Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-27 / 25. szám

6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 27. közepén a gólya, akiről már a „dedóba" megtanulta, hogy tavaszig vissza nem jön — csak egyszerűen bedopta a kéményen. Az uri osztálynál a gyermeknek ez a bizonyára nagy fokon felcsigázott érdeklődése néma kérdőjel marad. A válasz kitöltetlen rubrika. Esetleg megadja rá a feleletet az iskolai pajtáskodás, a szünórák bizalmas együttléte — amiről, ha a gyermek őszinte — hajmeresztő tapasztalatokat szerez az anya, szégyelvén szent hivatását a tulajdon gyermeke előtt, aki arról im ily elcsufitott, kiforgatott, bűnnek bélyegzett formájában vett tudomást. Évezrekre visszmenő hiba és botlás, belénk csontosodott formák és tenger sok bajt okozó felfogás ez. S különösen igazságtalan a női nem részére. Milyen keserűen nevetséges pld. az a nagyképüsködés, hogy az ifjú, aki házasulása előtt megfürdött minden erkölcsi pocsolyában, igen sokszor át van itatva ezer nyavalyával, fennen és jogosan követeli, hogy a leány talpig fehér fátyolban legyen szerencsés az ő kéjekben lesorvadt karjába omlani, nem csinálván lelkiismeretben kérdést abból sem, hogy majdan gyilkosa lehet tulajdon gyermekeinek, unokáinak, pap által megáldott, törvényileg erős házasságának „szent égise alatt". És jönnek a „megáldott", hülye, rachitikus, négyöt doktor által istápolt és tákolt csemeték, a kész baktérium telepek, amelyek ellen hiába harcolunk a szanatóriumok és őrültek házainak légiójával. S ki aggódik, ki szenved értük, ki áldozza fel önmagát, szive vérén is megváltva azt a nyavalyás kis palántát — mint ismét az a talpig fehér anya, akit im igy csaptak be. Akkor is az ő része a sok álmatlan éjszaka, az ő nyakán csüng a testileg lelkileg enervált csemete. Jó, hogy a természet sok esetben korrigál és selejtez a gyermek világrajövetele előtt s a beteg szervezetű nőt is nullának minősiti. Aztán ott vannak a lelencházak. Az is csupa álhumanitás. Alapjában kellene orvosolni a bajt. Azon gyermekek legnagyobb részének meg se szabad volna születni. Szigorú törvényt reá. A pálinkától felcsigázott érzelmű napszámost, akinek kilenc gyermeke nyavalyog nyomorult szervezettel, éhen a penészes szalmán — az utcáról felszedve egyenesen a műtő-asztalra dobatnám — irgalmatlanul. Külön minisztériumot szerveztetnék az egészséges, tiszta vérű faj, az igazság és az örök eszme nevében kötött házasságok számára. Ennek a megoldatlan kérdésnek a betöltése a legsürgősebb feladat. Alapjában mindent. Egészséges alanyt mindenekelőtt. Vérvizsgálatot. Félre a penészesekkel és kontárokkal. Cél szentesíti az eszközt. A szerelem az Isten. Az erotika ne eldugott tudomány legyen, mely példát nyújt arra, hogyan kell zsákban macskát árulni. Legyen a leány is egyéniség, aki felemelt fővel és nyitott szemekkel tekinthet szét a nagy mindenségen s a társadalom Ítélete ne cenzúrázza folyton azt, amit hallania lehet és beszélnie szabad, hogy a szegény leány olykor nem egyébb, mint egy erkölcsautomata. Igen sokan csak azért vágynak asszonysorsra, hogy ebből a kényszerhelyzetből szabaduljanak az igazság nevében. Tehát revidiálni, revidiálni 1 És mindezekből nem következik a szabad-szerelem, amit a szegény szüfrazsettek számlájára irnak, de következik az, hogy ne csak a házasság legyen szentség, ami legtöbbször köpönyeg, ami alól az érdekek „lólába" igen sokszor kilátszik, hanem a keresztény vallás, a Krisztusi tan alapjából kiindulva legyen előbb a szerelem is „szentség", mint a világ s élet egyedüli létcéljának hatalmas és örökszép csodája. mpo. Amiről beszélnek. {Nincs tankönyv, nincs jegyzet. — Kezdődik a turjőüzlet. — Uj politikai divat) - Külön fővárosi tudósítónktól. Már megint tankönyv mizéria. Ezúttal a budapesti műegyetemen. Régi panasz, hogy a budape-ti egyetemi fakultásokon nincs tankönyv egyes tárgyakkal s a tanár urak mégis szigorúan megkövetelik a növendékektől, hogy az ő szája izük szerint feleljenek a