Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-09 / 3. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 kásbiztositó pénztár székhelyeit hogyan ossza be. Nem régen a megyei ipartestületek gyűlést is rendeztek Csabán e tárgyban és egyértelmüleg az áthelyezés mellett nyilatkoztak. Ennek dacára — különös beavatkozásnak kellett közbenjönni — a munkásbiztositó hivatal az alispáni hivatalhoz most érkezett iratában akként intézkedett, hogy a munkásbiztositó és betegsegélyző pénztár székhelye ezután is Gyula lesz. Hogy ez az ügy nem fog illetékes helyen egyszerűen keresztül menni, hogy Bókésvármegye iparosainak a kívánságát respektálni fogják : az bizonyosra vehető. Tanácsülés Békéscsabán. Vágóhídi mizériák. — A gerendási helyettesítés. — Rendó'rök és a kézbesítés. — Kisebb ügyek. Békéscsaba község elöljáróságának pénteken délután tartott tanácsülésén különösen egy tárgy tarthat közérdeklődésre számot. Ez pedig K ö k én y e s s y Gyula, e modern gondolkozású fiatal állatorvos beadványa a vágóhíd különféle mizériáinak orvoslása tárgyában. Köztudomásu, hogy a vágóhíd Csabán épugy, mint mindenütt az egész világon, a közegészségügynek rendkívül fontos tényezője. Az ujabb törvények értelmében mészárszékekben és hentesboltokban csak olyan állatok húsát lehet kimérni, amelyeket a vágóhidakon vágtak le, amelyek tehát keresztül mentek a kötelező husvizsgálaton. Ebből következtetve, nagyon természetes, hogy a vágóhidaknak, mint végtelenül fontos közegészségügyi intézményeknek tisztaság szempontjából a legszigoiubb kritikát is kikeli állaniok. Sajnos azonban, ez nincsen meg mindenütt, nincsen meg Csabán sem. A csabai vágóhidre rengeteg sok a panasz. Budapest hatalmas háztengerében a Ferencváros nagy bérpalotái közvetlen közelében foglalnak helyet a közvágóhidak, de a környékbeli lakosság sohasem panaszkodott még a rettenetes büz miatt. Miért ? Mert ott kellő óvintézkedésekkel gondoskodnak arról, hogy a megölt állatok használatra nem jövő testrészei eltakarittassanak, mielőtt még rothadásnak indulnának. Csabán azonban másképpen van. Itt a vágóhíd körül örökös a büz, melyet különösen nyári esthajnalokon szivnak be kéjjel a környékbeli lakosok és az arra járók. Itt a levágott állatok élvezhetetlen részeit egyszerűen kidobják a szabad levegőre és átadják az enyészetnek. Azok aztán rothadásnak indulnak és kellemes parfümillattal telitik meg az anélkül is bacillusokban gazdag levegőt. Nagyszerű állapot! Kökényessy állatorvos idejövetele alkalmával azonnal észrevette ezta tarthatatlan helyzetet és orvoslásáról a saját hatáskörében gondoskodni próbált. Terjedelmes beadványt nyújtott be az elöljárósághoz, amelyben figyelmeztet a mostani vágóhídi állapotok tarthatatlanságára és különböző javaslatokat tesz a bajok orvoslására vonatkozólag. A tanács még nem hozott ez ügyben érdemleges határozatot, hanem kiadta egy Kökényessy Gyulából és dr. R e i s z Miksából álló bizottságnak, hogy tegyenek javaslatot a tarthatatlan állapotok mikénti orvoslására vonatkozólag. A tanácsülés többi tárgyai a következők voltak: Nagygerendás pusztán tudvalevőleg h. anyakönyvvezető-segédjegyzői állást rendszeresített a képviselőtestület. Helyettesről azonban akkor nem gondos- . kodott, pedig anélkül egy hivatali állást j elképzelni sem lehet. Ezt a mulasztást I most pótolta a tanács, amennyiben