Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-21 / 32. szám

2 macskát és nem szeret levegőből be­szélni. Amit mond, annak legnagyobb részben igaznak kell lennie. A másik leplező, aki egyúttal — Lengyel Zoltán a megmondhatója — leleplezett is: P o 1 ó n y i Géza. Ez a ravasz fiskális hir szerint könyvet irt az önálló bankról, Tiszáról és Tisza el­len, amely könyvben bizonyosan szin­tén lesznek úgynevezett leleplezések. A közvélemény érthető kiváncsisággal néz a könyv megjelenése elé. A Kossuth-párt is leleplez. A vezé­rek körútra indulnak ós leleplezik a Justh-pártiakaf, akik őket vádolják a függetlenségi párt kettészakadásával. Egyszóval, a leleplezések korát él­jük jelenleg. A gyulai gyermekmenhely kifejlesztése­Szaporodnak a lelencek. A „lelencek" a modern, rohamos haladással járó erkölcsi lazulásnak a szerencsétlen gyümölcsei. Bizonyos fokú megilletődés nélkül nem lehet tekinteni ez árva kis páriákra, akik felnőnek anélkül, hogy tudnák, kiktől származ­nak, anélkül, hogy éreznék valaha a szülői szeretet édes melegét. Még körül­belül másfél évtizeddel ezelőtt is csak egyes jószivü emberek gondoskodtak e szerencsétlenek fölneveléséről addig a korig, amikor már valamelyes munkát végezhettek és megélhetésükről gondos­kodhattak. Fejlődőben lévén, kellő fel­ügyelet hiányában legnagyobbrészt rossz útra tévedtek és a csavargók, betörők, tolvajok számát szaporították s ennél­fogva terheivé váltak a társadalomnak, melynek kebeléből egyre sűrűbben har.gzott fel az a kiváuság, hogy az elhagyott gyermekekről való gondos­kodás kérdését mielőbb meg kell olda­nia az államnak, különben a börtönök 9S fogházak nemsokára képtelenek lesz­nek befogadni a lelencekből támadt bű­nösöket. De meg a nemzet érdekei is parancsolták, hogy ezeket a gyermeke­ket meg kell menteni az ország, a tár­sadalom számára. A jogos követelések visszhangra is találtak és az állam egymásután kezdte felállítani a gyermekmenhelyeket, me­lyek felügyeletével a kormány Ruffy^ Pál miniszteri tanácsost bizta meg, aki nagy körültekintéssel, szakavatottsággal és humánus gondolkozással látott e fontos kérdés rendezéséhez. Ma már 16 gyermekmenhely van az egész ország­ban. Közülük egy Gyulán is. A gyulai állami gyermekmenhely nem tisztán az állam alkotása. Alapját az Almásy Dénesnó grófné jótékony áldozatkészsége folytán a „Fehérkereszt I Egylei" kötelékében létrejött gyermek­mekmenhely képezte, mely az elsők egyike volt az országban. Ezt fejlesz­tette tovább az állam. Hogy e jótékony intézmény mekkora körre terjed ki, bi­zonyítja az az adat, hogy ezidőszerint kötelékében 2200 elhagyott gyermek van, kisebbrószt benn az intézetben, legna­gyobbrészt pedig dajkaságba kiadva a megyében és a szomszéd vármegyékben. E 2200 gyermek után 300,900 korona táppénzt fizet az állam, melyből, 3 kivé­telével, a megye valamennyi községe részesül. Látható ebből, hogy várme­gyénkre a gyermekmenhely közgazda­sági szempontból igen fontosnak te­kinthető. A mult hét folyamán Gyulán járt Ruffy Pál, miniszteri tanácsos és az ő jelenlétében a dr. L a d i c s László elnöklete alatt tartott gyermekmenhely­bizottsági értekezleten ismételten fel­merült az a régen