Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-03 / 27. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 27. „Szabad Föld" ott jelenik meg, tehát Ítélkezni az odavaló bíróság illetékes. Legújabban azonban fordulat állott be. A budapesti királyi ügyész ugyanis értesitette az alispánt, hogy a perben nem vállalja el a közvád képviseletét, mert az inkriminált cikkbea nincsen rágalmazás, csak becsületsértés. Ez pedig magánvádra üldözendő. Ha tehát az elöljáróság folytatni akarja mindenáron a pört, a vád ellátásáról magának kell gondoskodnia. A királyi ügyészségnek ez a kinyi laíkoztatása lényegesen más mederbe tereli a pört ós Áchim L. Andrásnak sem kell tartania súlyosabb büntetéstől. A pesli ügyészeknek ugy látszik, más felfogásuk van a sajtó utján elkövetett rágalmazásról, mint a vidékieknek. Ez a nyilatkozat legalább azt bizonyítja. Asszonyi szemmel. Bólogatnak a virágos barck- és cseresznyefák. A durva szól, mint valami zsarnok uralkodó, kényszeríti őket erre az akaratlan hajlongásra. Vacogva verődnek össze a fagyos szirmok. Panasztalan tragédiája ez az emberi érzékek előtt eddig még ismeretlen világnak. Valóban, a növények érző ós érzelmi világáról eddigelé igen kevés tudomásunk van. Pedig ők is tudnak gyűlölni és szeretni. Kertészem berektől hallottam, hogy például a rezeda és viola mennyire nem szimpatizál egymással. A rezeda irigyli a viola színét és szépségét s mellette belepusztul az irigységbe. Elsárgul, nem tenyészik. Vannak fák, melyek csak a társaséletet kedvelik, például a fenyők. A szinte kísértetiesen néma erdő, ki tudja, minő társalgást folytat egymással, anélkül, hogy azt á mi érzékszerveink felfoghatnák. Hány keserves jajszó hangzik el egy-egy fejszecsapás nyomán és ismét mennyi fájdalmat okozunk a szegény virágoknak akkor, amikor drótra fűzve, koszorúba kötve, valóban áldozatot hozunk szeretteink sírján, étlen, szomjan, keserves hosszú haldoklásra kárhoztatva Isten és a természet legszebb remekmüvét. Szegény kis virágok! És az ablakom alatt fütyülő durva északi szól is, mely az egész télen, mint valami szerelmes kontár vén legény mosolygott, bazsalygott, melengette kiérdemült menyasszonyát, a tar és kopár földet, most irigyen az unokákra tör, akiknek pedig joguk van szeretni, virágozni. S reszket a fagyos szirom, haláltáncot jár, amig fehéren, mint a hópihe, kering, kavarog alá a fáról. Küzdelem, létért való harc minden vonalon. Hullák szerteszét . . . Járom az utat, az utcát. Szivem elfacsarodik egy kisvörhenyes szőrű borjú láttára, amint formás kis lába elernyedve lóg le a kocsiderókről. Megszégyenülve ballagok. Igy kell tehát egy másik élő szervezet meggyilkolása árán ellopnunk azt az éltető olajat, ami bennünk, mint melegítő és világító lámpás, jól, rosszul szuperál. S Uram Isten, micsoda fáradtságba és verejtékezésbe kerül, mig öszszelopkodjuk! Lehajtom fejemet, az anyag húz lefelé a röghöz A lélek szárnya is megbénul olyankor, köti a por. Körültem jönnek-mennek a felebarátok, a közös társak, a tolvajok. Olykor, mikor csöndes, belső szemlélődéssel végignézek rajtok, a pogányok és hitetlenek által hirdetett „átmeneti" elmélet minden fázisát felismerem bennök s kitudnám választani, ki melyik fajhoz tartozik a legközelebb. És gyönyörködöm az Úristen nagy menazsériájában. A farkas, a róka, a medve, a viziló, a tigris, az elefánt, (!) a madárvilágnak, sőt a hüllők faji jellegét is megismerem s mosolyogva térek ki egyik-másik felfuvalkodott varangyos békának. Járom, járom