Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-07 / 28. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 28-ik szám. Csütörtök, április 7. BEEESMEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EkOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A politika színteréről. Békéscsaba, április 6. j Nagy érdekességeket bárki keres ] és bármilyen éles fürkésző szemmel is, most egyáltalában képtelen találni : a politika terén. Csönd uralkodik, csak ' a mandátumokért folyó harc tölti meg némi elevenséggel a politikai életet. A | maudátumszerzés lehetőségeiért küzd • a fórumra vágyódók hatalmas serege. 1 A pártok törekvése együtt jár az egyesek-vei, de inkább az egyesek lármája hallatszik, akik a nagy tülekedést nem 1 annyira az elvekért folytatják, mint in- 1 kább önérdekből. Legérdekesebb azonban a kormány- j párt belső viharzása. Ott a többség j megszerzéseért való igyekvés egész sor akadálylyal találkozik és ha valaki azt nondaná, hogy a kormánypártban valamely program megvalósítására egyetértés van, azt legjobban a kormánypárti klubban nevetnék. — Forrongás uralkodik ott, még pedig nagy. Dehát iz igy szokott lenni. Minden intézmény tökéletlen a kezdet stádiumában. A Nemzeti Munkapártban is harcolnak még a különböző nézetek, meggyőződések és érdekek, de lassankint majd legyűri ezt a harcot a mindenható pártfegyelem. Most legutóbb Székel y Ferenc igazságügyminiszter vasárnapi programmbeszéde miatt van egy kis kavarodás. Székely ugyanis az általános és egyenlő választói jog hivének vallotta programmbeszédében magát. A titkosságot meggondolandónak tartja. Ez a nézet gróf Tisza István és Khuen-Héderváry ellentétes programmjaival szemben a harmadik meggyőződést képviseli a nemzeti munkapártban. Ezzel a ténnyel aztán kiéleződik a munkapárt két egymással leginkább szembenálló programmu csoportja között az ellentét: a széles alapú „egyenlő" általános választójog hivei és a nemzeti irányú megoldás hivei között. Ugyancsak előtérbe került eképen az a kérdés, hogy melyik ragadja a kettő közül magához a hatalmat. Khuen-Héderváry mintha kiegyenlítő, békítő és megegyeztető gyanánt szerepelne, akárcsak Wekerle a koalíció pártjai között. Valójában azonban Khuen gróf pártja Tisza-ellenesnek mutatkozik és taktikája arra irányul, hogy Tisza híveit az egész vonalon leszorítsa. Mikor a vidéki deputációk Tisza István grófnál jelentkeztek és őt ünnepelték, Khuen hivei félreállottak, de viszont gondjuk volt rá, hogy Bécsben ugy tüntessék fel a dolgokat, mintha Tisza szereplése a kormány gyengítésére irányulna és hogy az ilyen politikusban nem lehet bizni. Tisza vidéki agitációja sem tetszett ezeknek. Hogy ez a belső forrongás ártalmára van nagyon a pártnak, sőt még talán szakadást is fog előidézni, az a választások után körülbelül bizonyos lesz. Ugyancsak össze kell szedniök magukat azoknak, akik fájdalommal nézik a testvérharcot, ha valamiképen útját akarják szegni a szétszakadás veszedelmének. A temstőűgy rendezése. Köztemetők mindenfelé. Az emberi nem rohamos szaprodásával természetesen növekedik a halálozások száma is. Évről-évre több csöndes, néma halottat visznek ki a nyugodalmas temetőbe. Legélénkebb bizonyítéka ennek az a körülmény, hogy a temetők számára még a régi időkbep kijelölt területek kezdenek szűköknek bizonyulni. Ezenkívül még más bajok is forognak fenn a temetők körül. Régebben, sőt még ma is minden vallás felekezet igyekszik maga számára külön temetőhelyet létesíteni. Olyan városokban, ahol valamelyik felekezet nagyon sok hívővel rendelkezik, még több temetője is van egy-egy felekezetnek. Legközelebbi példa erre Csaba, hol az ág. ev. egyháznak sok temetője van. A mindenfelé szétszórt kisebb-nagyobb temetők természetesen útjában állanak a városok terjeszkedésének s ennélfegva nagyon régen és nagyon sok he' lyen merült fel már az az óhajtás, hogy a temetőket koncentrálni kell egy külön arra a célra kiszemelt területen, amelyet aztán a világfelfogás más mederbe terelődéseig megbolygatni nem lehet. Az emberiség előbb utóbb elérkezik a halotthamvasztás álláspontjára, mely közegészségügyi és közgazdasági szempontból is előnyösebb. Már most is nagyon sok hive van szerte a világon s a hivek száma rohamosan szaporodik. A halotthamvasztás elterjedése egy csapásra