Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-15 / 39. szám

2 Békéscsaba, 1910 május 15. mint főispánhelyettes betölti az árvaügyi felebbviteli küldöttségben megüresedett három helyet, még pedig kinevezés utján. Az alispán a megüresedett három helyre rendes tagokul: H a v i á r Dánielt és Varságh Bélát, póttagul pedig Veres Józsefet nevezte ki, amit a bizottság helyesléssel fogadott. Ezután dr. üaimel Sándor főjegyző felolvasta a vármegye április havi közállapotairól szóló ' jelentést, melynek főbb adatai a következők: A személybiztonság 10 esetben támadtatott meg, még pedig súlyosan 4 és könnyen 6 esetben. A vagyonbiztonság 38 esetben, még pedig 28 lopással, 1 betöréses lopással és 1 csalással lett megtámadva. Tüz volt 11 e-etben, nagyobbrészt lakóházakban tett kárt. Nagyobb jelentőségű volt ezek között a Békéscsabán április 20-án támadt tüz, mely 10 házat hamvasztott el. Az okozott kár biztosítás révén nagyobb részben megtérül. Baleset volt..lÓ. Ezek közül 6 súlyos ós 4 könnyű. Öngyilkosság 10, öngyilkossági kísérlet négy esetben volt. Az őszi vetések igen jók, a korai fagy azonban a tavaszi kalászosokban, főképpen pedig a gyümölcsösben és répavetésekben tetemes károkat okozott. Mezőgazdasági munkásaink részint a megindult gazdasági munkáknál, részint az építkezéseknél foglalkozást és keresetet találnak. A napszámbér 1 kor. 20 és 1 kor. 60 fillér között ingadozott. A vármegyei és községi igazgatás menete ellen panasz nem emeltetett. A békési járás főszolgabirája Békés község pénztáránál észlelt szabályellenességek és hivatali mulasztások miatt Andrássy János főpénztárost és K i s k é r i Andor főpénztári ellenőrt állásuktól felfüggesztette és ellenök a fegyelmi eljárást elrendelte. Kétegyházán a gazda-esküdti állásra B. G r ó s z János választatott meg. S ü 1 e Jenő orosházi főpénztári ellenőr és T i ncsák János szentetornyai községi esküdt állásukról lemondottak. Csorváson segédjegyzői állásra Büki Lajos választatott meg. A bizottság az alispáni jelentést minden megjegyzés nélkül tudomásul vette. Ezután dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvos terjesztette elő jelentését, mely szerint a vármegye közegészségügyi állapotai április hónapban is kedvezőtlenek voltak, bár valamivel kevesebb volt a megbetegedések száma, mint márciusban. Leggyakoribb halálozási ok még mindig a tüdővész, amely nemzetsorvasztó betegség — ugy látszik — Békésmegye területén grasszál a legjobban. Az általános jelentés után dr. Zöldy János tiszti főorvos bejelentette azt is, hogy április hónapban 22 szülő ellen kellett kihágási eljárást indítani, mert hót éven aluli beteg gyermeküket orvosi kezelésben nem részesítették. A főorvosi jelentés kapcsán azt is elhatározta a bizottság, hogy pártolólag fogja a közgyűlés elé terjeszteni a vármegyei közkórház jövő évi költségvetését, mely szerint a napi ápolási dij 1-98 koronában van megállapítva, a második osztályú betegek diját 6 koroná. ról 10 koronára, a harmadik osztályú betegekét pedig 3 koronáról 4—5 koronára emelték. Az ápolási dijak felemelését több körülmény tette szükségessé. A kórházi tisztviselők fizetését ugyanis rendezte a vármegye. Ez a rendezés már magában is évi 7000 korona kiadástöbbletet okoz. Ezenkívül uj szemészeti osztály is létesül, mely egy főorvosi állás rendszeresítését teszi szükségessé. Végül a kórház kibővítési költségeire felvett kölcsön évi annuitását fizetni kell már a jövő évtől fogva. Ilyen körülmények között a mostani ápolási dijak határozottan elégtelenek. A tanfelügyelő jelentése és a többiek. M i k 1 e r Sándor kir. tanfelügyelő jelentésében néhány érdekes adat fordult elő, amelyek á következők : A tanfelügyelő egyáltalában nincs megelégedve a mágorpusztai iskola tanítási eredményével. A gyönge eredmény abban leli magyarázatát, hogy a tanitó két hónapig nagyon beteg volt s betegségébe bele is halt. Helyébe tanítónő jött, aki minden szorgalma dacára sem tudta még a nagy mulasztást helyrepótolni. Ellenben dicsérettel emlékezett meg a tanfelügyelő