Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-27 / 17. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 17-ik szám. Vasárnap, február 27. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegveden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkaeztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Csabai községi párt. Felhívás Csaba választó polgáraihoz! Békéscsaba, február 26. Budapest fő- és székvárosban moz­galom indult meg oly irányban, hogy városi párt alakuljon, mely párt olyan országgyűlési képviselőket küldjön a törvényhozásba, kiknek első kötelessége legyen a főváros érdekeit szolgálni az ország házában. Hogy helyes-e, vagy nem, separa­tikus érdekek szerint tömörülni, vagy speciális célokat tűzni ki egyes képvi­selők elé? e felett most sincerizálni, vagy azt vitatni nem kívánjuk, de eb­ből a felvetődött eszméből önkényte­lenül rá kell gondolnunk arra, hogy ha valahol, ugy Békéscsabán csakugyan okos és bölcs dolog volna egy köz­ségi párt alakulása. Községi párt? Mit értsünk ezalatt? — kérdezi egyik­másik. Válaszunk rövid. Tömöritni egy pártba erre az egy választásra, egy alkalmi egyesülésbe hozni össze az összes tényezőket, hogy városunknak megfelelő országgyűlési képviselőt vá­laszthassunk és hogy egyszersminden­korra letöressék a városunk fejlődését gátló, visszavető erőszakos demagógia. A mult megtanított bennünket, hogy az erők szétforgácsolása mire vezet? Ha egy párt akar a másiknak jelöltet oktroyálni, a másik vagy szembe száll, vagy közönyössé lesz és már ez utóbbi által is veszélyezteti a közös célt, a község érdekét. Nem is lehet kivánni egy párttól sem azt, hogy lemondjon elveiről, hogy egy merőben ellentétes, sőt talán el­lenérdekű politikát képviselő zászlót lelkesen támogasson. Lelkesedés, őszinte csatlakozás nélkül pedig nem lehet: győzelem. Mint kell tehát tennünk? Ennek egy módja van : pártszine­zet nélkül kell szervezni egy községi pártot. Ne vegye kezébe egy politikai párt sem a vezetést, ne akarjon egy politikai párt sem győzni a másik fe­lett, ne akarja igájába hajtani a mási­kat, ne kívánjon tőle meghajlást és még ennek tetejébe lelkes támogatást, hanem fogjon kezet pártkülönbség nélkül mindenki egy közösön kijelö­lendő politikus körül s akkor feltétle­nül meg lesz a : győzelem. Mert hogy állunk a győzelem esé­lyeire ? Ki ellen kell harcba szállani, ki lehet itt az ellenjelölt? Ugy-e nem más, mint a parasztpárt és annak je­löltje ? És ezzel hogy vagyunk ? Aki ala­posan ösmeri a csabai pártviszonyo­kat, az tisztában van azzal, hogy a parasztpárt erősen hanyatlott. A vezér nimbusa sülyedt, a jobbmódu gazdák, sőt a kisgazdák, kiábrándultak és alig várják, hogy a parasztpárt nyomása, erőszakoskodása elől szabaduljanak. (Gondolj t. olvasó az egyházi, pres­biteriumi és községi képviselőtestületi gyűlések szinvonalára). Megbízható je­lentések és becslés szerint ma már nincs az egész parasztpártban több, mint 300—400 szavazó polgár. Ért­sük meg jól, szavazó. De ne mellőzzük, hogy a parasztpártnak vonzó és erő­szakoló ereje is van. Erre is kell szá­mitni — mondjuk — még egyszer annnyit, lehet tehát összesen 600 — 800 szavazata. Ezt is értsük meg jól, — nem több. Hogy több volna, azt csak ijjeszt­getés, vagy csak a nagyfokú félénkség nézheti többnek. „Ami elmúlt, vissza nem jő", mondja a nóta. Azt is mondja, hogy: „minden szerelemnek vége szokott lenni 1" Hát még a ki­erőszakolt szerelemnek milyen hamar kiábrándulás a vége? Ha jól tudjuk, Békéscsabának 2500—2600 szavazója van; ha abból levonunk 600—800-at, akkor még mindig marad 1700—1900 a — másik oldalon. Most már csak az a kérdés, hogy lehet ezt együvé hozni, hogy lehet egy táborba szervezni, felvezetni és igy biztos győzelemre juttatni? Nagyon egyszerűen. Nem kell egy­más ellen uszítani. Nem ugy kell kezdeni, — amint már próbálgatják, — hogy egy politikai párt kitűzze a zászlót és azt mondja, hogy most már minden jó csabai csatlakozzon a zászló alá. Ugy nem lesz meg az őszinte csatlakozás, hanem lesz