Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-24 / 24. szám

Csütörtök, március 24. BÉKÉSME6T POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzetni bármikor lehet éunegveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A képviselőház feloszlatása. Békéscsaba, március 23. Megtörtént. A budai királyi várlak ragyogó szertartási termében kedden déli tizenkét órakor József királyi herceg felolvasta Őfelsége üzenetét, mely szerint, mivel „közel négy évi működés után az országgyűlés alkotmányos tevékenysége és ezzel az alkotmányos tenyezőknek az ország érdekében elkerülhetetlenül szükséges együttműködése fennakadt": szükségesnek tartja a képviselőház feloszlatását és ezt el is rendeli. A koalició parlamentje tehát, mely négy évvel ezelőtt oly nagy reményekkel és egetvivó ambíciókkal vette át az ország ügyeinek intézését: a keddi napon végképen megszűnt. Tárgyilagos szemüvegen keresztül nézve ennek a parlamentnek a működését, el lehet mondani róla, hogy munkálkodása az első két esztendőben eredményes volt. Sok olyan törvényt alkotott, amelyek lényegesen hozzájárultak a modern és nemzeti Magyarország kiépítéséhez. Nem kell másra, mint az uj büntető novellára, a progreszsziv adótörvényre, a számtalan fizetésrendezésre és az alkotmánybiztositékokra gondolnunk. Az utolsó két esztendő alatt azonban egyszerre megszűnt minden. Züllésnek indult a koalició egész rendszere, néhány hatalmi őrjöngésben szenvedő ember garázdálkodása folytán züllésnek indult az egész parlament és eljutott a züllésnek hétfői magaslatára, amilyenre a világnak egyetlen parlamentje sem jutott még el. Próbálják menteni, de nem lehet semmiképpen sem menteni azt a förtelmes botrányt, amelynek színhelye volt hétfőn délben a képviselőház ülésterme. Mi, pártoktól függetlenül, a pártok fölött állunk, tehát nem vetheti senki sem szemünkre, hogy pártszempontok vezetnek bennünket. Az a hallatlan botrány, melyet a Justh-csoport idézett fel, szégyene a magyar parlamentárizmusnak, szégyene az egész nemzetnek. Nekünk sok az ellenségünk Európában, Milyen vandali gyönyörűséggel Írhatják és mondhatják most ezek, hogy az a magyar tényleg kulturátlan nemzet, Magyarország valósággal Balkán-állam, amelynek nincs joga sem arra, hogy önálló életet éljen. Ez az a főszempont, ami miatt a hétfői botrányt el kell Ítélni. A megtorlás, az inzultus milyensége már mellékes. Az nemzetünkre nézve a lealázó, hogy világbotrány lett belőle. Van valami pórszerüség abban is, hogy a függetlenségi pártiak nem mentek el a Ház berekesztésére. Ennek nem volt semmi értelme sem azok után, hogy az országgyűlés megnyitásán ott voltak. Vagy a Háznak exlexben való feloszlatását tartják törvénytelennek és azért tüntettek. Erre a kérdésre vonatkozólag, nagyon különfélék a vélemények és azok is maradnak, a gyakorlat azonban döntött benne. Tény, hogy a tüntető képviselő urak boldogan fogadják el majd azt a mandátumot, mely a törvénytelen feloszlatás által kerülhet csak a kezükbe. Komoly ellenzéknek, amelyre kétségtelenül szükség van s amelynek létesülését támogatni kell mindenkinek, vigyáznia kell arra, hogy az uj Házban megint ellenzékbe kerülve, a régi fegyvertárból milyen fegyvereket húzhat elő újra. Az ex-lexben való feloszlatás ügye egyébként ugy áll, ahogy Andrássy megmondotta 1904-ben. Az ő véleménye szerint a királynak joga van a Házat ex-lexben is feloszlatni, de mivel a kérdés körül nagyok az ellentétek : nem okos dolog a királynak a feloszlatást tolmácsolni. Már most, hogy a Khuen-kormány okosan cselekedett-e, vagy sem, 'a hétfőn történtek után megítélését a józan gondolkozásuakra bizzuk. A József királyi herceg által felolvasott trónbeszéd azt mondja, hogy a mai helyzet as országra nézve káros. Nemcsak az országra káros ez a helyzet, hanem a királyra és minden ; őt érdeklő érdekre is. S hogy a mai j helyzet előállt, abban nemcsak a nemzet. vagy az egyes pártok részesek, hanem elöntő része volt benne annak a merevségnek is, mellyel a nemzet legmérsékeltebb törekvései találkoznak a király részéről olyankor is, mikor nem személy veti fel azokat, hanem az ország