Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-17 / 14. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 14-ik szám. Csütörtök, február 17. BEEESHEGFI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElfOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Békéscsaba, február 16. Az egész társadalom csupa tüz, csupa láng. A politikában várható megújhodás, mintha a társadalmat is felébresztette volna, mindenütt pezsgést, forrongást észlelhetünk ott, ahol eddig a bemohosodott igyekezett sivár látványa szomorított. A társasösszejöveteleken, kávéházakban, vendéglőkben mi másról sem beszélnek, mint a küszöbön lévő választásokról. A téma, némi variációval mind akörül forog, hogy milyen lesz majd az ország képe, annak előrehaladása, kulturális fejlődése, ha majd X vagy Y bejut azok közzé, akik az ország sorsára befolyást gyakorolnak. Ha a fellendülésnek, mely minden teremtésnek előjele, némiképen örvendhetünk is, mégis szomorúan csóváljuk fejünket, ennyi hiába elpazarolt hév, ennyi más irányban oly annyira értékesíthető ambíciónak, sivár külsőségekért való elpazarolásának láttára. Mert feltesszük az emberekről, hogy önös érdek nélkül, tisztán társadalmi helyzetük előnyösebbé tétele okából kívánják annyira a mandatumot, hogy kiváljanak azok közül, kiknek társaságában ezideig jól, vagy rosszul érezték magukat, hogy megmutassák, hogy ők többek a többieknél, mert arra nem is akarunk gondolni, hogy esetleg olyanok is akadhatnak, kik a mandatumért azért óhajtanak küzdeni, hogy annak segélyével különféle megengedett s meg nem engedett üzleteiket bonyolítsák le a siker immár nagyobb reményével, mint a múltban. Ezekről nem kívánunk szólani. Amint az ingoványnak, a mocsárnak meg vannak az ő gyűlölt s utált alakjai, akik a más munkájából, a más tevékenységéből igyekeznek a maguk kisded, rongy életét kihúzni, épenugy az emberi társadalom egyedei között is mindig fognak olyanok akadni, kik paraziták módjára, a más életerejét szívják, hogy magukat fentarthassák. Ezekről a társadalmi élősdikről, álprófétákról ez esetben nem kívánunk szólani. Mindenki ismeri "őket s jellemükről s egyéb kiváló kvalitásaikról, amúgy is eléggé jól informáltak. Mi azokról kívánunk beszélni, akik csak hiu cafrangnak, társadalmi helyzetük emelésére, törekszenek olyan pozíciók elérhetésére, melyek komoly munkát, nagy tudást, előtanulmányokat igényelnek s amely pozíciók, ha ártalmára, kiszámíthatatlan kárára lehetnek az összességnek, a társadalomnak s kiváltképen az országnak. A modern élet tülekedése azonban nem ismer korlátokat. Nem látja az élesen elhatárolt vonalakat, melyek az egyes állásokat egymástól elválasztja, nem ismer hivatottságot, tehetséget, csak küzdelmet, összeköttetést és önös anyagi érdeket, mely minden egyéb tekintetet kíméletlenül, drákói szigorral letipor, eltapos. S ez az a pont, melynek érdekessége a társadalmat legelsősorban érinti, ez az ütköző sarok, melyből azután minden konzekvenciát kiemelhetünk. Az élet, könyörtelen szigorával, a létért való nehéz küzdelem, arra vezette az embereket, hogy ott és olyan módon keressék boldogulásukat, ahol és ahogyan az a legkönnyebben kínálkozik. Az élet szerencsevadászai napról-napra szaporodnak, a könnyű keresetforrások köré gyülekszik a leg| több. Ezért találkozunk tehát, majd nap[ jainkban olyan sok követjelölttel, ezért sugárzik már jövőbeli győzelmének ; reményében olyan sok közepes egyén í ábrázata, mert ők már előre érzik a : jóllét, a könnyű megélhetés, a gond| talanság jótéteményeit, melyek elmaradása azután annál keservesebb, annál elszomorítóbb lesz reájuk nézve. Ce la vie! — mondja a francia. Ez az élet! S megmásítani, sem nekünk, sem senkinek ebben az országban, de még az egész világon sem, nem lesz módjában. A vármegye közigazgatásából. A közigazgatási .bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, e hónap 14-én, délelőtt tartotta február havi rendes ülését. Az ülésen a bizottság tagjai igen szép számban jelentek meg. Csak azok hiányzottak, akik távolabb laknak Gyulától, akiknek beutazása tehát éppen ezért meg van nehezitve. Egyébként a bizottság ülése meglehetősen szürke volt. