Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-12 / 47. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 junius 12. tehát azzal a kérdéssel kell elsősorban foglalkoznia, hogy a többletet miből teremtse elő. Valószínűleg a kormánytól fogják kérni a többlet kiutalását és tekintettel arra, hogy a politikai viszonyok mindinkább rendezettek lesznek: a kérelem teljesítése bizonyosra vehető. Ezen kivül fontos tárgya lesz egy ajánlat is, mely a város utcáinak és tereinek rendezésével szoros összefüggésben áll. A mostani vezetőség ugyanis nagy gondot fordít a város szabályozására, amely, tekintve Gyula ósdi, girbegörbe utcáit: már igazán elsőrangú szükség. Mostanában uj utcák uyiltak, egymástól csak rozoga házakkal elválasztott utcák köttettek össze a házak lebontása által, küszöbön áll az összes utcáknak betonjárdával való ellátása stb. A mostani közgyűlésen tárgyalandó ajánlat is a rendezéssel áll összefüggésben. Pomuc Péter ugyanis 5000 koronáért felajánlotta megvételre a városnak gróf Károlyi-utcai házát. Mivel ez közszükségletet képez már csak azért is, mert a ház rozoga s a legnagyobb mértékben tűzveszélyes, ugy hogy ki kellett lakoltatni a benne lakókat: a közgyűlés bizonyára bele fog menni a vételbe. Fedezetül a költségvetési maradvány szolgál. A Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút átirt, hogy a város ragaszkodik-e még ahhoz a régi kívánságához, mely szerint a Kossuth-téren állomást kell épiteni. A képviselőtestület természetesen azt fogja válaszolni, hogy ragaszkodik a kívánságához s igy a most már jobb anyagi szituációk között levő kis vasútnak fel kell építenie a Kossuth-téri állomást. A közgyűlés többi tárgya nem tarthat közérdeklődésre számot, mert csekély fontosságúak. Reflexiók a esabai választásról. ii. E cim alatt egy cikk jelent meg a „Bókésmegyei Közlöny" mult számában, melynek hatása alatt a színtiszta igazságok által felébresztett társadalmi lelkiismeret engem is szóra int Azt mondja a cikk, hogy Áchim felállította az előző választások alkalmával az „ur" és a „paraszt" fogalmát és oly harcot vezetett az úgynevezett „uri osztály ' ellen, melyhez hasonló a magyar képviselőválasztások izgalmas és tragédiákban gazdag történetében is páratlan. Szórói-szóra aláírom e sorokat, melyek a valóságnak mindenben megfelelnek. Nézzünk azonban kissé a dolgok mélyére. Mióta parasztpárti tulajdonképen Áchim L. András ? Midőn Áchim először meg lett választva, e lap 1905. február 15-iki számában azt irta róla, hogy szociáldemokrata. Én is ugy emlékszem, ezzel a programmal lépett fel és fővárosi támogatói : Vázsonyi Vilmos, Mezőfi Vilmos, Demjén Gyula e programmja alapján jöttek Budapestről mellette agitálni. Áchim megválasztása után a zászlaja köré lelkesen tömörült 48 as elvű polgárságnak, megköszönvén a támogatást, rövidesen ott is hagyta a polgárságot ós kitűzött helyette egy másik zászlót, mely ellensége ugy a szociáldemokráciának, mint a polgárságnak. Ki és mi a paraszt Áchim szerint? A laikus azt hinné ós látszat szerint Áchim is igy magyarázza : „a földmivelő osztály", ámde a valóságban egészen másként van. Áchim ugyanis a földmivelőnek azt hirdeti ugyan, hogy csakis ők tartozhatnak a parasztpárthoz, tényleg azonban e kelléket elejti, mihelyt más társadalmi osztályhoz tartozó csatlakozik hozzája ós igy lehet parasztpárti kereskedő, iparos, hivatalnok stb. A paraszt, mint társadalmi osztály, a középkorban létezett és egyértelmű volt a jobbágysággal; azzal a jobbágysággal, melynek semmiféle joga nem volt, nem volt politikai joga, nem szerezhetett földet, nem volt szabad költözködési joga, egyedül ő adózott, szóval a középkori idők egyike az uj korig, sőt a legújabb korig fennmaradt társadalmi osztálya volt. Jött azonban 1848. Jött Kossuth Lajos, ki lángszavával lerombolta korának e nagy társadalmi igazságtalanságát, a jobbágyságot és a vele azonos paraszti osztályt eltörölte azzal, hogy e társadalmi