Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-24 / 33. szám

266 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910. áprliis 17. kortes volt, a saját kortese, aki ezt ordította: Kedves kolléga ur, ne tegye magát nevetségessé! On erővel a „krajcárt" (Kreutzer) hangoztatja, holott nem is krajcárt, hanem forintot akar. A választók napy kacagásban tör­tek ki. A polgárok nevettek, de a Kre­utzer kedvét vesztette. Letört, dacára annak, hogy nevét megmagyarositotta. * Egy alkalommal a jámbor, csizmás választópolgárok egyike megkérdezte a főkortest: — Mit tösz az, hogy készfizetések fölvétele, mer'hogy az újságban olvas­tam rúla ? Kapóra jött ez a kérdés a kortes­nek s a tömeg előtt imigyen adta meg a választ: — Mi vagyunk a fizető-párt. Ez azt jelenti, hogy minden választónak any­nyit fizetünk a szavazatáért, amennyit fizetünk érte. Mi különben mindent fize­tünk : bort, búzát, tejet és vajat. Nem maradunk .adósak senkinek sem, ha a jelöltünk bejön, mert ő a készfizetések fölvételét követeli. Ez tetszett a parasz­toknak. De mikor az ellenpárt kortese ezt megtudta, maga köré gyűjtötte a hiszékeny polgárokat és igy beszélt: — Kedves barátaim, saját magatok vesztébe rohantok ! Egy olyan embert akartok megválasztani, aki a fizetések fölvételét igéri? Ti nem is tudjátok, hogy az milyen veszedelmes dolog ? A parasztok azt felelték, hogy tud­ják, mert „minden meg lesz fizetve"' A kortes helybenhagyta: — Persze, mindent megfogtok fizetni, mert az ur adós marad, mint eddig. Nem lesz hiteletek sehol sem. És ezt akarjátok ti szerencsétlenek! Persze, hogy ezt nem akarták. Az ellenjelölt megbukott. Régi tapasztalat, hogy az ember ellenségeinek többet köszönhet, mint a jó barátainak. Az ambíciót nem jóaka­róink csalják ki belőlünk, hanem inkább azok, akik lépten-nyomon gáncsolnak, piszkálnak bennünket, rakják elénk az akadályokat, tromfolnak, kisebbítenek, pedig igen sok esetben ép ellenkező eredményt érnek el, mint a mi szándé­kukban volt. Felköltik a szunnyadó energiát, edzik a lelki erőket, felrázzák a szunnyadó becsvágyat, mit a jóakaró hízelgők álomba ringattak. Viszont igaz, hogy az apró tüszurá­sok sokkal jobban fájnak s képesek jobban összetörni, mint a nagy tragédiák. Ezeket az apró hántásokat úgyszólván a társadalmi és hivatalbeli érintkezés parazitáinak ós baktériumainak lehetne nevezni. Kicsi adagban beadott méreg ez. Van, akin nem fog, sőt edzi, de van, aki belepusztul, mint valami sorvadásba. Mint ahogy nincs egyforma két fa­levél, virágszirom, vagy emberi arc, ugy a lelki tulajdonságok, a kedélyi beren­dezkedés és észbeli felfogás is annyiféle, ahány ember van a világon. Csak főbb vonásokban lehet az embereket osztá­lyokba csoportosítani. Rokonvonások révén s mig édes szülőanyánk a föld s az egyre fejlődő ós folyamatban levő anyagcsere romboló s teremtő munkáit figyeljük, a lélek s kedólyvilágban is megtaláljuk a mimózákat ugy, mint a vastagbőrüeket, a türelmes juhokat és ragadozó farkasokat, a vakondot, amely alig lát ós a sas madarat, aki a napba tekint. Hogy a vakond sokszor nyugod­tabban él a porban, mint a sas a leve­gőben, az csak természetes valami. A va­kondot nem 'látja meg senki, ellenben a sastól mindenki félti a napot . . . Unos-untalan tele vagyunk panasz­szal az életre és mégis annyira rette­günk az elmúlástól. Akkor becsülünk meg mindent, amikor már mögöttünk látjuk s akkor követelődzünk a legjob­ban, ha már folt-hátán folt rajtunk s nem hajtunk egyebütt hasznot, csak a patikának. Annyi bizonyos, hogy a hu­manizmus több egészséges embert tesz beteggé s áldoz föl előzékenységből ép érettünk, mint a hányat meggyógyít. Spártai törvényekkel ma fellépni nem lehet, a pillanat hatása alatt álló s a látszatnak hóduló idegeink csak a „mind­járt"-tal számolnak, azokat csak a kül­sőségek presszionálják. Nagy része van ebben a