fejlődési szüksége s mikor teljesítésük nemcsak hogy nem ellenkeznék a monarchia érdekeivel, de azoknak éppen nagy erőssége volna. A jövó boldogulása tehát - amit a trónbeszéd kiván — nemcsak a nemzeten áll, hanem azon is, hogy kifejlődik-e végre odafönn az érzék a magyar nemzet haladásának megkerülhetetlen és visszautasithatatlan parancsai iránt? Közgyűlés Csabán. A közgyűlés megnyitásakor ugy látszott, hogy a képviselőtestület tagjai nagyon csekély érdeklődéssel viseltetnek a gyűlés nagyon is szürke, ke' vésbbé fontos tárgyai iránt. A tanács tagjain kivül alig volt jelen öt-hat váj rosatya. Az ülés eleje egyhangú tempóban is folyt le s csak a munkásházak telekvételénél, a villamosvilágitás j huzalainak Békésre való kiépithetésére i és az Iparos Tanoncotthon építésére ! felveendő kölcsönügyletnél keletkezett | egy kis vita, mikor lassan-lassan bené; pesedett a közgyűlési. terem is. Az i eszmecsere a polgári leányiskola rendkívüli segélykérésénél már szélesebb mederben mozgott. A 220 ezer koronás uj kölcsönnek a közgyűlés több, mint egyharmadát leütötte s ennélfogva most csak 65 ezer koronát lehet felvenni. Ennyi kell a vezeték kiépítésére. A többit majd később veszik fal, ha a pénzre szükség lesz. — Itt megjegyezzük, hogy a község elöljárósága ily kölcsönök felvételénél ajánlattételre felhívhatná Csabának szilárdan alapozott négy pénzintézetét is. Hiszen ezek a községi háztartáshoz adóban tekintélyes összeggel járulnak s igy joggal igényt tarthatnak némi pártolásra is. Á város részére a kölcsönt a fővárosi pénzintézetek ajánlataihoz hasonlóan nyújthatják s ha az némi jövedelmet hozna, az közvetve az adófizető részvényeseknek jutna. A Böszörményi-féle polgári leányiskolát a község évi 4000 korona segélyben részesiti. Az iskola tulajdonosa az államtól is remélt segélyt, amit meg is ígértek a nyilvánossági joggal együtt. Az iskola a nyilvánossági jogot megkapta, de az államsegélyt az ex-lex miatt nem utalványozható ki, igy addig, mig ez megjön, a községtől kért a tulajdonos 2500 kor. rendkívüli segélyt. A tanács javasolta annak megadását, azonban Darabos János, ki az öszszeget még fizetésül is tekintélyes summának tartja, no meg K r a s z k ó Mihály „súlyos" érvelésére, ki azt javasolta, hogy az iskolánál ne legyen oly sok tanerő, mert őt is egy tanitó tanította, még pedig 124 gyerekkel egyetemben : a közgyűlés elfogadta dr. F á y Samu közvetítő indítványát, mely szerint mondjon az iskola felügyeletével megbízott tanfelügyelő véleményt arról, hogy van-e segélyre szükség ? A közgyűlésről, mely különben minden izgalom nélkül folyt le, tudósításunk a következő : Kovács Sz. Ádám biró megnyitBékésmegyei Közlöny tarcaja. Uj nóták. Megint egy uj nóta. Magyar nóta Lenne, Pedig nincs egy szikra magyar érzés benne. Mulatós legények dalolgatják mindig, De tudja az Isten, Engem meg nem indit. Mis-más akó táj a, cudar rossz a verse, Egy pár esztendőn tul nem tud élni egy se. Elfelejtjük, mintha itt se lettek volna S újra a régiek Jönnek elő sorra. Tűz van bennetek, tűz, igazi érzés lángja; Gyújtani tudtok, mint a lobogó fáklya. Nincsen olyan tiszta, nemes magyar lélek, Melyet, hogyha zengtek, Föl ne tüzelnétek. No most uj nóta, mint a burján annyi, De szemembe könyet egy se képes csalni. Nem teszik gyorsabbá szivem verését, Nem érzem bennök a Vérem lüktetését. Régi szép világból visszamaradt dalok, Lelkünk hogy elmereng maiglan rajtatok, Sőt olyanok vagytok, mint a jó bor, amely Csak tüzesebbé lesz A muló idővel Ti nótacsinálók, kik vagytok ezrivel, Régi dalosoktól ezt lessétek ti el, Aztán haladjatok csak a feltört mesgyén S örök lesz nótátok, Mint a . . . Repülj fecském . . . Júdás. Miért fogadta őt Jézus apostolává? Irta: Korén Pál. Máté evangéliomának nyolcadik fejezetében a tizenkilencedik versszakban az van mondva, hogy egy írástudó járulván Jézushoz, monda neki: Mester, én teutánad megyek, valahova mégy, vagyis j Krisztusnak tanítványául, — apostolául | ajánlkozott. Ez ajánlkozó Júdás volt, kit j vezetéknevéről Iskáriótesnek, vagyis ! Káriótbeli férfiúnak (is = férfi) hívtak. Eszerint nem Krisztus