a vége egy — sajnos — csalatkozás. Nem pártzászlót kell kitűzni, nem egy pártot kell most szervezni, hanem egy pártonkívüli tömörítést teremteni meg. Önfeláldozó jóakarattal ezt meg­lehet csinálni ugy, hogyha a község minden pártjából hivnak össze egy értekezletet, ez az értekezlet válasszon aztán minden párt tagjaiból szervezett végrehajtó-bizottságot, ez a végrehajtó­bizottság keressen egy alkalmas jelöl­tet — lehetőleg pártonkivülit — és akkor a körül a jelölt körül csopor­tosulni fog mindenki, mert az nem egy pártnak lesz a jelöltje, — hanem az egyesült községi pártnak, — akit a községi párt maga fog magának jelölni. Omoljanak le tehát a párt-válasz­falak, pártmeggyőződését, párthüségét tegye egyelőre és egy időre félre mindenki, mert: tei publicae supremo lex esto ! Hogy a pártonkívüli programmal megválasztott képviselő azután fog-e egy párthoz és melyikhez csatlakozni, azt most ne keresse senki. A fő az, hogy Csaba községének legyen olynn alkalmas képviselője, aki a község érdekeit becsületesen és hűségesen képviselje, mindenütt elő­mozdítsa ; akihez ugy a község, mint ilyen, valamint az egyesek is bizalom­mal, szeretettel fordulhassanak. Sok ügy, sok dolog van olyan, amelyiknek előmozdításánál sokat tehet egy igazi képviselő. Egy ilyenre községünknek nagy szüksége van. Ha pártszenve­dély nélkül fogunk hozzá — ugy meg is lesz. Rajtunk függ 1 Akik pártszenvedélytől, pártbuzgó­ságtól, vagy, sajnos, önző céltól és érdektől elvakulva mást mernek tenni — majd feleljenek a következményekért. Békésvármegye közgyűlése. Az érdekesebb tárgyak. Csaknem zsúfolásig megtelt csü­törtökön délelőtt a gyulai vármegye­háza elég tágas nagyterme. Akkor tar­totta ugyanis februári szokásos közgyű­lését Békésvármegye törvényhatósági bizottsága. Lenn a teremben a megye­atyák sokasága nyüzsgött, fenn a kar­zaton pedig szép lányok és asszonyok legeltették szemüket a lenn ülőkön. Sok fiatal vagy pezsgőbb vérű honatya bizony szivesebben nézett a karzatra, mint az előadók vagy szónokok felé. O.t szebb látványban volt része. Külö­nösen a szarvasiak rukkoltak most ki . szép számban, pedig máskor ők szok­; tak legkevesebben lenni. Ezt a nagy S bevonulást a Haviár Dániel beszéde | eredményezte, aki az állandó választ­mány javaslatával szemben bizalmat­Békésmegyei Közlöny tárcája. A kis öcsédet megcsókoltad. Az édes anyám, szólt rólad először, Csak a nevedet mondta S én láttam, láttam ; mint megyek elébed, Remélve, hivőn, tétovázva lépek . . . Te reám tekintesz, óh mi gondolat: A lelkem már előre reszketett . . . Királyleánynak, annak láttalak S alkottalak meg szentem, tégedet. Az édes anyám csöndesen merengett. . . A szeméből kilestem, Hogy a te szemed s lelked inndulatja Nem függ csak a kereszten. Ibolya, rózsa levelét hullajtja, Neked nem fáj a halál gondolatja, Te elűzöd, mint napfény a ködöt, Élsz és szeretsz, ábránd az életed. , . Szines virágnak szin s virág között Alkottalak meg szentem, légedet. Az édes anyám megcsókolta arcom, Óh de milyen csók volt az ! Oh miért, hogy tőle a te arcod láttam, Ha könyek közt mosolygasz ? Oh miért, hogy tőle fényes napsugárban A te lelkeddel álmodozva jártam ? Madár dalolt és hangos lett a táj, Virág, fűszál susogta a neved . . . Örök mosolynak — mert hisz az valál — Alkottalak meg szentem, tégedet. . . . Álmodtam akkor s álmodom örökké, Te a régi maradtál . . . Álmomban akkor valami fiúcskát Csititva csókolgattál. Azóta — miért ? — a lelkem mindig ugy lát, Hajh, azt a csókot de kevesen tudják ! Hajh, azt a csókot más megérti-e? S megérzi-e, ahogy te érezed? Az édes anyám drága képére Alkottalak meg szentem, tégedet. Gellért Oszkár. Morzsák a megyegyülésről. Bár a megyegyülések most már nem olyan nagy esetek és nem is olyan érdekesek, mint hajdanában, ami­kor nagyapáink diszmagyarban, kardju­kat csörtetve vonultak fel a megye­házára : mégis vannak érdekességei ma­napság is. A magyar ruha helyett ma már csak a zakkó, vagy a fekete szalonba járja, a kard helyett pedig sétapálca, de a