Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-17 / 31. szám

Békéscsaba, 1910 május 1. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 17 Ott volt még Mayer Istvánná és Abafi Jánosné közs. óvónő. Majd Schröder Istvánná a feldíszített óvódé­ban rövid, de pompás uzsonnát adott, melynek elfogyasztása után az este 7 órakor induló vonattal hazautaztak. Dr. Fáy Samu 1855 1910 A megrendítő, hirtelen halálesetek az utóbbi időben nagyon gyakoriak Csabán. Magunk között látjuk járni-kelni s rövid néhány óra múlva már halál­hírét adják az emberek. Ha a gyors elmúlás azokat érné, kiknek teher már az élet, nem volna oly megrendítő, — de munkabíró, munkaszerető, anyagi jólétben élő, a közért fáradozó és munkálkodó férfia­kat szólít úgyis kicsiny és megritkult sorainkból a halál, — megdöbbanve kér­dezzük : ez a jutalma minden igyekezet­nek, szeretetnek, jó tettnek ? Dr. Fáy Samu, csabai ügyvéd, a megyei törvényhatóságnak, a város képviselőtestületének tagja, az izraelita közművelődési egylet elnöke, takarók­pénztári igazgató, a szinügyi bizottság pénztárosa, az izr. nőegylet tilkára, a központi választmány jegyzője és a képviselőtestület igen sok bizottságának munkás tagja, pénteken délután Buda­pesten szívszélhűdés következtében élete 55-ik óvóben hirtelen elhunyt. A megboldogult kedden utazott Budapestre, férjnél levő egyetlen leá­nya és kis unokája, s felesége látoga­tására. Bár néhány év óta szivórel­meszesedése minden erősebb tényke­désben gátolta, egészsége tűrhető volt s alig gondolt valaki ily gyors elmúlá­sára. A szomorú hirt pénteken este adta le dr. Bácskai Albert fővárosi ügy­véd, hogy Fáy Samu a Metropol szál­lodában, hol szállva volt, ebéd utáni pihenésre dőlve, örökre elszenderiilt. A gyászeset nemcsak Csabán, de a megyében is őszinte részvétet keltett, mert a népszerű ós igen keresett ügy­védet mindenütt ismerték, tisztelték, jo­viális természete miatt szerették. Dr. Fáy Samu mintegy 26 éven át ügyvédeskedett s már mint fiatal ügy­véd kezdte a közügyet szolgálni. A 80-as évek elején lapunknak, a „Békésmegyei Közlöny"-nek tulajdonosa és öcscsóvel, dr. Fáy Ignác hírneves temesvári ügy­véddel, az akkori nehéz sajtóviszonyok között szerkesztője volt. Több mint husz éve tagja a megye törvényhatóságának és a képviselőtestületnek, minden hala­dási és igaz ügynek lelkes pártfogója, szószólója, a bizottságokban ponto3 és munkás tagja volt. Megyei ós országos képviselőválasztásoknál az ő munkás­sága, szervező tehetsége nélkülözhetetlen volt. Az izr. Nőegylet vagyoni gyarapo­dását az ö hoszszu évi titkársága és cél­tudatos irányítása folytán érte el. Midőn 1891-ben a népbanki krach következtében Csabán a hitelviszonyok nagyon rosszak voltak, dr. Fáy fáradhatlan igyekezete folytán, lehet mondani az ő vagyoni ga­ranciájával létesült az Aradi Ipar- és Nép­bank ma virágzó fiókintézete. Ezzel a me­zőgazdaságnak és kereskedelemnek tett nagy szolgálatot. Egyszóval, dr. Fáy Samu munkás életet élt, fáradt a közért ugy, hogy maradandó érdemeket szer­zett. Jó szive is volt s nemeslelkü fele­ségével egyetemben a szegények, az arra szorultak istápolója, minden kui* turális haladásnak őszinte pártolója. Az elhunytat csiládja Csabára szál­líttatja s a gyászházból vasárnap dél­után 2 órakor temetik. A megboldogult korai elhunytát si­ratja neje: Friedmann Szidónia, leánya Irén, dr. Hollánder Lipótné, veje, két kis leányunokája, testvérei Miksa, Ignác, Rózsi, Székely Ignácnó, sógorai és nagyszámú rokonság. Elhunytáról a család gyászjelenté­són kivül a Békés-Csabai takarókpénz­tár igazgatósága is adott ki jelentést. Nyugodjék békével! Az endrődi Körös-hid. Elkészült a költségvetés. De nincsen pénz. Endrőd község helyzete, mond­hatni, legspeciálisabb a magyarországi összes községek között. Keresztül szeli a Hármas-Körös hatalmas árja ós nin­csen hid, amelyen keresztül a két rész egymással