Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-12 / 38. szám

Békéscsaba, 1910. Csütörtök, május 12. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EkOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSrizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adntnnk vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Hazajött a király. Békésoaaba. május 11. A tavasz legszebb hónapjában, a lombokat és virágokat fakasztó május közepén az az öröm is érte végrevalahára, hosszú várakozás után a magyar nemzetet, hogy a király odahagyta pár hétre az ódon falu, de azért általa annyira kedvelt bécsi Burgot és ellátogatott a ragyogóan szép budai királyi palotába. A várban a pompás termek teljesen rendben várják a felséges urat s az udvartartás magyar része rendelkezésére áll. A várkertben, a király kedves sétahelyén tavaszi pompába öltözködtek a fák s a kertben virágok nyilnak. Az öreg uralkodó, amikor onnan alátekint az ő magyar fővárosára, egy nagyarányúvá fejlődött gyönyörű várost lát, amelynek szépségét minden külföldi csodálattal dicsén. És ezekben az izgalmas napokban minden magyar a büszkeség bizonyos érzetével gondol arra, hogy itt van a király, aki ha szive sugallatára hallgat, csak jól érezheti itt magát, mert a magyar nemzet dinasztikus hűsége sokkal nagyobb, mint az osztrákoké, akiket ennek dacára tenyerén hordoz, dédelget a felséges ur. A király Magyarországon időzése mindég különös politikai jelentőséggel birt. Mostani időzése azonban még jelentőségteljesebb, mint máskor. A mostani választási harcok közepette tájékozódhatik az uralkodó arról, hogy mely irányok és mely tervek felelnek meg az ország érdekeinek és meggyőződést szerezhet arról, hogy mi a nemzet érdeke s egyúttal az uralkodónak és dinasztiának is az érdeke. A király az utóbbi időkben is szerzett tapasztalatai alapján tisztábban láthat a különböző vélemények között és bizonyosan többre értékeli a loyalis, de nyilt felvilágosítást, mint például annak az éljenzésnek a hirét, amit a Kristóffy-féle orosházai népgyülésről juttattak hozzá. A választási mozgalmakra a király Budapesten időzése mindenesetre kihatással lesz. Ez a kihatás nem vonatkozik egyáltalában a pártok alakulására, hanem csakis arra, hogy mérsékeli a szenvedélyeket, nem ragadtatja meggondolatlan cselekedetekre a vehemensebb temperamentumuakat, — meit vigyáznak arra, hogy az öreg uralkodó pihenésének napjait meg ne keserítsék. A válastási mozgalmakra térve, a politikai pártokban nem csekély megrökönyödést keltett a miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy ő nem is egy, hanem két, esetleg három választásra is készül. Mértékadó körökben nem tartják kizártnak, hogy a legközelebbin kivül, rövid idő alatt, még egy választásra lesz szükség, de azt is mondják, hogy ezen az országgyűlésen minden rendelkezésze álló eszközzel igyekeznek odáig eljutni, hogy a válásztói reformot megalkossák. Viszont, ha a választói reform elkészült, akkor a Háznak okvetlenül együtt kell maradni addig, mig az uj törvény alapján megejtendő választásokhoz a szükséges előkészületeket megteszik. A , király itt időzésének épen az adja meg most a különös jelentőséget, hogy a miniszterelnök az uralkodó feltétlen tekintélyével igyekszik hangulatot kelteni a választójog mellett s ugyancsak az ő tekintélyével igyekszik a kormánypártnak minél több mandátumot szerezni. Igy szokták politikai célokra is felhasználni azokat az örömnapokat, melyeket a király magyarországi időzése szerez meg mindig a nemzetnek. A községi jegyzők szabadsága. Uj szabályrendelet. Magyarországon az utolsó évtized alatt valósággal rohamosan folyik az államosítás minden terén. Az állam fokozatosan igyekszik minden, az ország haladásával összefüggésben álló funkciót maga teljesíteni, magára vállalni. Ez a törekvés örvendetes is és minden erővel támogatandó különösen népoktatási téren, ahol legtöbbet lehet ártani az állami tekintélynek, az ország haladásának és a magyar faj szuppremáciájának. A legtöbb kormány kultuszminisztere mellette van az iskolák államosításának, azonban sokat kell harcolniok az eszme érdekében a felekezetekkel, amelyek sehogyan sem akarják maguktól átengedni