Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-20 / 15. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam, 15-ik szám. Vasárnap, február 20. BEKESMEGY EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fiilér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Vármegyénk és a választások. Békéscsaba, február 19. Lapuik mult számában letárgyaltuk már azokat az alapnélküli és már szinte unalomig menő kombinálgatásokat, melyeket a közelgő képviselőválasztások esélyeire nézve egyes lapokban napvilágot láttak és amelyekkel a megye mind a hat kerületében foglalkoznak nemcsak a választók, hanem azok is, akik a jelenlegi választási rendszer mellett még nem jutottak be az alkotmány úgynevezett sáncaiba. Az izgatotság és érdeklődés nöttön-nő, nemcsak megyénkben, de az egész országban. Egyetlen választás sem mozgatta még meg annyira az ország lakosságát, mint a mostani fogja. Ez természetes is. Két rendszer küzdelméről van most szó. Az egyik meghalt öt évvel ezelőtt, néhény feketelelkü vezetője miatt elsöpörte a felháborodott nemzet haragjának áradata, a másik, amelyik utána jött: szintén csak csalódást hozott a nemzetnek és kénytelen volt nagy zűrzavarok közepette elhagyni a hatalom polcát. Nagy lesz tehát a küzdelem. A halott mindenáron fel akar támadni, a haldokló pedig uj erőre akar kapni. A nemzetre nézve egy csöppet sem közömbös az, hogy melyiké lesz a győzelem pálmája. Pedig ha a dolgok mélyére tekintüuk és a közelmúlt eseményeit megfigyeljük, arra a tapasztalatra jutunk, hogy egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Magyarország parlamentarizmusa csak alparlamentárizmus, Arra a magaslatra, amelyen Angolország áll ezen a téren is, mi nem jutunk el talán soha. A többségi elv nálunk csak fikció, mert bármily nagy többséggel rendelkezzék is valamely kormány, nem tud kivinni semmit a király akarata nélkül. Magyarország ügyeit nem az alkotmányos király, hanem az osztrák császár, mint legfelsőbb hadúr, irányítja. Csak a Wekerle-kormányra kell tekintenünk. Volt annak többsége olyan, amilyenről a régi kormányok nem is álmodhattak és mit váltottak be azok közül a nagy Ígéretek közül, melyeket a kormányra jutáskor tettek ? Nagyon keveset, úgyszólván semmit. Pedig egyiknek-másiknak a megvalósítását nemzeti fenmaradásunk, létérdekünk és az ország haladása követelte A jelenlegi kormány is így jár, bármily többséget hozzon is be a közelgő választásokkor. Legfeljebb helyrehozza a megbomlott egyetértést a nemzet és a király között. Békésvármegyében a rendszerváltozás szintén nagy érdeklődést keltett, de nem olyan mérvűt mégsem, mint másutt. A hat választókerület polgársága nagyobbrészt függetlenségi érzelmű volt és az is marad. Hogy aztán a Kossuth-, vagy Justh-féle frakcióhoz tartozik-e a jelöltje, az mellékes kérdés. Nagy veszedelem esetén úgyis csak egyesülnek egy táborban a frakciók ismét. Az uj rendszer a siker legtöbb reményéve! még talán Gyulán veheti fel a küzdelmet, amelynek nagyszámú intelligenciája és az iparosság csöppet sem rokonszenvez az ottani félszociálista irányzattal és 67-es érzelmeiről ismeretes. Az összes választókerületek között legspeciálisabb helyzete van Csabának. Ennek a társadalma szét van tagolva. Tekintélyes számarányban vannak függetlenségi és 67-es érzelmű választók, akikkel szemben ott áll a parasztpárt terrorisztikus tábora. Hogy ez a párt oly nagyra nőtt és olyan hatalomhoz tudott jutni, az elsősorban a másik két párt egymás közötti torzsalkodásának és nembánomságának a következménye. Inter duos litigantes tertius gaudet. Két veszekedő közül rendesen a harmadiké a győzelem. Nagy igazság van ebben a régi latin közmondásban. Az utolsó négy év alatt a két párt egyike sem tett semmit. A két választáson bekövetkezett kudarca után rezignáltán, csöndes megadással tűrte mindkettő a demagógia hatalmának folytonos növekedését, nem tettek semmit a terrorizmus letörésére és a a saját maguk megerősitésére. Igaz, hogy e tekintetben a kormány hatalmat