Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-20 / 23. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1910 március'20. meg, hol Békés, hol Gyula érdekében

1 Gyula arra hivatkozott, hogy Aradmegye északi és Biharmegye nyugati részének összes cukorrépa termése az ő állomásán koncentrálódik, onnan szállítják a hatvani cukorgyárba, tehát már ez a körülmény is biztosítja a gyár üzemének kellő anyaggal való ellátását. Ez érvelésben van is sok igaz. Békés a körülötte levő nagy uradalmakat hozta elő. Legutóbb beleszólott a küzdelembe Csaba is nagy határára, központi fekvésére és szintén a környékbeli uradalmakra való hivatkozással. E közgazdaságilag oly fontos kérdéssel legutóbbi igazgatő-választmányi ülésén a Békésmegyei Gazdasági Egyesület is foglalkozott. Kimondottan nem foglalt állást egyik aspiráló helység mellett sem, hanem az egész ügyet a vármegye alispánja elé utalta, felkérvén őt és gróf Wenckheim Dénes elnököt, hogy minden tekintélyüket vessék latba a cukorgyárnak Békésmegyében történendő feállitása érdekében. Egyben fel is szólította a békésmegyei gazdákat a cukorrépa termelésére, mert egy gyári üzem ellátására legalább 40C3 holdnyi répatermés szükséges. E határozottabb színezetű akciónak már meg is lett az eredménye, úgyhogy pénteken délelőtt Csabára érkeztek br. Hatvan y-D e u t s c h Sándor és báró Harkányi Frigyes, a cukorkartelt vezérei, gróf Wenckheim Dénessel együtt, akivel előző nap Békésen és Vésztőn voltak. A csabai állomáson találkoztak az aradi M. Á. V. üzletvezetőség kiküldötteivel Sztankovics üzletvezetővel, F e 11 e r főfelügyelővel és a csabai osztálymérnökség vezetőjével, Polgár Lajos mérnökkel. A kartell vezetőinek e látogatással az a céljuk, hogy a helyszínén szerezzenek tapasztalatokat a cukorgyár felállításának lehetőségéről, módozatairól és a répatermelés mennyiségéről. Az előkelő vendégek délelőtt 11 órakor külön vonaton Gyulára utaztak hasonló célból. Itt, az állomás melletti vendéglőben megebédeltek. Ebéd alatt munkatársunknak alkalma volt a kartell vezéreivel beszélgetésbe bocsátkozni. Munkatársunknak arra a kérdésére, hogy hol lesz a cukorgyár, H a t v a n yD e u t s c h báró következőleg nyilatkozott. — E kérdésre, kérem, határozott választ még nem adhatok. Mi csak azért jöttünk most ide, hogy bejárjuk azokat a helységeket, amelyek a cukorgyárra aspirálnak s a helyszínén szerezzünk határozott meggyőződést arról, hogy melyikben volna helyesebb felállítani a cukorgyárat. — Azt hallottam — mondta munkatársunk — hogy gróf Wenckheim Frigyes a legnagyobb eréllyel és a kartellre való befolyásának minden erejével, azon van, hogy a gyár Békésmegyében létesüljön. — No az természetes, hogy szeretné, ha itt lenne a gyár. Gróf Tisza meg Biharban szeretné létesíttetni. Mindenesetre érdekükben áll a nagybirtokosoknak, hogy hasonló intézmény az ő uradalmukhoz közel létesüljön. De nekünk erre nem lehet tekintenünk. Bennünket csak annak a szempontnak szabad vezérelnie, hogy a gyár üzletileg jövedelmező-e és üzemének ellátása biztosítva van e. — Tovább méltóztatnak menni ? — Igen, megyünk Sarkadra és Kötegyánba is. Ott is szétnézünk. Arra vonatkozólag, hogy a tapasztaltakkal Békésmegyében mennyire van megelégedve, a magyar cukorkirály nem nyilatkozott. Gondosan begombolózott minden pozitivebb felvilágosítást kérő kérdés elől. Rajta! Kezdődik! Föloszlatás előtt - Külön fővárosi tudósítónktól. Tehát holnap után utolsó ülésre gyülekezik a képviselőház és a főrendiház, hogy meghallgassa a halálos ítéletet. A vérmesebb függetlenségiek zivatarra állították be a politikai időjárásmutatót, a Justh-pártiak hangos tiltakozásra készülnek s bizonyos, hogy a Kossuth-párt és a Néppárt egy része szívesen asszisztál neki. Tízperces vagy ötórás ülés, most már igazán nem számit, kong a lélekharang, elvégeztetett. Kedden állítják