Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-29 / 43. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 junius 12. Nem is tehet mást az egyszerű tudomásul vételnél. Körülbelül 50 ügy szerepel a póttárgysorozatban. Az érdekesebbeket a fentiekben ismertettük. A többi vagy személyi, vagy speciális községi ügy, amelyek a nagy nyilvánosságot nem érdekelhetik. Azért mi sem foglalkozunk velők. Politikai tallózás. - Budapesti levél. Most igazán csak tallózni lehet a politikában, mivel mult levelem óta igazán nem történt semmi olyan nevezetesség, mely megérdemelné azt, hogy egyedül véle foglalkozzam levelemben. Mindenfele csak készülődés látható. Készülődnek a nagyhétre, amelyen nincs ugyan se nagypéntek, se nagyszombat, de speciálisan magyar szempontból bátran lehet nagyhétnek tekinteni, mert benne dől el, hogy milyen lesz az ország közeli jövője, élünk-e, vagy halunk. Én tehát most nem tehetvén mást, csinálok egy kis tallózást a nagyheti előkészületekből. A miniszterelnöknek sikerült végre a szanaszéjjel kortesaton csatangoló kormány tagjait annyira koncentrálni, hogy minisztertanácsot tarthatott. Ez egyúttal az utolsó rendes minisztertanács volt a választások előtt és szigorúan alkotmányos felfogás szerint, ha a választások nem igazolnák a kormány álláspontját, vagyis ha a kormány nem kapna többséget, hát akkor a legközelebbi minisztertanács tárgya a kabinet lemondása lenne. Persze, ezt csak tréfásan emlegetik, bár ujabban mindenfelőlről olyan hirek hallatszanak, hogy a kormány nem fog többséget kapni és hogy a kisebbségben maradás mindjárt a választások második napján konstatálható lesz. Ezt a Hiób-hirt senki sem őrizheti ugyan ellen, de azért mégis olyannak tűnik fel, mintha korteseszköze volna a kormányellenes pártoknak. A munkapárt klubjában egyébként teljes a tájékozatlanság arra nézve, hogy mi történjék, ha véletlenül nem jutt többségre a kormány. Panaszkodott is előttem egyik kissé szürke munkapárti: — A miniszterelnök nam törődik velünk A miniszterelnök mindössze 15—20 mandátumra ügyel, azokat bebiztositotta mindenféle elemi csapás, meg betörés ellen és a többivel ugy tesz, mintha őt egy csöppet sem érdekelné a választások kimenetele. Az tény, hogy Khuen gróf az egész dolgot a párt választási bizottságára ós Jeszenszkyre bizta és mikor szóba hozzák előtte, hogy egész vidékeken a kilátások megromlottak, mosolyogva válaszol : — Majd csak megleszünk valahogy. A munkapárt most körülbelül ugy fest, mintha három-négy, egymás megrontására törő pártból volna összerakva. A körültekintőbbek hallgatnak, de résen vannak, hogy kellő pillanatban előtörjenek és odacsatlakozzanak, ahol legtöbb kilátás nyilik majd a hatalom megtartására. Ilyen stréberek vannak minden párton ; különösen sokan vannak azonban a mindenkori kormánypárton. Ismerek sok olyan vén mamelukot, akik most szidják Kossuth Ferencet és még két évvel ezelőtt Kossuth Ferenc háta mögül vigyorgatták fogukat a hatvanhetesekre. Ezek az úgynevezett elvhü férfiak, amilyeneket sokat lehetne találálni szép Magyarországon, a . Justh, Kossuth-párton fölös számmal is- , Egy kis vasút fejlődése. Közgyűlés az AEGV.