Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-07-25 / 59. szám

Békéscsaba 1909 julius 11. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 — „Megtámadott hivatalnok." Ez alatt a cim alatt egyoldalú információk alap­ján mult számunkban megírtuk, hogy Lengyel. György szolgabirósági hi­vatalnokot Farkas Gyula tanítójelölt és testvére orozva megtámadták s meg­verték. Az „audiatur et altéra pars" el­vénél fogva most kötelességünknek tartjuk a mult számunkban írottakat akként helyreigazítani, hogy Lengyel Györgyöt valami lovagias ügyből kifo­lyólag egyedül Farkas Gyula támadta és ütötte meg korbácscsal. Egyébként a lovagias ügy, mely becsületbirósági döntést is provokált, most már be van fejezve, amennyiben Lengyel György előbb elkövetett sértéseért bocsánatot kért. — A csorvási mezei vasút. Gróf Wenckheim Frigyes, mint már megírtuk, kérte az uradalom mezei vasutjának a csorvási állomás másik oldalára való áthelyezését. A kérelem ügyében hétfőn tartatott meg a köz­igazgatási bejárás, mely megállapította, hogy az áthelyezésnek mi sem áll útjá­ban. Mert abban az esetben is, ha a vasút a törvényhatósági uton vonul végig, marad még 8 méter széles ut a kocsiközlekedésre. — A Baja—báttaszóki híd. A Baja— báttaszéki vasúti hidépitők a kereske­ielmi miniszterhez intézett beadvány­ban kijelentették, hogy a hid átadásáért régebben követelt megváltási, illetőleg íárpótlási összegről lemondanak abban iz esetben, ha a hidat a kitűzött októ­)eri határnap előtt már most átadhatják. kereskedelmi minisztérium az ügyet ittette a magyar államvasutak igazgató­ágához. — Tüz Orosházán. A nagy meleg igyancsak kiszárasztja a nád- és zsup­ödeleket, ugy hogy azok igen alkalmas jyulékony anyagot képeznek. Mióta az isős idők elmultak, úgyszólván minden zámunkban meg kellett emlékeznünk gy-egy tűzesetről. Legutóbb Oroshá­án égett R u f f István rendőr háza. A ár mintegy 700 korona, mely azonban dztositás folytán megtérül. — Veszett eb. A hatóság ebzárlatot endelt el és a kóbor kutyákat a pecér sszefogdossa. Azonban arra nagyon ínyha lehet az ellenőrzés, hogy az igy sszefogdosott kutyákat a tulajdonosok énzért kiválthatják. Szigorú intézkedés­ek kellene történnie ennek lehetet­>nnó tételére, mert nagyon gyakran íegtörtént — s most legutóbb csütörtö­ön is — Csabán, hogy az összefogdo­>tt s megkínzott eben, ha addig nem ppangott is benne víziszony, a fertő • üs ós kínzás folyt/.n nemsokára kitör, y szerencsétlenül járt S z 1 a u k o v­z k y József, a Gazdasági Egylet hiva­ilszolgája is. A '>ecér elfogta kutyáját másnap pénz t kiváltotta; este az aen már kitö a veszettség. A hivatal­:olga látva h .bzó szájú kutyáját, le­tte, de előbb a kutya Szlaukovszky jzefejét megkarcolta és benyálazta. A Dncolás a kutyán a veszettséget kon­atálta. A hivatalszolgát a hatóság a idapesti Pasteur-intézetbe szállíttatta — Szerencsétlenség egy á^tézi kút fá­sánál. Haraszti Sándor Hoyos-féle imuti bérletén kutat furat, melyet ichtenstein János orosházai vál­Ikozó eszközöl. Szerdán délután a kút unkálatainál nagyobb szerencsétlenség rtént. Ugyanis a vascsöveket felhúzó lebocsájtó gép fékezője valószínűleg >m lévén jól beállítva, a hengerkerék szabadult s gyors forgásnak indult a ihéz csővel. Lichtenstein