közlekedhetnék. A közleke­dést csak egy komp bonyolítja le, amely amellett, hogy elégtelen, még veszedel­mes is. Veszedelmes pedig azért, mert vizapadás idején csak nagyon meredek lejtön lehet megközelíteni, amely lejtő tönkreteszi ugy az emberek, mint az állatok lábát. Kocsival pedig olyankor nem is lehet a kompra jutni. É nagy hiány miatt valósággal szomorúan ne­vetséges állapotok fordulnak elő. Pél­dául, ha valaki a túlsó partról részt akar venni a hetipiacon, vagy pedig halottját akarja eltemettetni, kénytelen elmenni egészen Gyomáig ós ott át­menni a hidon. Csakis ilyen módon juthat az endrődi ember saját faluja közepére, amelyet pedig csak néhány méternyi szóles folyó választ el tőle. Tíz-tizenöt perc helyett egy teljes fél napot emészt fel ez a komédia. Az endrődieknek régi óhajtása már, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten az illetékes tényezők változtassanak, vagyis hogy a község főtörzsét, a körülbelül 3000 lakossal biró, tehát tekintélyes nagyságú körösöntuli részével hid kösse össze. Ez az óhajtás azonban határo­zottabb formát csak akkor öltött, mikor Kossuth Ferenc volt kereskedelmi miniszter nagyszabású útépítési pro­grammját megalkotta, amely csakhamar ismeretes lett országszerte. E programm szerint Bókósvármegye még hiányzó utainak kiépítésére egymillió korona volt felvéve. Tekintve vármegyénkben az utak terén fennálló állapotokat, ezt az összeget nem is lehet egyáltalában sok­nak tekinteni. Az endrődiek ezt a programmot használták fel először arra, hogy óhaj­tásuknak érvényt szerezzenek. Kóre­lemmel fordultak a törvényhatósághoz, az akkori kereskedelmi miniszterhez, sőt ez utóbbinál küldöttségileg is tisz telegtek. Kossuth miniszter akkor meg­lehetősen bizonytalan választ adott, Szterónyi, volt államtitkár azonban kijelentette, hogy ismervén a helyzetet, az endrődi hid kiépítését, még az or­szágutaknál is foutosabbnak tartja. Ilyen ígéretek birtokában az endrődiek meg­bízták P ö p p e 1 Gyulát, a gyulai ál­lamépitészeti hivatal mérnökét a hid tervezésével. Pöppel bár felvette az előleget is, nem készítette el a terveket. Időközben Nyíregyházára helyezték át s ekkor csak fegyelmi feljelentés utján lehetett tőle a megbízást és az előleget visszakapni. Pedig ha Pöppel elkészíti a terveket, sikerült volna a hidat még a koalíciós kormány idejében megva­lósítani, mert F á b r y Károly ország­gyűlési képviselő folytonos sürgetése folytán a kormány hajlandónak mutat­kozott tekintélyes összegű államsegély nyújtására. Maga a község és az érde­keltek együttesen 80,0ü0 koronát sza­vaztak meg erre a célra. A kereskedelmi miniszter eo ipso nyújtott volna tete­mes államsegélyt, sőt Darányi volt földmivelésügyi miniszter is kijelentette, hogy amennyiben a hid olyan össze­állítású lesz, hogy hajók is átmehetnek alatta: hajlandó tárcája terhére szintén nagyobb összegű támogatást nyújtani. A hid felépítése tehát a koalíciós kor­mány alatt meglehetősen biztosítva volt s csak egyedül Pöppel Gyula hanyag­ságának lehet tulajdonítani az építkezés megrekedését. Most ismét aktuálissá vált a kérdés, amennyiben az utibizottság végre elké­szült a tervekkel ós költségvetéssel. E szerint a hid 250.000 koronába kerülne, i Azonban most már erre nincsen más ! fedezet, mint az a 80.000 korona, melyet I a község az érdekeltekkel együtt meg­szavazott és a négy lerombolt hid fa­j anyaga, melyet a vármegye engedett át j segély képen. A hídépítés céljaira körül­j belül 150.000 korona azonban még fe­dezetlen ós a megyének nem lévén j pénze, e jelentékeny summát kérelmezni I kell részben a mostani kormánytól, részben az Ivanfenóki Ármentesitő-Tár­sulattól, mely szintén érdekelve van a hid által. Az államsegély elébe nagy akadályt gördít az a körülmény, hogy az építendő hid nem esik sem állami, sem törvényhatósági közút vonalába. Kellő utánjárással azonban ezt az akadályt is elhárítani