az anélkül is nagy áldozatok árán fenntartott iskolákat, hivatkozván arra, hogy állami iskolákban a valláserkölcsi nevelés el van hanyagolva. Amilyen üdvös azonban az államosítás nópoktasi téren, olyan veszedelmesnek tartjuk a közigazgatás terén. Csak a közelmúlt vihara mutatták például meg, hogy mennyire üdvös hazafias 1 szempontból az egye3 közigazgatási szervek autonomiája. A vármegyék ellentállása nélkül talán egy véres ós elfojtott belső forradalom után most tartománya lennénk az osztrák birodalomnak. A közigazgatás államosításának kérdése pedig állandóan szőnyegen hever, sőt egyes részletintézkedésekkel haladunk is feléje. Nagy lépcső volt például az államosítás feló a megyei számvevőség megszüntetése, a vármegyei tisztviselőknek az államiakéhoz hasonló fizetési osztályokba való sorozása, és a községi orvosok fizetésrendezése. Most legújabban a községi jegyzők államosítása van napirenden, amit leginkább a kis községek csekély jövedelmű jegyzői óhajtanának, a nagy, gazdag községek jegyzői azonban nem, mert akkor a sok búsás mellékjövedelemtől igen könnyen elesnének. Az államosításnak azonban sok hive van a jegyzői karban is, aminek legékesebben szóló dokumentuma volt a községi jegyzők Országos Egyesületének legutóbbi közgyűlése, mely kimondotta, hogy feltétlen hive a jegyzők államosításának és minden tőle telhetőt elkövet érdekében

> Ehhez különben lépcső volt az is, hogy' a mult kormány féláru vasuti-jegy kedvezményt adott a jegyzőknek, amit az állami tisztviselők már régen élveznek. Most K h u e n Héderváry Károly miniszterelnök, mint belügyminiszter egy mintaszabályrendeletet küldött a vármegyékhez azzal az utasítással, hogy ahhoz hasonló szabályreneeletet a vármegye is alkosson a községi jegyzők szabadságidejének egyöntetű megállapítása céljából. Ez az ügy eddig még rendezetlen volt és igen sok kellemetlenségnek volt a szülőanyja ugy a jegyzőknél, mint a községeknél. A mintaszabályrendelet a jegyzők szabadságát az állami tisztviselőkéhez hasonlóan állapítja meg. E szerint a jegyzők évente 4 heti, a segédjegyzők pedig 3 heti szabadságra tarthatnak igényt. Betegség esetén legfeljebb egy ód szabadság adható. Ha a jegyző akkor sem tudja hivatalát elfoglalni, akkor azonnal nyugdíjazandó. A vármegye ebben az értelemben fogja szabályrendeletét megalkotni. Mindenesetre ebből is megállapítható, hogy a községi jegyzők is haladnak az államosítás felé. Békésmegyei Közlöny tárcája, Hányszor fogadtam. Hányszor fogadtam-, Isten tudja, Hogy megadással hallgatok, Hogy némán hordom a keresztet, Amit a sors reám rakott. Hogy nem nyil ajkam panaszszóra S ha ütni fog a végső óra, Mint a virág, elhervadok. Megfogadtam, nem sirom vissza A múltnak édes álmait, Nem rázom fel szivem sírjának Régen alvó reményeit. Robotra szántam testem, lelkem, Élek, mert épen megszülettem, Hiu remény nem lelkesít. Kovách Gyula. Egy asszony. Irta: Rónai Zsigmond. — Asszonyom, szólott az iró, aki a fővárosi zajos életet néhány hétre a vidék kellemes., levegőjű magányával váltotta föl -- Ön nagyon meggondolatlanul cselekedett. Önnek nem lett volna szabad életét egy olyan köznapias ós vézna emberhez kötni, mint a lórje. Ön nagyon megváltozott. En Önt leánykorában — amikor büszkén vallottam ideálomnak — másnak ösmertem. Egészen másnak. Ön szellemi előkelőségével, magasabb lelki szükségleteivel fölötte állott barátnőin. — Emlékezzen csak vissza! Ön nekem akkor ígéretet tett. Én is Önnek. És ime, amikor én előállók, hogy igéretemet beváltsam, Ön már asszony. Felesége egy rut, vézna, hétköznapias gondolkozású fiskálisnak. Hát kihalt «.nből már minden idealizmus? j — Higyjfl el asszonyom, az Ön ura nem méltó Önhöz. Nem tudja megérteni, nem képes szellemi előkelőségét méltányolni. — Én megmondottam Önnek és bizonyos vagyok benne, ho<?y még most is hiszi és tudja, hogy az Ön megértéséhez csak én vagyok predesztinálva. Ön él és mégsem ól. Nem azt az életet éli, amelyre fenkölt lényénél fogva. jogosult. Es éppen ezért sajnálom Önt asszonyom. Ne tiltakozzon! Ehhez jogom van. Volt idő, amikor lelki közösségben éltünk. Erre való hivatkozással kötelességszerűen felajánlom lelkemnek azt a részét, amely