is erős vád illeti azért, hogy egy vicinális egyesületnek alapszabályszerüleg poiitizálási jogot engedélyezett, így történhetett meg, hogy az erőre kapott parasztpárt ma már minden politikai jogot magának vindikál, sőt a község érdekeinek egyenes rovásaira még közigazgatási téren is basáskodik. Ez a nagy hatalom nem is volna bai, csak a vezér és táborkara ezzel a hatommal a közérdek javára élni tudnának, de ők rövidlátók, analfabéták, s csak a gyanúsítás, sértegetés és a más nézeten levők lehurrogása a fegyverük. fdeje már, hogy a műveletlen szenvedélyeknek ezt a tobzódását lehetetlenné tegyük. Egyenesen a község jól felfogott érdekei kívánják, hogy az intelligencia, az iparosság és a komoly gondolkozású gazdaközönség félretéve minden politikai nézeteltérést: összeálljanak egy táborba és megtörjék annak a veszedelmes pártnak a pöfészkedő uralmát ! Biztos a reményünk, hogy egyetértéssel a győzelem nem fog elmaradni. Békéscsaba közgyűlése. s Árvaszéki ülnökválasztás és más érdekességek. Békéscsaba képviselőtestülete csütörtökön, e hónap 17-én tartotta február havi rendkívüli közgyűlését. Régóta volt már annyi képviselő a városháza nagytermében, mint azon a napon. Úgyszólván nem hiányzott senkisem. Ezt a nagy érdeklődést indokolttá teszi egyrészt az a körülmény, hogy ezen a közgyűlésen töltötték be a dr. K o c z i z k y Iván elhalálozása folytán megürült árvaszéki ülnöki állást, indokolttá teszik másrészt azok az érdekes tárgyak, melyek ott szőnyegre kerültek. Legnagyobb és leghosszabb ideig tartó vitát ezek közül a nagygerendási pusztának orvossal való ellátása provokálta, amiről lapunk más helyén emlékezünk meg. A többi tárgyaknál meglehetős simán mentek keresztül a tanács javaslatai. A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Elsőnek az árvaszéki ülnökválasztás ügye került elő, amelynek tartamára S e i 1 e r Elek főszolgabíró vezette a tárgyalást. A gyűlés megnyitása után jelentette, hogy az ülnöki állásra öszszesen nyolcan pályáztak, akik legnagyobbrészt jogvégze tséggel birnak. Közben Botyánszky Pál jogszigorló, az egyik pályázó, visszavonta kérvényét. A főszolgabíró első helyen dr. Molnár János csabai ügyvédjelöltet jelölte az állásra, mit a képviselőtestület zugó helyesléssel fogadott és egyhangúlag meg is választotta dr. Molnárt Csaba ! árvaszéki ülnökéül. Az uj ülnök fiatal J ember, szorgalmas, kitűnő munkaerő, 1 akiben rátermett és képzett tisztviselőt nyert az árvaszék. Békésmegyei Közlöny tárcája. Hogyha meghalok. Hogyha meghalok, sírjon a nóta .. . Temetőbe ki úgy kisérjenek ! Ócska szerszámján sirasson engem Egynehány kósza, lump cigánygyerek. Könnye ne hulljon senkinek fájva ! Nem is hullana értem, . . . úgy lehet... Ki bánja, ha az őszi szél elkap Egy-egy lepergő rongyos levelet ? . . . Fejfát ne tűzzön hantomra senki! Úgy pihenjek ott csöndbe ... jeltelen . .. S ha rám talál a bolyongó szellő Lilaszinfelhős estelen . . . Takarjon lágyan hullott levéllel ! Jánszky Elemér. Az idegen. Irta: Etienne. I. Mikor rápillantottam a gyászjelentésre, megrendülve ejtettem ki kezemből. Hogyan, hát ennek a szép fiatal aszonynak is meg kellett halnia ? Akit mindenki szeretett s akinek mosolya volt mindenki számára ... Eszembe jutottak a hat hót év előtti vigadói bálok, mikor még Thuzsék Katinkának hivták. Képzeletemben újra láttam haloványzöld ruhájában, amint kissé félrehajtott fővel, mosolyogva simult táncossá karjába. Volt udvarlója egész csomó ; egy kék hajtókás gyalogos főhadnagyot állandóan ott láttam körülötte. Amíg Katinka táncolt, addig a legyezőjét tartotta; mikor az étterembe indultak, ő segitte föl rá az angóra pré; mes belépőt; a legjobb asztalt lefogi lalta számukra - más leány ránézve j nem létezett. Nekem tetszett ez a katona, | komoly, illedelmes viseletével kimagaslott a sok fiatal szeleverdi között. Egyszer aztán megjelent Miklóssy. Mind bizalmassá vált közte és a leány : közt a viszony, a tiszt pedig hallgatabb lett. Mikor hire ment, hogy nemsokára