-nál. Az Alföldi Első Gazdasági Vasút, mint annak idején megírtuk, május 18 án tartotta közgyűlését Aradon. Ez a közgyűlés, bár a szomszéd vármegye székvárosában történt, érdekli Békésmegyét is, mert sok olyan tárgy szerepelt rajta, amelyek vármegyénk közlekedés ügyére nagy fontossággal bírnak. Az AEGV. vonalai ugyanis nagyobbrészt Békésvármegye déli és délkeleti részén húzódnak keresztül és a centrummal Csabával azokat a községeket kötik össze, amelyek e kis vasút nélkül a szó szoros értelmében el volnának zárva a világtól. Ebből a szempontból fontosnak lehet tekinteni a kis vasutat és közgyűléséről meg kell emlékezni már csak azért is, mert néhány békésmegyei érdekű tárgy szerepelt rajta. Az AÉGV. pár év előtt nagy anyagi zavarokkal küzdött. Most azonban, mióta az Arad—Csanádi Egyesült Vasutak kezelése alatt áll, mondhatni, rohamosan fejlődik és bevételei is szaporodnak. A folyó év négy első hónapjában például 21,000 koronával volt nagyobb a vasút bevétele, mint a mult óv megfelelő időszakában. A közgyűlésnek Békósvármegyót érdeklő tárgyai a következők voltak: Régóta tervbe van már véve az Orosháza—Géza-megállói vonal kiépítése. A vonal költségei 260,000 koronára rúgnak. Kiépítésének akadálya eddig az volt, hogy hiányzott a szükséges összeg. A közönség részéről ugyanis kevesen jelentkeztek a részvényaláirási felhívás után. Néhány lelkes embernek azonban sikerült aláirások utján biztosítani 180,000 koronát és legutóbb Orosháza község a hiányzó 80,000 koronát is biztosította. A vonal építésének ennélfogva semmi akadálya sincs már, úgyhogy az építkezési munkálatok még az idén megkezdődnek. A cukorgyár ügye tudvalevőleg akként dőltei, hogy az érdekeltség Tisza István gróf protekciója folytán Sarkadnak juttatta. Az érdekeltségnek e döntése ellen, mint megírtuk, a Wenckheim grófok ellenértékül azt kívánták, hogy Békés község és Sarkad között közvetlen vasúti összeköttetés létesüljön. Ezt pedig legcélszerűbb létesíteni az AEGV. utján, mely megfelelő állami támogatás mellett hajlandónak is nyilatkozott a 23 kilométer hosszú vonal kiépítésére. A vonal 60,000 koronába kerül, amelyből a rézzvénytársaság május 18-iki közgyűlésén 20,000 koronát vállalt magára. Á hiányzó összeget részint aláirások utján, részint állami támogatásból teremtik elő. Hódmezővásárhely és Tótkomlós között szintén épül egy szárnyvonala az AEGV.-nak. E vonal költségeit legnagyobb részben Hódmezővásárhely vállalta magára, amit örvendetesen vett tudomásul a közgyűlés. Ugyancsak örvendetes tudomásul szolgált az igazgatóságnak az a jelentése, hogy az 1910. év négy első hónapjában a kis vasút bevételei 21,000 koronával emelkedtek a mult éviekhez képest. A közgyűlésen Bókésvármegye és Csaba képviseletében megjelent Beliczey Géza igazgató, H a a n Béla és Rosenthal Adolf. A csabai választás és gróf Apponyi Albert. Mit mondott Apponyi. Csütörtökön délben érdekes vendége volt Csabának. Az igaz, hogy csak rövid ideig szivta a csabai levegőt, azt is csak az állomáson, de azért a csabai választási mozgalomról tett megjegyzéseit szükségesnek tarljuk berögzíteni, már csak azért is, mert Apponyi Albert gróf mondta, a tüneményes szónok, akit Békésvármegyéhez, különösebben pedig Csabához, családi tradíciók is fűznek. Meglátszik abból a nyilatkozatból, hogy Apponyi meglehetősen ismeri szűkebb helyi viszonyait is és ugyanaz a gondolat hatja át öt is, ami Csaba minden józan polgárát, hogy tudniillik Csaba haladásának a terrorisztikus parasztpárt a legnagyobb akadálya. Azt a pártot tehát már csak ebből a szempontból is le kell törni, meg kell semmisíteni. Gróf Apponyi Albert csütörtökön Budapestről utazott Arad felé egyik erdélyi kerületbe egy függetlenségi Kossuth-párti jelölt támogatására. A csabai állomáson hosszabb ideig állott a vonat és ezt az időt is felhasználta gróf Apponyi arra, hogy érdeklődjék Csaba viszonyai iránt. A nagy publikum kíváncsian nézte hosszú alakját, mikor fel és alá sétált a perronon. Munkatársunknak alkalma volt néki bemutatkozni. Csakhamar élénk diskurzusba btcsáikoztak és Apponyi néhány banális kérdés után áttért a dologra. — Kik a jelöltek Csabán ? — Van négy is, kegyelmes uram. Wagner József munkapárti, dr. U rs z i n y János 48 as, B o k á n y i Dezső