a kenger­irék koronaját el akarta kapni, de oly erencBÓtlenÜl járt, hogy jobb karját írom helyen is eltörte. A csabai kőz­>rházba szállították. fújni kezdte az orrát, egy megvető ajk­biggyentóssel hátat íorditott neki. Erre már a kofa türelmének is vége j lett és ráförmedt az asszonykára : — Ejnye, mit fintorgatja a nacssága annyira az orrát! Nem kívánhatja hat krajcárért, hogy mind a két oldalára egy­egy tiszt úr kerüljön ! . . . Mire visz a tréfa ? Egy apa a fiacskájával utazott a vonaton. Hogy az utazás unalmasságát valamiképpen enyhítse, különböző tréfákat csinált a gyerekkel, amelyeken jól mulat­tak mind a ketten. Egyszer levette a kis fiu sapkáját és olyan mozdulatot tett, mintha kidobná az ablakon. Valójában pedig elrejtette. — Mit csináltál a sapkámmal ? — kérdezte pityeregve a gyerek. — Kidobtam. — Hát akkor ón mit csinálok ? És erre eltörött a mécses. Sirt a kis fiu. — No, ne félj, kis fiam, mindjárt itt lesz a sapka, meglátod. Csak fütyölök neki egyet. Fütyölt ós a sapka természetesen elő­került a gyerek nagy örömére. A tréfálkozásnak is vége szakadt las­san. Az apa elővett egy újságot és bele­temetkezett. A kis fiu meg szórakozott, ahogy tudott. Egyszerre csak eszébe jutott valami. Elővette az apja vadonatúj cilin­derét és kidobta az ablakon. — Mit csináltál, te komisz kölyök ? — kiáltott rá az apa iszonyú haraggal, — De hiszen, papa, visszajön az, csak fütyülj neki. Lásd, az enyém is visszajött az elébb . . . Sorozáskor. A legény sehogysem szeretett volna katona lenni. Ezért folytonosan azon törte a csürhejárást, hogy mimódon lehetne a gyöngyélettpl megszabadulni. Végre azt tanácsolta neki valaki, hogy tetesse magát rövidlátónak. Ugy is történt. A szép szál gyerek mindenképpen megütötte a mértéket. De azért mégis megkérdezte tőle az ezred­orvos : — Nincs-e valami bajod ? — Igenis van. Rövidlátó vagyok. — No, azt már nem hiszem. — Pedig elhiheti, ezredorvos uram. Mindjárt meg is mutatom. Látja-e ott a falban azt a szeget ? — Látom hát. A gyerek diadalmasan kiáltott fel : — Azért mondom, mert ón nem lá­tom . Természetesen besorozták a „furfan-X gos" legényt. Tarkaságok. Jelenet a mótoroson. A napokban egy elegánsan öltözött Igy igyekezett a csabai állomás felé a itoroson. Egyedüli utas volt, tehát ké­elmesen elhelyezkedhetett. A városháza tt aztán abban a kellemes meglepetés­i részesü't, hogy útitársa akadt. Egy nos fekete bajuszu honvédhadnagy szál­t fel, aki egyenesen melléje ült és :onatiszti szokás szerint elkezdte fixi­;ni, miközben pödörte csinos kis baju­,t. Az asszonykának tetszett ez az álla­Kellemes hevülés járta át egész testét. Vége szakadt ám csakhamar az idill­c, mert a „Nádor" előtt egy termetes a tápászkodott fel rengeteg sok retyeru­val egyetemben. Bár volt elég hely a :siban, a kofa is melléje telepedett, násik oldalra. Nem tetszett sehogysem ez az állapot asszonykának. Lenéző pillantásokat ett termetes szomszédjára, elhúzódott s, majd pedig mikor nagyot nyögve, SZÍNHÁZ * Versengés a csabai színházért- Még jól emlékeznek lapunk olvasói arra a küzdelemre, mely M a r i h á z y Miklós, a kecskeméti színház és M e z e y Kál­mán, a besztercebányai szinikerület igaz­gatói között támadt a csabai színházért. A küzdelem Mezey Kálmán javára