Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-24 / 33. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 33-ik szám. Vasárnap, április 24. KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElsOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzctni bármikor lehet évneaveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHEL3ZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A jövő feladatai. Békéscsaba, április 23. A közelmúlt tapasztalatai megmutatták a nemzetnek, hogy a. jelszópolitika olyan zavart támasztott az országban, mely ha tovább tart, helyrehozhatatlan károkat okozott volna az országnak, amelyek ki heveréséhez évtizedek munkája sem lenne elegendő. Ez a politika nem számolt a fejlődés kérlelhetetlen törvényével, hanem észszerű és logikus törvények ellenére oly kérdéseket akart átugrani, olyan intézményeket szétrombolni és ujakat állítani a régiek helyére, amelyek megreformálása fokozatos munkával, lépésről-lépésre történő haladással ugyan lehetséges, sőt szükséges, de lerombolni ezeket az intézményeket addig, mig a célszerűbbek és jobbak alapjait fel nem építettük, — esztelenség. A jelszópolitika olyan harcokba kergette a nemzetet, amelyek veszteségei felértek egy vesztett ütközettel. A politikai pártharcok következtében az államszervezet tevékenységében zavarok álltak be, amelyek bénitó hatással voltak egész közéletünkre. A belső harcok következtében olyan fontos feladatok maradtak megoldatlanul, amelyek nemcsak erkölcsi károkat okoztak, hanem milliókra menő anyagi kárt szenvedett miattuk az egész ország. A jelszópolitikának egyenes következménye volt a gazdasági zavar, amely a kereskedelmi szerződések lejáratával állott be, melyeket a belső politikai válság miatt nem lehetett ujakkal helyettesiteni, sem a meglevőket meghosszabbítani, mert a törvényhozó testület kicsinyes, személyes és pártérdekekért vivott harcokban emésztette fel az erejét és a homuision közjogi harcaiért az ország vitális érdekeit dobta kockára. A kocka fordult, a fordulat uj politikai alakulás hajnalát jelentette, amelyet várva-várt az egész ország közvéleménye, mert beleunt a kicsinyes szőrszái hasogató béka-egér harcba és olyan törvényhozó testületet akar látni az ország házában, amely félredob minden közjogi doktrinát és amely reális kérdések megoldására használja a rábízott hatalmat. Az ország megelégelte a jelszópolitikát. Komoly munkát követel azoktól, akiknek a kezébe a jövőjét bízza. A jövő parlamentje nagyfontosságú feladatok előtt áll. Az ország politikai és gazdasági jövője attól függ, hogy miként fogják ezeket a kérdéseket megoldani. Ezen kérdések közül a legfontosabb és a legnehezebb, amely a legmesszebbmenő megfontolást és a legtárgyilagosabb kritikát igényli, természetesen a választói jog kérdése. A mostani cenzusos rendszer elavult. Ez tény. A választói jog megreformálására feltétlenül szükség van. Ez elől még a legkonzervatívabb politikus sem zárkózhatik el. De már a reform mikéntje nehéz kérdés. A választói jog általánosítása volna természetesen a legmodernebb és legradikálisabb mód. Csakhogy a mi helyzetünk olyan speciális és számos olyan mellék szempontot kell figyelembe venni, hogy a választói jog általánosítása minden kautéla nélkül olyan merész kísérlet volna, olyan nagy