fel a díszes ravatalt a Várban, József főherceg, kalpaggal a fején, olvassa föl a rövid trónbészédet, aztán föl is ut, le is ut, kezdődik az országos politikai cécó. A kormány csaknem egészen kiépítette már azt a tervet, amelylyel a választóközönség meghódítására indul. A jelölés nehéz és felelősségteljes munkáját Jeszenszky Sándor államtitkár végzi, aki a kormánypárti szervező bizottság minden ülésén résztvesz. A hivatalos jelöltek névsorát már a jövő hét folyamán megtudják a kerületek. Természetesen nem egy szenzációs döntés várható. Eülönösen á budapesti fiskálisokra lesz lesújtó az eredmény. A kormány ugyanis mindenütt a helyi jelöltet részesiti előnyben, okulva az 1905. évi választásokból. A fővárosban nyüzsgő, mandátumsóvár elemek semmiféle hivatalos támogatást nem kapnak. Ha ugy tetszik nekik, felléphetnek, mint önjelöltek. Akik egy kicsit beavatottak a kormány dolgaiba, nagyon érdekes intimitásokat tudnak, különösen arról, mit kell megígérnie a hivatalos jelöltnek. Mindennél fontosabb, hogy programmjában az általános, egyenlő és titkos választójogot fölvegye. Ebben az egy kérdésben nem ismer tréfát a miniszterelnök. Az az ellentét, ami emiatt támadt közte és Tisza István között, korántsem szűnt meg. Khuen-Hédervárynak egyenesen vállalt kötelezettsége, hogy záros határidőn belől a demokratikus választójogi reformot megvalósítsa. Minden jelöltnek, aki ezt hirdeti, jól megy a dolga. Természetes, hogy a kormány nem veszi föl nyíltan a küzdelmet Tisza István szorosabb gárdája ellen, de akik ehhez a gárdához tartoznak, nagyon kevesen lesznek a Jeszenszky listáján. Az ellenzéki pártok sem maradnak azonban tétlen. A Kossuth-párt lépett elsőnek akcióba. Maga a pártvezér szervezi a választásokat, intéz, agitál, leveleket ir, táviratokat küldöz. Kossuth Ferenc nagyon optimisztikus számítása szerint az ő párlja lesz aránylag a legnagyobb, mintegy százhatvan tagu, mig a Justh-pártnak csak hatvan mandátumot engedélyez. A Justh-pártban meg ellenkezőleg, a KoSsuthók táborát becsülik hatvanra, mig önmaguknak majdnem háromszor annyit jósolnak. Justh Gyula a jövő héten folytatja agitációs útját, Batthány Tivadar és Holló Lajos szintén készülődnek már, a másik 48-as pártból pedig Kossuth Ferenc és Apponyi Albert fegyverkeznek. A néppárt már hetek óta agitál és azt hirdeti, hogy meggyarapodva kerül vissza a parlamentbe. Külön pikantériának ígérkezik, — ha ugyan lesz belőle valami — hogy a választási mozgalmak sodrába beleveti magát Kristóffy is, aki állítólag ötven radikális jelöltet akar fölléptetni s főképp a Dunántult akarja boldogítani — az életemet a művészet és a folytonos kóborlás helyett inkább egy bájos feleséghez, egy csendes, boldog házi tűzhelyhez ? De ezek a kísértések hamar elmultak és az igazi ideálom : a művészetem győzedelmeskedett vetélytársnői felett. Megtanultam, hogy a művésznek nemcsak művészi talentummal, de erős akarattal is kell birnia, amely őt az átlagos emberi gyöngeségek fölé emelje, amely gyöngeségek művészetének rovására lehetnének. — Hát maga a legszebb emberi érzéseket gyöngeségnek tartja ? — kérdezte a leány, hangjában némi szomorúsággal. — Azt nem Annika. De azok a legszebb emberi érzések, amik erények az emberek legtöbbjénél azok, gyöngeségek a művésznél. S az érzelmek, amelyek azokat emberfölötti munkára, nagy tettekre képesitik, akaraterejüket megacélozzák, emezeket művészetükben gátolják, művészetük szeretetétől elvonják és művészből, félistenből, az átlag ember nívója alá süllyesztik, mert a művész, ha elveszítette művészetét, soha nem lesz olyan értékes a köznapi munkában, mint akiben soha nem voltak művészi hajlamok. A ház asszonyának másfelé akadt dolga ; meg nem is akarta a festőművészt többi vendégei rovására kitüntetni. Annika és Ákos magukra maradtak. A folyondárok között beözönlő holdfény