előkészítés alatt álló eszme, hogy a gyulai állami gyermek menhelyet meg kell nagyobbítani, illetve ujjá kell építeni. Ez eszmének egyik felvetője ós leglelkesebb propagálója Széchenyi Antal, a gyermekmen­helybizottság elnöke. A megnagyobbitásra és újjáépítésre most már elvitázhatatlan szükség van, mert mint Ruffy Pál kijelentette, az ál­lam a lelencek folytonos szaporodása folytán, kiszándékozik bővíteni a gyu­lai gyermekmenhely körét, amennyiben a jövő hó folyamán 1000 gyermekkel töb­bet utal kötelékébe. Közel 4000 gyer­mekről történik tehát gondoskodás, ami az államnak évi 600,000 korona kiadást okoz. A mostani épület azonban ilykó­pen megnövekvő feladatának csak a legnagyobb nehézségek között felel­hetne meg. A kibővítés, illetve újjáépítés költ­ségeinek legnagyobb részét az állam fogja fedezni, azonban szükséges a vármegye és Gyula város hozzájárulása is. A támogatást egyik sem tagadhalja meg, tehintettel az intézmény humánus rendeltetésére ós arra a gazdasági ha­szonra, melyet a vármegye szegényebb lakosságának az állam által fizetett táp­pénz juttatt. Nagyon sok szegény csa­ládnak juttat megélhetést, vagy legalább is tetemes mellékjövedelmet az állam által fizetettett táppénz. A vármegye törvényhatósági bizott­sága remélhetőleg nem is fog elzárkózni ' a tettemes támogatás nyújtása elöl, mert a bizottsági tagoknak is be kell látniok az intézmény szociális és humánus fon­tosságát. Egészen másként van ez Gyu­lával. Gyula tudvalevőleg szegény. Mos­tani lelkes vezetősége szivesen áldozna a kibővítésre, tekintettel arra is, hogy a gyermekmenhely jelentős gazdasági tényező a város életében. Nagyobb tá­mogatást nyújtani azonban nem áll módjában. Telket az uj épület számára . szivesen ad, de többet már nem. Való­színűleg az állam is figyelembe fogja venni Gyula anyagi viszonyait és nem fog nagyobb támogatásra reflektálni. Hogy azonban az uj épületre mi­nélhamarabb szükség van, az minden kétségen felül áll. — Hozta Isten, maga elé jöttem • direkt maga elé 1 — Sajátságos, mondhatnám talány­szerű. — Pedig ugy van ! Vártam magát Lacika. E szavaknál Dalmadynó tekin­tetéből valami csábos, imponáló s mégis bizonyos mértékben részvétet keltő ki­fejezés sugárzott. — Küldje haza a lovát s jöjjön ve­lem egy kis sétára, — szólt ismét a szel­lősruháju aszonyka. Baán megveregette a Gigát, néhány darab cukorral kedveskedett neki s meg­parancsolta legényének a gyors haza­menetelt. Az estszürkület mind lejjebb-lej­jebb szállt és lassanként elborítja a tá­voli erdőt, mezőt s a kanyargó, görön­gyös országutat,Fontos komoly beszédbe merülve haladt a nyáresti füledsógben az ifjú asszony jobbján — minden meg­jegyzés nélkül — különös átformáló­dott arccal hallgatta a mólyen átérzett pa­naszos hangokat Laci hadnagy. — Elmondtam mindent. Ezekből lát­hatja, hogy helyzetem férjem oldalán tarthatatlan. Igy fejezte be beszédét a kedves vonzó asszonyka, majd megállt, megfogta kísérőjének ezüstös bluzgombját s hosz­szan, szerelmesen tekintett a méiyen fekvő szemekbe. Feleletet várt. Baán szótlan maradt. Merően nézett a földre s lovagló ostorával unottan ka­rikázott az ut porában. Mólyen elgondolkozott. Margit sze­mei gyöngyözni