megyeatyák azért helyesek, külö­nösen fehér asztal mellett a „Komló"­ban. Hogy már az ebédnél is rázendíti a cigány, nem is olyan különös. El­lestünk egy pár skiccet a csütörtöki megyegyülés kedélyességei közül is s a következőkben tálaljuk fel olvasóinknak. A Khuen-Héderváry támogatást kérő leiratának tárgyalása alkalmával történt. A hosszú vitában hangzottak el nagy beszédek, úgyhogy arra a pár órára azt hihette az emher, hogy ott ül a dunaparti remek gothikus ház üléstermében. Annál inkább is hihette, mert az újságíró asztalnál egy parlamenti gyorsíró is ült, aki a Haviár Dani beszédét jegyezte igen nagy buzgalommal. Tehette, mert félig meddig, egy jegygyűrű utján, már rokonságban van véle. A sok okos beszéd közt, amelyek mégis csak untatták kissé a publiku­mot, akadt egy — mondjuk — kedé­lyes is. Ez oedig kié lehetett volna másé, mint az Áchim L. Andrásé. Nem volt ezen a közgyűlésen olyan tárgy, amely­nél a nagy András kidühönghette volna magát, ennélfogva a vita folyamán igye­kezett szellemi röppentyűit szétbocsá­tani. Természetesen szidta a koalíciót: — A koalíció elbolonditotta, be­csapta az országot — harsogta. Mindent ígért, mikor kormányra jutott, de el­adta magát különböző kitüntetésekért Bécsnek. Kossuth is elfogadta a L'pót­rendet. — Hát Tisza nem fogadta el a grófi cimet ? — vágták vissza a koalí­ciós érzelműek. — Ugyan, melyikünk nem fogadná el! Én is !— riposztozott a vezér. Erre aztán harsogó kacagás töltötte meg a termet, mivelhogy a legtöbb em­ber találva érezte magát. Egy gyulai fiskális, akinek az a jelszava, hogy „csak a máját!" és aki nagyon ismert embernek tartván ma­gát, szeretne mindenáron mandátumhoz jutni: nagyon sértve érezte magát a Haviár Dani beszéde alatt. A fiskális ur ugyanis közbeszólott egyszer-kétszer, amire Haviár Dani megjegyezte: — Nem ismerem a közbeszóló urat. Ez már a soknál is több volt. Mi? Van a megyében még ember, aki őt nem ismeri ? Őt a hirest, a nagyot? Fel is állott mindjárt Haviár után. Hangjá­ból különösen eleinte, kiérzett a keserű­ség és a guny. — Az előttem szóló ur engem nem ismer, — mondta — pedig már négy óv óta van szerencsém itt helyet foglalni. Hogy ez idő alatt a tisztelt előttem szóló ur egyszer sem jelent meg a megyegyűlésen, én arról nem tehetek. Ha eljárt volna, akkor megismerhetett volna. Erre az öndicséretre valami rossz­májú ember megjegyezte hátul a sarok­ból : — Ugyan miről, talán a zsakettjé­röi ? . . . Délben a megyeatyák egy töredéke nem a „Komló"-ba, hanem a „Polgári Kör"-be ment ebédelni, mivelhogy — mint mondták — ott jobb a bor. Oda vetődött ebéd után egy megyebeli újságíró is, aki arról ismeretes, hogy mióta megházasodott, nagyon kevés a pénze, ennélfogva kénytelen a barátkozás himes mezejére lépni. Helyet foglalt egyik asztalnál, amely­nél igen tehetős megyeatyák ültek. Áz üvegek azonban akkor már csakúgy tátongottak az ürességtől. Az újságíró pedig szeretett volna inni. Nem rendelt ám senki. Egyszer tehát az újságíró odaszól a pincérnek : — Hozzon egy félliter bort! — Mi az öcsém ? Csak nem ölt meg valakit, hogy igy rendelget ? — évődtek véle a megyeatyák. — Ez, kérem, csak üzleti befektetés részemről. — Hogy-hogy? — Nagyon érthető. Az én félliter boromból megkínálom bátyámékat is. Maguk pedig nem tűrik, hogy egy sze­gény újságíró borából igyanak, reváns­képen tehát hozatnak mindnyájan egy­egy félliter bort Én tehát elérem célo­mat, mert iszom és végezetül még az enyémet is kifizetik. És úgyis történt. ÁltaláDos feltűnést keltett, hogy a parasztpárt a Khuen-Héderváry vita után mintegy varázsütésre felkelt, tün­tetőleg kiment a teremből és még a déli vonattal hazautazott Csabára. Azért keltett feltűnést, mert máskor a paraszt­pártiak a legkitartóbbak. Ha valami na­gyobb csabai ügyről van szó, képesek akár két napig is ott csücsülni. Most pedig nem maradtak Gyulán, pedig hát volt elég sok csabai ügy a tárgysoro­zatban. — Mi van a parasztpárttal, mért ment haza? — kérdezgették kíváncsian.

Next

/
Thumbnails
Contents