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban nem | akadtak olyan ügyek, amelyek vitát ; provokáltak volna. A szokásos jelenté! sek között legérdekesebbnek a tanfelI ügyelő jelentésót kell tartanunk, amely | ben két olyan érdekes fegyelmi ügy szerepel, hogy külön cikkekben kell megemlékeznünk róla. Megjelentek az ülésen Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt: dr. Daimel Sándor főjegyző, dr Zöldy János tiszti főorvos, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Gryneusz György h. pénzügyigazgató, Mikler Sándor tanfelügyelő, Perszina Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, dr. Liszy Viktor kir. főügyészhelyettes, továbbá Wenckheim Dénes gróf, Beliczey Géza, Haraszti Sándor, Vaiságh Béla, dr. Ladics László, dr. Török Gábor, Domby Lajos és Morvay Mihály bizottsági tagok. Ambrus Sándor alispán üdvözölvén a megjelenteket, megnyitotta az ülést és felkérte dr. D a i ni e 1 Sándort az alispáni jelentós felolvasására, melvnek érdekesebb adatai a következők : A személybiztonság 20 testisértéssel támadtatott meg s nagyobbrészt korcsmai verekedés közben, súlyosan 7, könnyen 13 esetben. A vagyonbiztonság 33 esetben támadtatott meg, melyek között volt 32 lopás és 1 betörés. Tüz 7 esetben volt, mind kisebb jelentőségű. Az okozott kár nagyrésze biztosítás uiján megtérült. Baleset 3 izben fordult elő, melyek mindegyike súlyos volt, de halállal nem végződött. Csempészet 2 esetben fordult elő, tárgya dohány volt. Öngyilkosság egy izben történt. A vége felé közeledő tél lezajlott eddig anélkül, hogy a természetben és a vegetációban beállani szokott alvó állapot hosszabb időre bekövetkezett volna, a néhány napos téli idő ismételten váltakozott a tavasz ébresztő melegével, bár a növényzetre ennek az abnormális időjárásnak ezideig káros hatása egyáltalán nem tapasztalható, gazdaközönségünk mégis kételkedve ós reménykedve várja a tavaszt, mert félő, hogyha a hideg időjárás később bekövetkezik, — habár az most már állandó nem lehet is, — sok kárt okozhat ugy a vetésekben, mint a gyümölcsös- ós szőlós-kertekben. Munkásviszonyainkban változás nem állott be. Az elmúlt gazdasági év rossz terméseredményeivel kapcsolatos munkáskereslet pangás oly mérvben nem érezteti súlyát munkásainkkal, mint az régebben rossz gazdasági években mezőgazdasági munkásosztályunknál tél utólján rendszerint tapasztalható volt, minek oka egyfelől az, hogy munkásaink ma Békésmegyei Közlöny tarcaja. Juliskához. Hűvös, csöndes hajlékodba A lelkem, meg-meglátogat, Végigsimítja szárnya halkan Márványfehér szép arcodat. Mondd, mit én érzek és tudok: — Ugy e jobb ott, mint idefenn ? Aludni álmatlan álmot Egy örök hosszú éjjelen . . . Mondd, mit én érzek és tudok, A némaság szinte kiált: Élűnk, hogy megérdemeljük Az örökös jót, — a halált. S én nem sirok rajtad többé És ne sirasson senki sem. Ne költögessen az a köny, Aludj, aludj csendesen . . . II. Gyötör a lét vihara, Hull a szirom, a virág, Te tul vagy mindezeken, Örökszép ifjú maradsz. Mányic é Prigl Olga. Péter esete. Valamivel a déli harangozáson tul, már belopódzkodik a sötétség a házakba. Jó, hogy a tél kevés életű, mert a paraszt esték — kiváltképpen a tanyán lakóké — szerfölött megereszkednek. De nem is csoda, mikor az egész cselekedni valójuk amolyen teszem-veszem munka. Az asszonyféle csak foglalatoskodik az apró baromfiak körül, de már az emberek hosszukat ásítanak ós óraszámra nézik a felhők változásait. Ez is mulatság egyebek hiányában! Az igaz, hogy a pipás embernek könnyebbeu múlik az ideje, mivel a pipa egy másik ember, azzal elszórakozhat csendes tanyán. De teszem azt Lombár Jánosnak nincsen meg ez a szórakozása. Érvágás óta letett a pipázásról. Annak idején igy rendelte az öreg doktor, mert igen odáig volt a János bácsi és az öreg kénytelen kelletlen szót fogad, főképpen azért, mert a Rostás borbély is megerősítette az orvos rendelkezését. Már pedig a borbély tanácsa amellett, hogy olcsó, még nagyon is megszívlelendő ! Lám a Hajasék tehene is már-már végit