kezdtek, nagyokat só­hajtott s szenvedélyes hangon kezdte : — Vagy talán hűségemben már a maga hite is megingott ? ... Ezt nem vártam . .. Igazán nem vártam . .. Laci mintha álomból ocsúdott volna fel, felemelte fejét, lázassan fogta meg Dalmadynó apró, hófehér kacsóit s az igaz, őszinte szerelem megremegtette hangját, mikor fülébe súgta: — Egyet­o fáTMátfii Leaven egó­Margit megsemmisülve hajtotta bor­zas fejét a hadnagy válára s visszafoj­tott zokogás között csak ennyit mon­dott : — Ezt vártam. Feljött az első csillag s a távolból ritmikusan hallatszott az estvéli ha­rangszó ... Kölcsönösen megindították a váló­pert s néhány hónap múlva már Pes ten találjuk a szép Dalmádynét egy ideiglenes, de fényesen berendezett mo­dern lakásban, mit Baán bérelt neki pere eldőltóig ós addig mig atyja — engedve a puhitásoknak — beleegyezé­sét adja a frigyhez. Éppen kiszenvedett a mord novem­ber, midőn megjött az irás, mely visz­szaadta Margitnak leánykori nevét. Meg­szűnt Dalmadynó lenni. Lei rögtön vo­natra ült s a Baánok ősi fészkébe, Kö­pecre sietett, ideges öregapja „nem bánom"-ját kicsikarni. Az öreg magára hagyta makacs had­nagy fiát s bevonut a pipatóriumba, ahova békéltetőként Laci édes anyja, a szelidlelkü, jóságos Baánna is követte. Megkezdte az ostromot, ámbár rögtön átlátta, hogy nem fog valami sokra menni férjével. — Eleinte csakugyan ügyet sem vetett a könyörgő asszonyra, de később már felelt kérdéseire, az­tán mindinkább puhult s másfólórai ku­nyorálás után kimondotta az ő eredeti „nem bánom"-ját. Laci ezalatt idegesen járt-kelt az elsötétített szobában. Lemondási tervel foglalatoskodott. Majd megállt, felhúzta a terraszra nyiló ablak függyönyót s mintha Margitja képét keresné, réve­dezve nézett a holdtalan, szürke decem­beri éjbe ... Éppen lámpáért indult a heves hadnagy, hogy lemondási kórvé­nyét megírja, mikor belépett az ősz anyja s tudatta fiával, hogy nem üres­sen jött, meghozta az édes apja „nem bánomját." Farsang első napján pedig már : Bó­key Margit Baán Laci jegyesek. Politika a vármegyében. A választási mozgalmak. Most már egyre vehemensebbekké és határozottabbakká válnak mindenfelé a választási készülődések. Még bizonyo­san senki sem tudja talán, a kormány tagjain kivül, a választások idejét, de a harc már megindult és olyan hevesen, mintha csak pár nap választaná el tőle. A margittai kerületben már vér is folyt, halálos sebesülés is történt. Hát még mi lesz majd választásokkor! Khuen­Héderváry miniszterelnök ugy látszik, taktikázik a választási napok titkolásá­val. Ki akarja fárasztani az ellenpárto­kat. És jó taktika. Mert hat hétig egy­forma vehemenciával korteskedni lehe­tetlen. Kifogy a szónoki szókincs, el­csépeltekké válnak a kortesnóták, az agyakban kiapad az ötletek forrása s mire a nagy napok elkövetkeznek, a választók petyhüdtekké, unatkozókká, érdeklődésnélküliekké válnak minden iránt és feléje sem néznek a szavazó urnának. Pedig az ellenzéki pártok ugyancsak dolgoznak már Békésmegyó­ben is. Csak a csabai parasztpárt hall­gat és készülődik, fegyverkezik csend­ben, mint jó taktikushoz illik. A választási mozgalmak legújabb fázisairól értesüléseink a következők: Békéscsaba. A