Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-06 / 19. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 3. és többen sürgetik a nemzeti munka­párton, hogy a Nemzeti Társaskör alakuljon át politikai körré, mert akkor lehet valami manifesztációi tenni afelől, hogy aki a politikai párthoz tartozik, azt a párt tekinti tagjának minden más társadalmi kör beleszólása nélkül. Khuen-Héderváry grófot most leg­inkább a választások miatt ostromolják. A miniszterelnök igyekszik felvilágosí­tani, csöndesiteni a nyugtalankodókat s de olyanforma eltérésekkel, hogy a párt egyik tagja legutóbb ezt mondta nékem: — Most már az sem lepne meg, ha hallanám, hogy a választások szep­temberben lesznek. Sőt majdnem való­színű, hogyha májusban nem válasz­tunk, akkor valóban szeptemberre ma­rad. A bizonytalanság látszik abból is, hogy a miniszterelnök a hivatalos jelöl­tek névsorának közlését egészen a leg­utolsó pillanatig halasztani akarja. Természetesen ez is olyan feltevés, amely szintén az ellenmondásokból táp­lálkozik. Azonban legtöbben bíznak Khuen grófnak első terminusáoan, amely szerint az uj képviselőházat junius 10-én meg lehet nyitni. A vármegyei közkórház építése. A mult évi elszámolás mérlege. A gyulai vármegyei közkórházi bi­zottság nagyon lelkiismeretes működést fejt ki abban az irányban, hogy a kór­házat minél magasabb színvonalra emel­jék és minél közelebb hozzák a modern kuliura követelményeihez. A megyei közkórház — sokszor megírtuk már — nagyon rászorult arra, hogy bővítsék. Vannak kitűnő orvosai, akik közül nem egy országos hirü professzor. Nem egy­szer találkoztunk már a vonaton Buda­pestről utazó betegekkel, akik azt mond­ták, hogy bajukat pesti tanács szerint csak a gyulai közkórházban lehet or­vosolni. A gyulai közkórháznak ez előbb rövid vonásokban ismertetett jó hire szinte maga után vonja azt, hogy ennek a közegészségügyi intézménynek a sor­sát szivünkön viseljük és előrehaladását tőlünk telhetőleg biztosítsuk. Nem for­dult még elő a kórház történetében olyan momentum, amely arra ösztön­zött volna bennünket, hogy mi a kór­házat lepocskondiázzuk, vagy a legcse­kélyebb elitélő bírálatot mondjuk róla. Ezzel ellentétben, mi a gyulai köz­kórházat mindig felkaroltuk, róla csak a leghizelgőbb kritikákban emlékeztünk meg és örömmel üdvözöltük Békésvár­megyének azt az akcióját is, amely sze­rint a vármegyei közkórházat 710.000 korona költséggel ki akarja bővíteni és ezáltal alkalmassá tenni arra, hogy a kórház modern berendezkedés tekinte­tében is felvegye a versenyt a hasonló célú magyar intézményekkel. A kórház építése manapság már na­gyon előrehaladott stádiumban van. Csak a legközelebb emlékeztünk meg arról hogy Pfaff és Schneider gyulai építőmesterek megfelebbezték a válla­latba adást. A törvényhatóság termé­szetesen elutasította a felebbezést, az­zal az indokolással, hogy a felebbezés­nek nincsen semmi alapja. Felebbezni­pedig nem lehet indokolás nélkül. Most visszaérkezett a megyei köz­kórháznak a belügyminisztertől jóvá­hagyott zárószámadása, mely meglehe­tősen élénk világot vet a közkórházban uralkodó állapotokra. A zárószámadás rideg számadatai arról tanúskodnak, hogy a gyulai közkórház ugy jövedelem, mint vagyon és betegforgalom szem­pontjából egyik első közegészségügyi intézménye az országnak. Hogy ezek a számok a kibővítés végrejtása után még nagyobbodni fognak, az természetes. A zárószámadás szerint ugyanis a várme­gye kórházi forgalma 766.000 korona, az ágyalapitványok összege 52 000 koro­nát tesz ki, a tartalékalap 6700 korona, az úgynevezett kibővítési alap pedig 42.400 korona. A fentebb ismertetett elszámolás különben nem gyakorol egyáltalában nagy befolyást a kórház kibővítésére, amit már régóta várunk. Uj rend a törvényszéken. A járásbíróságoknál