Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-05 / 45. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 45-ik szám. Vasárnap, junius 5. BEKESME&YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyeden belQi is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A választások eredménye. Békéscsaba, junius 4. Magyarországon alig volt választás, mely annyi izgalmat és érdeklődést keltett volna a társadalom minden rétegében, mint a mostani. Ezt az érdeklődést ez a választás meg is érdemelte, mert most kellett eldőlnie annak, hogy Magyarország népe még mindig a bombasztikus frázisokra, üres jelszavakra hallgat-e, vagy pedig hive-é az alkotó, nemzelgyarapitó mun< kának ? Erre vonatkozólag a legutóbbi választás kitűnő tanulságokat tartalmazott. Az az istenitélet például, mely a Justh Gyula pártjára lezuhogotí, eltompítja a szemet e példátlanul izgató választás páratlanul beszédes egyébb jelenségei iránt. Megtépve, megtörve, megtizedelve, legmelegebb fészkeiből kikergetve, legszájasabb embereiben kisemmizve, megszégyenítően keserves küzdelem után : igy áll a választások után az a párt, amely őrületes elbizakodottságában megtört negyven éves hagyományokat, felborított egy országbiztositó szerkezetet, megcsúfolta a nemzet iránt való kötelességtudást, és hatalmi mohoságában felrúgott minden politikait erkölcsöt, minden politikai lelkiismeretet Képmutatók volnánk, ha letagadnék, hogy ennek az eredménynek szivből örülünk ; hazafias elégtétellel s egy kicsit a teljesített kötelesség önérzetével is. Nem utolsók volnánk azok között, akik a gyűlölet lihegése közepett rendületlenül és lankadatlanul rámutattunk arra, hogy itt az ellenség s a nemzetnek erre kell vetnie minden erejét, ha tart még jövőjére és boldogulására. Ez a nemzet élni és dolgozni akar s a politikai erkölcs tiszta levegőjében akar élni és dolgozni. Nem rókaravaszsággal akarja tengetni életét, hanem az emberi méltóság, komolyság, önérzet és becsületesség egyenes erejével. Ezt jelenti az istenitélet, mely a Justh-pártot huszonnégy óra alatt kiverte a politikai szinteréről. Záptojás, tintatartó, hátmögi pakli : a nemzet mind visszautasította nekik és megfizetett nekik érte kamatostul. És itt kell rátérnünk Tisza Istvánra. Még élénk emlékezetében van mindenkinek az a fenomenális győzelem, melyet a függetlenségi párt aratott négy évvel ezelőtt. Minek lehetett ezt köszönni ? Nem egyedül az eszmében rejlő hatalomnak, hanem és főképen gróf Apponyi Albert varázslatos szónoklatainak, apostolkodásának. Most épen azt a szerepet töltötte be Tisza István gróf. Fáradtságot nem ismerve, valósággal fanatizmusig menő lelkesedéssel járta be az országot, harsogó hangon hirdette a nemzeti megújhodás fölemelő igéit és nem is sikertelenül, mint a választások eredménye megmutatta. Az elért nagy diadal tulajdonképen Tisza István nagy diadala. Azé a megtéveszthetetlen hazafiságé, mellyel divatokkal, csábításokkal, fenyegetésekkel szemben kitartott két nagy nemzeti eszme mellett. Egyik az igazi nemzeti haladás, másik az igazi magyar választójog. Hogy a közönség lelkefordulása a hatvanhéthez való becsületes visszatérést jelenti, abban nincs kétség. De jel van abban, félreérthetetlen, hogy a munkapárt előnyomulása mellett a minden agitációtól tartózkodott pártonkívüli hatvanhetesek megállották helyüket, ellenben roppant veszteségekkel szorult vissza a néppárt, melyet a párttaktika gyakran rácsábitott az eredendő hatvanhetességével való túlságosan merész játékokra, Az ország a hatvanhét mellett nyilatkozik s lerakja, hatalmas kockákban, várának falait. Ezzel a maga részéről megtette, amit tehetett — a politikusok dolga, hogy megtartsák, amit kaptak. Az irányítást sem lehet félreismerniük: a hatvanhét nemzeti kezelése a malter, mellyel e falat megvihatatlanná forraszthatják össze. Enélkül rései maradnak, melyekbe a lelkiismeretlenség vagy a csalódottság újra becsempészheti robbantó szereit. S igy a választójog dolga. Er- j ről az ország már is leszavazott. Bár- ; mint alakuljon a további kép : ahogy a nemzet Tisza mellé állt és szétverte Justhékat : odaállt a nemzeti választójog mellé s ellökte maga mögül azokat, akik anarkiába akarják ugratni. S nem csupán afféle konzervatív hajlandóság- j ból. Inkább: reform után való igaz vágyakodással. Annak a tapasztalatnak jótékony sugallata alatt, hogy akik nem dobálódznak ígéretekkel, azok megállnak amellett, amit megígértek, de azok, akik teleszedik a szájukat a választáson, összeszorítják a fogukat választás után. A nemzet akarja, mert szüksége van rá, hogy mindenki, aki ma jogtalanul szorult kivül az alkotmány sáncain, belül kerüljön s erősítse a nemzettestet. De épp ezért fordul bizalmával azokhoz, akiknél: lelkiismeretében is bízik s erejében is hisz. S elzárja a cselekvés lehetőségétől azokat, akik egyformán játszanak a saját szavukkal s a nemzet érdekéve . Viharos nyár. Obstrukció. Petíciók. Egyebek. Junius 21-ikón nyitja meg E király a parlamentet. Buda várába vonul föl az országgyűlés két háza ós az aggastyán felség trónbeszédet mond. Munkára, zavartalan munkásságot, de főképp az állami szükségletek kielégítésére fogja felszólítani kedvelt hiveit. Az újdonsült honatyák szívszorongva hallgatják az intelmet, a régi ellenzéki rókákban pedig megbizsereg a vér, arra a gondolatra, hogy talán már másnap megkezdik a portyázást, a kalandos hadjáratot, amely az ő régi szótárukban mint obstrukció szerepel. Bizto3 információm van róla, hogy a Justh-párt, a néppárt és több pártonkívüli függetlenségi m ír is megállapodott a kormány ellen intézendő heves kampányra nézve. A nyári obstrukcióban részt vesznek : Batthyány Tivadar, Benedek János, Bakonyi Samu, Beck Lajos, Eszterházy Mihály gróf, Eitner Zsigmond, Hock János, Holló Lajo3, Justh Gyula, Kállay Tamás, Lovászy Márton, Meskó László, Polónyi Dezső, Valentsik Ferenc és Vertán i^ndre Justh-pártiak, Haller István, Huszár Károly, Molnár János, Rakovszky István, Simonyi-Semadam, Szmrecsányi György és Zboray Miklós néppártiak, végül Polónyi Géza és Ugrón Gábor pártonkivüliek. A cél: megakadályozni az indemnitá3, esetleg a költségvetés, továbbá az ujoncjavaslatok megszavazását. Evégből egész sereg napirend előtti felszólalásokban fogják föltárni a választási atrocitásokat ós minden elnöki energiával szemben fölveszik a harcot. Az összes ellenzéki pártokban — az Andrássy-csoport kivételével, mozgalom indult, hogy a megválasztott kormánypárti képviselők ellen petíciót nyújtanak be. Legalább százhúsz mandátumot akarnak megtámadni ós abban bizakodnak, hogy a Kúria többet megsemmisít. A hires választó-védő és támadó Aigner Adolf takarékpénztári főkönyvvelő ós Tetétleni Ármin ügyvéd máris gyártják a kérvényeket. A Kúriának mindenesetre kemény dolga lesz. Békésmegyei Közlöny tárcája. Két koszom. Virágfakasztó tavasz reggelén Együtt bolyongtunk erdős rejteken. Bármerre néztünk, minden csupa fény! — Az élet, ah, mi bűvös költemény / 5 mi csókba fultunk, szép szerelmesem. Te hímes szárnyú pillét könnyedén Űztél kacagva völgyön, berkeken ; Majd gyöngyvirágból — akkor szedtem én, Koszurut fontál; ugy jöttél elém, Mondva ; menyasszony-koszorúd leszen ... Elmúlt egy év.. . Im itt a kikelet! Minden a régi: berek, napsugár . .. Csak én vagyok más : orcám beesett, Olyan vagyok, mint kis madár, beteg, Mely dult fészkére sírva visszajár . . . Ó, ringjatok csak, virágok kelyhén Bohó pillék . .. Miért elszállnotok ? — Az élet, ah, mily sivár költemény! Könyezve gyöngyvirágot tépek én : Holt kedvesemnek koszorút fonok. Vékony Pál. Az úszóverseny. — Humoreszk. — Irta: Tóth Béla. Verőfényes délután volt. A fürdő egész közönsége ott tolongott a Balaton partján, az uszodát körülkerítő tarka korlátok mellett. Meglátszott minden arcon a várakozás jele, az eltitkolhatatlan izgatottság. Nagy nap volt a csendes kis balatoni fürdő óletébben már esztendők óta az olyan, mint a mai. Nem kissebb dologról van ugyanis szó, mint az urak uszóversenyéről. Minden évben, ugy a szezon vógefeló szokták megtartani azt a hires versenyt, amelyből ki győztesként került ki, annak a női kegyeken kivül sokféle kiváltságból ós megtiszteltetésből bőven kijutott. Ilyen volt többek között az a kiváltság is, mely szerint a győztes este az úszóversenyt követő bálon, melyet a nagyvendéglő dísztermében szoktak megtartani azzal a hölgygyei táncolhatta a kivel ép?n neki tetszett: tekintet nélkül arra, hogy az illető már másnak igérte e ezt a táncot Még a férjes aszszonyokkal sem tettek kivételt. És valamint a