Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-05 / 62. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Az érdekes és sok súlyos állítást tartalmazó felebbezés a következő: Nagyságos Alispán Ur! Popov i c s Szilveszter ur, a békési járás főszolgabírója, folyó évi julius 17-én kelt véghatározatával engemet a Mezöberény községben betöltött iktatói állásomtól felfüggesztett. Véghatározatában a többek között eljárásának indokolásaként szószerint ezeket mondja : „Farkas József Mezöberény községben helyettes hagyatékügyi jegyző is volt s e minőségben, illetve helyettes-jegyző korában özvegy Budai Józsefné mezőberényi lakos hagyatékához tartozó ingók" eladásából befolyt vételár elsikkasztatott, de eltűntek "a Fai kas József kezelése alatt levő, ez ügyre vonatkozó iratok is. Ezen ügyből kifolyólag a gyulai kir. törvényszék Lédig József volt esküdtet, Farkas József községi iktatót ós Komlódi Ferenc községi dijnokot hivatali sikkasztás miatt vád alá is helyezte. Miért is a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményért Farkas József ellen a fegyelmi eljárás elrendelendő közérdekből, egyidejűleg állásától felfüggesztendő volt." Nagyságos Alispán Ur! A főszolgabírónak a vóghatározatban felhozott ama indokolása, hogy engem a törvényszék vád alá helyezett volna, mindinkább gyanússá vált előttem, mert a mai napig vádiratot sem kaptam, tehát vád alá sem helyeztethettem. A tényállás felderítése céljából folyó évi julius 31-én, a délután folyamán megjelentem a gyulai kir. ügyészségen, hol is meggyőződtem arról, hogy a főszolgabiró ur a nagyobb hatás kedvéért valótlanságokkal indokolta meg véghatározatát ; tudniillik dr. Konrád ügyész ur kijelentette, hogy vád alá helyezve nem vagyok, az ügy a kir. táblánál van, annak elbírálása végett, hogy van-e helye a hivatalból való üldözésnek ? Tehát a legkezdetlegesebb állapotban van még ezen ügy, miért is szó sem lehet még a vád alá helyezésről. Ama kérdésemre, hogy miképpen lehet az, hogy a főszolgabiró ur mégis vád alá helyezéssel indokolta meg véghatározatát, vagyis honnan vehette ezt a valótlan dolgot? — azt felelte: — Ez már a főszolgabiró ur dolga. Kérem nagyságos alispán urat, kegyeskedjék a vizsgálatot a főszolgabiró ur ellen valótlan állításai miatt megindítani, mert a főszolgabíró urat ezen ügyben is, mint más hasontermészetü ügyekben, határozottan rosszakarat vezette, mely már évek óta vezeti minden ténykedésében, ha békési rokonaimról, vagy családomról van szó. Felemlítem, hogy'Körber Tivadar békési főgimnáziumi igazgatónak sógora és Nagy Gábor békési jegyzőnek veje vagyok; többet ennél nem mondok. Kérem nagyságos alispán urat, méltóztassék a vizsgálat eredményéhez képest a nevezett főszolgabiró urat a felmerült 9 korona 40 fillér költségemben is elmarasztalni, melyet az által okozott, hogy valótlan állításával kényszeritett engem arra, hogy a gyulai kir. ügyészségen a dolgok mibenlétéről személyesen meggyőződést szerezni kénytelen voltem, mely alkalommal meggyőződtem arról, hogy nevezett főszolgabiró ur — hazudott. Farkas József ezen beadványt folyó hó 2-án beküldötte az alispánhoz. Érdekes beadvány, megérdemli, hogy a nagyközönség szószerint olvassa. Közérdekű dolog is, mert súlyos vádakat és sértéseket tartalmaz egy főszolgabiró ellen. Hogy kinek van igaza, azt a megindítandó vizsgálat van hivatva felderíteni. Egy szélhámos elfogatása Csabán. Csaló jegyzői irnok. A mai modern társadalom tele van kétesebbnél kétesebb exisztenciákkal. — Különösen nagy városokban nem lehet tudni, hogy az ismeretlen elegáns ur, aki engedelmet kérve leül valamelyik kávéházban az asztalunkhoz : tisztességes ember-e, vagy pedig zsebmetsző, hamis-kártyás ? A nagy városok bűnös exisztenciái I most már kezdenek terjeszkedni a vidéken is. Hol itt, hol ott ütik fel a fejüket és minden elképzelhető módon becsapják a hiszékeny embereket. Ilyen csaló került hurokra Csabán is kedden reggel. A csaló igazi neve G e c z ő Mihály, de különös előszeretettel adja ki magát Papp J. Viktornak. Geczö, aliás Papp lelkét sok vétek terheli már. A még csak 25 éves fiatal ember nem egy izben megkárosította saját édesapját, aki köztiszteletnek örvendő nyug. tanitó Magyargoroszlón. Lopásai és csinyjei miatt apja ki is tiltotta a házából. A rosszhajlamu fiu az apai háztól elkerülve, még jobban sülyedt a lejtőn s most már nagyarányú szélhámos. Kedden délután Csabán, a Fő-téren és a Yasut-utcán járó-kelő közönség ugyancsak meglepetve nézte a két csendőr és rendőr között megláncolt kézzel haladó fiatal embert. Gecző Mihály volt az. A csabai rendőrség ugyanis még hétfőn este azt a távirati értesítést kapta Nagyürösdről, hogy M o g a Tógyer községi bírótól a jegyzői irnok, ki nála lakott, száz koronát, a hivatalból pedig, hol csak két napig működött, a járlatpénzeket ellopta s valószínűleg Csabára szökött. uborkasalátává dagadt. Ez mindjárt feltűnt nekem s tisztába jöttem, hogy az éjjeli látogatók semmi jó szándékkal nincsenek irányomban. — Egy jól irányzott oldalbarugás keltett fel merengő gondolataimból. — Hé, mamlasz, mit tátogsz itt reánk ? Azt hiszed, hogy sokáig mulathatunk itt veled ? Mutasd meg hol tartod a pénzt ? — A merész hang egészen megfélemlített. Sietve mutattam a páncélszekrényre. — Nyisd ki, — szólt nyersen és parancsolóan a legmagasabb, kinek nadrágján a legújabb divat szerinti tábornoki zsinórt pillantottam meg. Ez nyilván a parancsoló ellentengernagy, gondoltam s mindjárt kellő respektust éreztem. Ez volt különben az, ki uborkasalátává sózta valami fabunkóval első megjelenése alkalmával a fejemet. — Nincs nálam a kulcs. Nem én vagyok itt a gazda, — szóltam megrémülve, mert attól féltem, hogy most majd én iszom ki a kulcs hijában a fekete levest. De most ez egyszer szerencsém volt. Nem bántottak. Ellenben nekem kellett figyelnem fejvesztés büntetése mellett arra, hogy munkájukban senki se háborgassa. Meg kell hagyni, szorgalmasan dolgoztak. Alig negyed órai fúrás, faragás után olyan szép nyilás tátongott a Wertheim-szekrény oldalán, hogy egy szépszámú patkánycsalád egész kényelmesen ki- és besétálhatott volna rajta. A többi aztán magától ment. A kis kezű betörők, mindent kiemeltek a szekrényből, aminek csak a legkisebb értéke is volt. Mikor azután összepakkoltak s én már örvendtem, hogy megszabadulok a betörőktől, az előbb már vezérnek megtisztelt kormos arcú zordonan rámrivalt: — Te pedig, dohányfejü, velünk jössz. Még képes lennél a rendőrkutyákat ránk uszítani. — Még fel sem ocsúdtam jóformán meglepetésemből, ami a dohányfejü jelző fejemhez vágásából ért, már is közrefogott a hármas banda s minden invenció ós összhang mellőzésével lekísértek egy zárt batárhoz. A szememet bekötötték. S mint már ily esetekben szokás, össze-vissza hajtattak velem a városban. — Hogy hol volt a tanyájuk, azt nem tudom, mert sötét este érkeztünk oda s engem azonnal valami földalatti odúba dugtak Itt éltem a mai napig száraz kenyéren és vízen. Míg végre egy könyörületes szívű börtönőr segített megszöknöm. Mikor idáig ért elbeszélésében Grubits ur, szemeiből fájdalmasan törölt le egy állítólagos könycseppet, miközben felsóhajtott: — Szegény, jó kutyám, ha akkor el nem pusztult volna, bizonyára nem engedte