osztályt is felemelte az alkotmány sáncaiba, hogy kimondatott, miszerint a jobbágyot is ugyanazon jogok illetik meg, amelyek a többi osztályokat. Kossuth Lajos iránt örökre hálás marad azért a magyar nép és a magyar polgár Kossuth Lajos nevét örökké szentjei sorában fogja emlegetni. Ki hitte volna, hogy 60 esztendővel Kossuth Lajos elvei, nagy felszabadító munkája után jön egy ember, ki hirdetni fogja, hogy feltámadt a paraszíság, hogy visszatért a középkor, melyet örökre sírba temetve hittek a népek. Hiszen itt nálunk 1848. óta csak polgár létezett, büszke polgár, ki büszke volt a maga szabadságára. Az 1848. ós 1906. évek köpött Csabán C3ak polgárt ismertek. Volt itt polgárság, még pedig túlnyomó részben kis polgárság, mely szorgalmas munkával, igyekezettel, veritókes fáradtsággal kereste meg napról-napra a betevő falatot. Mert itt nálunk mindenki dolgozik, igazi ur, henyélő ur — talán egykettőt leszámítva — nem létezik. Ki tehát az ur Csabán, mert Áchim folytonosan ezek ellen harcol? Urnák csak az nevezhető, kinek oly nagy vagyona van, hogy annak jövedelméből minden testi és szellemi munka nélkül meg tud élni. Ur a gróf, a herceg, a gazdag báró, a százezres, a milliomos, a nagyvállalkozó, a nagybirtokos, a nagyiparos. Hány van ilyen Csabán ? Hát megmondom, őszintén gondolkoztam a dolog felett, de én 5 ilyen szerencsés halandót sem találtam. És ha Csaba lakosságát 40,000 léleknek és munkaképes férfiát (tehát a nők ós a gyermekek leszámításával) 15.000 ezerre becsülöm, ebből 14995 lélek dolgozó polgár ós öt ember az ur. Ez a tiszta kép, ez az egyszerű, minden furfangtól, csalafintaságtól ment őszinte igazság. Hol van tehát az az uri társadalom, mely ellen Áchim oly elkeseredett harcot hirdet, oly ádáz küzdelmet, melyhez a csúfondáros, a gyalázásra, az izgatásra alkalmas jelzők teljes szótári készletét már elhasználta ? Megmondom. A holdban. Az uri osztály csinált fogalom arra a célra, hogy legyen izgatási eszköz, hogy legyen kit lerántani, gyalázni, becsületétől megfosztani. Az uri osztály mi vagyunk mindnyájan Áchim szemében, kereskedők, iparosok, földmivelők, ügyvédek, orvosok, tanárok, mert nem Áchimra szavazunk, paraszt pedig mindenki, ki Áchimra szavaz. Őszintén szólva, a ferde helyzet az, hogy minket polgárokat meggyaláz egy ember csak azért, mert nem az ő pártjához tartozunk. Tartoznánk csak oda, bezzeg édes testvérek volnánk, nem ugyan urak, de uri parasztok! Hogyan csinált Áchim parasztpártot, hogyan lett a földmivelóst űző tisztes polgárból paraszt? Áchim megválasztatása után 1905. kezdte hirdetni ebbeli elveit ós különösen a Bakos-választás idején irt cikkei teremtették meg azt a lobogó gyűlöletet, mikor már minden józan itólő képesség kivesz az emberekből. Ekkor keletkezett a parasztpárt, ekkor született meg Csabának ós Magyarországnak. Feltámadt csirájából, mit Kossuth Lajos lángesze és a szegény nép iránti izzó lelkesedése 60 évvel ezelőtt e'törölt. Áchim visszahozta közzónk azt a középkort, melyre rémülve gondolt vissza, mint egy rossz álomra a mai ember. Visszahozta teljes gyűlöletével, meggyülőltelve ezer és ezer embert a maga érdekeinek előmozdítása végett. A gondolkodni tudó csabai kispolgárok, mert hiszen nagyobbrészt ebből állanak a mi soraink, sohasem fogják elfelejteni azt a gyűlöletes harcot, amit ellene Áchim L. András annak idején folytatott és a minek igazságos, talán a Gondviselés keze által irányított befejezése volt a bűnös és igazságtalan eszközökkel szerzett mandátum megsemmisítése. Mi, a választó polgárok ezrei nem felejtettük el azokat a gyalázkodó, rágalmazó és izgató beszédeket, Írásokat ós megszólalt bennünk az elkeseredés az ellen a férfi ellen, ki leikes támogatásunkat, buzgalmunkat, mellyel neki « mandátumot megszereztük, a mi megalázásunkra használta fel. Hát ez volta hála, ez volt a köszönet, mert magunk fölé emeltük? Emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, mikor