ki- : mondotta, hogy a gerendási segédjegyzőt akadályoztatása esetén Simonc s i c s Vilmos erzsébethelyi segédjegyző fogja helyettesíteni. A városok mintájára most a községek is szervezkednek. Megalakult neve1 zetesen a „Községek Országos Szövetsége", mely többek között felszólitotta Csabát is, hogy tagul lépjen be. A tanács most elhatározta, hogy 10 korona évi díj lefizetése mellett belép a szövetség tagjai közé. Ez Csabának, mint az ország legnagyobb községének kötelessége is volt. Nóvák Mátyás, az újonnan választott erzsébethelyi adószedő január else jén foglalta el hivatali állását. A kivatal átvételéről szóló jegyzőkönyv tudomásul szolgált. T o m a Jánost vágóhídi szolgául alkalmazta a tanács. Aradszky János és társai rendőrök az iránt folyamodtak az elöljárósághoz, hogy mentse fel őket a magánlevelek kézbesítése alól. A tanács azonban elutasította a kérelmet, mert a községek külső területein, ahol a posta nem fordulhat meg, a községek tartoznak teljesíteni a magánlevelek kézbesítését is. Ezzel a tanácsülés véget ért. Politikai apróságok. - Külön fővárosi tudósítónktól. (Oda és vissza.) Négyszer ment Bécsbe Lukács László s mind a négyszer megváltotta a vasúti jegyét. Ehhez képest ugy bántak vele a vasutasok, mint azokkal a szerencsétlen halandókkal, akiknek nem adatott meg a szabadjegy és a szalonkocsi kedvezménye. Lukács ugy jelent meg a nyugati pályaudvaron, mint egy bécsi cég utazója, nem törődött vele senki, a rendőr nem tisztelgett, a pályaudvar parancsnoka nem volt kíváncsi utasításaira, pedig akkor már dezignált miniszterelnök volt a kegyelmes ur. Az állomásfőnök se jelentkezett, csak néhány újságíró jelenléte árulta e!, hogy a cvikkeres, reszkető ember körül zajlik ma az országos politika. Igy utazott Lukács legutóbb is Bécsbe. De amikor elhagyta a Bur«ot, minden megváltozott egy csapásra. Már a bécsi Staatsbahnhof főnöke megérezte, hogy történt valami. Mikor Lukács a pályaudvarra odaérkezett, odasietett és keményen szalutált s parancsait kérte. — Köszönöm, nem kell szalonkocsi, — szólt a miniszterelnök. — Csak egy fél fülkét kérek rezerválni. Meg az ujságiró uraknak egy egész fülkét mellettem. Az uton Lukács nagyon jókedvű volt. Fölhasználta ezt a hangulatot egy fiatal ujságiró, aki nagyon haragszik Boda főkapitányra, mert megrendszabályozta Budapest éjjeli életét. — Kegyelmes uram, lehet már valamit kérni ? — fordult hozzá bátran. — Attól függ, mit ? — Csapja el, kegyelmes uram, azt a Bodát. Tönkreteszi Budapest egész idegenforgalmát. — Lukács mosolygott, de nem mondott semmit. — Uj rendszer! — kiáltott föl egy nu'.sik ujságiró. — Ez a miniszterelnök nem igér. Budapesten is várt némi kellemes változás Lukácsra. Mikor kiszállt, sorfalat állt előtte minden hivatali funkcionárius. És minden rendőr szalutált. Igy utazott Lukács visszafelé . . . ! (A nagy titok.) A bécsi audienciák • idejét mindenféle visszaemlékezésekkel ütik agyon az újságírók. Közrefognak egy egy kegyelmes urat és elévődnek vele. Amig nem lett miniszterelnök, Lukács László is szívesen odaállt a sajtó fürge emberei közé. Egy kőnyomatos lapszerkesztő, aki számon tartja, hányszor megy Bécsbe, a dezignált elnökhöz fordult: — Tudja-e, kegyelmes ur hányadszor vagyunk Bécsben ? — Azt nem tudom igy hirtelen megmondani, de eszembe jut, hogy szegény Sturm Albert — talán tizenkét ( évvel