kockázattal járna, hogy a cenzusos szükkörü választói jogról minden átmenet nélkül nem léphetünk egyenesen az általános választói jog útjára. Harminc év alatt egész osztályok értek meg arra, hogy politikai jogaikat gyakorolhassák és az állam kormányzásába beleszólhassanak. Ezeknek feltétlenül meg kell adni az aktív és ; passzív választói jogot. | De vannak viszont olyan népességi rétegek is — és pedig elég tekintélyes számmal, — amelyeknek a kezében a politikai jog kétélű fegyver, amelyet használhatnak saját osztályérdekeik kivivására, de épen éretlenségük miatt könnyen befolyásolhatók, ítélőképességük fejletlen, ugy, hogy ezzel a fegyverrel a kezükben a nemzet vitális érdekein sebet ejthetnek. Speciális helyzetben van Magyarország azért is, mert népességi tekintetben nem egységes állam, hanem különböző nemzetiségek és fajok konglumerátuma, amelyek centrifugális törekvéseit csakis a magyar faj államalkotó képessége és kulturereje tudta féken tartani és egy egységes állam keretébe szorítani. Ha fenn akarjuk tartani a magyar állam integritását, meg kell őriznünk a magyar faj szupremáciáját is, nehogy a széthúzó törekvések annyira erősödjenek, hogy túlhaladják a magyar faj erejét és veszélyeztessék az állam egységét. Ezeket a szempontokat figyelmen kivül hagyni nem szabad. Legyünkigazságosak. Ne hagyjunk figyelmen kivül egyetlen olyan momentumot sem, amely a jog megadása mellett szól, nehogy igazságtalanság és önzés vádját vágják szemünk közé. De ne hagyjuk figyelmen kivül a jogmegadás ellen szóló argumentumokat sem, mert ezzel öngyilkosságot követnénk el. A városok államsegélye. A kétmillió korona kiosztása. A városok tisztviselői már türelmetlenkednek a mult évben utalványozott államsegély kiosztásának késedelme miatt. Sőt imitt-amott egyre sűrűbben hallatszanak olyan hangok is, hogy a kormány kortescólokból késedelmeskedik a törvényhatóságok határozatainak jóváhagyásával, melyeket a közeledő képviselőválas tásoknál akar bizonyos irányban felhasználni. Hogy ez a híresztelés mennyiben felel meg a valóságnak természetesen nem tudjuk, félhivatalosan azonban az államsegélyre ós a minisztérium álláspontjára vonatkozólag a következőket közlik : Nem felel meg a valóságnak, hogy a belügyminiszter arra vonatkozólag, hogy az egyes városok a két millió államsegélyből számukra megállapított összeget miképp használják föl, csak közvetlenül a választások előtt, vagy éppen a választások után akar intézkedni s teljesen alaptalan és jogosulatlan az az állítás, mintha e kérdés intézésére bármiféle politikai érdeknek volna befolyása. Egyes városoknak a szóbanforgó összegek felhasználása tekintetében bemutatott határozait a belügyminiszter már jóvá is hagyta, a többi erre vonatkozó előterjesztés pedig érdemleges j felülvizsgálat és elintézés alatt áll és az ezekre vonatkozó intézkedés is legközelebb megtörténik Egyes városoknak e tárgyban hozott határozatai különben a legutóbbi napokig még nem is érkeztek föl a belügyminisztériumba. Annak indoka, hogy idáig a segélyösszegre vonatkozó határozatok túlnyomó részének jóváhagyása még nem következett be, egyáltalában nem polij tikai természetű. A késedelem oka az, hogy maguk a városok és a városi tisztviselőknek csaknem minden hivatási köre a fentebb emiitett belügyminiszteri