dőlt el, amennyiben az országos szinészeti felügyelőség az ő pártjára állott és Ma­riházynak nem engedte meg, hogy tár­sulatával Csabára bevonuljon. Azóta Mezey Kálmán bajba került. Társulatát ugyanis oly rosszul szervezte, hogy a kerület egyik városában sincsenek véle megelégedve. Ez a körülmény alkalmat adott P a 1 á s t h y Sándor sátoralja­újhelyi színigazgatónak arra, hogy a csabai színházért pályázzék. Palásthyról, aki a vidék legnagyobb színtársulatainak elsőrangú tagja volt, mindenfele a leg­jobb hirek vannak elterjedve. A napok­ban személyesen jelent meg H a a n Bé­lánál, a csabai szinügyi bizottság elnö­kénél, aki előtt szóval is kifejezést adott abbeli óhajának, hogy a csabai színhá­zat elnyerje. Felajánlott a szinügyi bi­zottságnak 10 estén keresztül esténkint 60 koronát, összesen tehát 600 koronát, amely összeg abban az esetben, ha tár­sulata 10 nap alatt sem felelne meg a hozzáfűzött várakozásoknak: mintegy bá­natpénzül a szinügyi bizottság kezében marad. Amelyik színigazgató ilyen aján­latot mer tenni, annak kitűnő társulat­tal kell birnia. A budapesti lapok hír­adásai szerint Palásthy tényleg mosta­nában is több elsőrangú erőt szerződ­tetett s igy a csabai közönség előrelát­hatólag nem csalódnék benne. A szin­ügyi bizottság legközelebb ülést tart e akkor fog határozni Palásthy ajánlata fölött. Forradalom a női divat terén. A rövid szoknya uralma. Ez a század rossaul indul, alig bak­tatunk az elején és máris egymást érik a forradalmak. Kettőn már szerencsésen átesett a vi­lág: a török és perzsa forradalom lezaj­lott. Minket nem igen érintett, mert a két recsegő-ropogó birodalom távol esik tő­lünk. De most készül egy forradalom, amelyből már nem fogunk oly könnyen szabadulni. A forradalom a női divat te­rén Lesz. Óriási, korszakalkotó válság ké­szül, amelyet semmiféle formulával nem lehet eligazítani, ha kitör. Még csak elha­lasztani sem lehet. A női forradalmak, a divatforradalmak, azok ellenállhatatlanok és rombolnak, zúznak. El lehetünk reá készülve, hogy ha a párisi női szabók kiadják a jelszót, hogy : le a hosszú szoknyával ! — hát akkor le fog hullani a hosszú szoknya És a jelszót nemsokára kiadják. A hosszú szoknya ural­mának vége, — jön helyébe a rövid szok­nya, amely bokán felül ér csak. És ez a divat szerencséje. Mert, ha p. o. az orvo­sok követelnék a divat e változását, hogy a nők hosszú ruháikkal ne verjenek fel port, ne vigyék haza lakásukba a sok ba­cillust, piszkot, szemetet, akkor nem lenne belőle semmi. De az uj divat azt hangoztatja, hogy rövid szoknya kell, mert eddig a cipők (a lábak) nem érvényesültek eléggé ; — tehát biztos, hogy hódítani fog. És lesz mó­dunkban látni mesés formájú cipőket (lá­bakat) és amit a nők megtakarítanak a ruha szövetén, majd ráköltik a harisnyára. Mert az csak természetes, hogy aki a lábát megmutatja, az már a harisnyából is enged láttatni egy kicsit, valamit, de éppen eleget arra, hogy ok legyen finom harisnya-költeményeket viselni, amelyek pedig drágábbak, mint akármelyik koszo­rús költőnk ódája. Oh mily boldogok most a suszterek ! Övék a jövő I Mily öröm, büszkeség tölti el a szép lábak tulajdonosait! Mily gyö­nyörűség vár a nemes formák barátaira ! Nem kell esős időt lesniök, hogy elleshes­senek