hangulatkeltésnek, a sajtónak és a közfelfogásnak is. A közvélemény­nek, mely bár avult, rozsdás pengével, de Damokles kardként lóg fejünk felett, hogy erkölcsi halált osztogasson. Jó­lehet igen sokszor nagyobb bűnösök maguk az erkölcsbirók, mint akiknek a büntetés kijár s akik a szálka és ge­renda meséjét, mint tényt oktrojálják rá, úgyszólván szuggesztív módon em­bertársaikra. Sőt, akik még a hiéna sze­repét is nagy passzióval űzik, amikor rossznyelvű pletykasággal bontogatják a sirt, amibe rég elfelejtett dolgok te­metve vannak. Bontogatják, hogy a még élők illúzióját elrontsa a hullaszag, meg­mérgezze és maga mellé húzhassa a Nirvánába. A hiénáról jut eszembe . . . Járom a temetőt, apró, falusi teme­tőnket. Kimegyek oda pihenni. A vég­telen csönd leköt, vigasztal, kecsegtet, mint mikor a napi robot után megve­tem ágyamat s hívogat a boldog öntu­datlanság csábító gondolata. Helyt-helyt öles gazon gázolok keresztül, egy-egy sirról szinte kiált a kegyelet paré és bogáncs képében, Akárhányszor a ma­gam tulajdon kezével gyomlálom ki a másét, nehogy a mienkre hordja a dudvamagot a szél. És hordom hordom a rózsát, árvácskát, muskátlit, mindent arra a kis darab földre, ami abból a nagy végtelenségből, ami egy szerető szív szerelméből kiáradt, nekünk ma­radt. És a hiénák nem hagyják békén. Tépik, kacagva tördelik, tövestől kihúz­zák a virágot, ami az „ő" szive porá­ból nőtt. És tépik, marcangolják vele a mi szivünket is és széttépik vele a hit, a megnyugvás, a szeretet fátyolát. Az emberek lelkét a temetőjükről lehet megismerni — mondja egy német közmondás. — Szomorú tapasztalatra tehet szert, aki egynémely temetőre, egynémely sirra tekint. mpo. Tanácsülés Békéscsabán. A varrógépiigynökök ellen. — Uj ártézi kut. — Az erzsébethelyi tankötelesek. — Csaba háziipara. — Kisebb ügyek. Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülésen egyik legérdekesebb tárgy volt Tótkomlós község átirata a varró­gépügynökök visszaéléseinek meggát­lása érdekében. Ez ügynökök egy része tág lelkiismerettel rendelkezvén, nagyon sok szegény emberre hozott már vesze­delmet, úgyhogy legfőbb ideje van már őket megrendszabályozni. Tótkom­lós akciója kapcsán a törvényhatóság bizonyára meg fogja találni a kellő utat és módot arra, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzet orvosoltassék és az ügynökök visszaélései megakadályoz­tassanak. Érdekes tárgya volt még a tanácsülésnek Chrisztián György jelentése is a munkásotthonban rende­zett háziipari tanfolyamról. A tanácsülés tárgyai egyébként a következők voltak : Tótkomlós község képviselőtestü­lete legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy felterjesztósileg fogja kérni a vár­megyétől a varrógópügynökök vissza­éléseinek meggátlását. Ezt a kérdést olyanformán gondolná megoldhatónak Tótkomlós, hogy varrógépmegrendeló­seket csak az elöljáróság előtt lehessen aláirni. E)ben az esetben a szegény emberek í becsapástól megóvatnának. Tótkomlós emiitett határozatát megkül­dötte Csab\nak is azzal, hogy hasonló irányú felterjesztést szintén küldjön a vármegyéhez. A tanács kimondotta, hogy a felterjesztés küldését felesleges­nek tartja, rert a vármegye már Tót­komlós felterjesztésére is meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. Bohn Mhály, a most épülő hatal­mas téglagyár tulajdonosa, egy ártézi kút fúrására fért engedélyt. Az alispán engedélyezte i a kutat s most az en­gedélyezési ok'atot megküldötte a köz­ségnek is. A anács az okiratot tudo­másul vette. Az erzsébthelyi iskolakötelesek összeírása, továbá az iskolamulasztások körüli eljárás tldig a városházi arra ! rendelt tisztviselk feladatát képezte, i Az elöljáróság mst változtatott ezen a régi uzuson, amqnyiben kimondotta, hogy erzsébethely tankötelesek össze­írását és a mulastások fölött való in­tézkedés ezután t erzsébethelyi elől. járóság fogja végeni. A tanács ezt a ; határozatát a lakosig érdekében hozta. | Annak a lakosságns sokkal kényelme­; sebb ez apró-cseprőigyeket odakünn ! elintézni. A határolt bizonyára örö­1 met fog okozni az <zsóbethelyieknek V i c z i á n Jánoió azzal a kére­lemmel fordult az elöárósághoz, hogy 1 adjon neki engedélyt rkorkaárusitásra ' a Vasút- és Prónay-uU közötti sarkon. 