a szeghalmi iskolákról, melyekben a túlzsúfoltság dacára is kitűnő eredményt értek el a tanítók. Néhány nagyszénási lakos a Nagyszénáshoz tartozó ujpusztára állami iskola felállítását kérték. Nagyszénás község hajlandónak is nyilatkozott arra, hogy az iskolának telkét ad, sőt azt fel is építteti, ha a többi kiadást az állam fedezi. A bizottság az ügyet további eljárás céljából kiadta a tanfelügyelőnek, i Gyomán az úgynevezett Nádasszigeten egy zugiskola volt, amelyet a főszolgabíró bezáratott. Azon a környéken azonban egy körülbelül hat kilométernyi átmérőjű területen nincsen iskola. Ennélfogva a főszolgabíró állami elemi iskola felállítását sürgeti. A közigazgatási bizottság a tanfelügyelő javaslata alapján először elrendelte az ottani tankötelesek összeírását ós csak azután lép az állammal összeköttetésbe az iskola felállítására vonatkozólag. S c h o 1 t z László mezőberényi ev. tanitó panaszt emel egyháza ellen, hogy ujabban neki a gabonajárandóságot készpénzben adja ki, ami által ő igen érzékenyen károsul. Most ugyanis 23—25 korona a buza métermázsája. ő pedig csak 16 koronát kap métermázsája után. A közigazgatási bizottság kimondotta, hogy addig, mig az egyházi hatóságok ezt a kérdést nem rendezik, egyáltalában nem foglalkozik érdemileg vele, mert nem akar beleavatkozni az egyházak autonom jogaiba. Ha azonban az egyházak nem rendezik okosan és mindenki megelégedésére ezt a kérdést, akkor a közigazgatási bizottság is fel fog lépni a maga súlyával az esetleg előfordult méltánytalanságok meggátlása céljából. Roediger Gyula tanfelügyelő jelentése szerint a mult hónapban egyenes adókban 380.000 koronával, hadmentességi adókban 12500 koronával folyt be kevesebb, mint a mult év megfelelő hónapjában. E nagyarányú különbség oka a törvényen kívüli állapot, amikor senkisem köteles adót fizetni. Az államépitészeti hivatal főnöke jelentésében legérdekesebb volt az, hogy a Gyoma—körösladányi ut kiépítése céljából már mintegy 5 kilométernyi útnak való kő, kavics stb. már megérkezett, ugy hogy az utépitéshez már hozzá is lehet fogni. Ebben az esetben az uj ut remélhetőleg még ebben az évben fog elkészülni. P f e i f f e r István bizottsági tag, mint közigazgatási előadó három ügyről referált. Első volt a csabai felsővégi tehénlegeltető társulat rendtartása, melyet a bizottság kifogástalannak találván, jóváhagyta a rendtartást. Nem járt ilyen jól azonban a társulat szervezési szabályrendelete, amelynek egyik pontját, hogy tudniillik a tagok egyenkint fizessék a dijat: nem fogadta el, hanem akként módosította, hogy a tagsági dijat a rendelkezésre álló birtok arányában fizessék. Ugyancsak elfogadta a bizottság az előadó javaslata alapján a Szarvas-turiszállási tehénlegeltető társulat legelőrendtartását is. Dr, L i s z y Viktor kir főügyészhelyettes jelentése szerint a gyulai kir. ügyészségi fogházban a mult hónapban 46 férfi- és 3 nő-fogoly volt, akik kerestek az államnak 277, maguknak pedig 42 koronát. Ezután Ambrus alispán a bizottság ülését berekesztette. Apró és nagy szenzációk. — Budapesti levél. — Ami apró és nagy szenzáció manapság történik a politikában, az többé-kevésbbó mind kapcsolatos a választási mozgalmakkal. Az állami élet kereke csak lassan forog. Nem csinálunk semmit, csak korteskedünk, vagy legalább is érdeklődünk. Azt hiszem, odalenn önöknél is ugy van, mint idefenn. Itt legalább kávéházakban klubbokban, a fehér asztal mellett, a műhelyekben, a korzón, a Dunán, a városligetben, még a lebujokban és snapszputikokban sem beszélnek másról, mint a választásokról. Rettenetes, hogy milyen sok politikai magántudósa ós statisztikusa van ennek a szegény Magyarországnak. Papirt, ceruzát vesznek elő s számítgatják az eshetőségeket : a munkapártnak lesz ennyi, a Kossuth-pártnak emennyi, a Justhpártnak annyi, a néppártnak amannyi. És meg nem unják soha. Ha fólbenhagyják egyik nap, másnap ismét elölről kezdik. Pedig végtelelenül unalmas már ez a téma. Én, Isten bizony, menekülök, mikor hallom ezeket a meddő ós szörnyűségesen