne­peken ki kell tűzni az iskolákra. Bé­kósvármegye is kapott ilyen rendelke­zéssel több, mint 300 darabot. A lobo­gókat az alispáni hivatal fogja a köz­ségi elöljáróságok utján szétosztani az iskolák között. — A csabai járásbíróság köréből. A békéscsabai járásbíróság vezetője érte­siti a járás közönségét, hogy az 1910 évben a polgári írásbeli keresetek, kó­relmek és nyilatkozatok, továbbá a vét­ségekre és kihágásokra vonatkozó pa­naszok és bűnvádi feljelentések felvó- j telére s törvénynapul minden hót szer- | dájának délelőtti 9—12 és délutáni 3-5 óráját jelölte ki. — A Kálmán Farkas hangverseny. Nagy erkölcsi ós anyagi siker mellett zajlott le csütörtök este Gyomán a Kálmán Farkas síremléke javára rendezett hang­verseny. A vajda, Eötvös Károly ugyan nem jött le, de a hangverseny többi szereplői kárpótolták ezért a veszteség­ért a nagy számmal megjelent közön­séget. Major Simon szép éneke és hegedüjátéka, H a r s á n y i Pál ref. lel­kész emlékbeszéde. Zsigmond Jenő kolozsvári zongoraművész órzósteljes já táka és Dombi Béla ref. lelkész me­lodráma szavalata, mind kimagasló pont­jai voltak az estélynek. A hangverseny után bankett volt a szereplők tisztele­tére, ezután pedig virágos kedvű tánc­mulatság egészen reggelig. — Tragédia az istállóban. Elekes Gyula ujkigyósi községi kocsis csütörtö­kön délelőtt behozta Újkígyós község főjegyzőjót, P a i n Károlyt Csabára, aki itt hivatalos ügyeket intézett el. Mivel volt elóg idő a visszautazásig, Elekes bekötötte lovait a városháza udvarán levő istálóba, maga pedig elment szét­nézni a városban. Csakhamar összeta­lálhozott néhány ösmerősóvel s a vi­szontlátás örömére egy kis pálinkázást, meg sörözést csaptak. Meglehetősen be­csudálkozva tért vissza délfelé Elekes a városházához Hogy mámorát kialudja, ! lefeküdt az istálóban levő ágyra. Dólu­; tán 2 óra körül berontott hozzá az egyik csabai kocsis. — Te 1 kelj fel befogni! Jön már a : főjegyző ur : Elekes kábult, mámoros fejlel, ál­| mosan ugrott le az ágyról és bizonyta­lan, ingatag léptekkel sietett az ajtó felé, , Útközben megtántorodott és ráesett az J egyik lóra. A megijedt ló ekkor hatal­masat rúgott és patkós patája épen az i i Elekes koponyáját érte, amelyen 8 cen­timéter hosszú súlyos sebet ejtett. Ele­kes eszméletlenül rogyott össze, fejéből patakzott a vér. A gyorsan előhívott dr. Reisz Miksa orvos kimosta a sebet és beszállittatta a közkórházba, ahol gyógykezelés alá vették a szerencsétlen embert. Pénteken még nem tért magá­hoz s talán nem is fog soha, mert dr. I Reisz véleménye szerint igen súlyos 1 természetű agyrázkódást szenvedett, a J melyet legtöbb esetben halál szokott | követni. — Serenad. A szarvasi férfi dalkör 1 S a s k o Soma főgimn. tanár vezetése mellett dec. 26-án este szerenádot adott L i s k a János főgimn. tanár s a férfi dalkar elnökének nóvestólye alkalmából­A köztiszteletben álló elnököt a dalkar ; nevében Saskó Soma üdvözölte, aki a i szives megemlékezést megköszönve, az ! egész dalkart megvendégelte. — Köszönet nyilvánítás. A csabai sze­gény iskolások karácsonyára Réthy Bé­láné 2 kgr. cukorkát, Grasseli Norbertnó 5 kgr. almát 2 kalács, Haraszti Sándornó 20 kor. és gyermek játékot, Haraszti | Rózsika 10 kor. Haraszti Lilike 10 kor, j Haraszti Sándorka 9 