jelölés kérdése és a választási moz­galom továbbra is, most már jövő va­sárnapig, — holt ponton marad még. Vasárnap délután ugy a főggetlen­ségi, mint a munkapárt által kiküldött tízes bizottság tanácskozásra ült össze a Kaszinó termében s valamelyes meg­állapodásra jutott, nem ugyan az együt­tes működésre, hanem csak a tovább­tárgyalásra nézve. A munkapárt részéről dr. S a i 1 e r Vilmos jelentést arról, hogy miután Zsilinszky Mihály ny. államtitkár a jelöltséget nem fogadta el, most még jelöltje nincs a pártnak, de azon fára­doznak, hogy a város érdekeire suly­lyal bíró jelöltet nyerhessenek meg. P á n d y István dr. a függetlenségi párt részéről kijelenti, hogy Nemzeti Munkapárti jelölt esetén az együttes működés kizárt dolog. Csak pártonkí­vüli jelöltre történhetnék megállapodás. Esetleg helyi jelöltet, — néhány nevet emiitett, vagy pedig dr. T a g á n y i Sándort, aradi birtokost kellene jelölni. Könyves T. Kálmán ismételten Wagner József csabai építész jelölése mellett érvelt s hiszi, hogy e jelölttel győzni is lehet. Igen sokan helyeselték Wagner je­löltetósét, azonban dr. S a i 1 e r Vilmos országos nevü jelöltet óhajt, már a köz­ség érdekében is. K a z y József föld­mivelésügyi államtitkárt ajánlotta, kit a függetlenségiek is támogathatnak, mert K a z y agrár programmal léphetne fel. Itt megjegyezzük, hogy K a z y ál­lamtitkár Kunfólegyházán már jelölve van, eddig tiszta függetlenségi kerület­ben s ha ellenjelöltjót, Holló Lajost legyőzi, aligha tartaná meg a csabai mandátumot. A két párt tizes bizottsága, amennyi­ben strikte utasítása volt a végrehajtó­bizottságtól, abban állapodott meg, hogy a Nemzeti Munkapárt eljár K a z y ál­lamtitkárnál, elfogadná-e a csabai je­löltséget? Vasárnap délutánra ugy a függetlenségi, mint a munkapárt a végre­hajtó-bizottságot nagy gyűlésre hívja egybe, melyen jelentést tesznek s a bi­zottság ujabb direktívákat kér. A két bizottság aztán nyomban összeül és vagy megállapodik az együttműködésre nézve, vagy külön-külön jelöl. Ugy halljuk, a függetlenségi párt ez esetben dr. U r s z i n y János ügy­védet jelöli. Gyula. Végre, — hála szent Habakuknak, — a gyulai jelölésből is lett prédikációs halott. Ismeretes olvasóink előtt az a fejetlenség, illetve sokfejüség, mely Gyu­lán uralkodott a jelölések terén. Volt ott jelölt annyi, hogy a polgárok jog­gal szavalhatták Gyula Pál két hires sorát: „Melyiket szeresem ?" Tartottak a függetlónségi és 48-is körben négy rendbeli jelölőgyülést, de csak az utol­són tudtak valamelyes megállapodásra jutni. A harmadikon ugyan csaknem kialakult már a helyzet, amennyiben a polgárok aránytalanul nagyobb több­sége NóveryAlbeit mellett foglalt állást. A többi jelölt sokkal kevesebb szavazatot kapott, de a kisszámú szava­zatok összege elérte a Néveryét, amely körülmény ez önzetlen gondolkozású férfiút arra ösztönözte, hogy visszalép­jen a ielöltsógtől. Mindezek a jelenségek igazolták azt a régebben telt megjegyzésünket, hogy Gyulán helybeli jelölt egyáltalában nem viheti diadalra a függetlenségi lobogót. A város kicsiny társadalma szét van ta­golva. Minden frakciónak meg van a maga vezére. A vezérek között pedig olyan nagy