vizsgákon. Tőlünk valamivel balra, a nyugaton, a főiskolák tanárai már régen belátták, hogy tankönyvek nélkül tanulni nem lehet s ezért a könyveket lehetőleg maguk a tárgyat előadó szaktanárok irják. Ezzel fölszabadul az amúgy is túlterhelt ifjúság az anyag beszerzése alól s a kész tankönyv alapján komolyabban készülhet. Ahol pedig tankönyv nincsen, ott ugy segítenek magukon, hogy a tanár magyarázatai alapján jegyzeteket készítenek. Ilyen jegyzet rendszer divik ma már a budapesti orvosi- és jogi fakuitáson is. Ellenben a Műegyetemen üldözik azt, aki merészkedik saját tanárjának előadását leirni, hogy azt társai közt jegyzet alakjában terjeszthesse. Mert ez ám nagy bűn a tanár urak szerint s jajj annak, akit valaki ezért besúg. Eddig titokban csinálta a teknika egy-két leleményes hallgatója a jegyzeteket, de most „spicliket" rendelt ki a tanári kar, akik a „tettest" kinyomozzák. Nohát ez kész komikum és jó öreg vaskalaposság. Ha oly nagy a szigor, hát tessék a tanár uraknak megírni a könyveket s lehetővé tenni az amúgy is túlterhelt ifjúságnak, hogy jól elkészülhessen a vizsgálatokra s ne legyen ráutalva, hogy tiltott módon jusson tudományához. Elvégre Magyarországon adtak ki már rossz könyveket is, hát mórt ne lehessen jó szakkönyveket is az egyetemi hallgatóság részére kiadni? Lássuk hát a könyveket méltóságos ós tudós professzor urak! Hajrá! Hajrá ! Boldogságban úszik ismét a nép ós a vidékiektől annyira irigyelt Budapest. Ugyan mi történt? Talán leszállt a házbér? Vagy tán felszállt Kutassy ? Viz helyet tejet kapunk ? Vagy megszűnt a küteges! Óh nem ! Dehogy kérem! Ezeknél még sokkal fontosabb ! Húsvét vasárnap megnyilik a turf. Még ki se nőtt a pálya füve, de annál gyorsabban kiburjánzig rajta nyereség-vágy penész virága. Kivirágzik minden évben s a naiv publikum csak ugy töri magát, hogy a virágot szedhesse. Özönlik újra s a „jó tippek" reményében fogad, tesz, ós megint tesz. Minden futam megcsinálja a maga szép számú áldozatát. Kifosztva pénzétől, megsemmisült reményekkel tér vissza az éhes sereg a vesztes csata teréről. — Kijózanodik ugyan, de már késő, mert a pénzét elvitte a tatalizatör. — Vissza kell nyerni minden áron — mondják s már törik is a fejüket, hogy mily módon jussanak ismét „dohányhoz" a következő versenyre, mert ez a fő. Megint lesz verseny s akkor talán nyerhetni. Pénzt kell szerezni. Hiszen van elég szövetkezet nyuzási alapon. Kapni ott pénzt csekély negyven percentre. — És hát a zálogház mire való? A kölcsön (kezes nem kell) ismét pénzhez juttatja a szerencsétlen játékost s ismét eltelik reményekkel . . . A főváros tanácsa már egyszer komolyan foglalkozott a versenytér kitelepítésével. Ideje is volna, hogy ezt végrehajtsa. A nagy távolság sokakat mégis visszatartana s legalább a koldusszegény áldozatok száma csökkenne meg. Csakhogy nehezen forog az adminisztrációs gépezet s mire megvalósul az üdvös terv, odáig emberi roncsok garmadája boritja el a lóversenytér gyepét. A választójogi mozgalom megteremtette a politikai vitatkozás és véleménykicserélés uj módját. Külföldön már régen divik a „meeting", amelyre az aktuális politika összehozza a különböző társadalmi elemeket, akik aztán a nagy életbevágó szociális kérdéseket megbeszélik. Itt nincs nagyképűség, mindenki elmondhatja a saját véleményét. S igy a szabad gondoiatnyilvánitás lehetővé teszi az igazság megközelitésót s már nem egy esetben törtónt, hogy azok, j akik elveikhez a végsőkig ragaszkod1 tak, az ellenfél érvei által meggyőzve, | a másik táborba léptek. A „meeting" | színvonalára nézve mintegy középhelyet foglal el a népgyűlés ós a parlament között. A nepgyülésen inkább a nyers szenvedélyek mérkőznek és az ellenvéleményt bunkós bottal verik le. A parlament pedig kiváltságos törvényhozók tanácskozó helye. Ezt a két szélsőséget hidalja ál a meeting, amely tom két lebbentyüje emlékeztetett a fecskeszárnyakra, melynek híján voltam. Nem is aranyos napsugárban, de téli fagyos