megvilágította a leányt, úgyhogy Ákos tisztán láthatta a szabályos, szelid gyermekarcot, amelyet a klaszikus .vonások sem tudtak rideggé, s a rajta elömlő végtelen kedvesség sem tudott közöségessé tenni. Kedves, vonzó melegség és klaszikus vonások ritkán férnek pssze egy arcon. Ákosnak úgy tetszett, hogy a Múzsa áll ott előtte. Megihleti a művész lelkét, megtermékenyíti a fantáziáját, muatván neki az eszményi szépnek oly tökéletességét, aminőt az megálmodni sem tudott volna soha. Ezért a látványért hálával tartozott, nem a férfi, hanem a művész. Igen a Múzsa maga volt az, vagy legalább is a Múzsának veszedelmes vetélytársa . . . S az a gyermek, szobor, vagy Múzsa megszólalt, mintegy folytatva a saját gondolatait: „És itt a mi vidékünkön nem találna elég festeni valót a m;ga művészete ?" S ez oly bánatos hangon volt mondva, azok a szemek ugy villogtak a holdfényben, az a szelid arc oly megdicsőülten ragyogott, hogy Ákos ugy érezte, hogy az eszményi szépnek oly alakja áll itt előtte, aminőhöz foghatót az ő szomjas művészete hiába fog keresni a pyramisok hazájában ós a Szentföldön. Alattuk a kertben rejtélyesen suttogtak a vén fák. A Balaton felől valami jóleső lágy szellő csapott az arcukba. A leány a férfi karjába tette a kezét

: — Ákos ne menjen Jel Egyiptomba ... És Ákos megcsókolta azt a kezet. — Itt maradok .. . Ákos éjfél tájon ballagott haza a szállóbeli lakására. Útközben, amig a fasor lombjai alatt végig sétált, viaskodott a lelkében az a két vetélytárs. Kalapját a szemére húzta, két kezét összefonta a háta mögött és nézte a saját árnyékát, amely csendesen siklott tova a holdfényes sétaúton. Az az egyik kisértő azt mondotta: Hova akarsz te menni ? Előlem nem fogsz megszökhetni. Az én árnyékom mindenütt előtted fog járni, ugy mint most a sajátod. És mindenütt engem fogsz látni: azokban az antik márvány szobrokban, az én szememet a tenger, szellő, holdvilág, mind erre a mai estére fog emlékeztetni. Hová mennél ? Mit adhat neked az a másik? Talán hírnevet, dicsősséget. s talán mondani is fölösleges — a győzelemre való minden kilátás nélkül. A nagy csatát nem is annyira a kormány ós az ellenzék, hanem inkább a két függetlenségi párt fogja megvívni. Választások után bent a parlamentben alakul ki aztán, hogy az aktuális programnak, a választójognak melyik tábora kerül túlsúlyra. És ott dől el a valódi nagy ütközet. De a bo'dogság nálam van. Az álmokat kinál neked, én életet, va'óságot. S ha mégis elmennél azután a másik után, én boldogtatanná teszlek. Mindenhová követni foglak. Ha álomra hejtoda fejedet, megjelenek neked ott a messze idegenben kisirt szemekkel, imára kulcsolt kézzel ós elmondom nóked, hogy mióta elhagytál annyit, szenvedek, olyan boldogtalan vagyok, ugy vágyom utánad . . . S az a másik kisértő azt mondotta: Én elvezették az álmok országába. Ott nem vár rád házitüzhely, béke, szeretet : hanem hányattatások tengeren és száraz földön, örök hontalanság, álmatlan éjszakák. De én előtted fogok járni a hajnali csillag kópében. A te hivatásod, hogy engem kövess ós akkor meglátják szemeid az üdvözítőt. De ha elfordítod a tekintetedet és lidércfény j után indulsz, elveszíted mind azt, ami tartalmat ad az életnek. Elveszíted óletaélodat. Elő halott leszel. Befekhetel múmiának a pyramidák alá. Emlékezzél a saját szavaidra, amit annak a másiknak mondottál : Érzések amik, erények az emberek legtöbbjénél, gyöngeségek a művésznél. Amazokat fölemelik, félistenné teszik, emezeket félistenből az átlag-ember nivója alá. Ha le tudsz mondani rólam, ne kövess engem ? De jegyezd meg magadnak : a lelked örökké sóvárog utánnam. Es egész életedben boldogtalan leszel. Ák os csendesen lépdelt, a két kezét hátul összefogva tartá és nézte a saját árnyékát. Ugy érezte, hogy itt két boldogtalanság között van választása : bármelyik kisórtöjót kövesse, a