naiv vitákat. Legújabban pikáns szenzáció merült fel, ami egy kis életet adott a mostani stagnáló politikai életnek. A Kossuth pártnak ugyanis fáj, hogy a mai kormány emberei annyit rágónak Wekerle pénzügyi gazdálkodásán. Elhatározták tehát, hogy Wekerle'nek felajánlanak egy Kossulh-párti kerületet, hogy igy bejutva a parlamentbe, megvédelmezhesse a koalíció pénzügyi gazdálkodását. Erre a mosakodásra csakugyan szükség volna, mert a Wekerle kormányt sok mindennel megvádolták ós vádolják ma is. Mondják többek között hogy Wekerle annak idején a pénztári készlet kiegészítésére felvett egy 275 milliós függő kölcsönt, de eoből egy fillért sem fordított az üres pénztárnak megtömésére, mert ezt a horribilis átfutó kölcsönt az utolsó fillérig a bosnyák anexiós költségek fedezésére bocsájtotta a katonai körök rendelkezésére. Ha ez a vád igaz, nagyon súlyos vád ós Wekerlének saját ós volt minisz* ter társai reputációja érdekében tisztára kell mosnia magát. A komolyabb politikai körökben jó hatást keltett, hogy H i e r o n y m i Károly kereskedelmi miniszter pozsonyi beszédében mellőzte azt a támadó modort, mely eddig valamennyi beszédét jellemezte. Különös jelentőséget ad e beszédnek az a választói reformról szóló rész, mert következtetni enged az egész kormány állásfoglalására a választói reform kérdésében. A miniszter a következőket mondta: — Én a választójognak lehető széleskörű kiterjesztése mellett vagyok. De szükséges, hogy ennek a kiterjesztésnek határát szabjuk, amely határokat először a mi műveltségi és gazdasági helyzetünk, másodszor a mi történelmi fejlődésünk folytonossága megkíván. Ezt az állásfoglalást a munkapártban is ugy fogják fel, hogy előtte meg kell hajolnia a Székely-féle zavaros tendenciának ós a felforgatókkal való taktikázásoknak. Justh Gyulára Temesvárott ráijesztettek a szociáldemokraták. Üdvözölték ugyan, mint az általános választójog hívét, de tisztább bort kérlek a pohárba. Justh Gyula ötölt-hatolt, aztán megígért nekik mindent. Tán még a Marx-féle társadalmi rendszernek 1911-re való behozatalát is megígérte volna, ha véletlenül kérik tőle. Ezek a mo3taii politika kicsi ős nagy szenzációi. A szűkkeblű Tótkomlós. Nyomorgó községi tisztviselők. Általánosan ösmert dolog, hogy a tisztviselők és általában a közért dolgozó faktorok között a községi tisztviselők vannak legnyomoruságosabban fiI zetve. Régebben még lehetett ezeket az i igazán nevetséges fizetéseket megindohatatlanul érzésteljes tekintettel, összeszedte minden erejét és határozott hangon mondta: — Igen, én is ugy éreztem. A férfi e szavakra szenvedélyesen ölelte át a leányt és ajkaik összeforrtak . . . Aztán mentek lefelé. Hallgatagon, lassú léptekkel haladtak a szép erdei uton. Körülöttük rejtelmesen zúgott a fenyveserdő, üde hegyi levegő csókolgatta enyhén, kipirult arcukat. Nem éreztek semmi fájdalmat, semmi kimerültséget. Még a tüdejükből időnként felszálló száraz köhögés sem aggasztotta őket, mint máskor. Egyszer a férfit borzalmas köhögési roham rázta meg, ugy hogy megkeilet állania. — Mariska várjon ! — kiálltotía rekedt hangon az előre haladó lány után. — Mi betegek vagyunk nagyon, ugy-e. — Oh Istenem ! — sóhajtott a leány. — Igen mi betegek vagyunk nagyon. És mi szerejtük egymást nagyon. Félig öntudatlanul' elmólázottan mondta utána a lány : — Nagyon. — Szeretjük egymást, és soha nem lehetünk igazán boldogok, mert betegek vagyunk. — Betegek, óh, betegek! . . . — De miért ne lehetnénk mi boldogok ! — kiáltott fel mintegy önmagával vitatkozva a férfi. — Hiszen még élünk, még mienk az élet, mért ne legyen a mienk a boldogság is! Mariska, Mariskám, te szeretsz. Ismerjük meg a boldogságot, az igazi nagy boldogságot. — Miket beszél ! — Igen én beszélek. — És hangja a szinte dühös szenvedélytől rikácsolt. — Neked azt meg kell tenni! . . Mariska!... Nekünk meg kell ismerni a boldogságot! ... Én akarom ! . . . És neked is akarni kell!... Mert te szeretsz Mariska ! Te szeretsz ! Ugy-e szeretsz ? ... És nekünk meg kell halnunk . . . Hamar meg kell