ködben, népszámlálóskodkodtam . . . II. Főúri porta küszöbét léptem át. Libériás szolga vezetett az előszobába, ahol a falmentón több piros bársonyszók állott, leültem tehát én is az egyikre és vártam mig a szolga a kastély uránál bejelent. Jó ideig kellett várakoznom, végre vissza jött az inas ós előttem kinyílott a fényes termek sorozata. Ezeken keresztül vezettek egy nagy vörös- ós arany kárpitos terembe. Sürü, nehéz redőkbe hullott le a vörös peluche-függöny a magas boltíves ablakról. Vörös damaszt selyemmel bevont mahagóni kerevetek és zsölyék álltak ide s tova, a tükörfényes parketra teritett virágos szőnyegen. Óriási velenczei tükrök vetették vissza a terem pazar beredezésót, a ragyogó kristálycsillárokat s nagy japáni virágtartókban elhelyezett délszaki növények tarkán virító pompáját... A fehér márványkandallóban nagy bükkfa hasábok pattanó tűzzel vígan égtek, kellemes meleget terjesztve. A terem egésszen üres volt, de a szolga intett, hogy csak legyen türelemmel és az átellenben levő ajtóra mutatott, melynek portirje leeresztve volt, de nem egésszen, ugy, hogy bepillanthattam a szobába. Azon áttekinthettem. Egy szallagcsokros fehér pongyolában egy gyönyörű szőke asszonyt pillantottam meg. S mellette egy aranysodronyos, kék selyemfüggönyös bölcsőben hófehér pólya finom csipkézetü fodrai közt aludt édesdeden egy rózsaarcu kisbaba ... Magas, barna úriember hajolt a bölcső fölé és boldog mosolylyal szemléié az alvó kicsikét. A szoba közepén aranyozott lábu kis márvány asztalkán két karos ezüst gyertya tartókban viaszgyertyák égtek, melyek közé egy arany feszület volt téve. És pókháló finomságú keresztelő fátyol volt az egyik szék támlajára ve^ve . . .. Keresztelő volt készülőben, tehát ép jókor jöttem a népszámlálási ívvel. III.. Szalmazsuppos, alacsony viskóhoz értem. Egészen a városka végén volt. A küszöbét csak hajolva léphettem át, máskülönben nem férhettem volna az ajtó alacsony keretébe, mely olyan szük volt, hogy egy koporsót bajossan emelhettek volna ki rajta. Egy kis bejárón át egy félig nyitott ajtohoz jutottam, amely szegényes szobácskába vezetett. Ennek egész bútorzata: két nyomorúságos fekhelyből, egy rozoga asztalból és egy hosszú falócából állott. Két kissebb pád is volt még a szobában, de ezekre most ránehezedett egy gyalulatlan fakoporsó két vége s az egyiket egy fekete egyszerű feszület diszitó, melyre egy dércsípte kis koszorú volt téve, fonnyadt tólizöldből... A másik végén pedig egy szál vékony gyertya égett. A tűzhely hideg. A szük szoba rideg ós sötét volt, mert egyetlen ablabocskája is félig hóval volt tele s ezért csak gyéren szórta a világot. Az egyik szegényes fekhelyen három gyermek összekuporodva nyomorgott. Édes rövidesen népszerű lett és bizonyára a vidéki nagyobb városokból is kiszorítja az öblös hangú, tartalmatlan népgyűlést. anyjuk, akinek kiaszott kebelén megmelegedhettek volna még, ott feküdt hidegen a gyalulatlan koporsóban a szoba közepén. Itt tehát elkéstem a 1 népszámlálási ivvel. A szegényes szobácska egyetlen disze ós fényűzése egy kopott aranykeretű szent kép volt, mely a szüzanyát ábrázolá. E szent kép eiőtt álmossan pislogva égett egy olajmécses. Halvány fénye ott rezgett az anyóka ráncos, bánatos arcán, ki buzgó imába elmerülten térdelt a Szüzanya képe előtt, fonnyadt orcáin végig gördült a könny. „írjátok le a nyomort." „Számláljá tok meg a könnyeket," — gondolám, — és elhagytam nesztelelenül azt a helyet, ahol a halál angyala előttem járt. S hazamentem. Útközben elgondolkoztam az élet és halál fölött. Egy nagy bölcs igy irja le az életet: Az emberi élet úthoz hasonlít, melynek végén feneketlen mélység tátog. Erről azonban már első lépésünknél értesítve vagyunk : de a törvény kivan mondva s mi kénytelenek vagyunk folytonosan haladni. Örömest visszatérnénk : de nem lehet, men- 1 nünk kell. Valami lerázhatatlan suly, valami legyőzhetetlen erő vonz bennün- | ket s kényszerit a meredek szikla felé sietni. Utunkba ezerféle baj