az utat... Egy öreg emberrel találom magamat szemközt, aki patriarchális kora dacára, fürgén lépked, kezében könyv, vagy iratcsomóval. Arcán áttüzel a lélek melege, az ideálisták glóriás fénye, pedig nem egy keresztet visel a még meg nem roskadt vállain, nem egyszer járta meg ama Kálváriát. A nevét is kiirom. Ürményi Lajosnak hívják. Itt lakik, itt telepedett meg hosszú, dicsőséggel ós fáradtsággal vegyes szinművészi pályájának nyugovó pontján. Egy apró kis ház, apró kis kert most egész birodaíma, ama „nagy világ" után, — mely hazája volt. Munkáskezén virul minden kis rög s szintén művésznő felesége mesteri módon osztja be az apró jövedelmet, a kicsi nyugdijt, hogy mindenre jusson. Zajtalanul, csendben, alázatos fejjel. S mig kezük nyomán nő otthon a virág, kultur-missziót is végeznek, amikor óriási fáradsággal darabokat tanítanak be a nép gyermekeinek, müvelik, képezik őket a hosszú, unalmas téli estéken. A farsangon a „Tót leány"-t adták elő igazán művészi sikerrel, most húsvét másodnapján a „Nagy apó"-t, mely címszerepben a veterán művész felülmulta önmagát. Csakhogy még egyszer kiléphetett a deszkákra! A partnerek, a nép egyszerű fiai megbűvölve, félszegen állottak vele szemközt, maguk is érezvén a kontúrokat, mely őket a vérbeli művészek előadásától elválasztja. Teljes méltánylással adózott a közönség a nagy I munkának s a veterán müvészpár friss j babérággal szaporíthatta amaz emléke- 1 ket, melyek elsárgult színlapok alakjában régi dicsőségről tesznek tanúbizonyságot. Kevesen tudják már, hogy amaz egyszerű öreg ember darabjait, ragyogó ha'zaszerettel megirt történelmi tárgyú drámáit a hatvanas években Szegeden, Kolozsváron, Székesfehérváron, Budán, Miskolczon, Kassán, Debrecenben adták elő s a fő női szerepeket egy Prielle Kornélia játszotta. Én láttam azokat az emlékbe eltett megfakult plakátokat . .. Felcsillan a költő-vér még néha, de lassan-laszan beszitál az idő homokja mindent . . . Halálában ismerik meg az embert, — tartja a példabeszéd. Isten felsüti napját a varangyos békákra épen ugy, mint a meghajtott fejű, alázatos bölcsekre. Csak az elmúlás nem egyforma, nem igaz, hogy abban van az igazság. A homokot elfújja a szellő, leomlanak a merev nyakú, gőgös portartályok, a cipőnkkel taposunk reájuk mentől előbb, ám a lélek aranya kicsillan sárbögréből épen akkor, amikor az értéktelennek látszó cserép összetörik. Ám az én önzetlen szerény lelkem szivesen odanyújtja az érdemeseknek már óletökben az elismerés olajágát. mpo. Tanácsülés Békéscsabán. Jóváhagyott jegyzőválasztás. — A járdaépítési tervezet. — A gerendási temető. — Szerződés a jégszállitásra. — Ki a szegényházból ! Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülésén nevezetesebb tárgyak nem szerepeltek. Legnagyobbrészt a község szorosabb belügyeivel és kisebb személyi dolgokkal foglalkozott a tanács. A közvéleményt talán legjobban érdekli a közigazgatási bíróság döntvénye, mely panaszok elutasítása mellett jóváhagyta Zsilinszky Sándornak hagyatékügyi jegyzővé való választását, továbbá Áchim Gusztáv főmérnöknek az 1910. évi járdaépítési programmja, amely jelentékeny mértékben hozzájárul Csaba haladásához. A tanácsülésről tudósításunk egyébként a következő : Mikor Zsilinszky Sándort a a Maros György elhalálozása folytán megüresedett hagyatékügyi jegyzői állásra megválasztották, Hrabovszky Pál rendörfőbiztos, aki szintén .szerette volna e nem megvetendő állást elfoglalni : Á c b i m L. Andrással ós társaival felebbezést nyújtott