véget vet a nagy területeket lekötő temetőknek. Közös mauzóleumok épülnek, amelyekben minden élő megtalálja kedveseinek hamvvedreit és épolyan áhítattal imádkozhatik értük, mintha a temetőben a hideg, fagyos sírokra borulna. Ez azonban egyelőre még csak a jövő zenéje. Addig is gondoskodni kell arról, hogy a temetőügy mostani rendszertelenségében sokáig ne maradjon. A közös temető híveinek természetesen küzdeniök kell a felekezeti érzékenység és előítéletek, meg a családi tradíciók ellen. Csak nemrégen is heves vitát provokált Csabán a nagygerendás-pusztai temető kérdése. A tanács közös temetőt javasolt, azonban a felekezetek jelenlévő képviselői a külön temetők mellett kardoskodtak. És hasonló helyj zet fog előállani mindenütt, mig a köz' temetőknek közegészségügyi szempontból is nagyfontosságú ügye végre-valahára diadalt arathat. Országos törvényeink is nagyon hézagosan foglalkoznak a temetőügygyel, ugy hogy e tekintetben a törvénykönyv határozottan kiegészítésre szorul. A közegészségügyről szóló 1876. évi XIV. t.-c. néhány paragrafusban foglalkozik a temető-ügygyel, holott e kérdés ugy gazdasági, mint közegészségügyi vonatkozásaiban a legfontosabbak közé tartozik. A törvény a községeket, illetőleg a városokat kötelezi temető fentartására, de csak ott, ahol nincs olyan felekezeti temető, amelybe a temetkezés szabadsága vallásra való tekintet nélkül biztosított. Ez a rendelkezés természetesen minden felekezetnek megadja a jogot, hogy még ott is, ahol a község külön temető-helyet biztosított, — temetőt tartson fenn. Innen van azután, hogy alig van Magyarországon kisközség, amelyben legalább két-három temető ne volna. Hogy ez az állapot mennyi területet von el a kuliura alól, azt csak részletes statisztika tudná megmondani. De amig a törvény a terület kérdésében ekként határozottan rendelkezve, csak gazdasági szempontból, hátrányosan oldja meg a kérdést, addig a temető-rendészet kérdését nyitva hagyva, megoldását kormányrendeletre bízza, amely a törvény életbelépte — kerek 35 óv óta természetesen nem jelent meg s igy az országos rendezést a törvényhatósági és községi szabályrendelet alkotási jognak kell pótolnia. Hogy azután községeink és városaink épen a legkardinálisabb kérdéseket nem oldhatják meg, — az szinte természetes, mert a felekezeti ós társadalmi érzékenységgel szemben nem vehetik fel a harcot, ha csak bókét, egyetértést rontani nem akarnak. A temetők ügyénél két legfontosabb kérdés: az egységes központi temető megteremtése ós a temetőben való kötelező ravatalozás eszméje — az egyik a kulturának való területmentós, tehát gazdasági, a másik közegészségügyi szempontból. Igen ám, csakhogy az egyik a felekezeti érzékenységet bántja, a másik meg a családi kegyelet szempontjából alkalmas arra, hogy egy város vagy község belső bókójóben hatalAs Adige habján. Az Adige habján, bús emléked rabján, Bús emléked rabja sápadt homlokára Szerelemre hivő pajkos kacagással Hull a hold ezüstös, enyelgő sugára. Lejt a kicsi sajka, pici nympliák ajka Zümmögi az alvó ibolyák meséjét; Castello Pietro — mohos, vén lovagvár — Dünnyögi a régmúlt szép időknek kéjét: »Este, délben, reggel víg vadászsereggel, Szilaj főurakkal, pajkos katonákkal — Telve volt a termem, valamennyi termem, Dús asztalok rendjén színarany kupákkal. Amit egykor lát ék; kártya, zene, játék, Rózsalugasimban: esküvések, csókok; Hová hangozának : kürtriadók, nóták, Gyöngyvirágos, édes, csalfa bókok ? Üsse a kő: elmúlt! Rózsaszirom elhullt, Nóta, zene elhalt és kihalt a népség; Nem veri fel többé szerenád a csendet S torna, dinom-dánom, éj-napi vendégség. Ámde azért olykor, mint igy teli holdkor, Csak ugy öregesen elmulatok én is; Enyelgő párokat csak elnéz az ember, Idilleket elnéz, hogyha mindjárt vén is. ... S te egyedül járó, valakire váró: Ki vagy bús idegen, az Adige habján ? Tán várod a párod, avagy nincsen párod, Elhagyott a párod, földi lány, vagy hablány ? Déltiroli völgyek, vallarsai tölgyek Meseszép rózsákat ezret rejtegetnek . . . Te, ki a szerelmet megtagadni látszol: Beszélj sápadt ifjú: mért vagy bús eretnek ?