s kellemet- j lenség fáraszt s nyomorgat, hagyján; csak a borzasztó mélység volna kikerülhető ! Nem, nem, mennünk, futnunk kell, — ilyen az évek sebes volta. Futásunkban szakítunk néhány virágot, de ezek is rövidesen elhervadnak, gyümölcsöt, mely még ízlelés közben is elenyészik. Merő csalódás !... Öngyilkos mérnök. Az üldöz isi mánia halottja Egy kiváló tehetségű, de szerencsétlen ember életpályája szakadt ketté pénteken Békésen. A mai társadalomban számosan vannak olyan exiszten ciák, akik egetvivő álmokkal mennek neki az életnek, nagyokat alkotni vágynak és magukat szinte megváltóknak képzelik. Az élet azonban rendesen könyörtelen szokott lenni az ilyen emberekkel szemben. Talán ha megfelelő működési kört találnának, kifejthetnék képességeiket s nevüket feljegyezné a kulturális haladás történelme. A sors azonban rendesen megtréfálja őket. Ideoda veti, küiönféle megélhetési módok keresésére utalja e boldogtalan embereket, akikben lassankónt felgyülemlik a sok csalódás miatt a keserűség, meggyülölik a világot és ellenséget látnak minden emberben. Ha a fizikum nem elég erős, az ilyen emberek idegrendszere rendesen megbomlik ós előveszi őket az a rettenetes lelki betegség, melyet az orvosi tudomány üldözési mániának nevez. Ez a betegség kergette halálba S a jk á r Dezső békési községi kisegitő-mérnököt is. Sajkár igen'tehetséges, de nyugtalan természetű ember volt. Valami különös állandó izgatottság űzte, hajtotta folytonosan, hogy ne maradjon egy helyen soká hanem menjen tovább, ahol talentumát talán jobban tudja érvényesíteni. Igy történhetett meg csak, hogy ez a lőcsei születésű 55—56 éves ember vagy 60—80 helyen volt már különböző ' alkalmazásban, mielőtt Békésre került volna kisegítőmérnöki minőségben, hogy az utak törzskönyvezési munkálatainál segédkezzen. Sajkár jó közhivatalnoknak bizonyult, de szerencsétlen természete Békésen is csakhamar kitört rajta. Azt képzelte, hogy őt tönkre akarja tenni mindenki, elsősorban pedig Balázs József a főmérnök. Ez a mánia lassanként egészen betegséggé fokozódott nála. Folyton civakodott hivatalbeli felebbvalójával, zajos, sőt viharos jeleneteket provokált a tanácsüléseken. — Maffia, szervezett maffia dolgozik ellenem! - mondogatta gyakran — de én tönkre fogom tenni! Pár héttel ezelőtt egy öt ivre terjedő gépírásos panaszt nyújtott be Balázs főmérnök ellen az ügyészség ós a járásbírósághoz. A panaszos irat kuszált, rendszertelen stílusa, gondolatfüzóse, lehetetlen állításai kétségtelenül magukon viselték az elmebaj erős tüneteit. Dr. F r e y Géza járás orvos meg is vizsgálta Sajkár Dezsőt és konstatálta róla, hogy közveszélyes őrült, akit a gyulai közkórház elmegyógy-osztályára kell szállítani S/.ép szerével sikerült is csütörtökön Sajkárt bevinni Gyuára, ahol megfigyelés alá vették. Viselkedése a megfigyelés tartama alatt olyan normális volt, hogy a kórház igazgatósága pénteken reggel hazabocsátotta Bekésre. Sajkár Dezsőn odahaza újból erőt vett a roham ós elmezavarában pénteken délután a szájába lőtt. A golyó behatolt az agyvelejébe is és hamarosan halált okozott. Sajkárnak nem volt családja. Nővórével lakott együtt. Békésvármegye közutal. Előbb állunk, mint a szomszéd vármegyék. Igen érdekes és sok tanulsággal szolgáló irat érkezett a napokban az alispánhoz Az irat nem más, mint a szomszédos, Jásznagykunszolnok vármegye alispánjának jelentése, amelyet, ha végig olvasunk, mindenütt a duzzadó önérzet nyomait tapasztaljuk. A mi szomszédunk, melyet «vármegyénkhez igen sok és fontos közgazdasági érdek kapcsol: nagyon meg van elégedve magával. Valósággal rózsaszínűnek festi az állapotokat, amelyek pedig jelenleg seholsem mondhatók valami nagyon fényeseknek — szép Magyarországon. Jásznagykunszolnok vármegye alispánja minden tekintetben meg van elégedve Tavaszi és nyári idényre ajánlom dúsan felszerelt kész férfi-, fiu- és gyermekruha-raktáromat, KLEIN GÉZA. Úgyszintén mérték szerint öltönyök készítését, olcsó és jó minőségben.