meglessz Miklóssy és Katinka eljegyzése, a katona lassanként elmaradt ; csöndben, minden feltűnés nélkül. ... És most a kis Miklóssyné halva fekszik. II. Félórával a temetés előtt léptem be a halottas ház kapuján. A lépcsőházban egy gyalogos tiszt járt fel s alá teljes katonai díszben. Ránéztem s ő felém szalutált. Ekkor ismertem csak meg ; a Miklóssyné leánykori udvarlója volt — azóta kapitány lett. Oda löktem hozzá. — Nem jössz, fel? — kérdeztem németül. Karintiából származott el hozzánk s csak törve beszélte a mi nyelvünket. — Nem mehetek, hiszen nem járok hozzájuk. — Ilyen alkalommal arra nem kell nézni. A katona ingatta fejét. — Tolakodásnak vehethék — mondá csendes, de határozott hangon. Megértettem és melyen meghatott ez a túlzott, de katonás felfogás. O ennél a háznál idegen ; szivében gyászolhat — de a ravatal körül nincsen helye az idegennek. Kezet szorítottunk s én fölhaladtam a lépcsőkön. Odabent Miklóssy fogadta az érkezőket. Meg volt törve. Beesett arcán meglátszottak a könyszántotta barázdák. Körülötte voltak Katinka öreg édes anyja, nővérei, testvérbátyja, az egész rokonság ; a sarokba komolyan egymás mellett két kis gyászruhás fiúcska. Arról beszéltek halkan, hogy miért kell nekik idehaza maradniok, mikor a többiek mind kikísérik a temetőbe. Vájjon mi fog odakünn történni ? Valaki jelezté Miklóssynak, hogy a pap már érkezik. Arra ő hirtelen megfordult és besietett a ravatalos szobába. Utána mentem s láttam, amint fellépett az emelvényre és a koporsó fölé hajolt. Búcsúzott a halottjától. S míg a férj vonagló ajakkal nézte, egyre nézte halott feleségét, én azon gondolkoztam, miért vegyül valami megnyugtató annak a percnek borzalmas keservébe, midőn végső pillantást vetünk a kedves arcra, melytől örökre lesápadt az élet melege ? És miért érezzük megsokszorozva a fájdalmat, ha bucsuzatlanul ragad el valakit mellőlünk a halál ? A katona fel s alá járkáit ez alatt odalent a tágas lépcsőházban. III. A pap befejezte imáját és két temetkezési szolga a koporsófödél után nyúlt. Én kifordultam a terembból s lassan lefelé indultam a lépcsőn. Tudtam, hogy mi következik most és nem akartam tanuja lenni ennek a szivtépő jelenetnek. A lépcső alján utolért a temetési menet. A koporsó után összefogózva haladt Miklóssy és a többi rokon. Szemét valamennyinek vörösre marták a könyek, de már nem sirtak. Mély szomorúságuk dacára is fizikai megkönynyebbülés látszott rajtuk, mint rendesen a fájdalom heves kitörései után. A kapitány pedig csákóját hóna alá szorítva, szabályos katonai állásban várta be, mig elhaladt előtte a menet. Arcán nem rándult meg egy vonás sem és mozdulatlanul, mereven tekintett maga elé. IV. Én legutolsónak indultam el a halottasházból. Mikor befordultam a szomszéd utcába, láttam a kapitányt, amint beszált a sarkon várakozó kocsijába. Még a menethez sem akart csatlakozni. Mire a temetőbe értünk, a tiszt már ott volt. Jó messze állott tőlünk egy fához támaszkodva. Csakis én vettem őt észre. Körülnéztem és nyolc-tiz előre megásott sirgödrőt láttam ; egyik körül néhány munkás állott kapája nyelére dőlve: ez lesz a Miklóssynéé. Reám mindig borzasztó hatással voltak ezek az előkészített vermek — s most egyszerre szemembe ötlött, hogy a sírásók csak az imént jöhettek és mikor a kapitány ideérkezett, még nem lehetett itt senki . . . Kegyelmes istenem ! Mit állhatott ki ez az ember, amig találgatta, hogy melyik lesz hát a Katinkáé ? ! Megkezdték a szertartást, a gyászoló gyülekezet körülállotta a sirt. A temető bámész közönsége is előkerült; bekötött fejű asszonyok, zubonyos munkások tolongtak a gyászruhás uti nép mögött. És jóval ezek után, vagy tíz lépésnyire állott a katona egymagában, hajdonfővel ; kopaszodó homlokára ráesett a leáldozó őszi nap reszkető sugára. Elnéztem, amint a sir körül csendes zokogással simultak egymáshoz az elhalt asszony hozzátartozói. Mégis, ha ők hazatérnek innen abba a lakásba, hol minden bútor, minden hímzett takaró a drága halotról suttog