kor. és Rosenthal I Irma, Ella és Bébi 25 kor. kegyes ado­| mányokért a segélyezett 60 gyermek i nevében is hálás köszönetet mond a 1 Nőegylet elnöksége. — Csaba népesedése. A községi anya­könyvi hivatal összeszámítása szerint Csabán 1909-ben a születések s z á m a 1604 volt, a halálozások száma pedig 1042. A lakosság szám tehát az elmúlt évben 562 1 é­lekkel szaporodott. Ha az évi szaporodás átlagául pesszimisztikus szá­mítással az 500-at vesszük, akkor Csaba népessége az utóbbi 10 év alatt 5000-el szaporodott, ugy hogy most lakosságé nak száma felül van a 43.000-en. Ilyké­pen Csabát nemcsak Magyarország, de az egész világ legnagyobb községének lehet tekinteni. Mert nyugaton az ilyen lakosságú helységek már rógesrégen városok. — Nyuqtázás. A csabai Nőegyletnek dec. 26-án rendezett hangversenye a se­gélyzö pénztár javára 260 koronát jöve­delmezett. A jövedelemhez felülfizetéssel, illetve adakozással hozzájárultak : Varságh Béla 17 kor., Beliczey Rszsönó, dr. Reisz Miksáné, Réthy Béla, Schreyer Jenő, Zeis­ler Lipót 10—10 kor., Ursziny Jánosné 8 kor., Szucsu Irma 6 kor, Löwy Albert oég, Termény- és Áruraktár, báró Wo­d áner Albertné 5—5 kor., Kalmár Jakab, Horváth Viktor, Plesch Lipót, dr. Tardos Dezső 3—3 kor., Adler Lajosné, Bartos Jánosné, Fischer Salamonná, Haneszné, Havas Mórnó, Jéger Józsefné, Kiiment Pálné, Koppányi Gyiüáné, Markovics Zsig­mondné, Lőrinczy Lászlóné, Nádai Jó­zsefné, Romák Antal, Rosenbaum Ignác, Sailer Dénesné, Sailer Vilmos dr., Simkó Károlyné, Szenes Vilmosné, Wagner Dá­niel dr., Weisz Frigyes dr., Weisz Mórné 2—2 kor., Aradi Ipar- és Népbank, Ale­xander Márton, Cipész-szövetkezet, Kun Ede, Oífra Sándo/, Lukvoiczky József, Moczkovcsák Jánosné, Stark A. ós fia, Lechnitzky Sámuel, Schwartz Gáborné, Weisz Lajos, Klein Jakabné 1—1 kor., Sztraka Györgyné l-60 kor., Deutsch Si­monná 80 fill., Martincsek 60 fül.. Rózsa Ferenc, Grünwald Mór, N. N., 50—50 fill., Gálik György 40 fill., Zsilák Andrásné 20 fill A jószivü adakozóknak s mrndazok­nak, akik az estély sikere érdekében fára­doztak, ezúton is hálás köszönetét nyilvá­nítja a Nőegylet elnöksége. Morzsák a megyegyülésről. Mig benn, a vén vármegyeháza ülés­termében kétségbeejtő komolyság ural­kodik, addig a kis tanácsterem, a fo­lyosók, a jegyző-irodák a szivar-, ciga­rettafüst ós a humor tanyái. A kedé­lyesebb megyeatyák koszorúba állanak és óvődósekkel ütik el az időt addig, mig fel nem hangzik a nehezen várt, kedves jelszó: — El a „Komló"-ba. Ott végzik aztán el igazi buzgóság­gal a megye atyái kötelességeiket. Néhány jó mondást sikerült felje­gyeznünk a hallottak közül. * Mikor a csorvási tisztviselők össze­férhetetlensége ügyében a törvényha­tóság meghozta ismeretes határozatát, nagyon sok jegyző ábrázatán a meg­nyúlás kétségtelen jeleit lehetett tapasz­talni. Legjobban Fehér Laci bácsi, Füzesgyarmat főpennája sopánkodott: — Jaj, jaj, mi lesz velem ? — Mi a bajod Laci ? — kérdez­ték tőle. — Mi a bajom ? Hát ez a határozat. Hiszen nekem is le kell mondanom, mihelvt hazamegyek. — Miről ? — Miről ? Nem is tudod, hogy ón is igazgató vagyok, még pedig nagyon szép fizetéssel. És most azt nekem el kell veszítenem. Nagy rubrika lesz az! — Minek az igazgatója vagy ? — Hát a szövetkezeté. — És mennyi a fizetésed ? — Nagyon