rendeletben foglalt tervezet számos intézkedését sérelmesnek jelentették ki s kezdve a polgármesterek kongresszusán, a városi tisztviselői karnak csaknem minden ága — az orvosok, mérnökök, árvaszéki alkalmazottak, rendőrtisztviselők, levéltárosok, számvevők stb. — a sérelmek ós kívánságok egész sorozatát terjesztették a belügyminiszter elé. A belügyminiszter pedig ezt a kérBékúsmegyei Közlöny tárcája. Levél. Édes anyám, ne féltsen engem, Hiszen olyan jók itt az emberek. Nem bánt senki, sohase sírok, Vidám vagyok és nevetek. Nagy hegyes ország kemény földjén Mind nekem nyílnak a virágok . . . — Óh, ti áldott szent hazugságok . . . Beteg se vagyok. Nem fáj semmim, Azt se tudom, hogy van-e szívem. Büszke sasként magasra szállok Meg se állok, csak fent a szirten, Elkerülnek és kitagadnak A céltalan, bolondos álmok, — Óh, ti áldott szent hazugságok ... Nem vagyok szótlan, úgy mint voltam, Nem tudom én, tán kicseréltek . . . Ugy el tudok örülni néha A virágnak, a napnak, a fénynek . .. Mikor szemembe mosolyognak Nótaimádó fehér lányok, — Óh, ti áldott szent hazugságok ... Ha hazamegyek, nem leszek sáppadt, Nem lesz a szemem úgy beesve. Nem kell hogy piros tüzes csókját Arcomra lopja majd az este. Csöndes, zajtalan pihenésre Meleg szivekre dehogy vágyok, — Oh, ti áldott szent hazugságok .. . Kató József. A dogé szerelme. Irta: Konkoly Ferenc. (Velence a cinquecento korában. A dogepalota előtt a fellobogózott Bocentauro, a hatalmas gálya, melyen a dogé minden esztendőben nagy ünnepségek közepette szokta eljegyezni a tengert, Óriási embertömeg hullámzik a Szent Márk téren ünnepi köntösökben. A cifra gondolák hangos zeneszóval siklanak a Canale Grandén. Mindenütt öröm, vigasság, ének és zene. A Bucentauró fedélzetén, velencei nobolik, asszonyok, leányok, férfiak vegyesen járnak fel s alá. A dogé, Alfano Pandoró, ott áll a hajó orrán s mig homloka éles ráncokba szedve, szemeit a messze tengeren hordozza. E percben gyönyörű asszony, pazar öltözékben szinte loppal melléje suhan.) A grófnő : — Miért ráncolod össze nemes homlokod, nemes dogé ! Min gondolkozol ? A dogé : (hirtelen felrezzen gondolataiból) - Ah te vagy az grófnő. Hidd el semmin sem töröm fejemet. Az ünnepségek, a tenger, a gyönyörű traditiók kissé megzavarták lelki egyensúlyomat. s most azt igyekszem kissé helyrebillenteni. — Nem az igazat mondod óh hatalmas dogé! Én tudom miért vonod redőkbe homlokod, én ludom, hogy min mélázó

1, én a lelkedbe látok, mert szeretlek ! A dogé ajkán szánalmas mósoly vonaglik keresztül: — Szeretsz ! S te ezt oly könnyen mondod, mint más a jó napot. Szeretsz s mig mondod, talán magad se hiszed. Da ha tudnád, hogy mi az igazi szerelem, ha tudnád, mit értünk mi férfiak, ez égi e szent szó alatt, ugy bizonyára kevesebbszer vennéd ajkadra azt,' mi minden üdvöt s minden pokoli kint magába rejt s nem mondanád, hogy szeretsz. Tudod mi a szerelem ! Jól jegyezd meg, a szerelem ! Nem a p?rcnyi kéjt, mi pillanatnyi üdvöt ád, nem az élvezetek pazar kelyhét értem én ez alatt. A szerelmet, amely fáj, amely kinoz, mely gyötör. A szerelmet, mely életet ad, szárnyat lelkünknek, felvisz a magasabb régiókba, hogy leejtsen ismét a porba. Szerelmet, melyért élünk, 1 szerelmet, melyért meghalunk, melyért 1 feláldozunk