be a törvényhatósághoz, melyben a fökifogás az volt, hogy őt nem jeiölte az állásra a főszol. gabiró. A törvényhatóság elutasította a ! felebbezést. Ekkor Áchim L. András és társai panasszal éltek a közigazgatási I bíróságnál, amely szintén a törvényhatósági bizottság álláspontjára helyezkedett. A tanács a közigazgatási bíróság döntését örvendetesen vette tudomásul. Az építőipari téli tanfolyam igazgatósága a tanfolyam téli működéséről azóló jelentése tudomásul szolgált. Áchim Gusztáv főmérnök beterjesztette az 1910 évi járdaépítési programmot, amely szerint a községnek nagyon sok, eddig gondozatlan utcája szép kőjárdákkal lesz ellátva. A tanács hozzájárult a mérnöknek ahhoz a javaslatához is, hogy a róm. kath. egyház kívánságainak megfelelően a Széchenyi-liget bejáratától a kertészlakig kavicsos járda építtessék. Az egyház tudvalevőleg azt kérte, hogy a többi temetők mintájára a liget mögötti róm. kath. temetőig is kövezett járda vezessen. A liget miatt ez a kérelem nem volt teljes egészben teljesíthető, csak oly módon, ahogyan azt a főmérnök javasolta. A község mint már megírtuk, eleget tett a Nagygerendás-pusztai lakosok abbeli kérelmének, hogy rendes temető legyen Gerendáson is ós ne kellessék a halottakat olyan nagy távolságról Csabára beszállítani. Ki is jelöltek egy területet erre a célra. A terület azonban nagynak bizonyult, ennélfogva a tanacs megbízta az intézőt, hogy a gerendási temető használaton kivül álló részének bérbeadásáról gondoskodjék. A közegészségügyi jégvermek ellátása ügyében a Schreyer József céggel kötött szerződés tudomásul szolgált. Kocsis Pál szegényházi ápolt nagyon garázda embernek bizonyult. Társaival folyton civakodott, sőt — horribile dictu — még nagyobb dologra is vetemedett. Jogtalanul eltulajdonított 12 fillért, valamelyik szegény társának összes vagyonát. A tanács ennélfogva szegény Kocsis Pált a szegényházból kitiltotta. Helyére K e n d a Mihályt vette fel. A gazdasági intéző javasolta a tanáosnak az alsó- és felsővógen 50—50 ezer darab vályog készítését. A javaslathoz a tanács hozzájárult. Ebhez képest 1000 darab vályog 13 50 koronába kerül és ezernél többet senkinek sem szabad vásárolni. Ezzel a tanácsülés véget ért. KróniKa. Itt vagy, igen. Itt vagy újra, üdvözöllek Április 1 Ki a népet csalfasággal Már becsaptad százszor is. Nagy kujon vagy : régi nóta, Tudom én és tudja más, Nem hiszünk már többé néked Vagyunk benned mind Tamás. Az igaz, hogy általad jön Közelebb a szép tavasz, Az is áll, hogy érted mondják, fl tavaszról, hogy ravasz. Bájos, rózsás nimbuszának Te vagy tépő ördöge, Erről zeng sok füzfa-ének, Ezt meséli száz rege, No de járat áprilist most Más is ám az ég alatt, Mert akik kötélnek állnak, Mindig vannak szamarak. Csak Csabán kell széjjel nézni. Hányan vannak, istenem, Kiknek Áchim pórázánál üdvösebb, jobb nem terem. Most például falhoz állit Egy minisztert, ugy-e jó Táviratot küldött hétfőn, Hogy nagy a ribillió : Kegyelmes ur, a munkapárt Gyűlésére nem ereszt, Oly nagy ez a jogtalanság Akárcsak az Evereszt. Sőt óh, hallja meg kegyelmes Zord csendőrök jöttenek, S szuronyhegyre hánytak minket, — Gondolni is rettenet I — Kegyelmes ur igazságot Mert ez mégis borziő, Hogyha nem tesz, majd meglátja, Nemsokára, hogy mi jő I Kegyelmes úr, Héderváry Most rémült meg csak nagyon, Mert nem tréfa ez a tréfa, Szakállamra mondhatom. (Jtasitá az alispánt, Hogy a dolgot nézze meg, Mit, mikor és hogy csináltak Ezek a jó emberek ? Most ezután lessz