ígéretemnél fogva már régen az Öné. És ha azt elfogadta, akkor fogja cjak tudni a különbséget férfi és férfi között. Amit ón uyujtok Önnek, azt az a másik fórfi — az ura — nem nyújthatja . . . És az asszony keze után nyúlt. Az asszony gyöngéden tolta el az iró kezét: — Bocsánat, ez a kéz már a másé. Ehhez csak jegygyűrűvel lehet nyúlni Ahhoz pedig — s ezzel az ujján levő gyűrűre mutat — már késve érkezett. Majd kissé távolabb húzva foteljét, gúnyos mosollyal folytatta: — Barátom, ha némi őszinteséggel dicsérte az ón szellemi előkelőségemet, akkor mondjon le a fölösleges ós merőben hasztalan hódítási szándékról. Nincs az a buta falusi asszony, aki át ne látná, hogy méltatlan helyzetem egy hozzám nem való férj oldalán a magasabb lelki szükségletek, a megértés ós mindaz a sok, ideális ós költői frázis, amellyel körülsistereg engem, csak arra akar rábírni, hogy az ideálizmus ós költészet szent nevében szarvakat rakjak a hozzám nem méltó fórj homlokára. — Nos hát én azt nem fogom | tenni, mert nem igaz, hogy ő nem 1 méltó hozzám ós különösen nem igaz, hogy Ön volna méltó hozzám. Ugyan nézze meg jól magát és mondja meg aztán: hát On volna az ideál, melyet férjemben nem találtam meg ? — Ezzel a — megengedem — herkulesi termettel, amely azonban csak olykópen ideálisabb a férjem nyurga, erőtlen alakjánál, mint az elefánt a zsiráfnál. Hát kilószámra mérjem az ideált, mint a mészáros ? Vagy szellemének magas röpte ragadjon magával ? Ugyan hát hova ragadja Önt az Ön magas szellemi röpte? Ahhoz a szédítő ideálhoz, hogy férjemet csúffá tegye ós aztán engemet ? Ugyan menjen 1 Egy férfi, akinek egész gondolkodása egy asszony körül forog, nem imponálhat nekem ós — ez a frázis igaz — minden férfi ilyen. — Azt pedig jegyezze meg magának, hogy egy asszonynál való chance-ok nem mindig a fórj mivoltától függenek. Az iró mosolygott. Az asszony pedig nekihevülve folytatta: — Az igaz, hogy én leánykoromban szerettem magát. És ez az érzés talán még nem halt ki belőlem egészen, de már gyenge ahhoz, hogy a magáévá tegyen. Talán elég erős lesz, hogy vágyaimat felkorbácsolja ? Tudja mit barátom — és ezt már az érzés hangján mondta az asszony — tárgyaljuk le nyíltan, frázisok nélkül ezt az ügyet. Látom, mennyire a lelkén fekszik az ón boldogságom, illetve boldogtalanságom. Azt mondta, hogy szeretné velem megösmertetni azt az életet, amire fenkölt lelkemnól fogva jogosult vagyok. Jól van. Elválok az uramtól, csakhogy a magáó lehessek, átlépem mógegyszer az anyakönyvvezető küszöbét, hogy az életemet szebbé tegyem. Nem törődöm a közvóleménynyel. Meghozom ezt az áldozatot a maga és a magam boldogságáért. — Nos, barátom, jó lesz-e igy ? Az iró nyomatékos szerénységgel szólt : — Ilyen nagy áldozatot nem kívánok. És az asszony mosolyogva nyújtotta csókra a kezét. A bohóc halála. Irta: Aoker Pál. Egy zord téli estén az öreg bohóc szótalanul bolyongott a kietlen, hóval takart utcákon át. Nagyon fázott. Szánalmasan nézett ki toldott-foldott nadrágjával, melyi rongyogba lógott le rajta, sárga kopott köpenyével és lyukas cipőjével, melyből kilátszottak a hidegtől megkókült lábai. m Az est sötét ós hideg volt. A rettenetes csendben fehér sávként látszottak a fák ágai, melyek mint egy óriásnak karjai terjeszkedtek ki a légbe. Az öreg bohóc meggörbült háttal hol megállt hol ismét megindul ós a hidegtől kisajtolt könnyek peregtek le szeméből. Végre elérte a művészek hídját. Az előtte álló nagy hódombot megkerülte ; éles szellő csapta meg az arcát és a tajtékzó hullámokban a remegő gázlángok visszfényét pillantotta meg. Körülnézett, a hópehelyek szállingóztak ós a hó a hidat lágy lepel gyanánt burkolta be. Irtózatos csend uralkodott, mely az ember lelkét félelemmel tölti be. A hid korlátjára támaszkodott; hallgatta a hullámok morgását ós a szemei csodálkozva követték a halvány gázlángok rezgő táncát. Egy kevéssé hátrált a hid korlátjától, majd sóhaj rebbent el ajakáról és az ott levő padra dűlt. Nem csodálható a kimerülése, mert törődött ós fáradt volt. Tagjai meggémberedtek a hidegtől, az éhség is meggyengítette. Óh mórt nem viszi el őt a halál egy szebb, jobb világba, hol lesz enni valója és puha ágya? Óh, azok a