valamit az irigyen rejtegetett bájak­ból. Nem ! Lesz mit látníok, mig az ellen­forradalom ki nem tör, az ellentorradalom, amelyet a se nem azép, se nem kis, se nem formás lábúak indítanak majd. TORVENYKEZES. § Megölte a gyermekét. Régi és a mai laza erkölcsű világban naponta százszor is megismétlődő história a következő : Tar Érzsébet, szentetornyai 19 éves cselédet is utóiérte a cselédek közös sorsa. Ugyanis 1909. május 30 és 31 közötti éjjelen gyermeket szült. Hogy ezt a nagy szégyent eltitkolja, a sze­rencsétlen lázas állapotbsn levő leány még azon az éjjelen megfojtotta gyer­mekét és a félreeső helyre dobta. A dolog azonban kitudódott. A törvény­széki orvosi boncolás megállapította, hogy a kis gyermek hét hónapra szü­letett ugyan, de már életképes volt. Ezenkívül a fojtogatás nyomai is hatá­rozottan felismerhetők voltak rajta. Tar Erzsi gyermekgyilkosság bűntettével vá­dolva állott szerdán a gyulai törvény­szék előtt. Az igazán szép fiatal leány megtörten ismerte be bűnösségét. A bíróság azonban figyelembe vette fiatal korát s azt a beteg, felizgult lelkiálla­potot, melyben tettét elkövette s ezért, alkalmazva az enyhítő 91-ik szakaszt, a legkisebb büntetést mérte rá, azaz csak hat hónapi börtönre itélte. Az itélet jogerős. § Zsarolással vádolt főpincér. Oláh Péter gyulai ember 1909 február 6-án betért néhány barátjával a Göndöcs­kerti pavillonba mulatni. Az ipse szen­vedélyes billiárdozó volt. El is játszott a barátaival vagy 30 partit A szerencse azonban nem kedvezett neki, mert min­dig veszített. Ilyen esetben természe­tesen a vesztesnek kell fizetni. A billiárd­cek fel is rúgott 7 korona 80 fillérre. Mikor fizetésre került a dolog, Oláh uram, akinél nem volt pénz, hetykén szólott oda Ottlakán György fizető­pincérnek : — Majd megkapja. Most nincs pén­zem ! A főpincér nem ismerte Oláht és követelte az összeget, amelyet különben neki keli megfizetnie. Oláh uram csak nem akart fizetni. Ekkor a főpincér megfogta a kabátját és lehúzta, mint ez már szakás. Több se kellett Oláhnak. Feljelentette zsarolásért a főpincért. A törvényszék meg is állapította a zsaro­lás tényálladékát, azonban figyelembe véve a sok enyhítő körülményt, Ott­lakánt az enyhítő 92. szakasz alkalma­zásával csak 10 korona pénzbüntetésre itélte, azonban még ezen itélet végre­hajtását is felfüggesztette az uj büntető­novella 1. §<a alapján. Az itélet jogerős. § Orgazdaság kicsiben. Lévai Ist­vánná 45 éves békési asszony 1909 márciusában ós áprilisában összevissza mintegy 20—30 liter tengerit vásárolt H é v i z y László 18 éves legénytől, aki R ó s c h e r János állatorvosnál szolgált. A legény természetesen lopta a tenge­rit, melyet Lévainé 1 krajcárral olcsób­ban vett meg tőle a rendes árnál. Az asszony négy rendbeli orgazdaság vét­ségével vádolva állott a törvényszék előtt. Bűnösségét beismerte. A törvény­szék tekintettel a megvásárolt tengeri csekély értékére, az enyhitő 92 §. alkal­mazásával csak hét napi fogházra itélte Lévainét. § Ember, mint nyul. Rákóczi Mi­hály 32 éves szentetornyai béres 1909 január 3-án egy kis tiltott vadhúsra éhe­zett és kiment a határba nyúlra vadászni. Egyszer egyik bokorban mozogni látott valamit. Tyhü ! ez nyul lesz! — gondolta magában nagy diadalérzettel