mindent, magunkat, testvéreinket, szülőinket. Szerelmet, mely égi üdv, szerelmet, mely kinzó pokol . . . — Ne oly hevesen dogé ! Látom, ' tudom, érzem, hogy szeretsz. S az a nagy tüz, mely minden egyes szavadban lobog, az a hév, melylyel reám tekintesz, nyitott Könyvként árulja el bensőd egész háborgását. Most is tudom, hogy mi bánt. A nápolyi principesa megcsókolt. Nem loppal^ titkon, utánam setenkedve. Hanem férfiasan, bátran, előtted. S te most neheztelsz érte. Téged kinoz, hogy más férfi ajka érintette az enyémet s hogy én visszaadtam a csókját, mely nem érdekel, ölelését mely nem melenget. — Igen, ezért ráncos a homlokom. Nem tagadom. Mindig egyenes uton jártam, a szerelem sem fog kertelésre tanítani. Megcsókolt, mintha szeretője lennél. Megcsókolt mintha joga lett volna hozzá. Megcsókolt, mint aki tudja, hogy néki ez szabad, hogy még titkolnia sem kell, megteheti. — De hiszen a principesa nős ember, legjobb barátnőm férje s nékem ifjúkori játszótársam ? ! — Mindegy ! S ha ezerszer az a mi, s ha telve volna háreme a legszebb nőkkel is, téged ne csókoljon. S ne csókoljon előttem. Hát mi vagyok én ? ! Férfinak tartasz, aki nyugodt szemmel türi, hogy őt semmibe se vegyék. Hogy jelenléte nem lehet akadály szerelmi ömlengéseknek. Hát az önérzet, a férfi tudata, hogy férfi, aki előtt ily játékot nem szabad megengedni. Nem vagyok ' féltékeny, legkevésbé principesára.' Tudom, hogy ő sem szeret. Da ez már több a barátságnál. A Pandorok címerében büszke sas kereng. Büszkesége évszázados hirü s ha azt megsértik egyszer, kiengesztelni többé nem lehet soha. Grófnő, ha szándékosság rejlett ténykedésedben, ugy erősen feszíted a hurt. Legyen bár oly mesés a hegedű vonója, mesteri kéz vezes3e azt, ha elszabadt a finom hur a fáról, nem ragasztja össze semmi kéz. Bogozd ám össze s próbáld feszíteni azt, csak recsegni fog már, sírni zokogni soha. — Dogé te könnyezel ? ! Elragadtatod magad. Lásd bevallom, csupán játék volt az e^ész. Látni akartam, hogy szeretsz. Próbára tenni érzelmeid. S ime a pajkos játék igy megsebezte szived. Bocsáss meg, nem igy gondoltam. Bocsáss meg s nyújtsd békejobbodat. — S ha ugy imádlak, mint még soha földi halandót s ha ugy szeretnélek, mint Istent szokás, nem volna égi vagy pokoli hatalom, mely reá bírhatna, hogy kezedhez érjek. Szeretlek, mert hisz gyűlöllek e percben s gyűlölni csak azt lehet, kit szeretünk, de ölelésed, csókod most nem kérem. Talán .. . ha majd elmúlik e keserű pohár... talán akkor majd újra szeretlek. Most távozz. Azok nobili összedugta fejét. Sokáig suttogtunk itt egyedül. Ég veled s ne kínozd tovább szivem. (A dogé palota erkélye. Lent a tenger hullámos habjai csapkodnak a gondolásfákhoz. A sötétkék ég azúrján millió csillag ragyog. Szerenád hangjait hozza a távoli lágy fuvalát. Különben csend. A dogé az erkélyen ül. Szembe vele a grófnő. Sötét ruháját még gyászosabbá tesszi a sürü fátyol, mely egész termetét befolya. Szemei kisirtak. Látszik, hogy már napok óta gyötri valami. Aranyszőke haja gyönyö;ü kontrasztot képez sötét ruhájához.) — Hát jó! Mond meg őszintén, hogy már nem szeretsz, hogy nem akarsz ludni rólam, hogy meguntál. Ne add a nemeskeblüt, ki megunt szerelmesének azt az utolsó elégtételt szolgáltatia, hogy még akkor is, mikor már rég kihűlt szive iráiyban, szerelmet