is. Az igazságügyi tisztviselők hivatalos órái; 8-tól 3-ig. — A miniszter rendelete. Az „Igazságügyi Közlöny" közölte Székely Ferenc igazságügyminiszter rendeletét, amelylyel a törvényszékek, járásbíróságok és királyi ügyészségek hivatalos óráit köznapon 8 órától 3-ig, vasárnapon és ünnepnapon 9 órától 12 óráig állapítja meg. A rendeletnek ez a része igy szól: A magyar királyi igazságügyminisz­ternek 2700/1910. I. M. számú rendelete a kir. törvényszékek ügyvitelének egy­szerűsítése tárgyában. Az ügyvitel egy­szerűsítése céljából a kir. törvényszé­keknél egyelőre az alábbi szabályokat léptetem életbe. Hivatalos órák : A kezelőhivatalban a hivatalos órák köznapon 8 órától 3 óráig, vasárnapon és ünnepnapon pedig 9 órától 12 óráig tartanak; a törvényszék elnöke azonban megen­gedheti, hogy a május 1-től október 31-ig terjedő időszakban a hivatalos órák köznapon 7 órától 2 óráig tartas­sanak. A törvényszék elnökének megokolt javaslatára az igazságügyminiszter meg­engedheti, hogy az elnök a hivatalos órákat köznapon 1 órakor megszakítva, a/ hátralevő időt állandóan a délután későbbi folyamára oszthassa be. Rendkívüli alkalmakkor (pl. esküdt­széki tárgyalás, felügyeleti vizsgálat stb. alkalmával) a kezelőszemélyzet, vagy egy része, a törvényszék elnökének uta­sítására a hivatalos időn kivül is köte­les a hivatalban rendelkezésre állni. Ha bármelyik kezelőhivatalban bármi okból kezelési, vagy leírási hátralék van, a törvényszék elnöke arra az időre, mig a hátralék feldolgozva nincs, a hivatalos órákat az összes kezelőhiva­talokban egy órával meghosszabbít­hatja, vagy a hivatalos órákat 1 órakor megszakítva, a hátralevő időt a délután későbbi folyamára oszthatja be. Ha a kezelőhivatalokban sem keze­lési, sem leírási hátralék ninc3 és a kezelőszemélyzet állandóan kitartó szor­galmat és példás ügybuzgalmat fejt ki, a törvényszék elnöke a hivatalos órák 7 órai tartalmát egy óránál nem hosz­szabb idővel megrövidítheti. Az előbbi két bekezdés alapján tett intézkedésről a közvetlen felügyeleti hatóságnak jelentést kell lenni. Vasárnapon és ünnepnapon a kezlő­hivatalban a kezelőszemélyzetnek leg­alább felerésze nem teljesít szolgálatot. A felek részére az iktatóhivatalok és a telekkönyvi hivatal köznapon 9 órától 1 óráig, vasárnapon és ünnep­napon 9 órától 11 óráig áll nyitva. Az igazságügyi hivatalok vezetői ki­jelentették, hogy a miniszter rendelete ugy a közönségre, mint a tisztviselőkre nézve nagyon üdvös hatású lesz. A ren­delet több jegyzék vezetését feleslegessé fogja tenni és olyan intézkedések vannak benne, amelyek ugy az előadó-személy­zet, mint a kezelő-személyzet technikai munkáját megkönnyítik és megrövidítik. Városi jéggyár Gyulán. Egy városi szerződés előnyei. Az enyhe tél miatt országszerte érzik hiányát a jégnek, amely a modern orvostudomány szerint elsőrangú köz­egészségügyi tényező lett. Nagyon ért­hető ez a meggyőződés. Köztudomásu ugyanis, hogy mindenféle járványos betegségnek a nyár a csirája és hogy minden járványos betegségnek a fagy a megölője. Már most, ha a jeget el­raktározzák nyárára, az körülbelül any­nyit jelent, mintha annyi millió bacillust ölnének meg, mint amennyi kiló jég szerepel a közforgalomban. Az idén Magyarországon egyálta­lában nem volt tél. Talán egy-két na­pig volt csak pár milliméternyi hóréteg, de a fagy egyáltalában hiányzott. A Körös sem fagyott be, amely Békés­megye főfolyója s amely a Dunához és Tiszához viszonyítva, elenyésző cse­kélység. A Dana, a Tisza nem fagyott be ugyan, de olyan kaliberű folyóktól, mint a Körös, mindenki elvárta volna, hogy elég ügyes lesz és befagy — leg­alább a korcsolya-sportra való tekin­' tettel. Ez azonban nem történt meg. Ennél­fogva országszerte megindult egy nagy­arányú mozgalom, amelynek célja az, hogy a