és azonnal célzott ós lőtt. A lövésre azonban iszo­nyú, kétségbeesett ordítozás felelt. Mi­kor odament, a földön fetrengve találta U h 1 á r Pál szentetornyai lakost, Sze­rencsére más baj nem történt, minthogy kilőtte Uhlár jobb szemét. A gyulai tör­vényszék Rákóczi névrokonát gondat­lanságból okozott súlyos testisértés vét­sége miatt két hónapi fogházra és 20 korona pénzbüntetésre itélte. Az itélet jogerős. KU2 GAZDASAG. Lucernások telepítése. A? egymást követő takarmányszük évek valóságos csapásként nehezednek hazánkra s vidékeinkre és kétségbeejti gazdaközönsógünket, mert szép fejlődés­nek indult állatállományunkat hirtelen leromlásra, elértéktelenedésre vezeti, sőt időszakonkint az állatállomány apadá­sát eredményezi. S ez öt-hat óv óta igy tart már, sőt a meteor jóslása szerint még az idei évvel sem nyer befejezést, pedig máris előre látható, hogy a jövő tél sem lesz bő se szénában, se szalmában. Gondolkoznunk kell tehát azon, hogy mely takarmány az, mely nagy termés­hozama mellett a szárazságot jól állja, hogy abból azután nagyobb területeken biziósitsuk gazdaságunk részére a takar­mány-hozamot. Ezeket a takarmányokat csak a nagyon mélyen gyökerezők kö­zött kereshetjük, mert természetes, hogy minél mélyebben ereszti le valamely növény a gyökérzetót a talaj mélyebb rétegeibe, annál több nedvességhez jut ezúton még száraz években is. Ilyenek általában véve a pillangós viráguak a lucerna, lóherefólék, melyek közül kü­lönösen a lucernát érdemes mindenütt ott termeszteni, ahol az jól megterem, mert az a legnagyobb hozamot s a leg­jobb minőségű takarmányt szolgáltatja. A lucerna rendkívül mólyen gyöke­rező növény, miért is a talaj részére jól és mólyen előkészítendő, amit bő termésével fog meghálálni. Talaját lehető mélyen kell részére megmunkálni ós mólyen, a szántóeke után, altalaj túróval megjáratni. Természetesen dús trágyá­zást kiván, de nem annyira légenydús trágyákat — maga is lé'genygyüjtő ló­vén — mint inkább könnyen oldható, foszfortartalmu trágyát, szuperfoszfátot, amely oldott állapotban a talaj mélyebb rétegeibe lehatol, dús táplálókot nyújt­ván a gyökérzetnek. Az ujabb tapaszta­latok szerint a lucernát nem szükséges védő növénnyel vetni ; egymagában vetve sokkalta hamarabb ad dus kaszá­lást. Meglevő lucernásainkat pedig ápo­lás, gondozás által igyekezzünk fentar­tani s termését fokozni. El ne mulasszuk pl. ősszel a búzavetós befejeztével lucer­násainkat keresztül-kasul felboronálni, a melynek megtörténte után kat. holdan­ként 200 kg. szuperfoszfátot szórjunk ki reá, melyet a téli nedvesség nemcsak felold, de le is visz a hajszálgyökerekhez, mi által a következő évben kétszeres termést biztosítunk. Enyhítsük ilyen mó­don a takarmányhiányt, mert csak igy biztosithatjuk állattenyésztésünk jöve­delmezőségét. — Ujabb intézkedések a va-uti szállí­tások körül. A podgyászküldemények szállításánál előforduló és utóbbi idő­ben feltűnően szaporodó elhurcolások megszüntetése érdekében az államvas­utak igazgatósága szigorúan utasította érdekelt közegeit, hogy a podgyászda­rabok helyes me^bárcájására, átadására ós átvételére, valamint a régi bárcák eltávolítására kiváló gondot fordítsanak. Az utazó-közönséget pedig saját érde-

Next

/
Thumbnails
Contents