másiknak emléke üldözni fogja mindenhova. Mikor haza ért, felcsöngette szobájába a szálló inasát: — Holnap reggel vigye ki a vasúthoz a málhámat. Délben utazom . . . Az Orosháza—szentesi út. Gróf Károlyi Imre 25,000 koronás adománya. Orosháza, vármegyénknek ez a minden tekintetben igen szépen fejlődő községe, mely müutak tekintetében is legjobban el van látva Békésmegye összes helyiségei között : most megint gazdagabbá lesz egy szép müuttal, úgyhogy ezután minden oldalról gondozott uton megközelíthető. — Ez uj ut, az orosháza—szentesi ut, építését pedig Károlyi Imre gróf áldozatkészsége teszi lehetővé. A Károlyi grófi család egyik legősibb és legnagyobb történelmi multai biró arisztokrata-családja. A Károlyi névvel a középkor ködös, homályos korszakától kezdve mindig találkozunk a magyar történelemben, mert a Károlyi törzs sarjai mindig vezető elemei közé tartoztak a nemzetnek Kikerültek e családból bátor és vitéz hadvezérek, diplomaták, politikusok, akik mindig a legkiválóbbak közé tartoztak, Különböző utakon — módokon — ezeknek részletezése nem tartozik ide, — rengeteg vagyonra tettek szert, úgyhogy ma is, ha egybevesszük az összes Károlyi néven levő földbirtokokat : Magyarországnak igen jelentős része kerül ki belőle. A Károlyi család tagjai a közügyek iránt régebben tanúsított érdeklődésüket megtartották a legújabb időkben is. Mint Magyarország agrárikus érdekeinek exponált védői tűntek ki leginkább. Gróf Károlyi Sándor nevéhez fűződnek elsősorban például: Magyarország mezőgazdaságának ujabbkori nagyszerű föllendülése, a gazdasági egyesületek működési körének kiterjesztése, a gazdakörök ós a fogyasztási szövetkezetek létesítése. Gróf Károlyi Imre eddig még nem sokat beszéltetett magáról. Szerényen munkálkodott uradalma föllenditósón. De legutóbbi tette által érdemes arra, hogy két vármegye: Csongrád és Békés hálával emlegesse a nevét. Békésvármegye közúti alapja, mint már többször megirtuk a nagy kihasználás folytán az utóbbi években teljesen kimerült, úgyhogy kilátás volt arra, hogy a most folyamatban levő útépítkezések befejezése után a vármegye óvek hosszú soráig nem lesz abban a helyzetben, hogy uj utakat építtessen. Évekkel ezelőtt a beruházási hitel terhére tervbe vették az Orosháza— szentesi út kiépítését is. Az útépítési programm felterjesztése alkalmával a kereskedelmi miniszter kijelentette, — hogy ennél az útnál sokkal sürgősebbnek és fontosabbnak tartja az Orosházahódmezővásárhelyi ut kiépítését. Ez úgyis törtónt. A szentesi ut építését bizonytalan időre elhalasztották, az Orosháza—hódmezővásárhelyi műutat pedig kiépítették. Csak nem régen adták át a megejtett felülvizsgálat eredményéhez képest a közforgalomnak. Bókésmegye közúti alapjának rossz helyzete miatt már-már ugy volt, hogy az Orosháza—szentesi útból talán egy évtizedig sem lesz semmi. De a legutóbbi időkben örvendetes és váratlan fordulat állott be. Gróf Károlyi Imre csongrádmegyei nagybirtokos ugyanis kijelentette a kereskedelmi miniszter előtt, hogy ő hajlandó az ut építését 25000 korona adománnyal elősegíteni, ezenkívül hajlandónak nyilatkozott arra is, hogy az ut csongrádmegyei szakaszához a kőanyagot saját szekerein díjtalanul fuvaroztatja. A kereskedelmi miniszter a nagylelkű ajánlatért meleg köszönetet mondott. Most értesítette Bókósvármegyót is, hogy ennek folytán az útépítésnek nincsen semmi akadálya, mert a költségtöbbletet az állam fizeti. Békósvármegyének, illetve Orosháza községet csak annyi hozzájárulásra kéri fel a miniszter, hogy az útnak Orosháza határában levő szakaszához a követ a község ingyen fuvarozza. Azt hisszük, hogy ez igazán szerény kívánság teljesítésének nem lesz semmi akadálya s Orosháza község azt a csekély áldozatot szívesen meghozza azért, hogy szép müutainak száma egygyel szaporodjék. Az ut építéséhez már a tavaszon hozzáfognak.