ezelőtt, mikor a kiegyezési tárj gyalások engemet, mint pénzügyminisztert, Bécsbe szólítottak — nagy titokzatossággal fölkeresett a Magyar Házban és megkért, hogy adjak neki alka 1mat egy négyszemközt való rövid beszélgetésre. Én azt hittem, valami fontos politikai dologról lehet szó. Elmentem vele egy üres szobába. Itt Sturm halkan ezt mondta: „Tudja-e, kegyelmes uram, hogy most 137 edszer vagyunk Bécsben!" Én csodálkozva néztem rá. „Nem tudtam, de most már tudom — feleltem. És mi az, amit mondani akart ?" Sturm indignálódva szólt: „Há nem volt érdekes, amit mondtam ?« * (A kurázsi.) Az irodalom huliámai olykor becsapnak a politika területére is. Vázsonyi Vilmos és Mezőfi Vilmos az Abbázia kávéházban a modern költőkről I eszéltek. — Ami Ady Endrét illeti, — szólt Vázsonyi — olvasom a verseit, szépek is, de nem tudom őket megérteni. — Én is ugy vagyok vele, — je győzte meg Mezőfi — csakhogy én nem merem bevallani. A megrágalmazott Csaba. Támadás a biró ellen. Nagy sajtdpör lesz. Lapunk olvasóitól, mellünket verdesve kell bocsánatot kérnünk. Tudniillik mulasztást követtünk el. Elfelejtettünk megemlékezni, tudniillik arról, hogy néhai való és örökösen végelgyengülésben szenvedő laptársunk, a „Paraszt-Ujság" kimúlt ez árnyékvilágból. Sokan fellélekzettek, némelyek pedig sajnálkoztak e tragikus eset fölött. De a sajnálkozóknak megjött a vigaszuk nemsokára. Akadt a horogra egy pesti ujságiró, aki vállalkozott arra, hogy feltámasztja a parasztok újságját. Jó hal, nagy hal, mert hát, ami ritkaság számba megy, ujságiró létére is v.igyonos ember. Ő tehát, vagyis Kulcsár Béla megcsinálta a „Szabad Föld" című újságot Áchim L. András lapvezérsége alatt. De nem Csabán, hanem Budapesten. Most aztán boldog lehet Csaba, mert hát az ő kis ügyeit Budapesten intézik, mégpedig „kitűnő" és elsőrangú forrásból eredő értesülések alapján. Legutóbbi szániában e tiszteletreméltó hetilapnak van egy vezércikke, amely alatt Áchim L. András neve ékeskedik. Mindjárt a harmadik sor után van egy negyedik, csonka sor, mely dült betűkkel van szedve annak a jeléül, hogy muszáj elolvasni. Szól pedig az a sor a következőképpen : „Mars ki, vén díssnő/" A nyájas olvasó vezércikkben olvasván ilyen ékes kifejezéseket, önkénytelenül is megáll a cikknél és olvasni kezdi. Igy jártunk mi is, pedig egyáltalában nem tartozunk a nyájas olvasók közé. Elolvastuk és megtudtuk belőle, hogy az a cikk Csabáról, legföképen pedig annak derék öreg bírójáról: K ov á c s Sz. Ádámról szól. Azok a fent lenyomtatott ékes kifejezések, azok a szelid parancsok néki szólanak. Áchim L. András nagy vezir ur neki adta azt a disznótorok táján aktuális nevet bizonyosan egy pezsgővel súlyosbított disznótoros vacsora hatása alatt. Feleveniti az a nevezetes cikk azt az esetet, amelyet lapunkban már mi is sokszor letárgyaltunk és a publikum is letárgyalta. Hogy tudniillik Kovács Sz. Ádám vesztegetés utján került a birói székbe. A kis ügyet már az illetékes hatóságok is megvizsgálták és teljesen tisztázták az öreg birót minden vád és annak minden következménye alól. Ennek dacára a nagy András nem nyugszik. Ő üt, ő ver, mert hát kiheverte a múltkori szerencsétlenséget. A vérében nagyon felgyűltek a sürü cseppek a legutóbbi betegeskedése alatt, azokat hát valamiképen el kell pusztítani. Ez pedig nem történhetik másként, mint veszekedés utján. A nagy András tehát be'e köt élő és holt fába eg3