1 A tanács a kórelem tel sitésót megta­1 gadta, mivel ott márkán engedélye másnak. 1 H a n k ó János ésiarnóczay József tűzoltók lemondod állásukról. A tanács a szokásos pályát kiírásával, egyszóval az állások bettése körüli teendők elvégzésével a \zoltó-főpa­rancsnokot bizta meg. C h r i s t i á n György* Munkás­, otthon intézője, beterjesztette jelentését az idén rendezett két háziipari tanfo­j lyamról. Az egyik tanfolyam a kosár­i fonásra, másik pedig á seprőkötósre | vonatkozott. A tanfolyamokat a szegó­í nyebb néposztályból 20—2'2-en látogat­ták. Összesen 310 korona államsegély­ben részesültek a tanfolyamok, amely összegből 308 korona használtatott fel. A tanacs a jelentést tudomásul vette, ami után az ülés véget ért. KróniKa. Hogy tavasz van, hirdetik már R mocsárban künn a békák Még a tyúk is róla kárál, S róla zengnek a poéták. Garmadába jönnek, gyűlnek Nálam is a tavasz-versek És döcögnek, nyikorognak, Mint valami ócska szerzet. Pedig majd a jó rímekre Szükség lesz itt nemsokára : Kortesnóták vad zajától, Lesz hangos a föld halára, Járnak-kelnek a jelöltek, És drukkolnak szörnyen már is, Használatban van ugyancsak R toll, tinta, kalamáris, Bizony, kérem, a jelöltség Nem valami könnyű munka S csodálatos, hogy azért még Soha senki meg nem unta. Sőt még vágynak is utána Sokan, többen s egyre többen Költenek rá annyi bankót, Hogy az ember szinte döbben. És legtöbbször csak hiába Száll a bankó szerteszéjjel. R jelöltnek küzdeni kell Ezerféle nagy veszélylyel. Ime, Békés mily csöndes lelt, Hogy Ivánka visszalépett, Ő belátta jókor még, hogy Nem ismeri jól a népet. Képviselő ott más nem lesz Egyedül csak Kecskeméthy. Ellensége is van számos, De barátja több van néki, Gyomán is kap Fábry Károly Vetélytársat nemsokára, Mert néhányan kacsintgainak Mostanában Radocára. Radoca az cukor-ember R szószoros értelmében. Tudniillik az apósa Gerbaud, — tetszik tudni kérem ? Ha ő fellép, lesz ott cukor Mindenkinél mázsaszámra, Mert Qerbaud ur a vejéért Bizony isten, nem sajnálja. Cukrozza a választókat, Rkik összeédesednek S cukorédes, sima hangon Cukros nótát énekelnek. Most szerettem volna másról És másképen énekelni, De hát kérem, lenyűgözött Rz idő, e történelmi. Történelmi idők járnak, Remeg, vár az egész ország, Természetes hát, hogy én is Félve nézem az ő sorsát. Politikát azért Írtam­Most az egyszer krónikámban ; Ha unalmas, bocsássák meg, De más témát nem találtam. Guy Háziipari tanfolyam Csabán. A vármegye alispánja által az el­múlt év telén engedélyezett, Békéscsaba községben megtartott háziipari tanfo­lyam eredményéről Csaba elöljárósága a következő jelentést terjesztette be : A háziipari tanfolyamot — miután községünkben legalkalmasabb hely ilyen célokra a községi Munkásotthon, annak olvasó- és foglalkoztató termében, a Munkásotthon intézőjének felügyelete és ellenőrzése mellett tartottuk meg ós pedig először a kosárfonó, azután a seprükötő tanfolyamot vezettük be. A kosárfonás 1910 február hó 16-án kezdődött és tartott március hó 12 ig, vagyis 22 munka napon kérésziül. Ta­nította Antal Mihály kosárfonó mester. Résztvett a tanfolyamon 15 mezei munkás. Felhasználtatott 2 és fél méter­mázsa kosárfüzvessző ós 68 klgr. hán­tott vessző. Készült 58 drb. nagy kerek kosár, 6 drb. kis kosár, 8 ruhakosár, 2 fakosár, 2 papir-kosár. Ezen tárgyak fele része a tanfolya­mon részt vett egyéneknek természet­ben kiadatott, mig a másik felerósze háziip rí célokra fog értékesíttetni. A