lehet s az endrődiek régi vágya talán nemsokára teljesülni fog. Csaba a tűzrendészet szempontjából. Veszélyes kémények. Nagyon is igaza van annak a régi mondásnak, hogy a maga kárán tanul a magyar. Csak mikor valami nagy veszteség vagy csapás sujt bennünket: amit esetleg csekély elővigyázati intéz­kedésekkel is elkerülhettünk volna, ak­kor csapunk öklünkkel a homlokukra és tépjük a hajunkat, hogy miért is nem csináltuk meg! Különösen a tűz­rendészettel vagyunk ugy. Mindig va­lami nagyobb arányú katasztrófának kell bekövetkeznie, hogy célszerű és modern reformokkal gazdagítsuk tűz­rendészetünket. A párisi nagy áruház égése egészen átalakította nemcsak a budapesti tűzoltóságot, melyet modern eszközökkel szerelt föl, de lényegesen módosította Budapest építkezési sza­bályrendeletét is. Most a nemzeti katasztrófának be­illő ököritói borzalmas szerencsétlen­ség hatása alatt a hatóságok ország­szerte megmozdultak ismét. Módosit­gatják mindenütt a szabályrendeleteket, minden valamire való népesebb község tűzoltóságot szervez, körrendeletek re­pülnek széjjel szigorú utasításokkal telve. Nem is gondolná senki, hogy Csaba valóságos tűzfészek. Csak épen a vélet­lennek, a gondviselésnek lehet köszönni, hogy viharok idején valahol tűz nem lámadt, mert ellenkező esetben vagy az egész város, vagy pedig legalább egy része a lángok martalékává lett volna. Csak a gondviselésnek lehet kö­szönni, mert Csabán a kémények körül valósággal botrányos állapotok ural­kodnak. A régi, de még az uj épületek kéményei is valósággal fészkei a tüzve­szedelemnek. Ezek építése alkalmával fütyöltek minden elővigyázati rendsza­bályra és csak azt tekintették, hogy hogyan lehetne megejteni olcsóbban az építkezést. Legkevesebb gondot épen a keményekre fordítottak. Vagy össze­tákolták deszkából, vagy vékony kőfalat csináltak néki, amely évek folyamán összerepedezett ós lyukak maradtak rajta. Nem kell egyéb, csak egy vélet­lenül kiszabadult szikra s a legnagyobb­részt szalma- vagy zsindelytető azonnal lángbaborul. A hatóság erre való tekintettel még régebben elrendelte a kémények össze­írását és vizsgálatát. Az összeírás és vizs­gálat ugyan meg is történt, de ennél több semmi. Az összeíró közegek bejelentet­ték ugyan a főszolgabírói hivatalban a veszélyes kómónyü házak tulajdonosait, akiket a biróság meg is bírságolt, de azért — a kémények egy állapotban maradtak továbbra is. Nem ellenőrizte senki, hogy váljon azok a gazdák gon­doskodtak-e a veszélyes kémények át­alakításáról ós kijavításáról? Az ököritói borzalmak után, ugy látszik, itt is következik valamelyes vál­tozás. Filippinyi Samu esküdt és tűzoltóparancsnok a kéményseprők tár­saságában már hetek óta járja sorba a házakát és vizsgálja szigorúan a kémé­nyeket. Most már aztán a hatóságon áll, hogy a vizsgálat befejezte után a tarthatatlan állapotokon változtat-e, vagy sem. A változtatás kötelessége. Nem elég csak egyszerűen megbírságolni a háztulajdonosokat, hanem szigorúan utasítani kell őket arra, hogy a veszé­lyes kéményeket mielőbb távolítsák el, vagy alakítsák át, ha azt nem akarják, hogy Csaba második ököritóta legyen az országnak. Késő lesz már akkor a bánkódás, a siránkozás ós lelkiismeret­furdalás. A veszedelmeket mindég jobb megelőzni. Uj szódavizgyár Csabán. Vendéglősök szövetkezése. Nemcsak Csabán, de általában egész Békésvármegyóben egy téren speciális helyzet uralkodik, amelyhez hasonló sehol sincs az országban. Az a furcsa­ság uralkodik itt nevezetesen, hogy a szódavíz épolyan drága, mint a bor. Ha valaki például 3 deci fröccsöt iszik 80 filléres borból, Csabán 24 fillért kell fizetnie érte, mig Budapesten csak 18 fillért. No ja, mert ott a vendéglősök megelégszenek azzal, ha egy deci szóda­vízért 2 fillért szednek és nem 8-at. Csabán ez a drágaság a megszoká­son kivül még abban is leli magyará­zatát, hogy a vendéglősök magas áron kapják a gyárosoktól