szép. Évente - 4 korona. * Mikor a pótadó megszavazásáról volt szó, a szavazás tartama alatt min­den megyeatya a teremben tartózkodott, mert hát fontos volt az ügy ós minden voks kellett. Csak egy orosházi, meg egy gyulai fiskális tartózkodott szorgal­masan a kis tanácsteremben, akikről köztudomásu, hogy képviselői aspirá­ciókét táplálnak. A szavazás bevégzése után majd egyesek szemrehányást tettek nékik : — Mért nem jöttetek szavazni. — Mert nem akartunk. — Értem. Nem mertetek szint vallani. — Mért valljunk szint ? Ha igennel szavazunk, a parasztok előtt vége a be­csületnek, az urak kegyében meg nem haladunk előre, mert azok természetes­nek tartják. Ha pedig nemmel szava­zunk, a parasztok megéljeneznek, az urak pedig még jobban megharagusz­nak ránk. Nem akartuk egyiket sem megbontani. Nincs igazunk ? Ez a logika nagyon illik az aspi­ránsokhoz. * Az Orosházáról Gyula felé robogó vonaton hangzott el a következő Uj­házy-anekdota. Vonaton a magyeatyák kifogyhatatlanok az anekdotákból. Némrégiben a hódmezővásárhelyi kereskedő ifjak egyesülete meghívta Ujházy mestert vendégszereplésre. A mester, minthogy szép tiszteletdijat ígér­tek neki, szívesen vállalkozott ós a kí­vánt napra le is utazott Hódmezővásár­helyre. A Kereskedő-Ifjak Egyesülete két­tagú küldöttséget menesztett az illusztris vendég fogadására. A küldöttség izga­tottan, dobogó szívvel várta a Szeged felől robogó vonat érkezését. Meg is érkezett csakhamar ós a kupé egyik aj­tajában feltűnt a mester termetes alakja, szájában az elmaradhatatlan szivarral. Lóhalálában rohan oda a kéttagú küldöttség, amelynek egyik tagja kö­vetkezőleg mutatkozott be a mesternek: — Arany János vagyok. • A mester végignézett a szépnevü férfiún, aztán tekintetét a küldöttség másik tagjára vetette, aki filigrán em­berke volt, jellegzetes palesztinai arc­vonásokkal. Pár pillanatig nézi, aztán megszólítja: — Az ur pedig Petőfi Sándor ? — Nem, nem, — válaszolta szeré­nyen — ón Káldor vagyok. Vendégeinek, pártfogóinak BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN Bartos János, Fiume-3zállodás. Kedves vendégeimnek és jóakaróimnak boldog újévet. Schvézner Károly, Próféta-vendéglős. Boldog újévet kiván a Flume-kávéház igen tisztelt vendégeinek MÉSZÁROS JENŐ, a kávéház főpincérje. Vendégeimnek és barátaimnak BOLDOG ÚJÉVET. Fehér Flóris, Pannónia-kávéház tulajdonosa. Tarkaságok. Az étvágy. Hatalmas, szélesválu robusztus em­ber állított be pár hét előtt egyik csa­bai orvos rendelő szobájába. A Herku­les-ivadék arról panaszkodott, hogy szúrásokat érez a hátában. A doktor alapos vizsgálat alá vette emberét. A tüdőben semmi tünet, érverés rendes, semmi szervi baj. Csak a nyelv volt gyanús egy kissé. — Hát hogy vagyunk az étvággyal ? — kérdi az orvos. — Hogy vagyunk ? Hát hogy le­i gyünk? — Ugy értem, hogy van-e étvágya ? A paciens gondolkozik egy kissé, | aztán felel: — Néha van, néha nincs. — Mikor nincs ? — kérdi az orvos. — Hát kérem szépen, mikor már jól befaltam, akkor nincs. A „Salvator"-viz. Ez is orvosi história. Egy kereskedő, akinek gyomorbaja volt, elment egy hires specialistához. Mindjárt meglátszott, hogy az orvos speciálista, mert csakúgy tolongott váró­szobájában a sok páciens. Végre-vala­hára beiuthatntt hcrrvA

Next

/
Thumbnails
Contents