seprükötés 1910 február hó 24-én kezdődött ós tartott március hó 18-ig, vagyis 20 munkanapon keresztül. Taní­totta S a j b e n János seprükötő-mester. Rósztvett a tanfolyamon 20 mezei munkás. Felhasználtatott 2 métermázsa olasz cirokszakái és 150 darab bükfa seprünyél. Készült 150 drb. seprű és 70 drb. kis ruhaseprü. A készítmények felerészben a tanfolyamon résztvett mun­kásoknak munkadíjul természetben ki­adattak, a másik fele a készítmények­nek pedig értékesíttetni fog. A kosár­fonás és seprükötósnól felhasználtattak még különféle anyagok ós padig: szeg, sodrony, fonál, tü stb. Kaptunk a tanfolyam kö tségeinek fedezésére 310 kor. államsegélyt ; ebből felhasználtatott a vármegyei alispánhoz beterjesztett részletes és okmányolt szám­adás szerint 308 kor. 80 fillér, megma­radt 1 kor. 20 fillér, mely összeg posta utján a gyulai m. kir. adóhivatalnak meg­küldetett. A kosárfonáshoz és seprükötéshez szükségeltető kézi szerszámokat legna­gyobb részben a Békósmegyei Gazda­sági Egylet volt szives használatra át­engedni, igy szerszámok beszerszósére csekélyebb összeget költöttünk. Általá­ban véve a háziipari tanfolyam eredmé­nyével meg lehetünk elégedve s még nagyobb sikert érhettünk volna el az esetben, ha az államsegély korábbi fo­lyósításával a tanfolyam január első napjaiban megkezdhető lett volna, mert igy az anyagot is drágábban tudtuk be­szerezni és a tanfolyamra is kevesebben jelentkeztek, miután közeledett a tavaszi munka. Amidőn — mondja jelentésében az elöljáróság — a földmivelésügyi minisz­tériumnak az államsegélyért, a várme­gyei alispánnak pedig a' szives támogá­tástért köszönetet mondunk, legyen sza­bad javaslatba hozni már most azt, hogy községünkben a jövő évben is tartassók háziipari tanfolyam, még pedig elsősor­ban a községünkben legjobban bevált seprükötés. Gyilkos mezőberényi legény. Agyonverte a barátját. A modern élet mélységeiből való az a véres tragédia, mely a biharme­gyei Kornádi községben törtónt kedden éjszaka. Egy legény megölte a barátját csak azért, mart irigyelte annak vala­mivel magasabb pozícióját, valamivel több fizetését és ő szere lett volna he­lyébe kerülni. Az emberi elvetemültség­nek tipikus alakja az a fiatal legény, de egyben példája az átöröklési theoriá­nak is. Az atyja most is lókötósórt fegy­házban ül, a fiút pedig kutatja, hajszolja a félország csendőrsége. Látható ez adatokból is, hogy az a család terhelt és mint ilyen, érdekes anyagul szolgál­hat a lélekbúvárok számára. A rémes tragédia története a kö­vetkező : S i j a Pál 20 éves mezőberényi le­gény a biharmegyei Kornádi községben Fésűs Dániel téglagyárában volt al­kalmazva. A m ait tavaszszal került oda Vajda Jánossal együtt, aki ügyesebb embernek bizonyult, ugy hogy nemso­kára ő lett az akkord-munkák vezetője. Vajda jóbarátja volt Sijának. Együtt jár­tak a korcsmába, úgyszólván közös volt a kasszájuk is, bár a módosabb Vajda mégis többször segítette ki Siját, mint ez öt. Siját ennek dacára módfelett bán­totta az, hogy Vajda előmunkás ós töb­bet keres nála. Szeretett volna a he­lyére kerülni mindenáron. Ezért kereste folytonosan az alkalmat az összeveszósre. A mult vasárnap együtt borozgattak a korcsmában ós ismét összeszólalkoztak. Az összeszólalkozás olyan heves volt, hogy Sija bicskát rántott elő és neki­rohant Vajdának. Csak a jelenlevők közbelépésének lehetett köszönni, hogy komolyabb baj nem támadt. Ekkor már, ugylátszik, Sija el­szánta magát végzetes tettének elköve­tésére. Hélfőn nem is állott munkába, hanem kapatos fővel bandukolt egyik korcsmából a másikba. Sorsa megint összehozta Vajdával, aki szemrehányás­sal illette, mint előmunkás, amiért nem dolgozik. Sija iszonyú dühÖ3 lett erre. Összeszidta Vajdát keményen, majd pe­dig fogcsikorgatva utána kiáltott: — Megállj, még ma a kutyák eszik meg a véredet!

Next

/
Thumbnails
Contents