hivta őt, mint a többi apostolt, hanem maga Júdás kínálkozott neki. Mi indította Júdást, a kapzsi és dicsvágyó embert, ezen ajánlkozásra ? Bizonyára a Jézus jelleme és eszméi iránii lelkesedés is. Ha ilyesminek nyoma sem lett volna banne, akkor ama nagy válíág idején (Ján. 6, 66.), midőn Jézus tanítványai közül is sokan elpártoltak tőle, ezekkel tartott volna s nem csatlakozik azokhoz, akik, „mert nála az örök életnek beszéde van", hívek maradtak Krisztushoz ; akkor 'az árulás elkövetése után nem vallotta volna ártatlannak Jézust, nem dobta volna el a bálványozott pénzt; bánatában, kétségbeesésében nem lett volna öngyilkossá. — De Krisztus magasztos eszmeinél még inkább vonzotta Júdást az apostolságra az a remény, hogy Jézus országában, melyet ő földinek és dicsőnek képzelt, nagy anyagi előj nyökre tesz majd szert. Mintha az imént emiitett válság idején — midőn megmondta Jézus, hogy neki magának sem lesz hová lehajtania a fejét, nemhogy * tanítványai remélhetnének kényelmet, s Júdás mégsem tágított — lelkében a mennyei eszmék iránti lelkesedés került volna fölül. Azonban, fájdalom, csakhamar változott a helyzet: a pénznek szerelme, mint oly sok tehetséges ember lelkében, ugy a Júdáséban is teljesen elnyomta a nemesebb érzést. Nagyon érthető, hogy az apostolok örömmel fogadták körükbe az ajánlkozót. Talán hízelgett nekik, hogy írástudó is lesz közöttük, képzettségétől és tehetségétől pedig sokat reméltek. De hogyan fogadhatta apostolává az árulót a szivekben olvasó Jézus, aki jobban ismerte az embereket, mint ők önmagukat ? Remélte-e, hogy a kígyóból galambot, a konkolyból búzát, a sátánból angyalt nevel? E kérdésre ugyan azon kérdésekkel is felelhetnénk: Hogyan teljesült volna különben az írás, mely szerint a Krisztus környezetét, az egyházat jelképező Édenben is ott volt a kígyó; az özönből megmentő bárkába is bejutott a Khám ? — Vagy válaszolhatnánk a kérdések ama másik sorozatával: Hogyan teremthette, hogyan fogadhatta a mennybe az Isten azokat az angyalokat, akikről tudta, hogy el fognak tő'e pártolni? Hogyan választhatta népévé Izráelt, amelyről tudta, ho^y megöli a prófétákat és megfeszíti Üdvözítőjét? Hogyan fogadhat egyházába minket, akik számtalanszor megismételjük a Péter ós a Júdás bűnét ? Da talán nem vagyunk kénytelenek a ^válaszadásnál azon kétségtelen tapasztalatra szorítkozni, hogy az Istennek eljárása különben is igen sokszor megfejthetlen. Hiszen megmagyarázza Jézus viseletét már az is, hogy neki kifejezetten az volt az elve: Aki hozzám jön, azt én el nem utasítom; s az a körülmény, hogy, ha csak gyarlóságoktól ment embereket fogadott volna apostolaivá, akkor örökké apostolok nélkül marad. Krisztus elfogadta Júdás ajánlkozását, mert látta benne a tehetséget, a hivatottságot, s azért r mélte, hogy országának hasznos munkásává neveli őt. E végett nemcsak oktatta, intette, irányította, hanem ki is tüntette őt azzal, hogy pénztárnokává tette, azon hiszemben, hogy bizalmának e jelével még inkább magához fogja őt vonzani. Azonban csakhamar tapasztalnia kellett Jézusnak, hogy a földi reményeiben csalatkozott Júdásban a Megváltó iránti ellenszenv ébredez. Másodban Jézus igénytelensége és önmegtagadása hasonló erényeket nevelt, benne azonban a meghiusult remény csak fokozta a nagyravágyást és megvetést ébresztett az iránt, akiben csalatkozott. Igy nő a napon nem csak a virág, hanem a paréj is. Látta Jézus, hogy ezen ellenszenv esetleg gyűlöletté s végre árulássá fajulhat, s ennek több alkalommal kifejezést is adott. Miért nem távolította el tehát környezetéből a kárhozat fiát, miért melengette kebelén még azután is a kígyót? Azért, mert nem vehette a lelkére, hogy a „pislogó szikrát kioltsa és a meghasadt nádat eltörje." A beteg gyermekét ápoló szülői szeretet még a sir szólén levőnél sem hagy fel a reménnyel ós amint csodákat tesz, ugy csodákat is remél. Hát még a Jézusé ! amely ha nem is remélt mindent, de mindent megtett, amit az eltévelyedettek üdvére, javára megtehetett. Ennek megható bizonyságát adta Jézus különösen ama válságos időben, midőn a Jézust és ügyét fenyegető veszede-