járta és Rostás uram kioltotta belőle a kórságot. Hiába a jószág értéséhez születni kell... azt nem tanulhatják semmiféle iskolában. Kint a földeken lassú tengéssel pillikél a hó. .. Az a jó, puha isten áldása, az a föld bundája, a hó becsületesen melengeti a termőmagvakat, hogy tavasz időre kiüthessék cifra zöld fejüket és nyáron át aranyos sárga testükkel bólongatva hívogassák az arató népséget : .. . Hesztek, itt vagyok emberek. Mi már eleget éltünk, most éljetek ti — belőlünk ... Csend, halálos csend lebeg a tanyákon. Csak a hóbortos varjak szállongnak, rázogatják az akácfák tar ágait és károgatásukkal szinte megtépik a csöndesség fátyolát. Bent az alacsony szobában, a patkán kuczorog Lombárné és áhítattal hallgatja, amint az apjuk betűzgeti — tudj' isten hányadszor — a foszlott levelű, zsiroshátu kalendáiumból, szent Genovéva szivetrázó történetét. Egyszer csak megakad az olvasás. Az öreg térdére ereszti az olvasmányt ós azt mondja : — Ebbül is ölég. Nem fog a nézésöm. Az asszony kellemetlenül fészkelődik, mert éppen ott hagyódott abba a történet, ahol sirni lehetett volna. (Oly jól esik ilyen dologtalan időben egy kis könnyhullatás 1) Hát csak egyet sóhajt: — Szögény Genovéva. Lombár János kibámészkodik az ablakon. Szakértelemmel nézegeti az acélszürke eget és maga elé mormogja: — Hetes hullás lössz. Az asszony a Róza után nóz ki a pitvarba. De alig topog az ajtóhoz, már a lány nagy széllel bedalolkozik a szobába. Jól termett hajadon. Egésszéges arcáról szinte lenevet a pirosság. Merész macskaszemei villognak a félhomályban. Formás keblén megfeszül a pruszlók. Semmi kendőt sem visel. Hajáról is gyöngyözve olvad a hó a szoba melegségében. Durozsol is az anyja eleget. Felhánytorgatja Fábián Zsóti esetét, aki azonságos is ilyen könnyen vette az időt. .. most meg szegényke a temetőben fonnyad. Róza csak a válát vonogatja ós a kemencénél melengeti széltől piros kezét. E nemtörődöm teremtés azonban kiveszi az apja szivéből is az indulatot és ráripakcdik: — Jól vödd föl amit a szüléd beszél, mert aztán möhetsz a högyeknek. És mély keserűséggel indoko'ja sötét jóslatát: — Én is könnyen vöttem a testömet. .. — Lám most nem pipázhatok. Ezen beszédre aztán kitartással néz bele a messzeségbe. Egyszer csak a nagy nézés köveikeztóben azt veszi észre, hogy a bügei horpadásnál valami feketeségek mozognak. Az asszony ijedezik : Istenem farkasok. Tél beálltával a tanyák környékén • megfordulnak ugyan ilyen állatok is, j mert a bendőjük hajtja, de már a féj lénkebb asszonynópsóg a csatangoló ' lompos katyában is farkast lát. Hanem a Róza megfordítja a vélekedéseket] Fiatal szemével látja, hogy ott a gázolt uton két emberforma mozog. Mikor pedig a kutya is felvetődik a dombon örvendezve kiáltja : — A Gacsék gyünnok ! Ezen tapasztalatra az öreg is neki dülleszkedik és a közeledő bodri kutyáról ő is megösmeri az érkező népséget. Aztán egymásnak fordulnak mind a hárman, mintha azon tanakodnának, hogy miért is jönnek most Gacs Andrásék ? Róza hallgat... a földre nóz . . . Lombárné nem szólal meg, mert külömben is kevésbeszédü fehércseléd. Lombár az ajtónak tart, onnét szól vissza : — Alighanem Pétör irt levelet. Róza szive hevesen zakatol, az öreg az udvarra ér és megrúgja a bundást, mondván neki: — Eredj elibük ! A bundás akárcsak elértené a rendelkezést, neki iramodik és a havat túrva, szórva maga előtt, kutya társa felé iramodik. A tanyás pedig a kapufelől kezdi a havat lapátolui, mert meg akarja tisztelni a vendégeket. Megkell azonban érteni, hogy a nevezett Péter gyerek Gacsék katona fia. Az öregek egymásnak szánták a fiatalokat, akik külömben is jó szívvel viseltettek már egymás személyéhez. Azonban mindezeken felül a látogatás azért elkerülhetetlen, mivel a közeli tanyákon az olvasás tudománya csupán Lombárék portáján virágzik, kivéve a tanítót,aki azonban messzebbtájék lakója. Róza a levél miatt nyugtalanul várja a vendégek érkezését. A szobában nem állja sokáig, hanem ő maga is ki áll a kapuba ós az odaérkezett örvendező bodri kutya csatakos hátát simogatja nagy gyöngédséggel.