halnunk ! . . . A leány szinte öntudatlanná lett e lázas beszéd hallatára. Odaborult a férfi vállára. A rendkívüli erős izgalomtól reszkettek, mint a nyárfalevél . . . Egyszerre mellükből fuldokló köhögés tört fel. Tüdejükön éles, metsző fájdalom villámlott át ós a következő pillanatban piros vérsugarak fröccsentek a fehér útra . . . Arcukról eltűnt a pir. E helyett halálos halványság ült ki rajta. Aztán kimondhatatlan fájdalommal egymásra néztek és rogyadozó léptekkel elindultak lefelé. Mennek lefelé . . . Csak még egyszer. Irta: Stephanus. A kávéház ablakából bámult a sétáló embertömegre, félig öntudatlanul ült s szemei előtt mint egy álom-kép borult el, ember, kocsi, villanyos ; s ő csak bámult be a világba, gondolatába végig cikázott a mult, jelen egy homályos képbe összefolyva. Az ablak előtt ifjú pár surran el, egymáshoz simulva, szerelmes arccal s e képre, ugy fájt valami Balcsay Tamásnak. A nagy világfi megfoghatatlan vágyat érzett szerető hitves, gyermeksirás ós puha kis otthon iránt, miért nincs meg neki mind ez ? Végig járatta eszét múltján, ködös sivár múltján, fel fel bukkant emlékeinek során egy-egy borzas leányfej, szenvedélyes báli csókok, sokkok elbolonditott sziv, de mind ez üres. Miért nem szeretett ő soha, miért nem alapított ottbont magának, hol elfelejtse a napi küzdelmeket ? Érdemes volt ezért az annyiak által irigyelt fényes pályáért mind ezt feláldozni. Szívtelen és gyáva volt, félt a családi élet ezer apró édes gondjától és a békés otthon szolid egyszerűségétől. Mi; kor mind ez végig surran emlékezetében, fátyolos agyát vizsgálva kereste rövid, de mozgalmas életének azon mentő emlékét, melybe belekapaszkodva találjon megnyugvást, esetleg vigasztalást.. ; Hiába, nem talált, idylt kereset s ehe' lyett felbukkantak könnyelmű életének í maró, gúnyoló kóboldjai: szerencsóti lenné tett asszonyok, leányok, kik sor| ban jelenkeztek kinzó merev alakban ; ' szép üde fejek helyett egy dráma kiszínezett jelenete : utcai nyomorult lányok, kiket ő hajtott erre az útra, boldogtallanná tett asszonyok és anyátlan gyermekek. Borzadva űzte el a rémképeit, nem hagyták el lelkiismeretének felébredt ördögei, nem hagyták el megszerzett zsákmányukat, űzték, hajtották, lihegve menekült előlük, nem engedték. Egy kép folyton ott lebegett előtte, majd pajzánul mosolyogva, majd haragosan fenyegetve. Kereste, ki lehet az, lapozott szerelmi könyvében vissza, mindig hátrafele; már-már lemondott a keresésről, de ekkor hirtelen visszaemlékezett szerelmi láncszemének legelsejére, a legszebb és legidylitikusabb Matlay Margitra. Mikor tanulmányait elvégezve hazatért fáradalmait kipihenni, akkor látta meg először Margitot, aki mint árva, távoli rokon került házukhoz. Nem is képzelte akkor, hogy azok az ártatlan bókok, amelyeket a leánynak mondott, mekkora hatásai vannak erre az egyszerű falun nevelkedett lányra, aki Balcsay szavaiban szerelmet sejtett. Az ifjú leány fantáziájával színezte szerelmük jövendő boldogságát, házaságuknak regényes történetét. Balcsaynak minden tette előtte heroszian nas-ynak, minden szava költőinek tetszett. Álmatlan éjjeleknek boldog virasztása között látta szerelmét a közélet magaslatán diadalokat aratni s magát mint az ünnepelt férfi szeretett feleségét.. . Álmainak álmát nőies gyöngédsóggei halmozta el. Egyszerű, csendes életben akaratlanul is észre kellet vennie Balcsaynak, hogy van valaki, aki szereti őt nem gyengéd rokoni szeretettel, hanem a női szerelmével. Azután észrevette azt is, hogy foglalkozik evvel a nővel, figyeli lépését örömet talál abban, ha beszól vele, s titkon félti a bajtól, veszélytől. Igy közeledtek egymáshoz, előbb lassan, majd rohamosan, sietséggel. Azután jöttek az indilikus szerelem boldog napjai majd az érzékiekké. Isten látta lelkét, nem volt célja elcsábítani a leányt. Azon eltökélt szándókkal indult vissza az életbe, hogy positiót alapit magának s azután elveszi. B lemerült megint a városi élet forgatagába s mikor felébredt, borzadva látta, hogy amit kiolthatatlan szenve-