« ... Az olajerdőben egyre epedőbben Kis madár ajkáról ide sirt az ének . .. Csend ... Felelt az ifjú, halk hangját kisérte Hárfa zizegése bús tavaszi éjnek ... »Honnan és ki volnék ? Ne kérdd, jó Pietró ! Bolygó, bús hollandi, vándor troubadúr; Egy fájó emlékem hazamból elűzött És azóta hallgat lantomon a húr. Szomorú varázs az, mi lekötve tartja : . . . Ha a kicsi fecske újra visszaszáll, Ha uj ezüstlombot hajt a rezgő nyárfa, Hogyhd újra nyilik az a rózsaszál ... Messze szállhatott el az én kicsi fecském'. A szőke Köröshöz vissza nem talált; Es a rezgő nyárfa árván maradt ága Zizegi kopáran a bús lombhalált. És a szél letörte azt a rózsaszálat És a kicsi kobzon megpattant a húr.. . Törd el hát a lantot és vándorbotoddal Messze menj feledni vándor troubadúr ! ... 5 az Adige paetját, a Vallarsa völgyét Járom, egyre járom, mélán, egyedül; A szivemre mintha könyek peregnének S egy dal a szivembe visszahegedül: Délibábos, drága, szép magyar rónámról, A szülői házról, Körös mentiben . , . S követem röptében azt a kicsi fecskét, Amely mig odaér, százszor megpihen. Mondd el kicsi fecském : feledni tanulok, Azért hallgat búsan kobzomon a húr; Feledni, — feledni ! Ha ezt megtanultam . Danol s újra danol halvány troubadúr..: fó éjt, jó öregem : Castello Pietro /« . . . Megpedül az éjben egy halk hárfahúr : „Ha csak akkor danolsz, amikor feledtél: Jó éjszakát akkor halvány troubadúr ! ..." Zvarinyi Szilárd. Eltörött szilánkok. Erzsi még ma is csinos leány, bár meglátszik rajta a huszonnyolc esztendő. Szép alakja ós előkelő vonásai el- 1 árulják nemes származását, csak szeme ólónksédének árt egy kissé néhány barázda, mi szemtájait körül veszi. Az áttetsző, halvány arc sem sejteti a forró vért, mi ereiben pezseg. Unottan tekint fel a hímző keretbe feszitett atlaszvánkosáról és beleszúrva a tüt ennekjpuha selymébe, szórakozottan bámul az utcára. Látszik rajta, hogy gondolatai messze kalandoznak innen szebb virányok felé. Szökelnek napsugaras múltból, derűs reménnyel átszőtt jövőbe. A jelen sem mostoha éppen, csak félti a futó éveket, megijed egy-egy hajába tévedt ezüstszáltól ós idegesen simitja el homlukáról az előtűnni akaró gyenge redőket. Ha édesanyja még élne, nem ülne már egyedül szüleinek patinával bevont bútorai között, de igy tanácsadója ninc3, atyja nem érti a nő gyengéd lelkét. Idegenhez büszke fordulni, hogy attól megtudja, vájjon mit tegyen, hogy végre hosszú három év után Kálmánt rábírhassa a vallomásra. Régi ismerősök, játszótársak, egy idősek voltak, Kertjük szomszédos szüleik jóbarátok és ők itt is ott is egyedüliek, tehát nagyon össze szoktak és gondtalanul, örökké mosolygó jókedvei töltötték gyermekéveiket, mignem az Erzsike anyját magához snóllitotta az jó Isten. Akkor egycsapásra megváltozott minden. Atyjának nem volt türelme egyedül kinn lakni a birtokon, Kálmán is iskolasorba került. Ők tehát bútorostól, mindenestől behurcolkodtak a kozelfekvő kis városba, Kálmán pedig Pestre kerül; tanulmányait megkezdeni. Eltört, elszilánkolódott egy csapásra egész régi, derűs életük. Erzsike felnőtt, mint a többi állásához hasonló leány és mert gazdag is volt, meg válogatós és hiu, még ma sem vette le a pártát. Kálmánnal néha, véletlenül találkozott hosszú éveken keresztül, csak most három óv óta mindennapos a házuknál. Mióta szüleitől átvette a birtok kezelését és elvégezett munka után, egy-két órára belovagolt Erzsiékhez, hogy egyetértéssel, kedélyesen, mint ahogy nagyon jó barátoknál szokás, elcsevegjenek egymással. Nem zavarta meg semmi a harmóniát ós bókét. Épp csak Erzsike nyugtalankodot néha napján azon, hogy Kálmán miért késik annyi ideig őt feleségül hérni, de mind annyiszor megint vigasztálódott azzal, hogy Kálmán olyan tapasztalatlan, fiatal ós nem találja soha a kellő szavakat ós alkalmat hozzá. Ilyenkor mindahányszor édesanyja jutott eszében Erzsikének, ki bizonyára megtalálta volna a módot, és rég elsimította volna szülői gondoskodássával az ő ügyüket. Ok boldogan együtt és egymásnak élhettek volna, ahelyet hogy Kálmán csak kispihenőre tér hozzá. pedig aggódva nézi annak feslő ifjúságát ós számolja a muló napokat, arcán a lassú hervadás nyomait. Öt óra van. Ilyenkor szokott Kálmán béfordulni a sarkon. Erzsi izgatott türelmetlenséggel fülel, hogy nem hallja e az ismert lódobogást közeledni. Szórakozottan tekint, hol az utcára, hol pedig a vén, barnára lakozott tölgyfaajtóra. Szépek, kedvesek e várakozásban türelmetlenül eltöltött órák, de