nagyobb városokat müjéggel lássák el, ha már természetes jeget nem lehet keríteni. Minden valamirevaló vá­rosban társas cégek alakulnak jéggyár­tás céljából. Csabán már az egészséges vizet szolgáltató ártézi kut és a gyár alapja készen van a Schreyer József és társa jéggyárához. Eleinte azt hittük, hogy a Schreyer-féle jéggyár elég lesz egész Békésvármegyének s hogy 130 métermázsás napi üzemével ellátja a vármegyét. A csabai jéggyár termelését Csaba, Békés, Mezőberény és Újkígyós felemészti. Ennélfogva a vármegye min­den nagyobb és népesebb községében mozgalom indult meg aziránt, hogy müjéggyártó-gépet szerezzenek be. Tu­domásunk szerint eddig Csabán kivül Orosházán ós Szarvason indult meg hasonló akció. A lapunkban irt ós természetesen mindenkit érdeklő cikkek hatása alatt megmozdult Gyula városa is, hogy jég­szükségletének ellátásáról gondoskod­jék. Felbuzdult a csabai példán és ennek hatása alatt tárgyalásba bocsátkozott a Szabó Emil és társa budapesti cég­gel, amely specialista a jóggyárak fel­állításában. Az egyeszsóg meg is történt már Gyula város ós a cég között. Esze­rint a Szabó-cég felállít Gyula városá­nak egy körülbelül 14—15.000 koronába kerülő gépet, amely képes naponta 100 métermázsa jeget termelni. A berendez­kedés nem fog járni megterheltetóssel a városra nézve, amennyiben évenkint törleszti az összeget. Tíz év alatt telje­sen letörlesztődik a vételár ós akkor a jóggép a váro3 tulajdonába megy á f. A jéggép a vágóhíd mellett lesz felállítva, ami közegészségügyi szem­pontból nagyon helyes. Naponta, mint már jeleztük, 100 métermázsa jeget ter­mel a gép. Egy mázsa 2 25 koronába kerül, ami elóg drága. De természetesen figyelemmel lesz a jóggyár is a nagyobb | fogyasztókra s azoknak olcsóbban fogja j számítani. Mindenesetre üdvösnek kell tarta­| nunk Gyula ez elhatározását. U. i. Ma megjelent az újságban a poétám verse, kivágtam és elküldöm neked. Ugy-e szép. Pá, puszi ! Október 25. Édes Clarám! Ne haragudj, hogy nem felelhettem mindjárt, de egész beteg vagyok. Az ,a bolond Dini va­lami társaságban belekötött egy barát­jába és képzeld párbajozott. Alaposan megvagdalták és most még be is csuk­ták. Nyolc napi szobaáristomot mért rá a kapitány. Meg is mondtam neki, hogy ez nem szép tőle s képzeld azt felelte rá ez a vén csataló, hogy ahhoz mi lányok nem értünk. Nem is szólok többé hozzá ! Kálmán majd mindennap fenn van, tegnap még egy kis mell­csokrot is küidöttt. Fel se tűztem. Mama tette bele a virágvázába. Nem is irok ma többet. Isten veled, csókol a te szerencsétlen, szenvedő Margitod. November 10. Clarám! Azt sem tudom, hol kezd­jem az írást. Szerencsétlen, nagyon sze­rencsétlen a te szegény Margitod. Dini­vel szakítottam. Valami orpheum társa­ságba pezsgőzött a nyomorult és kép­zeld olyan szemtelen volt, hogy egy telefirkált lapot is mert küldeni, holmi Mimi, Frédi, meg mit tudom én micsoda aláírásokkal. Kálmán, ez a szemtelen csak nevet rajtam, azt mondja, hogy ostoba vagyok. Én ostoba 1. .. Hallat­lan arcátlanság ! Szóba sem állok vele többé. Ugy várom már, hogy feljöjj, leg­alább veled kisírhatom magam, Zabo­rók jourján egy fiatal mérnökkel is­merkedtem meg ; szympathikus fiu, de a szerencsétlen már vőlegény, pedig okos, szellemes embernek látszik. Vol­tunk a vigadói nagy matinéén. Te, leg­közelebb én is fellépek valahol, érzem, hogy bennem is van tehetség és meg­utáltam ezt az egész kikent, kifent férfi­világot. Semmit sem érnek. Az egész éjszaka, ahogy ugy végig gondoltam az életemet, elhatároztam, hogy vagy apáca, vagy tanítónő, vagy színésznő leszek, Nagyon elvagyok keserekve, de ne is csodálkozz rajt, mikor csak minden az ón bosszantásomra van ezen a világon. Dóra, Györgyi, Lenke menyasszonyok !. . . Csak látnád, hogy dicsekednek a gyü­rüjökkeJ, meg a vőlegényükkel, pláne Lenke ugy bele kapaszkodik a korzón a vőlegénye karjába, olyan bájosan mo­solyog, mintha csak hirdetné, hogy : „Ezt már aztán megfogtam !" . . . Bizony meg is fogta, de mit henceg annyit egy segédfogalmazóval, azt nem értem. Lám nekem itt volna Kálmán, csinosabb sok­kal, meg már fogalmazó és a papa ki­nevezhetné segédtitkárnak, de nekem nem kell ! Szegheőné ma magával hí­vott a szinázba, nem tudom elmenjek-e, hiszen olyan boldogtalan, olyan bána­tos a te Márgitod. Nb. Kaptam egy sereg uj kottát, majd küldöh belőle. December 16. Édes Clarám! Ne haragudj, hogy olyan soká nem irtam, de neked beval­hátom. Ugy bizony tanulok, még pedig nem felsöbbmathózist, sem fizikát, ha­nem csodálkozz édes, a főzés művésze­tét. A gazdaasszonyok főző iskolájába járok naponta ós már annyira haladtam, hogy habos krémtől kezdve a mogyo­rós tortáig mindent tudok. Bizonyára kíváncsi leszel, hogy jutottam erre a gondolatra. Ugy bizony ennek meséje van. A születés napomon nagy tár­saság volt nálunk vacsorán ós a Mari szakkácsnő kitűnő parfait-et tálalt fel, amelyről mama azt mondotta a ven­dégeknek, hogy én készítettem. Min­denki dicsérte. Vacsora után Kálmán, amint egy pillanatra magunkra ma­radtunk a szemembe mondotta, hogy nem ón kószitettem a parfait-et, fogal­mam sincs a főzéshez ós közbe olyan kérdéseket tett erről a dologról, me'yekre tényleg nem tudtam felelni, mire ez a nyomorult kinevetett. Clarám, ez az ember még a sírba visz. Képes vol­nék megölni őt. Azért is tanulok most, hogy jusztis megmutassam ennek a frá­ternek, hogy tudok főzni. Mamának po­iutlasse csipkéket készítek egy selyem blousra, papának házi sapkát, meg egy egész sereg más munkát is. Dini ma itt volt, de ón azt izentem ki, hogy rosz­szul érzem magamat. Az ablakból lát­tam amint távozott. Magam sem tudom miért, de egészen kiábrándultam eb­ből a léha fráterből. Nagyon örülök, hogy feljössz farsangra, alig, várom már, mama egy szép selyem-batiszt ru­hát igórt az első bálra. írj sokat, na­gyon sokat, csókol Margitod. * Január 12. Édes 1 Remekül mulattam ! Igazán nagyon sajnálom, hogy nem voltál ve­lünk. Az egész éjjel nem pihenhettem egy percet sem, kózről-kózre adtak, a ruhám gyönyörű gázfodrai mind lesza­kadoztak. Olyan fáradt vagyok még most is, fülembe cseng az a mámoros bolondos melódia, olyan boldog voltam, olyan boldog vagyok. Kálmán gyö­nyörű szegfücsokorral lepett meg. Te, ez egésszen csinos fiu ós tiszt is, még pedig huszár, bárcsak tartalékos, de olyan pazarul táncol, hogy egy aktív sem különben. Az egész bálon csupa kedvesség, csupa figyelem volt. Egész sereg barátját mutatta be, szemtelen­kedett néha, de ez is jól állott néki. Az Isten tudja, az uniformis mindjárt át­alakítja az embereket. Dini is ott volt, meg a kis poéta egész éjjel a mama körül voltak, a professor a papával a buffeben ült. Pazar kedvem volt, még Kálmán is elismerte, hogy elragadó va­gyok. Egyszer kikosaraztam szegényt ós attól s perctől fogva felém sem né­zett az ostoba. A második négyest Jolta­vay Ákossal táncoltam, jogász ós k ­marás. Kitűnő gyerek, ugy tud kui ­j zálni, mintha könyvből olvasná. A so\ ­j pée alatt a cigánnyal is húzatott, égés i halom virágot vett ós reggel addi ' unszolta a papáókat, mig útközben be mentünk egy teára az egyik kávéházb . Látad volna, hogy sápadozott Kálmá; Az uton erőssen magához szorította karom, mert addig könyörögtem, m mamáék beleegyeztek, hogy gyal< menjünk haza én, óh szinte most beleremeg a szivem, ha rá gondolc olyan szépen suttogta, hogy: „M; gitka aranyos és magát szeretem i gyon, ugy segéljen az Isten a holm alapvizsgán, ahogy imádom 1" Micsc hős, micsoda édes ember 1 Hogy ci megismerjen, hogy csak táncolhass velem, etjött, alapvizsga előtt a mu

Next

/
Thumbnails
Contents