szociáldemokrata . . . — A negyedik természetesen nem lehet más, mint Áchim L. András. — Igen. Őt a parasztpárt léptette fel. — Milyenek a pártok erőviszonyai ? — Ez idő szerint még a parasztpárt vezet, de ugyancsak nyomul előre a Wagner- és Ursziny-párt is, úgyhogy a legnagyobb valószínűség szerint pótválasztás lesz. — Csodálkozom, hogy azt az Achimot még nem tudták letörni. Olyan hatalma van annak a csabai nep fölött ? — Yan hatalma, kegyelmes uram, de ujabban halványul a nimbusza. Csak az a baj, hogy a csabai társadalom másik része nem ért egyet. Folyton^civakodik és ellenségeskedik. — Ez nagy baj. Ahogy én Csaba j viszonyait ismerem, mondhatom teljes joggal, hogy kívánatos volna teljesen letörni annak az Áchimnak a hatalmát. Az üres demagógiának nem szabad tért engedni sehol, mert az mindig kárára van a közügynek. Veszedelem az országra, veszedelem a városokra és községekre nézve is. Meg kellene ezt gondolni a csabaiaknak is és pártoskodás helyett egyesülniük kellene a demagógia ellen, Néhány általános politikai termeszetü megjegyzés után a gróf búcsút vett munkatársunktól és a vonatra ült. Tanácsát azonban megfogadhatnák a pártoskodó csabaiak. A csabai Nőegylet tavaszi közgyűlése. Beszámolás a téli működésről. A csabai Nőegylet szerdán délután tartotta Beliczey Rezsőné elnöklete alatt tavaszi közgyűlését, a tagok élénk részvétele mellett. A közgyűlés az^al a Dicsőség. Irta: Elek Alfréd. Sándor Jenő, a költő, ott élt egy kis felvidéki faluban; hivatalnok volt egy szeszgyárban. Innen küldözgette be verseit egy fővárosi laphoz. Irodalmi körökben általánosan tudott dolog volt, hogy ott szoktak a legrosszabb versek megjelenni. A lap le is közölte minden versét Sándor Jenőnek, annál inkább is, mert nem kért értök semmit. — Potya vers: jó vers, — szokta mondani a szerkesztő. (Hogy az közönség mit szólt hozrá, az aztán mellékes.) A lap igy se fogy, úgyse fogy, előbb utóbb menni fog, mert senkise tartja : egyremegy hát, akár rossz verseket közöl, akár jókat. Sándor Jenő szorgalmasan küldözgette a verseit a „Hirmondó"-nak ós híres ember volt már a falujában, ahol a lap a rokonság és ismerősök körében — az ő versei miatt — nagy náp szerűségnek örvendett. — Te, már a legnagyobbak között vagy, — szokta neki mondani Szabó, a segédjegyző. Valahányszor egy-egy verse megjelent, összesereglett a baráti kör a korcsmában. (Kaszinó ott nincs, a szomszéd mezőváros kaszinójába csak urak járnak ; a körorvosok, ügyvédek, gazdatisztek, kereskedők. Poétának itt helye nincsen.) És elidogáltak éjfél után 2—3 óráig, Sándor Jenőt, a nagy poétát az egekig dicsérték még azok is, akik Petőfiről nem tudtak egyebet, minthogy élt. .. Ilyen körülmények között Sándor Jenő végre is azt hitte magáról, 15-20 versének megjelenése után, hogy már országoshirü poéta. A rokonai is büszkék voltak rá. Elvégre pénzt ugy sem kapott a verseiért, legalább hírnevet akart szerezni. (Arra nem is gondolt, hogy a közönség nem törődik vele, vájjon melyik verset fizette meg a kiadó melyiket nem ; ő egyaránt nem olvasta el egyiket sem. És Sándor Jenő igy gyondolkozott: — Idehaza, sőt már a környéken is, ismerik a nevem. Most már azt szeretném tudni, vájjon „ők" (a fiukat értette) ismernek-e, olvassák-e versemet ? Es egy szép napon elhatároata magába, hogy felrándul a fővárosba. Miután az előkészületeket megtette (magához vette összes megjelent ós meg nem jelent verseit,) fölült a vicinálisra ós álmodozott Budapestről. A szépséges, bűvös Budpestről, mely vonza magához az álmodozókat, mint a férfiakat az asszony. Deákkorában régen járt ő már Budapesten ; de erre alig emlékezett. Az ő átka a vidék volt; határozottan az. A korlátolt, meg nem értő környezet. Tudta