7aránt. A jeles cikknek Kovács Sz. Ádámra vonatkozó része a fenti 4 szép szóban konkludál, vagyis egy kicsit szebben kifejezve annyit tesz, hogy az öreg biró mondjon le a birói állásról, mert először is vesztegetés utján kapta meg, másodszor pedig nem tud magyarul, pedig hát kerek 500 hold birtokkal rendelkezik a magyar Alföld szivében. Ezzel szemben bátorkodunk megjegyezni, hogy az öreg biró egószon jól beszél magyarul. Hogy a kiejtése tótos, arról ő nem tehet. A bii tokra vonatkozólag pedig hivatkozhatunk Hohenlohe hercegre, meg Schönborn grófra, akik egy árva kukkot sem tudnak magyarul, mégis egy rakás ezer hold magyar terület van a birtokukban. Az ilyesmi ellen nincs kifogása a nagyrabecsült cikkírónak ? De vannak ezeken kivül abban a cikkben más kedvesebb dolgok is. A nagy Andrásnak nemcsak az öreg biró feje fáj, hanem az egész városházáé. Hogy mennyire fáj, azt ugyhisszük, nagyon szépen fogja bizonyítani az a pár kifejezés, amelyet a megragadó cikkből kiragadunk Például elnevezni és hozzá nagy előszeretettel a községházát »menedékházának, ahol csupa rokkant koponyájú egyének működnek. Ugy-e bár, ez nagyon szép ? Ds vannak még szebbek is. A városháza, ezenkívül „Augiász istállója", amelyben „panamista kozák-banda'garázdálkodik". Hát ez nem szép? Azt hiszem, még a másiknál is szebb. A „Szabad Föld" cimü sajtótermék Budapesten jelenik meg. Igaz, hogy kevesen olvassák, de még annak a kevésnek is furcsa fogalmai lehetnek a cikk elolvasása után Csabáról és a csabai elöljáróságról. Egyszóval országszerte kegyetlenül meghurcolja Csabát. Az ilyesmit pedig tűrni nem lehet. A nagy Andrással be kell kapatni a legyet. Pihenés után édes a nyugalom, plána az állam kosztján. Ez igy is történik. Meri amint értesülünk, ugy a biró, mint külön a község, sajtópört fog indíttatni a rágalmazó cikk miatt. Ott aztán kisül, hogy kinek van igaza. Betörések Gyulán. Cigányok garázdálkodása. A gyulai polgárokba nem valami nagy örömet hozott az újesztendő. Megjelentek a magyar társadalom kivetett és rengeteg vétkeik miatt általánosan utált alakjai, a kóbor cigányok. Ez a hazátlan horda zsákmányt akart mindenáron, de nem sikerült minden helyen neki. Belopózkodtak békés, nyugodtan mu^tozó emberek őrizetlenül maradt lakásába ós mikor véletlenül meglepték őket, fenyegetőleg léptek fel és ugy kényszeritették az éjszaka megszorult embereket a rabolandó holmik átadására. Ez az állapot most már tűrhetetlen. A cigányokat, ezt a garázda, teljesen műveletlen és kegyetlen népet meg kell rendszabályozni. Szigorú törvényeket kell hozni ellenük, amelyek talán elriaszlják őket a válogatatlan bűntettektől. Mert ők nem válogatnak a bűntettekben. Ha szorul a kapcájuk, nem riadnak vissza semmitől sem. Rabolnak, lopnak, gyilkolnak, ahogy jön. Előttük az erkölcs semmi. Az nekik ismeretlen. Modern államokban pedig ilyen teljesen kulturátlan népséget a közbiztonság érdekében sem lehet megtűrni. 1 Ne tétovázzék, ha fáj a feje, B E R ETVA S - PA STIL L AT amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fej- • fájást elmulasztja. Ára l"90 Kapható min- I Orvosok által ajánlva Mr

d ^^ den gyógyszer tárban. Késziti Beretvás Tamás gyógyszerész hanem használjon azonnal = — - Kispesten. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás. M|