a szódavizet. Akar­tak már más megállapodásra jutni ve­lök, de hiába. Ezért Szenes Sándor agitációjára elhatározták, hogy szövet­keznek ós egyesült erővel igyekeznek olcsóbb szádavizet előteremteni. Első értekezletük határozatából kifolyólag még egyszer felszólították a gyárosokat, hogy hajlandók-e a szódavizet üvegen­ként 4 fillérért szállítani ? A felszólí­tásra azonban még válasz sem érkezett Csütörtökön délután ismét értekez­letre jöttek össze a vendéglősök a „Fiume" éttermében. Az értekezleten, melyet Szenes Sándor vezetett, dr. Székely Lijos előadta, hogy mivel a gyárosokkal nem sikerűit ujább meg­egyezésre jutni, az a javaslat merült fel, hogy helyesebb volna külön szóda­gyárat felállítani. Erre vonatkozólag már ajánlatokat is kértek két budapesti gyár­tól ; a W a g n e r-fóle e nemben igen előnyösen ismert gyártól és a H a z s­1 i n s z k y cégtől. Mindkettő el is kül­dötte ajánlatait. A két ajánlat körülbelül egyenlő, de a Wagneróké mégis előnyö­sebbnek mutatkozik ugy a garancia, mint a fizetési feltételek szempontjából. Többek hozzászólása után az érte­kezlet kimondotta, hogy a szódagyárat mintegy 15000 korona költséggel felál­i litja s a munkálatokkal a Wagner-gyá­! rat bízza meg. Ezután Szenes Sándor az értekez­' letet berekesztette. Amiről beszélnek. - Fővárosi tudósítónktól. — (A bebiztosított jelölt.) Furcsa állapo­tok, furcsa eseteket vetnek a felszínre. Mult héten jelentettük a választási be­széd és értelemgyár megalakulását, most egy jelölt-biztosítási ügyéről ós ennek aktuális módozatairól nyujthatunk be­számolót. Egyelőre csak egy ilyen tör­i tónet jutott tudomásunkra, de ennek az 1 egy esetnek csirája valószínűleg kitere­bélyesedik ós megszületik: „Képviselő­jelöltek Életbiztosítási Intózete m.,sz. u Az eszme első szereplője Széli Ödön sárvári (Vasmegye) jelölt, a., néppárti Huszár Károly riválisa. Széli Ödön gaz­dag földbirtokos, de mellékfoglalkozás­ként a „Duna" biztositó-társaság első dhnántuli tisztviselője. Valószínűleg eb­ben a minőségében találkozott azzal a feltűnő gondolattal, hogy jelöltsége ide­jére 100.000 koronáig terjedő összegre bebiztosítsa életét. Széli Ödönnek most már nem lehet semmi baja a tiszta vá­lasztás véres csatájában: akár fejbetö­róssel tiszteli meg egy tisztes szavazó, akár kezét, lábát, csikogályát fenyegeti meg a kedves ellenség, — ő mégis meg­kapja a politikai órdemjeinek jutalmát, vidám 100.000 koronácskát! Vállalkozó uraim, még nincs késő! Siessenek és alapítsák meg a direkt e célt szolgáló Assecuracion Oesellschajtot. (Kozma, Tisza és Herczeg.) Kozma Andor, a kiváló költő, politikai strófái­val hasznos szolgálatokat tett a gróf Tisza-famíliának. — Zsngő rithmusokat szerzett Tisza Kálmán, Tisza Lajos di­csőségére ós mint Az Újság Koboza, hűséges sorokat irt krónikáiban Tisza István gróf politikájához is. Tisza gróf azonban meg is becsüli Tinódiját és fá­radtságos tettel is megmutatja, hogy nem hiába pengett Koboznak lantja. Most, mikor Kozma Andor fellépett Kör­menden jelöltnek, leutazott a kegyelmes ur ós az ő sokatjelentő barátságával hó­dított Kozmának voksokat. Mikor aztán visszatért Tisza gróf Budapestre, az első epés kórdós, amely ! a Nemzeti Munkapártban fogadta, igy | szólott: ! — Kegyelmes uram, miért nem se­gíti a pécskai jelöltet, hisz' Herczeg Fe­! renc is a kegyelmes ur szolgálója? Tisza István gróf mosolygott és pi­kánsán felelte: — Pécskára majd leküldjük a Gyur­kovics leányokat: azok jobban tudnak izgatni, mint az ón csekélységem . . . * (Az öszvér a kortéziában). Emberi életeket kicsiny vonások jellemeznek j Ne tétovázzék, ha fáj a feje, B E R ETVÁ S - PA STIL L ÁT I hanem használjon azonnal amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fej­fájást elmulasztja. Ára l'20 Kapható min­Orvosok által ajánlva M I " den gyógyszer tárban. Késziti Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents