Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-29 / 60. szám

Békéscsaba 1909 julius 29. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 A törvényszéki elnök székfoglalója. Szép ünnepség Gyulán. A gyulai kir. törvényszék palotájának komoly falai között megható szép ünnepség folyt le vasárnap délelőtt. Nóvák Kamill kitűnő jogtudásu utódát, G á 1 b o r y Józsefet ugyanis akkor iktatták be hivatalába s az uj elnök akkor mondotta el tartalmas és magvas székfoglaló-beszédjét. Az ünnepség külső keretei nem voltak ugyan káprázatosak és impozánsak, úgyszólván házi ünnepe volt a törvényszéknek, de őszinte ós bensőséges. Az uj elnök komolyságánál és szerénységénél fogva maga nem akarta, hogy a beiktatás nagyobbarányu legyen. Délelőtt 10 órakor gyülekeztek öszsze a törvényszéki birák, jegyzők, gyakornokok és kezelő hivatalnokok a polgári pörök tanácstermében. Az elnöki széket Bulla Antal törvényszéki biró, helyettes elnök foglalta el. Mikor G á 1b o r y a terembe lépett, a jelen voltak zugó éljenzéssel fogadták. Az éljenzés lecsillapulta után Bulla Antal felolvasta a kinevezési okiratot és ki vette az uj elnöktől a szokásos esküt. Majd átadta az elnöki széket Gálborynak s a bíróság nevében szép beszédeit intézett hozzá. Biztosította az uj elnököt az egész törvényszék változhatatlan tiszteletéről, ragaszkodásáról és támogatásáról. Meleg szavakkal kérte, hogy haladjon kiváló elődjének nyomdokain s akkor ugyanaz a tisztelet és szeretet fogja övezni az össztársadalom részéről is, amelyet az hosszú éveken keresztül kiérdemelt. Az ég áldását kérte működésére. G á 1 b o r y elnök meghatottan válaszolt az üdvözlésre. Nemcsak elnöknek tekinti magát, hanem és főképpen birónak is. Nemcsak mint elnök akar munkálkodni, hanem mint biró is, mert neki a bírói működés az éltető levegője. Neki mindig és mindenütt a munka volt az első és az lesz ezután is. Mint elnök, igazságosan fog eljárni minden körülmények között. A személyes ügyek elintézésénél nemcsak a közérdeket tartja szem előtt, hanem a magánérdekeket is, mert ez a kettő igen gyakran szoros nexusban van egymással. Megígérte, hogy ugy birótársai, mint a törvényszék egyéb alkalmazottjai ügyesbajos dolgaikban benne mindig jó barátra fognak találni. Elismerő szavakkal emlékezett meg elődjéről, Nóvák Kamillról és báró Szentkeresztyről, a nagyváradi királyi tábla elnökéről, akiknek nagy tudása és jelleme mindig követendő példa gyanánt fog előtte lebegni. Egyébként mintaképének R i t o ó k Zsigmondot, a nagyváradi királyi tábla volt elnökét tekinti, akinek vezetése alatt fejlődött, izmosodott a tudása s akinek első sorban köszönheti haladását. Végül kérte az egész törvényszék támogatását nehéz ós felelősségteljes működéséhez. Az éljenzéssel fogadott szép székfoglaló beszéd után az uj elnök kezet fogott a jelenvoltak mindegyikével és ezzel az ünnepség véget ért. Délben társasebéd volt a „Komló"szálloda éttermében, me yen számos lelkes felköszöntő hangzott el. Kánikulai tréfák. (Külön fővárosi tudósítónktól.) (Sándor Pál és Molnár János.) A nagy politika szünetel, de az anekdóták ne ii szünetelnek. A politikusok, akik ugyan megeső mörödtok nemcsak a politikától, hanem egymástól is, néha mégis találkoznak. Két harcos ellenfél került össze a minap: Molnár János prelátus, a néppárt papi vezére, és Sándor Pál merkantilista törzsfőnök, a L'pótváros koronázat'lan királya. Arról a két végletről beszéltek, amely őket nemcsak a politikában, hanem á társadalmi munkában is elválasztja és Molnár János, mint már sokszor, most is azt az aján1 itot tette Sándor Pálnak, hogy térjen át a katholikus vallásra. Molnár egészen komolyan fölismerte Sándorban a nagy agitátori értéket ós különösen az hódította meg, hogy Sándor Pál, mint a szociologiának egyik képzelt ismerője, állandóan azt jósolgatta a parlamentben, hogy a néppárttá a közel jövő ós a szabadelvű uralom után egy kis megszakítással hosszú ideig a konzervatívok fognak uralkodni A prelátus ezért a neki kedves jóslásért kínálta meg a lipótvárosi követet már többször a keresztséggel. Sándor Pál mindig elhárította magától a megtiszteltetést, de a néppárti vezér nem tágított. — Hát jó, egy föltétel alatt kikeresztelkedem, — mondta legutóbb Sándor Pál. — Oh kérlek alássan, parancsolj! — kapott a szón Molnár. — És mi az a feltétel? Nagyon egyszerű: én kikeresztelkedem, de te térj át a zsidó vallásra. Molnár János ezóta nem térit. (A fogadalom.) A Nemzeti Kaszinóban változatlanul, cár változó szerencsével folyik a kártyajáték. Egyik este két mágnás rendezett nagy makaó-mérkőzést, mikor az egyiknek, a grófnak, minden pénze elúszott, dühösen az asztalra csapott és igy szólt: — A kutyafáját, pedig megfogadtam annak a nőnek, hogy többé nem veszek kártyát a kezembe. A báró, aki partnere volt, a legnagyobb hidegvérrel felelt: - Vigasztalódjál, annak a nőnek én is megfogadtam. (A megközelíthetetlen Wekerle.) Vannak emberek, akik abból élnek, hogy folyton a miniszteri előszobában lesik a bebocsátást. Ezek persze ismerik minden miniszter szokását ós egész phzichológiai tanulmányt tudnak elmondani a miniszteri fogadásokról EÜV ilyen előszobázó beszélte el, hogy Wekerle abszolút megközelíthetetlen. A múltkor azután egy olyan dologban kereste öt, ami magát a miniszterelnököt is nagyon érdekelte Nagynehezen bejutott hozzá s legnagyobb álmélkodására Wekerle szemrehányással kezdte a beszélgetést: — Miért nem kerestél föl előbb? — Kérlek alássan, kegyelmes uram, hol keresselek? — Hogy hol ? Hiszen oly egyszerű e dolog. Vagy a miniszterelnökségen, vagy a pénzügyminisztériumban, vagy a képviselőházban, vagy Dánoson, vagy Klopódián, vagy Bécsben. — No és azt hiszed, kegyelmes uram, hogy meg is leint téged találni ? A miniszterelnök ravaszul mosolygott és megvakarta a feje búbját: — Hit van valami igazság benne. Olykor magam is u*y vagyok, hogy ha a pénzügyminiszternél* valami sürgős dolga van a miniszterelnökkel, órák hosszait kell várakoznia, amig fogadja. (A rögtönzött küldöttség.) Szterényi | Józsefet már sokkal könnyebben lehet | megközelíteni, csak türelem kell hozzá. Olykor azonban ennek is vége szakad | s ilyenkor egy jó ötlet segit. — Uraim, — szólt valaki egyik délután az előszobában várakozó pasasokhoz, — én két hót óta járok ide s még mindig nem jutottam be. Indítványozom, I alaku'junk küldöttséggé és meglátják, | nyomban elfogad a kegyelmes ur. Csakugyan igy történt. A deputációt ' soron kivül fogadta az államtitkár ós odabent, persze, meg kellett mondani, hogy az egész kül'döttségesdi csak ürügy. ' Szterényínek tetszett a jámbor csalás és oly jó kedvre hangolta, hogy rendre j meghallgatta az ál-deputációsok legI különfélébb kérelmét. I tudta, mórt—látni akarta a kérlelhetetlen bírót. — Csak rajta! Te is ! A leányom ! Hát te leányomnak vallod magad . . A leányom itél igy... az gyaláz igy... Te .. . Te... S míg beszélt, mind merevebben nézte a magas, büszke hajadont . . . S minél tovább nézte, hangja mindjobban megcsuklott. .. Már kapkodott a szavak után ... Azt se tudta, mit mond.. . Elfelejtett haragot, panaszt. .. Már csak a tekintete beszólt... az elboruló tekintete. .. mely odatapadt a gyönyörű leányra. .. Ilonka riadtan nézte a mindjobban összeroskadó embert, kit hirtelen elfog a szemérem és lesüti szemeit előtte, a saját leánya előtt. Sohase beszélt vele. .. nem is igen látta, éveken át alig is tuiott róla, az apjáról és most előtte áll... most megvet ssel akarta sújtani! . . . Tekintetük újra találkozott. Aki nem birta elviselni a másét, az a báró volt. Elfordult, el is födte tenyerével a szeneit ... A szégyen, az a becsületes 5rzós, mely régen kiveszett a lelkéből, az rohanta meg kajánul és nem bírt innak az ártatlan, tiszta, bájos gyermekiek, a saját gyermekének arcába tekin eni! . . . Ilonka lelkében is valami csodás sejtelem támadt e percben. Ugy érezte, aogy föl kell kiáltani, lárva ezt a nyonorult embert, akinek életét köszönaeti. Oda lépett hozzá és megragadta tezét: — Atyám ! Miért akarod, hogy bollogtalan legyen anyám ? Hisz nem be:sül téged ! — Ilonkám ! Leányom ! És a megtört ember leroskadt a ;yermeke előtt. A tervvel hamar készen voltak mindíyájan. Gogola ur nem ismert tréfát lemmiben. Ő maga vette kezébe az egész dolgot: a fiúét, Ilonkáét ós elsősorban a báróét. — Hadd esküdjenek meg! De ba Flóra nem bizik benne s ha nem iratja rá a Lankás majort: jól teszi, a vagyon mind a leányé, annak az öröksége. Mit is gazdálkodjék a leendő urával, ha nem bír megférni vele ? Ismerem azt az asszonyt. Olyan erkölcse van, amely el nem viselheti annak a korhelynek a gondolkodását. Mert nem kell hinni az ilyen gyors megtérésnek. Persze, elkábította a leánya szépsége, megtörte a vétek súlya, amikor saját vére dobott rá követ. Ez mind csak gyöngeség . . . Nem bízom az álhatatosságában . . . Az ilyen alkoholista és kártyajátékos a pillanatnyi benyomás embere. Beteg ember, akit kúrába kell venni . . . Majd én leszek az oiyosa. Csak jöjjön ide mellém ... a konyakgyárba . . . Adok neki foglalkozást, jó fizetést . . . még embert csinálhatok belőle, ha lehet. Gogola ur csöppet sem reménykedett, hogy terve meg is valósul. Ezt azonnal látta, amikor másnap és harmadnap báró Ringhof előtt is kifejtette a jó utratérités okos programmját. Az elérzékenyedett báró kissé zavartan hallgatta a jó tanácsokat és mindenbe beleegyezett, oly mohón, olyan örömmel, hogy Gogola ur a fejét rázta. Már kitűzték az esküvőt . . . már közeledett a lakodalom napja, már be kellett volna lépnie a barónak a konyakgyárba, amikor hirtelen eltűnt, anélkül, hogy bucsut mondott volna bárkinek. Tudakozódtak utána Bécsben, Budapesten . . . Sehol semmi nyom. — Bizonyosan Amerikába ment! — vélekedett Gogolánó. — Az ám, hisz ott dolgoznia kellene ! — vágta oda Gogola ur. Csak hónapok múlva jött hír, hogy Romániában folytatja kalandos életét. Később maga is azt irta, hogy soha I többé vissza nem jön ... Ne várják... | Tekintsék halottnak. Maga Rudi vitte el a levelet Go| gola urnák. — Atyám, most már elveszem Ilonkát, még ha törvénytelen is. S ha nem egyezel bele, én főbe lövöm magam ! — Ejha! Teremtette . . . S a hidegvérű Gogola ur visszadült támlásszókébe, amint ott irodájában ült. — Főbe lövöd magad ? Az ón egyetlen fiam főbe lőné magát ? — Katonatiszti becsületszavamra mondom! De már akkor sikoltozva berontott Gogolánó. — Megteszi Lukács, megteszi ! 0 én tudom, mi a tiszti becsületszó ! Irgalmazz neki Lukács ! Gogola ur megint hamar készen volt a tervével : — Katonatiszti becsületszó ? No hát elég volt a katonáskodásból... Egyet mondok : kettő lesz belőle ! Holnap leveted a tiszti attiládat. — No persze! — sipitott Gogolánó. — Nem vagy katonatiszt — folytatta Gogola ur — és nincs becsületszó 1 Ha polgárember vagy, ámilyen becsült apád: még el is veheted azt a törvénytelen kisasszonyt . . . Holnaptól fogva üzlettársam leszel a gyárban. .. Majd bele tanítlak mindenbe... — Óh istenem ! — sivalkodott Gogolánó. — Ó ón szerencsétlen anya. .. Az ón fiam, az*én dicső apám unokája. — Csitt... És — végeztünk. . . Gogoláné néhány napra rá már buzgón mentegetődzött vendégei előtt : — Elvégre bárói vér van Ilonka ereiben... Ha jól meggondolom : büszke is lehetek a menyemre... És ha én nem lehettem báró Ringhof Iván neje, a leánya legalább az ón fiam felesége. . . Katonavór foly az ő ereiben... Hozzánk illik... Együtt maradunk Csabai szabók Aradon. Szabóiparosok