Áchim minket, a dolgozó polgárok ezreit, „űri himpellórek"-nek nevezett. Emlékezzünk csak vissza, hogy még nőink becsülete sem volt szent előtte. Emlékezzünk csak vissza, hogy mandátumának átvételekor bennünket, dolgozó polgárok ezreit, „gazemberednek nevezett. Ennek a dolgozó polgárságnak lelkiismerete ébredt fel 1910 junius 3 án és döntötte porba a gyűlölet vörös lobogóját. Adja Isten, hogy a polgárság zászlaját győzelemre vigye. Mi polgárok adtuk a hatalmat Áchimnak, melylyel bennünket zsarnoki önkénye ala hajtott, fogjunk tehát össze ós állítsuk vissza a szabadság, egyenlősóg és testvériség nagy elvein, alapuló polgári bókét, mely elveket Áchim rongyokká tépett, mert zsarnokság ós megfélemlítés lépett a szabadság helyébe, a legnagyobb igazságtalanság a parasztság rég letűnt elveinek felállításával az egyenlősóg helyébe, mely sorainkat megosztotta : a gyűlölet a testvéri szeretet helyébe. Talpra polgárok! Szerezzünk érvényt a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas jelszavának ! Egy csabai választó-polgár. A békési erdőirtás ügye. Érdekes miniszteri döntés. Bárkinek bármi legyen is a véleménye, mi, különösen ilyen kánikulás hőségben, ellene vagyunk minden erdőirtásnak, különösen oly vidéken, ahol anélkül is kevés az üdülést nyújtó árnyékos erdő. Békésmegyében pedig kevés. Talán legkevesebb az ország öszszes vármegyéi között. Tiszta sik terület például a szomszédos Hajduvármegye is. Mégis csak Debrecen város határában van 30,000 hold erdőség, anélkül, hogy a város teljes kiirtására gondolna. Ott tudják hasznosítani még e tekintélyes erdőterületet is okos gazdálkodással. Békés község határában csak 700 holdnyi az úgynevezett fási erdő s a képviselőtestület még e kis erdő kiirtását elhatározta azzal az indokolással, hogy a terület jobban hasznosítható, mint szántóföld. El akarja törölni a földszínéről a békésieknek úgyszólván egyetlen kiránduló helyét, amelyet még Csabáról és a többi szomszédos községekből is sokan kerestek fel kirándulók a meleg nyár folyamán. A képviselőtestület a mult évben engedélyt kórt az erdő kiirtására a törvényhatóságtól, mely az állami szakközegek véleményének meghallgatása után a földmivelésügyi miniszterrel együtt azt a döntést hozta, hogy Békés kiirthatja a fási erdőt, de csak akkor, ha megfelelő erdőterületet vásárol. A békésiek e döntés után nagy buzgalommal néztek másik erdő után. Találtak is Hunyadmegyében, tehát nem épen közel egy 2500 holdas területet, amelyet megvásároltak. A törvónyhatóEgy reggel Daubusson szokása szerint ujből meglátogatta barátjtát. Mindenfélékről beszélgettek, mig nem kórdó Daubusson : — Igaz, hogy van a te szomszédnőd ? — A szomszédnőm . . . •— Igen, az a te lidérced . . . — Én elveszem őt feleségül. — Hogyan ? — szakitá félbe Daubusson. — Igen és ha örömet akarsz szerezni nekem, légy az egyik tanúm ! — Óh nagyon szivesen — mondá Daubusson. Mikor pedig Delvallée és akkor már neje elvégezték ügyüket a polgármesternél, megjelent a jó barát, Daubusson, ki boldogan nézte, hogy a hajdani gyűlölködők, mily nagyon szeretik egymást. Franciából: Dr. Kalmár Lajos. Szent Patrik és a killárnei kígyó. Irta : Kalmár Lajos. Ha vannak dolgok, melyeket az ember addig elnem hisz, amig saját szemeivel nem látja, akkor ilyenek közé tartozik az is, hogy Írországban bigyó nem található. Szent Patrich, ki Írországban nem ismeretlen, meit ő volt, ki az evaugeliomi igazságokat hirdette először itten és mentette meg e vidéket a kígyóktól. A szent és kígyó közti küzdelem érdekes legendája onnat kezdődik, midőn szent Patrick az ír népnek először beszólt az egy Isten három személyben levő tanról. A pogányok nem akarták elhinni ezt a mathematikai lehetelenséget és maga a szent is rendkivül zavarban volt, mig meg nem pillantott egy közelben levő három levelű lóherét, melyet leszakított ós folytatta a szent oktatását. — Hogyan, hitetlenek, ti visszautasítjátok a szentírás szavait! .. . Lássátok