ő nagyon jól, hogy barátai csak azért „dörgölőznek" hozzá, mert ő néki elvégre is országos hire van : no meg a csinger is jó ... Hej, ha ő Budapesten élhetne! És amilyen lassan haladt a vicinális, oly gyorsan szállottak gondolatai Budapest felé... Valahogyan megtudta, hogy hol van a pályatársak találkozó helye ós másnap ott ült már a „Khina"-kávóházban, egy csomó nagyhajú titán társaságában. E nap, ugy hitte, életének legszebb napja volt. Kezet szoríthatott a fiukkal, akik nagyon, sőt szokatlanul barátságosak voltak hozzá. Hírből már mind ismerte őtet. Ott voltak : Szemerdi András, aki már három kötet verset adott ki. (A lapok lehordták, de az nem baj.) Zádor Gábor, a hires „Nana" kupié szerzője. Garas Andor, a hangulatos lirai versek poétájája, kinek már a legelső I heti lapban a „Szombatest

u-ben is jeí lent meg két verse; most van épp utl ban a dicsősség felé. Később odatévedt a neves novellaíró, Kiss Ferenc is, aki nem igen szeret poétákkal barátkozni, — Nagyon örülök. Ön az a Sándor Jenő ? A poéta ? (Sejtette, hogy poétával van dolga.) Igen, emlékszem, olvastam öntöl a „Hold"-ban egy pár verset. — Tévedni méltóztatik, — vágott közbe Sárdor, — én csak a „Hirmondó"-nak dolgozom. Lehetséges, hogy a „Hold" átvette egy-két versemet. Megszólal Garas Andor, sans góne, mint a fiuk közt szokás: — Kinek van pénze? Egy kávét szeretnék inni, Néma csönd. Sándor Jenő, a vidékiek naivitátásával: — Ha meg nem sértem . . . — Ó kérem, ön nagyon szeretetreméltó, — vág közbe Garas. A fiuk összenéztek: mindenkit egy gondolat bánt: egy kávé erejéig pumpolni. És már kész is a terv, egy „szempillantás" alatt ... És Sándor fizet, mert ő jó fiu. Közkívánatra Sándor Jenő elszavalta egyik versét, a „Hervadás"-t, melynek pointje nagyon szép : „Igy folyt le a mi életünk, Almokba szőve, dalba sirva, De mire megvénülünk: Mind ismeretlen szállunk sirba." A teszés moraja zúgott át a légen. „Az első „igazi" babér, — gondolta Sándor és meg volt elógedve önmagával . . . A nagy törzsasztalnál ott ültek az „arrive"-k, a beérkezettek, akiket már kegyeibe fogadott a közönség. A fiuk bemutatták őket, — csak úgy messziről, — Sándor Jenőnek. — Az az immár őszülni kezdő szép ember a legnagyobb magyar regényíró : Móri Lajos: gyönyörű novellákat is ir. Mellette az a kis fiatalember, Puháryi I Sándor, valaha szép lirai verseket irt; | az „Ősz" a „Tempera neva" ban is meg; jelent tőle. Most a hires „Quasimódó" 1 cimü ólclapnak ir kuplékat; hja, ma ez a divat! Ó, szent költészet, hívatlanok kószálnak a te berkeidben ... — jegyezte meg Garas, mire Zéder iparkodott haragos árkot vágni. — Ott az az örökké mosolygó fiatalember Béja Dániel, a jeles iró, aki a „Vasárnapiban nemrág „Sírhantok" cimü novellájával közfeltünóst keltett. Hét órakor a fiuk elpályáztak. Sándor fizetett és eltökélte, hogy felmegy a „Hírmondó" szerkesztőségébe. Zavartan, félve ment fel a lépcsőj kön. Bizonnyal örülni fognak, ha meg! tudják, hogy ő itt van. És becsöngetett a szerkesztőhöz. — Sándor Jenő vagyok, — mondta j olyan nyomatékkal, ahogy csak poéták és iróemberek szoktak bemutatkozni. — Égy pár verset hoztam, szerkesztő ur. A szerkesztő épen a vezércikket irta és dühös volt, hogy őt most versekkel zavarják. — K^rem, Pap Endre úrhoz fordulni. Megköszönte ós kiment. Ment Pap hoz. Nagyon nyájas fiatalember volt Pap. — I^en, találkoztam már az ön nevével ; Pár csinos dolgot olvastam öntő!. Ciak folytassa. A kéziratot tessék itt hagyni, majd üzenünk. Ugyebár ön irta a „Változást" t ?' — Nem ! — felelte Sándor. — Akkor bocsánat, tévedtem. Letámolygott a lépcsőkön és a legközelebbi vonattal utazott haza. Mégis csak legjobb ottan, ahol legalább ismerik az embert . . .