kongresszusa.. Országszerte nagy órgeklődós nyilvánul meg a magyar szabóiparosoknak augusztus hónap 20—22. napjain Aradon tartandó országos kongresszusa iránt. A társulás és szövetkezés eszméje, mely egy táborba hozza a közös sorsban élőket, lelkesíti a szabóiparosokat is arra, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az aradi kongresszuson. De számot tarthat az a kongresszus az egész társadalom érdeklődésére, egyrészt, mert a szabóipar egyik leghatalmasabban kifejlett iparága hazánknak, másrészt pedig azért, mert a tárgysorozaton néhány igazán általános érdekű kérdés is szerepel. Ilyen például a hitilviszonyok egységes rendezése s védekezés a káros hitelnyújtás ellen. Köztudomású, hogy talán egy iparágban sincs annyi bajuk az iparosoknak az adósokkal, mint a szabóiparban, különösen most^ mikor úgyszólván mindenki részletfizetésre csináltat ruhát magának. Ez ügyben a hódmezővásárhelyi iparosok azzal az inditványnyal fognak előállani, hogy a vevőnek már a rendeléskor kell fizetniök a ruha árának 30%-át, a többit pedig legfeljebb egy hónap alatt rendezniök kell. Nem hiszszük, hogy ez az indítvány simán keresztül fog menni, mert nagy megterheltetóssel járna a megrendelőkre nézve. Hirtelen, átmenet nélkül ilyen nehéz kötelezettséget zúdítani a megrendelő közönség nyakába, nem lehet. A vásárhelyi szabók nagyon el lehetnek keseredve, hogy ilyen szigorú inditványnyal állanak elő. . A többi általános érdekű tárgya lesz a kongresszusnak: a munkásviszonyok országos rendezése, a kollektív szerződések kérdése, a megrendelésekről szóló törvény reformja, szabó-szövetkezetek alakítása az osztrák készárú elleni küzdelem céljaira ós az uj ipartörvónynyel szemben való állásfoglalás. A békéscsabai ipartestület szabószakosztálya kedden délután értekezletet tartott az ipartestület tanácstermében, melynek tárgyai az aradi kongresszuson való részvétel és az egyes tárgyakkal szemben való állásfoglalás voltak. Az értekezlet kimondotta, hogy a csabai szabó-iparosoknak a kongresszuson való képviseletével Könyves T.Kálmánt bízza meg. Rajta kivül részt vesznek még a kongresszuson: Kován Endre, T i m á r Endre, Gyebrovszky Károly, M i c h n a i Gyula, M u z s 1 a i Gyula és Horváth Mihály ipartootü leti jegyző. Az értekezlet kimondotta továbbá, hogy nem fogja pártolni a hódmezővásárhelyieknek a hitel megszorítására irányuló s fentebb már ismertetett indítványát. Legfeljebb abba megy bele, hogy a ruha árának 30 százalékát a szállításkor fizessék le a megrendelők, a többit pedig 3 hónap alatt rendezzék. Ez sokkai célszerűbb ós elfogadhatóbb álláspont is. Az értekezlet nóhány kisebb jelentőségű tárgy megbeszélése után véget ért. KróniKa. (R lapok megírták, Hogy Clemenceau, francia miniszterelnök önmaga idézte fel bukását, hogy végre Karlsbadba mehessen és megkezdhesse a kúráját. Erre a mintára a miniszterelnökök legközelebb a következő okokból fogják hirtelen bukásukat felidézni): Nem volt vihar a parlamentben, Csupán egy honatya szavalt, R kormányt szidta és az elnök Feszengve hallgatta a dalt. fiz elnök mind jobban feszengett, Hol jobbra dült, hol balra dült, Rz arca torzult s ott maradni Már szinte kínjába került. / Egyszerre hirtelen felugrott,' „Lemondok I" — szólt és távozott, Rohant s a folyosónak végén — Egy kis fülkébe zárkózott . . . R parlamentben nagy vihar volt, Szidták a kormányelnököt, Ki mélán nézett szerte-széjjel S a következőkép nyögött : „Mindenható, most mit csináljak ? Légyottom van öt órakor, R ríusi vár s ha hasztalan vár, Kétségkívül elmakacsol." S az elnök pont háromnegyedkor Felugrik hirtelen 5 — lemond : „Lekéssem tán a randevúról ? Ma ja I hisz nem vagyok bolond !" R parlamentben obslruáltak, Rz ülés hosszú volt 5 kemény R kormányelnök gyomra korgott És az ebédhez nincs remény.