férfiak közül akárhányat csupán csak ennek a jognak a megszerzése ugrasztotta a vízbe, ugy a hölgyek között is kivétel nélkül mindegyik nagy megtisztelósnek vette, ha a sors kegye vélet'enül őt avatta a nap hőse által az est hősnőjévé. Különönösen azok között volt nagy fontossága ennek a győzelemnek, akik ketten, vagy többen igyekeztek valamely szép íeány vagy pajkos fiatal aszszony kegyeibe jutni. Természetesen mindegyik legfőbb céljának tartotta, hogy imádottja részére az est bálkirálynéjának irigyeit dicsőségét megszerezze. A tisztelet dijak között rendesen az asszonyok is kedveskedtek a győztesnek valami emléktárgyal. Pár nappal a verseny előtt gyűlést tartottak, hogy megállapítsák mit vegyenek ? De csak nehezen tudtak határozni. Mindegyiknek meg volt a maga jelöltje, akiért meg mert volna esküdni, hogy bizonyosan az nyeri el a kitűzött dijat. Ez a feltétlen bizalom volt aztán az oka, hogy akárhányszor órákra nyiló vita támadt köztük. Mikor valaki ezüst serleget indítványozott, a fürge kis Faragóné, a megyei aljegyző felesége rögtön felszólalt az indítvány ellen. \j jobbnak látná, ha Írókészlettel lepnék meg a győztest. Az ugy sincs még a jegyző urnák, — gondolta megában, még pedig, hogy ő lesz az első az kétségtelen. De ez meg Fogarassynónak nem tetszett. Hogy is ne I írókészlet ? Hát minek az ő férjének két írók észlet? Jobb lenne, valami díszes házi sapkaféle, vagy más valami. — Mit ? Házisapkát, hát nem elég e az ón uram házisapkája. — pattant fel a fiatal fürdőorvos felesége. — Minek neki másik ? Igy ment ez mérhetetlen időkig, végre aztán szótöbbséggel hisz egyhangúlag asszonyok még sohasem határoztak, megállapodtak abban, hogy egy diszes ezüstkoszoru alakjában nyújtják át a győztesnek az asszonyi elismerés pálmáját, melynek fómszallagjára a győztes jelmondatát fogják vésetni. A verseny napján csakugyan ott raj gyogott a szép koszorú a zsűri asztalán A nevezők egytől-egyig megjelentek, többnyire ismert jó úszók voltak valamennyien, akiket az előbbi versenyen már látott a fürdő közönsége. Csupán két fiatal ember volt közöttük, akik most vesenyeztek e'őször. Az egyik Sándorffy Géza az alispin jogász fia, a másik meg ennek egyik pesti jó barátja. Csak tepnap érkezett, azelőtt sohase járt itt. Máskor érdeklődtek volna iránta a hölgyek, de most egészen elvonta róla a szóbeszéd a figyelmet. Azt suttogták mindenfelé, hogy a fiatalság bálványa a bájos Mosonyi Margit megígérte tegnap, tanuk előtt, hogy két legrajongóab imádója Sándorffy Géza, meg Vörös Albert közül annak adja a kezét, aki ma este a bálkirálynő koronát megszerzi neki. Ezt a két fiút figyelte mindenki. Ott álltak mind a ketten a parton. Géza mosolyogva beszélgetett a pesti barátjával, akit minden versenyzőnek bemutatott, csak még Albertnek nem. Mikor meglátta, hozzálépett barátjával, hogy a társasélet szabta kötelesógének eleget tegyen. Albert kezet fogott az idegennel, de meglátszott rajta, hogy nincs kedvére ez a találkozás. Gézától nem félt, tudta, hogy nem jobb uszó, mint ő. Igaz, hogy még soha sem vett részt versenyben, de ugy egymásközt már elégszer összemérték erejüket. De ezt az embert nem ismerte, ki tudja mi hozta ide ? Hátha ő is a szép Margit pesti titkos imádói közül való ? Pár lépéssel odébb állt, hogy szemügyre vegye ezt az emb ^rt. Csinos barnaképű fiu volt, de éppen csengettek. A versenyzők beszálltak a csónakokba, melyek az indulási helyhez vitte őket, be a tó közepére, oda, ahol a nagy nemzeti szinü zászló lobogott. Lassan, szabályosan eveztek a hajóslegények, hogy az ünnepi hangulatot komoly, méltóságteljes lassúságukkal emeljék. Mindjn távcső a két vetélytárs csónakja felé volt irányítva. Mikor megérkeztek, Gáza halk hangon néhány szót szólt a barátjához az bólintott, hogy ugy tesz. Pár perc múlva elhangzott az indító szava és a versenyzők mintha dróton rángatták volna őket, mind egyszerre ugrottak a vízbe. Mikor a többiek, még jóformán fel sem merültek a víz színére, az idegen már nyíl esyenes irányban törekedett a cél felé. Ugy otthagyta a tiszteit társaságot, mint szent Pal az oláhokat. Az előző évek győzteseiben fel fortyant az ösi virtus Kettőzött erővel dolgoztak, hogy utolérjék : de az fáradhatatlannak látszott. A gyöngébbek csakhamar feladták