vizsgálat, Borzasztóan szigorú, Minden csendőr, minden rendőr S szolgabíró szomorú. Áchim ur nagy boldogsággal fi markába — somolyog És gondolja : hej nagyobb ur Csabán mégis én vagyok I Igy megyünk a választásra. fikkor aztán álll a bál, S a tündérszép május hóból. Elvész akkor el a báj. Csatazaj a május-bájjal Nem fér össze sehogyan, Mint a galamb a vércsével Nos, hát nincsen igazam ? Kétnév terjedt a megyében : Ivánka és Szemere fi követség egyiknek sem fi fentartó kenyere Gazdag dzsentrik. Ez utóbbit Kedveli is Fortuna S megtörténhet könnyű szerrel Hogy Csabán lesz honatya. Ha ez igy megy még sokáig Én is kedvet kapok ám, Felléptetem magamat a Gerendási nagy tanyán Pénz ? fiz nálam legkevesebb, Lesz etetés, itatás, S vigan megy majd, szörnyű vigan Quy úrra a szavazás. Guy. Furfangos csalás Szarvason. Becsapott parasztgazda. Bámulatosan ügyes furfanggal szedett rá a mult év januárjában két csaló egy szarvasi együgyű parasztgazdát. Szinte hihetetlennek látszik, hogy hogy lehet valaki olyan horribilisen naiv, hogy felül két vadidegen alaknak és engedi magát az orránál fogva vezettetni. Sajnos, az egyszerű falusi nép gyermekei között még mindég vannak sokan, akiket megtéveszt és mindenre késztet az úrias ruha és a szemtelen fölényes modor. Ezt a régi hibát csak a kultura lesz képes valamikor kiirtani. A szarvasi eset a következő: S k o r k a János foglalkozásnélküli kertész és R ó m e r Mihály ugyancsak foglalkozásnélküli pincér szomorúan ődöngtek a mult óv januárjában Szarvas utcáin Ez a szomorúság pedig onnan eredt, hogy a bukszában fogytán volt a pénz ós becsületes jövedelemre nem igen volt kilátás. — Már csak néhány nap az élet, — sóhajtott Skorka. — Bizony, — kontrázott Rómer. — Hogy az ördögbe lehetne pénzt szerezni ? — Én nem tudom. Ilyenforma borús gondolatokkal eltelve lépkedtek fel s alá az utcákon. Egyszerre Skorka a fejéhez kapott ós felkiáltott: — Te, van egy kitűnő eszmém! És elmondta Rómernek, aki szintén kitűnőnek találta. Másnap felszedték a sátorfájukat ós kimentek egy tehetős, de együgyüsógéről ismert gazda : J a m b r i k Mihály tanyájára. Áz öreget aki kissé rövidlátó is, épen ott találták. — Jó napot, bátya ! — Isten hozta az urakat. Mi járatban vannah ? — Hát mi bizony bátyám kupecek volnánk. Egy csomó szalmára, meg egy borjúra volna szükségünk. Ugy hallottuk, hogy bátyánk rendelkezik mind a kettővei, azért kerestük meg. — Van, van itt eladó elég. Hamarosan meg is kötötték Jambrik nagy örömére az alkut. Még olyan jó vásárt soha sem csinált az öreg^Mert a bőkezű „kupecek" egy szalmakazalért, amely testvérek közt sem ért többet 200 koronánál, 320 koronát, egy 100 koronás borjúért pedig 200 koronát itíórtek. Azonnal oda is adtak foglalóul 12 koronát, összes vagyonukat. A jó vásár örömére az öreg Jambrik mindjárt áldomást is csapott. Volt jó ebéd, sőt még bor is került az asz talra. Ebéd után Skorka elővett egy papírlapot és odaszólt Jambriknak. — Most aztán csináljunk irást, öregem. Hadd menjen rendben a dolog. — Jó, jó. Természetesen —• helyeselt az öreg. Skorka ekkor a jobb alsó sarkánál kivágott papírlap alá oda tett egy 5000 koronára kiállított váltót és> ügyesen letette az asztalra. — Nos, hát itt irja alá bátyám. A kivágott helyre mutatott. Jambrik odament és öreg reszketős betűkkel lemázolta nevét a — válTiviizi és nyári idényre ajánlom dusin felszerelt kész férfi-,fiu- és gyermekruha-raktáromat, KLEIN QÉZA. Úgyszintén mérték szerint öltönyök készítését, olcsó és jó SS minőségben. SS