a féltékenység, hogy csupa önzésből, áz elvek figyelembevétele nél­kül, egyik sem engedné a maga táborát a másik támogatására. A fejlemények igazolták állításun­kat, mert a vasárnapi ujabb jelölő értekezleten az eddig hangoztatott ne­vek közé egy idegen név vegyült, a dr. Lengyel Endre budapesti ügy­védé, aki külföldet járt, nagyműveltségű s emellett jómódú fiatalember. Ezen­kívül még az az előnye is meg van, hogy unnkaöcscse a közelmúlt parla­menti idők vagdalkozó gladiátorának: Lengyel Zoltánnak. Van-e, ki e nevet nem ismeri ? Vasárnap mindaket­ten lenn jártak G.yulán. A jelölő gyűlés előtt K. Schrif­fert József kijelentette, hogy e g y­általában nem lép fel. Igy az­tán könnyű volt a helyzet. A Nóvery leghatalmasabb tábora, továbbá K. Schriffert és Simonka György dr. hivei dr. Lengyel Endre melió ái­lottak, úgyhogy a nagy többség őt jelölté. Dr. B e r ó n y i Ármin ennek da­cára kijelentette, hogy nem mond le a jelöltségről, hanem fellép, még pedig szintén függetlenségi programmal. Gyu­lán tehát eddig két függetlenségi jelölt fog harcolni egymás ellen. — A Be­rényi-párt vasárnap délelőttre nagy­gyűlésre hivta egybe a vála&ztó-polgá­rokat a Göndöcs-kerti pavillonba. Békés. A helyzet aránylag még Békésen a legkialakuttabb a megye összes választó­kerületei között. Az Ivánka- és Kecske­méthy-párt nagy apparátussal dolgozik. Mint már megírtuk, Kecskemóthyék szombaton délutánra lehozatták Justh Gyulát, aki nem valami barátságos fo­gadtatásra talált Békésen. E hangulatból Ítélve, a Kossuth-párti érzelmű válasz­tók, akik Ivánka Imre zászlaja alá tö­mörülnek, számszerint erősebbek. Kü­lönben ha a Justh-párt tudott gondos­kodni nagy ütőről, megteszi ezt a Kos­suth-párt is nemsokára. Hir szerint a Kossuth-párt budapesti központja ré­széről is leérkezik valamelyik vezéralak Ivánka támogatására. Valószínűleg ez a vezéralak az ország legragyogóbb ké­pességű szónoka: A p p o n y i Albert gróf lesz, aki szavának varázsos hatal­mával még inkább Ivánka felé fogja hajtani a békésiek szivét. Sajnos, ez mostanában nem történhetik meg, mert Apponyit eb rhardi birtokán baleset érte: kocsija felborult s a gróf megse­besült. De hiszen a választásokig van még elég idő a lejövetelre. Az ő láto­gatása fogja előreláthatólag eldönteni a békési mandátum sorsát. Gyoma. A gyomai kerületet ugyancsak meg­lepték ujjabbn a mandátumaspiránsok Bár a választókerület egyhangúlag F á b r y Károlyt jelölték, egyes elége­detlenkedők, élükön Ősapay Lasjos. endrődi gyógyszerésszel, másfelé gra­vitálnak és más jelölt után néznek, Vannak önjelöltek is szép számmal. Dr. Simonka György gyulai ügyvéd pél­dául szörnyen vérmes reményeket táp lál arra nézve, hogy győzni fog. Ak ismeri a kerületben uralkodó viszonyo­kat az megállapíthatja, hogy ennek í vérmes reményeknek egyáltalában nin csen alapjuk, mert a választópolgárol óriási többsége F á b r y Károly köri csoportosul. Fábry vasárnap délután meglátogatta a mezőberényi társaskö­röket, aztán Gyomára rándult átal. Az a szeretet és lelkesedés, mellyel min denütt fogadták a kerület e két legna­gyobb községében : annak a jele, hogy ellene bárki is sikertelenül küzd.

Next

/
Thumbnails
Contents