volna jó gazdáját ilyen sokáig szenvedni. — Hallja maga, Grubits, — szólt;ingerülten Sárközy — maga elolvasott egy füzet Nick Cartert s most az egész rémhistoriát nekünk akarja beadni, hogy azután valamit kicsikarjon. De ez egyszer elszámitotta a dolgot. Mi nagyon jól tudjuk, hogy kicsoda és micsoda maga. Azt is tudjuk, hogy az életmentő ujfundlandi soha sem volt a magáé, hanem lovag Kleeberg Guidóé. Hanem most itt van öt pengő s azután fel is ut, le is ut, ne lássuk többé egymást ebben az életben. Grubits még mindig fájdalmas arckifejezése még gyászosabb külsőt vett fel ez alkalomra s mig az ötöst felvette szomorúan szűrte a szót: — Hiába csak nincs háládatosság e földön ! Szólt s amint jött, ugy távozott is. A kultuszminiszter Csabáért. Állami iskola Vandháton. A p p o n y i Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter több izben tanújelét adta már Csaba iránt érzett szimpátiájának. A mostani kormány tagjai közül ő ós Darányi Ignác földmivelósügyi miniszter azok, akik Békésvármegye érdekeit tőlük telhetőleg istápolják ós felhasználnak minden alkalmat arra, hogy a vármegye egyes községeiben valamely intézményt létesítsenek, vagy pedig tetemes államsegélylyel tegyék lehetővé egyes intézmények létesítését. Apponyi kultuszminiszter Csaba iránt érzett jóindulatának most legutóbb is kifejezést adott. Több izben foglalkoztunk lapunkban már a Sikkony- és Vandhát-pusztai lakosok ügyével, akik iskola nélkül szűkölködve, már régóta kérik az elemi iskola létesítését ugy a községtől, mint az államtól. A Vandhátpuszta népessége egyre szaporodóban van és igy a kérelem mindenképen jogosnak nevezhető. De nem értek el a vandhátiak mindezideig semmi eredményt. A község elutasította a kérelmükkel, mert nem volt kellő fedezete az iskola létesítésére. Ekkor az államhoz fordultak. De ott is süket fülre találtak, amennyiben a kultuszminisztérium illetékes ügyosztályának vezetője arról értesítette a községet, hogy a minisztérium Yandháton állami iskolát létesíteni nem hajlandó. A kérvény valószínűleg nem jutott Apponyi miniszter szeme elé, csak az osztályvezető intézte el, azért volt taA nagyürösdi csendőrségnél is panaszt tett az elöljáróság és Varga József ottani csendőrörsvezető csakhamar kinyomozta, hogy a tolvaj írnok ; Ürösdről gyalog ment Gyapjú állomásig, í itt a Csaba felé jövő vonatra ült fel, tehát még Csabán fog az ipse tartózkodni. Nem rosszul következtetett. A legközelebbi vonattal K i s Mihály örstársával Csabára utaztak s a csabai rendőrségnek egyik ügyes tizedesével, Szabadossal, a mulatóhelyeket kezdték járni. A tolvaj Írnoknak, Csabára érkezve, első dolga volt, hogy régi ruházatától szabaduljon. Uj szürke ruhát és kalapot vett, a régit az üzletekben hagyta. Elegánsan kiöltözve, a nagysziken, a méntelep melletti Nagy Lajos korcsmájába vette be magát, ahol a Moga bírótól ellopott 100 koronából nagy murit csapott. Aradmegyébe megválasztott községi végrehajtóként szerepelt. Kurizált a kasszirnőnek, húzta a cigány a fülbemászó nótákat, folyt a bor. Az ipse természetesen elázott ós a részeg emberek szokása szerint rendelgetett össze-vissza mindent. A 100 koronából maradt összeg hamarosan elúszott és Gecző egy krajcár nélkül maradt. Másnap már nem tudta kifizetni a szobabért sem. De azért nem veszítette el a lélekjelenlétét, ami a szélhámosoknak rendes tulajdonsága. Oda szólt a vendéglősnek, kitől szintén pénzt akart előlegképpen felvenni: — Lesz nekem pénzem nemsokára. Csak ezt a táviratot adják fel. A távirat Kaufmann Bencének szólott Hármaspatakra. A fia nevében kért pénzt tőle, aki jó barátja volt. A pénz