ezt a növényt — ezeket mondván, megmutatta a híveknek az előbb leszakított lóherét mely három levélből áll; és vájjon egy vagy három darab ? — Ez három részből álló egy darab — kiáltá a pogányok tömege. — No hát, — fejezó be győzelem sen a beszédét, — ti is beösmeritek, hogy egy egyszerű levél képes háromrészből állani ugy, hogy mégis egy darab, akkor miért ne akarjátok elhinni, hogy a Mindenható is képes ilyenre ? A hallgatóság meggyőzetett, elfogadta az evangeliumi tanokat és a hajdani lóhere nemzeti jelképpé vált. De lássuk csak Szent Patricknak a kígyó elleni küzdelmét. Az apostoli munkáját elvégezvén Isten dicsőssógóre, ment nyugodni a közeli tó partjára, melynek üde levegője, lombos fáinak árnyéka oly hivogatólag integetett feléje. Amint ott sétálgatott a tó szép partja mellett, találkozott egy hatalmas kígyóval, ki mindjárt elbeszélte neki, hogy ősei közül az egyik az embert kiüldözte a földi Paradicsomból. Nyugodtan hallgatta Patrick a kigyó dicsekvését és csendesen mondá neki, hogy kitudja, hogy nem-e jobb az emberiségre nézve . .. — Hogyan 1 — mondá a kigyó, — ez minden amit te nagyszerű, ékes szólásod hited védelmére tud mondani ? Ez nagyon is kevés ós ezzel engem nem fogsz tudni meggyőzni tanod igazságáról. — Nagyon jól van kigyó barátom, — válaszolta a szent. — Hála ékes szólásomnak, én meg tudtam győzni azt a pogány népet az isteni igazságról. — Tudom, — sziszegte a kigyó. A lóhere története ... Ez csak azt bizonyítja, hogy a te népedet nem volt nehéz meghódítani. — Honnat tudod ezt ? — kérdó Patrick még mindég türelemmel. — Én a közeli dombról láttam az egészet, feleié a kigyó gúnyosan. — Nagyon csodálkoztam rendszered finomságán, de még inkább hallgatóid tudatlanságán. — Ezeket a vitatkozásokat nem tűröm meg, — kiáltotta már valamivel haragosabban a szent, -- elkeli hagynod e helyet. Én nem akarom meghallgatni örökös dicsekvésedet és bírálataidat. A kigyó még inkább gúnyolódott a szenttel. — Komolyan mondod ezt ? Én nem hagyom el ezt az országot, mely jogos örökségemhez tartozik ; ón nagyon szeretem ezt a költőileg szép partokat, melyek üditő hatással vannak mindenkire. Ami még több, én vagyok az utolsó kigyó a szigeten ós mielőtt meghalok, én megakarok házasodni, hogy újra kezdjem törzsömet. — Te elhagyod , a tó vidékét kigyó barátom, — erősítgette a szent, kí újra visszanyerte nyugalmát, — Majd meglátom. — De nem foglak téged kérdezni, hogy elhagyod-e a szigetet, — ellenkezett csendesen a szent. . . — Nem, azért sem, — mondá az átkozott kigyó. — Én vagyok a sziget meghódítója ós ha téged veszólyeznek, folytasd utadat, én bizonyára nem akadályozlak meg abban. Én e partok mellett születtem és itt fogok meghallni. En e szép tó fenekén akarom örök álmomat aludni. ~ Jól van, — mondá a szent vitatkozása végén. — Miután te a tó fenekén akarsz aludni, jól van barátom meg lesz. A következő hét egyik reggelén, midőn a kigyó kinyujtózott gyűrűs testével a nedves fűben hentergőzött ós a nap sugarait élvezte, jött hozzá a kiálhatatlan szent, ki valami elég hosszú tárgy alatt görnyedezett, melyet vállain cipelt és elég nehéznek látszott. Ez egy nagy láda volt tölgyfából, fedele kilenc erős lakattal légmentesen záródott. — Te elmész, Patrich barátom? — kérdó a csuszó-mászó állat anélkül, hogy helyét elhagyta volna. A szent nem válaszolt. — Miféle rossz szól hozott ide, — kórdó újból a kigyó, ki nem szerette a néma találkozásokat. — Óh kigyó barátom, — mondá végre Patrich, — ne beszólj igy... te gunyolódásiddal megsebbzed a sziveI met... Én barátságos vagyok hozzád, hogy ezt bebizonyítsam, hoztam ezt a szép kis házacskát, melyben nagyszerű menedékhelyet találsz számodra. — Soha még nem ólt ilyenbe egy i kígyó . . . — Hát jól van, — válaszolta Patrick, — Én jó akaratulag ajánlom ezt neked és te hogyan fogadod ? Miért ez az ellenséges magatartás ? A kígyó hagyta tovább is beszólni a szentet udvariasságból, de hirtelen