megérkezését már nem várhatta be, mert a csendőrök letartóztatták s az irnok mindent bevallott. Igy Halmos községnél is ellopta a járlatpénzeket s onnan jött Ürösdre. Pénzt már nem találtak nála, de Gecző a két nap alatt, mig Nagyürösdön volt, magának egy működési és illetőségi bizonyítványt állított ki, felhasználva a község hivatalos pecsétjét, hamisítva Barcza jegyző ós a biró aláírását A csendőrökkel a szélhámos összeszedte régi ruházatát, abba öltöztöttók át és visszaszállították Ürösdre, hol a vizsgálat sok mindent fog még kideríteni. gadó a válasz. Másképpen nem is történhetett, mert mihelyt a miniszter értesült régi birtoka, a Vandhát lakosságának óhajáról, azonnal intézkedett az iránt, hogy az előbbi döntés megváltoztattassák. A héten ugyanis közvetlenül a községhez leirat érkezett, melyben a minisztérium arról értesíti az elöljáróságot, hogy hajlandó Vandháton állami iskolát létesíteni. Az iskola a gróf Apponyi által adott telken épül. Azonkívül kilátásba helyezett a miniszter még évi 300 korona támogatást is. A vandhátiaknak és sikkonyiaknak tehát meg van az örömük: kapnak népiskolát nemsokára. De örömmel töltheti el a csabaiakat is annak a tudata, hogy a kormány tagjai között van egy-kettő, akikre minden ügyében biztosan számithat. Krónika. Nagy vívmány volt a villamos, S bámultuk a nagy hangtalant, Mikor először csöndbe', halkan fi főúton végigsuhant. Rz automobil jött utána, fimelynek már sínpár se kell, Veszettül száguld utcahosszat, Gázol, tülköl és bűzt lehelt De multak évek és kicsiny lett Minékünk már a föld pora, Szárnyat bontunk s kutatni kezdjük, Hogy a világűr mekkora. Repülni vágyunk gyors madárként, Lebegni föld s vizek felett, És barna felhők bodros hátán Keresünk pihenő helyet. Egynek-kettőnek Ikaruszként Megolvad majd a szárnya tán, Tengerbe hull, vagy szikla-élen Tátongó rést vág az agyán. De lesz előbb-utóbb bizonynyal Olyan is, aki meg nem áll, Csak a tüzes nap lánglehellő, Vakító fénysugaránál. Ha én repülnék, nem keresném A szikrázó, fehér napot, Megülni rajta a melegben Nem ép csábitó állapot, Fölszállnék enyhe, nyári estén, Mikor milljó csillag ragyog, S fülembe csendülnének édes, Halk, bűvös, álmatag dalok. S a kedves, hűvös csillag ormán Maradnék fenn sok éven át, Sétálnék, álmodnám, dalolnék, S hallgatnám a szférák szavát, Csak akkor jönnék vissza gyorsan, Ha annak venném a neszét, Hogy az állam szárnyra bocsájtá — fi végrehajtók seregét I , . . i Van ám, akit a végrehajtók Nem rémítgetnek meg soha. Repülni ám szeretne szörnyen, De a sors hozzá mostoha, lm Áchim Rndrás Kanadába Repülne át öt perc alatt S közben röptében fogdosná el fi szegény besózott halat. Repülne más is messze, messze fiz esti táj szellőivel, Gyulán a hivatalnok álmát fiz Eldorádó űzi el. fiz Eld( rádó, hol a nyugdíj Nem száll; hanem emelkedik, Ezen törik a csürhejárást Késő estétől reggelig. De hát sebaj, fiz öreg „Közlöny" Egyszer mindenkit kisegít • Repülő gépjét nemsokára fi mérnökök már tervezik. Nekünk azután bliktri lesz majd Eldorádó, vagy Kanada, Ki hova vágyik, elszállítjuk fikár ide, akár oda . . . ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. A* országos központi időjelző állomás mára níeleg időt jelez, zivatarokkal. Később hűvös. — A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága augusztus havi. ülését e hónap 9-én, hétfőn tartja még. Az ülés legfontosabb tárgyai lesznek: Az alispán féléves jelentése a vármegye közállapotairól, melyet a miniszter elé kell terjeszteni; továbbá Áchim L. András f^lebbezése az alispánnak Kovács Sz. Ádám csabai biró ügyében hozott határozata el-